Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-07-22 / 29. szám

ÉLŐ VÍZ LÓ LEÁNYAI 1. Mózes n. LÓT LEÁNYAI MÉG MÉLYEBBRE SÜLLYEDTEK, MINT AHONNAN ISTEN KEGYELME KIRAGADTA ŐKET. A bűnös Sodomában megmaradtak tisztának. A bűn utolsó toinbolásában, amikor már az apjuk is lemondott arról, hogy megőrizhesse őket, egye­nesen Isten követei vetették közbe ma­gukat és úgy szabtak gátat a sodomi- ták szennyes vágyainak (I. Mózes 19: 8—11). És most csodálatos megmene­külésük után maguk részegítik le aty­jukat és követik el vele a legrútabb bűnt. A megmentett emberek bűne mindig súlyosabb. Nemcsak azért, mert árgus szemmel figyeli a világ és magasabb mértéket alkalmaz velük szemben, ha­nem azért is, mert benne a megmentő kegyelem megvetése jelentkezik. Ez pedig már magában nagy súllyal esik a latba. Olyan kezdősebességet jelent, ami katasztrófális eredményt hoz. Pál apostol is megdöbbenve állapít­ja meg, hogy a korintusi hívők közölt olyan bűnöknek is híre van, «amilyen a pogányok közölt sem emlíltetikj fi. Kor. 5:1). Péter is beszél olyanokról, akiket a romlottság szolgájának ne­vez. «Mert akit valaki legyőzött, az an­nak szolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megis­merése által a világ fertelmeit elkerül­19:30—38 ték, de ezekbe ismét belekeveredve le­győzőnek, az ő utolsó átlapoljuk go­noszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve; ha meg sem is­merték volna az igazság útját, mint­hogy megismervén, elpártoljanak a né­kik adott szent parancsolattól. De be­telt rajtuk az igaz példabeszéd szava: «Az eb visszatért a saját okádására és a megmosódott disznó a sárnak fertő­jébe.» (II. Péter 2:19—22). János apos­tol írása is ilyesmire vonatkozik, mely szerint az Egyház Ura azt mondja a laodiccai gyülekezet vezetőjének: Vaj­ha hideg volnál vagy hév. Így, mivel langy-meleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. (Jel. 3: 15—16). Ilyen a megmentett emberek buká­sa. Még mélyebbre kerülnek, mint ahonnan kiragadta őket a kegyelem. Ennek a szomorú igazságnak ma is szánalmasan sok igazolása van. Bot­rányokba, hűtlenségbe, durva bűnökbo hullott hívők, akikről joggal el lehet mondani, hogy rosszabbak a hitetlen­nél. Éppen azért Jézusnak a Lukács 17: 32-ben található figyelmeztetése mellé teljes joggal odatehetjük: Emlékezze­tek a Lót leányaira! A megmenekülés után is el lehet bukni! Ha nem tartjuk nagyon drágának a megmentő kegyel­met. És nem ragaszkodunk mindenek felett a Megmenfőhöz. Cseprcgt Béla Kik mehetnek he az Isten országába? «Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába• » (Mt. 5:20.) Talán sokan tartják nagyon idő­szerűtlennek ezt a címet. Ugyan, érdekel-e valakit ez a kérdés? Pe- , dig valójában minden ember a bol­dogságát, «mennyországát» keresi. Legalább is azt tartja, hogy ami az ő számára oly kívánatos, az menny- r ország. Persze, azután mindenki a magáét tartja annak. Jézusunk is elismeri, hogy van többféle igazság: más az «írástudók», más á «farizeu­sok» igazsága és más a «tanítvá­nyok» igazsága. «Három az igaz­ság!» — szokták mondani. Valóban, az Ür Jézus is három igazságról szól iff. Nyilvánvaló, hogy nem jut­hat mindháromféle a mennyek or­szágába és a három igazság közül csak egy lehet az igazi, amely bol­dogságot, üdvösséget jelent már itt a földön is. Jézus először az «írástudók» igaz­ságát említi. E kifejezés alatt a Biblia nem általában az írni-olvasni tudó­kat érti, hanem az ész, a tudás em­bereit. A következőket olvastam ró­luk: «Az írástudó nemcsak jogtudós volt, hanem teológus is, sőt prédi­kátor, ügyvéd, tanító s hivatalnok is egyszemélyben ... Az ő számukra a hit végeredményben az észen, a tudáson alaoszik.» Ma tehát úgy mondhatnánk: az ésf embere, aki­nek a számára a tudás a fontos egyedül, aki csak azt hiszi, amit lát, megért stb., és ehhez szabja életét- így igazsága, életfolytatása, maga­tartása is ehhez csatlakozik. A bol­dogulás, a «mennyország» is az számára, ha minél többet tud. Na- gvon sokan vélekednek úgy, hogy elegendő az emberek fejét tudo­mánnyal megtölteni, mert minél töb­bet tud az ember, annál boldogabb lesz. Mit szól mindehhez a Biblia? Azt, hogy különbség van tudás és tudás között. Tudnivágyásom és tu­dásom indítóoka lehet vagy Isten, vagy a Sátán. Megdöbbentően fi­gyelemreméltó, hogy ezzel a meg­állapítással már a Biblia első lapjain találkozunk. Isten mindent megadott az embernek az Édenben, amire szüksége volt neki, ami boldoggá tehette. Boldogságának további fel­tétele az Isten szava, az ige iránti engedelmesség volt. A <]ó és gonosz tudás» fáját semmi más nem védte, csak Isten szava, mellyel megtil­totta, hogv az ember szakítson an­nak gyümölcséből. Nem is kegyetlen parancs akart ez lenni Istentől, ha­nem az ember boldogságát meg­őrizni szándékolt szerető gondosko­dás. Hiszen «Jót és gonoszt» tudni, Ismerni épp maga a pokoli gyötre­lem. Bár sohse tudnék, mi a különb­ség a jó és rossz között, bár sohse kellene gyötrődni a jó elvesztésének félelmében és égni a rossztól való szabadulás vágyában! És az az em­ber tragédiája, hogv a tudást nem Istentől, hanem a Sátán közvetítésé­vel akarta elérni. Hiába figyelmez­tette Isten: «amely napon eszel ar­ról. bizony meghalsz». — A Sátán pedig azt mondotta: «Bizony nem haltok meg. hanem olyanok lesztek, mint az Isten.» (I. Móz. 2:17: 3:4-5.) Igv lett átkozottá a föld: így lett tövist termővé, melyből csak verejtékes munkával lesz termő­talaj; így lett gőgös az ember, hogy Petőfi azt írja róla: oly büszke, oly magasra tartja az orrát, mintha az eget akarná véle szán­tani — vagy mint egy epigrammá­ban olvashatjuk: «Nézd a búza- kalászt: büszkén emelödik az ég felé, míg üres. És ha megért, földre konyítja fejét. Kérkedik éretlen kin­csével az iskolásgyermek, míg a tel­jes eszű bölcs megalázza magát»; így lett olyan hatalom a halál, me­lyet semmiféle tudás soha le nem győzhet; így lett fájdalmassá az élet, amely tudva vagy tudatlanul, elfojtva vagy nyíltan kitörve szaba­dulás után kiált. Ugy-e, Testvér, sok jó és gonosz megismerése közben így lett béké- telen a Te életed is. Valamikor azt hitted, hogy nem fontos Isten igéjét figyelembe venni, van ennél újabb, jobb s megjártad Te is Ádám és Éva útját s most magadon érzed kárhozatod terhét. Lásd meg, hogy ezen az úton csak gyötrelmed, ment- hetetlenséged lesz egyre nyilván­valóbbá. És ha a Te igazságod, élet­folytatásod nem több ennél, ha így maradsz, semmiképpen nem lesz jobb, boldog az életed s végül is nem mehetsz be a mennyeknek or­szágába. Nézd, én most nem tanítást akar­tam adni, csak ráirányítani figyel­med az igére, mely szerint életfon- tosságúan döntő, hogy idejében fel­ismered-e: nem mindegy, hogy mi­lyen «igazságot» fogadsz el. Nem mindegy, hogy milyen igazság szerint rendezed be az életed (mert az igében szereplő «igazság» ere­deti görög szava az életfolytatásban megnyilatkozó igazságot jelenti!)- Egyszer Noé idejében is sokat tu­dott már az ember Isten nélkül, so­kat alkotott. De Isten csak azt mondta e sok alkotásra: «szíve gondolatának minden alkotása szün­telen csak gonosz». (I. Móz. 6:5.) És akkor volt valaki, akiről fel­jegyezhette a Szentírás: «Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egy- korúak között, istennel jár vala Noé». És amikor hitetlen tudásában vízözön pusztította el az akkori vi­lágot, Noé önmagán kívül még hét ember életét mentette meg a biztos haláltól, amelybe saját bűnös tudá­suk vitte a többieket úgv, hogy «semmiképpen» meg nem meneked- hettek- A 7 a teljesség száma a Bibliában: Noé említett történetében az üdvözültek teljességét jelképező szám. — És II. Pét. 3. szól arról, hogv ez még egyszer meg fog is­métlődni, amikor majd tűzözönben pusztul e! az egész teremtett világ, amikor «hirtelen veszedelem jő rá- iok. mint a szülési fájdalom a. ter­hes asszonyra és semmikénpen meg nem menekedhetnek.» (I. Thess. 5:3-) És ha a Te gazságod is nem több az értelmi igazságnál és meggyőző­désnél, Reád is áll ez a 'semmi­képpen»? (Mt. 5:20.) Csodálatos azonban, hogv az em­beriség hainaláró! közölt örök­érvényű tudósítás szól arról is, hogy van Valaki, aki a csábító fe­jére tapos (I. Móz. 3:15-) és aki egvedül tud megtanítani arra, hogv választhasd a jót. (És. 7:14—16.) És akkor nincs miért rettegned, mert mielőtt bcte'icsednék az ítélet, Te megmentetél őáltala. Győri János EVANGÉLIKUS ÉLET £2 Jsten Jqéfe ♦Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy; mikor még bűnösök voltunk, Krisztus : érettünk meghalt». Római levél 5:8. «Feláldozta magát a keresztfán, — : bűnössé és átokká lett. így tehát ö : az, aki megváltott bűntől haláltól. Két ; lator közt függ a keresztfán s közé- ■ jiik számlálva hal meg gyalázatos : halállal. Mindezt az egész emberi nem javára teszi, hogy megváltsa az örök átoktól. Az Ür Jézus tehát egyrészt a világ legnagyobb és egyetlen «bű- : nőse», mert hiszen midnyájunk bű­ne rajta van, másrészt pedig az : egyetlen igaz és szent, mert hiszen : senki sem lehet Isten előtt igaz és szent, hanem csak Őáltala. Aki hiszi, hogy bűnét és az egész, világét a mi áldott Urunk hordozza, s hogy Megváltónk azért engedte ma­gát megkeresztelni, keresztre szegezni, drága vérét azért ontotta ,hogy mint egyetlen bűnbak és vezeklő, minden bűnöktől megtisztítson, megigazítson és üdvözítsen: azé a bűnök bocsána­ta. az örök élet és övé lesz a Krisztus kercsztsége, keresztje és vére.* Luther ÖREGSÉG Összébb szorul, egyre összébb Látásodnak, járásodnak a határa, A nagy világ kereksége Egy sírdombbá zsugorodik utóljára. Messze a kert s a diófa, Árnyékába szíved tán már ki sem vágyik, Rövid az út, melyre még kelsz: Karszékedtől az állandón vetett ágyig... Góbi Imre Konferenciai naptár Aug. 12—17. Leányok hítmélyííő csendeshete Répcelakon. Aug. 10—12. Férfikonferencia Cell- dömö.kön. Aug. 15—17. Dunáninneni egyházke­rületi konferencia Foton. Aug. 15—20. Országos fériievangé- lizáció Gyenesdiáson. Aug.- 18—23. Leánykonferencia Pilis­ligeten. Aug. 19—20. Bibliai tanfolyamosok találkozója Foton. Aug. 19. Gyülekezeti vasárnap Győr­ben. Aug. 21—26. Asszonyok ' hitmélyítő csendeshete Bán tapolcsányban. Aug. 22—24. Országos lelkészevan- gélizáció Gyenesdiáson. Aug. 22—27. Leányok evangélázációja Répcelakon. Aug. 24—26. Gyülekezeti közössé­gek konferenciája Nagytarcsán. Aug. 24. Télitáboros leányok csendes­napja PLIisligetem. Aug. 25—30. Hitmélyítő asszony­konferencia Pi'isiigeten. Aug% 26—30. Ország» főiskolás evangélizáció Gyenesdiáson. Aug, 30—szept. 1. Asszonyok evan- gé'izációja Répcelakon. Aug, 31—szept. 2. Gyülekezeti közös­ségek konferenciája Magyat bánhegye­sen. ;>>»» »»»»»» »» »» »» »» »» »»»»»>»»»»»»»»» »»»»»» »» »» »» »» »» ve a ’ c JI V 5 Evangéliumi élet 1 % i.. Születni, élni, dolgozni és égni: í $ Istennek, honnak, a családnak, köznek \ . v J És a szegényeknek, akik nélkülöznek. y 5 Krisztus-szívvel minden ember-szívbe szállni: r. i Hitet, békességet, szerctést plántálni! 5 t Adni, szolgálni és a szalmán hálni $ j\ * S hittel és tettel tenni a jóságot: $ ■» Amit a Fiútól — 5 ; Isten Szent Fiától, $ í Annyi ember egykor ama Hegyen fátott!... S $ Minden lehetséges annak, aki hisz! S $ Higyj! S az erős hited diadalra visz! $ 5 Andhraás Béla g í« «« «««««««« «« «« «« «« «« «««< «« «« «<«« «« «« «« «« «««««« ««««.' Szombat esti közös imádkozásunk Július 21. Az én útjaim és az Isten Ütja. Péld. 16, 1—9. Mi szereljük a «gyeplőt» a magunk kezében tartani. Akkor is, amikor az életünk irányításáról van szó. Abban a hiedelemben élünk, hogv a ma­gunk dolgait és körülményeit mi magunk ismerjük a legjobban, éppen ezért a legmegfelelőbb utakat és megoldásokat Í6 magunk tudjuk meg­találni. így aztán a magunk útját járjuk. Ezzel együttjár, hogy a magunk útját, — ha még oly sötétek is azok, mindig igazolni akarjuk. «Más is Így tenne helyembe» — szoktuk mon­dani, és ezzel mintegy igazoljuk utunk «tisztaságát». «Minden utai tiszták az embernek a maga szemei előth — mondja az ige. De csak a maga szemei előtt! Mert a maga útját járó ember felfuvalkodott ember (5. v.). önfejű, kevély és a maga «igazában» következetesen vaskalapos. Kisistennek játssza meg magát, aki képes az életét jól elirányftani: még hozzá tiszta utakon. Isten előtt azonban a, maga útját járó ember utálatos (5. v.). Jó azonban tudni, hogy Isién nem áll meg az utálkozásnál, hanem kemé­nyen bevasalja rajtunk a felfuvalkodottságunkat, mert ö nem adja, dicső­ségét senkinek. «Kezemet adom rá, hogy nem marad büntetlenül» a maga útján járó kevély ember, — mondja, a szentiró. A magunk választotta ülőn veszedelembe, kárhozatba jutunk, Isten azonban nem abban leli kedvét, hogy büntessen. Azért, amikor a zsákutcában vergődő ember a «mélységből hozzá kiált», ékkor «könyő- rületességgel és igazsággal» törli el annak vétkét. És abban a Jézus Krisz­tusban, aki által megbocsátotta minden magunk útján járásunkat, önfejű­ségünket és felfuvalkodottságunkat, ad nekünk olyan útat, amelyben van megérkezés, ö maga mondja: «Én vagyok az út... senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam». Jó tudnunk, hogy a mi Istenünk gonosz űtainkból is ki tudja hozni a jót. Bárcsak tudnánk minden mi magunk útját megutálni és enged­nénk, -hogy sötét útjainkból Isten kihozhassa az életnek útját. Valljuk meg, hogy sokszor járunk a magunk útján még akkor is, amikor Isién igéjéből nyilvánvaló előttünk, hogy gonosz a mi utunk. Adjunk hálát, hogy Isten a magunk útján sokszor csődbe visz bennün­ket, hogy azt megutáljuk és megtaláljuk az egyetlen igaz útat: Jézus Krisztust. Könyörögjünk, hogy Isten mindig adjon határozott figyelmeztetést nékünk, amikor önfejűén járunk a magunk útján és ne hagyjon bennünket kárhozatba rohanni, hanem Jézus Krisztus által vigyen üdvösségre bennünket. Hegyháti János T, Előfizetőnk! Kérjük azokat az előfizetőinket, akiknek az előfizetésük július 1-én le­járt, ^ogy az előfizetéseiket haladék­talanul újítsák meg. Aki nem kapott volna csekklapot, az kérjen a kiadó- hivataltól. A csekkszámla száma: 20.412. Eddig igen szép számban újí­tották meg híveink a lap előfizetését, amelyért köszönet jár. Az Evangélikus Élet, a magyar evangélikusok egyetlen hetilapja, ame­lyet minden hívő evangélikusnak keil olvasnia. A lap előfizetési ára: 1951. július 1-től a következőképpen alakul: egy hóra negyedévre félévre egy évre egy szám ára: 5 forint 15 forint 30 forint 60 forint 1.40 forint Reméljük, hogy olvasóink eddigi hű­ségükről továbbra is bizonyságot tesz­nek és elküldik az összeget, amely az előfizetés megújítását jelenti. Hittestvéri üdvözlettel Az Evangélikus Élet Kiadóhivatala. SzBezák László harancöntömester. Budapest. XIÍI-. Pelneházy-a. 78. Oberbauer A. utóda temploinberendezés- és kegytárgy- kereskedés, Budapest, V., Váci-utca 15. LUTHER Könyvesbolt Budapest VIIL, üllői-út 24. Tel.: 1 3 0 — 5 9 7. BIBLIA-OLVASÓ (Szentháromság utáni 9. hét.). Július 22. Vasárnap. Zsolt. 67:8., Lukács 4:32., I. Móz. 41:14—43., Rőm. 11:25—32. Jézus beszédein és cselekedetein csodálkoztak az emberek, mert nem értet­ték meg. Akik me gér tetteik: „Isten mindeneket engetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön”, — követték öt. Július 23. Hétfő. Dán 9:24., Márk. 12:6., I. Kir. 17:1—6., Róm. 11:33—36. A gonoszság megszüntetésére Isten e’.küldötte a prófétákat, akik által sokszor nyilvánvalóvá vált az igazság. A gonoszság megszüntetésére utol­jára egyetlen szerelmes fiát küldötte el, aki véglegesen igazolta: „ötöle, O általa és öreá nézve vannak mindenek.” Július 24. Kedd, Zsolt. 71:5., II. Péter 3:18., I. Tim. 6:6—11., I. Mózes 37:1—11. t Az igazi bölcse6ég az Isten félelmével veszi kezdetét. Boldog az a gyer­mek, aki fölé imádkozó édesanyja hajó!. Istennek embere: „Kövesd az igazságot, az isteníéleimet, a hitet, a ezereteíet, a békességes tűrést, a szelídséget.” Július 25. Szerda. Agg. 1:14., Jel. 2:2., I. Péter 3:1—6., !. Mózes 37:12—36. Isten templomának építői fcisztaszívűek és tisztakezűek legyenek. Nem mb*i denki apostol, aki annak mondja magát, bizony sokan hazugoknak talál­tatnak. Szóljatok: „a szelíd és csendes lé'ek romolhatatlanságáva!, ami igen becses az Isten előtt.” Július 26. Csütörtök. Ézs. 40:27., Zsid., 11:38., Dán. 5:1—30., Zsolt. 56:1—14. A szomorodott szívűeket Isten nem hagyja el, az elesettet felemeli. Értelem és bölcseség, hit és bátorság mondatja Dániellel a gőgös Belsazar király szemébe: „az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtt« minden utad, nem dicsőítetted.” Július 27. Péntek. Hős. 13:5., Máié 6:11., Máté 10:16—23., I. Mózes 39:1—23. Jákob népellenes panaszaira a válasz: ismertelek, amikor elhagylad az atyai * házat... Gondoskodtam rólad. Mintha hallanánk panaszainkra mi is; Biztosítva a mindennapi kenyér! — a tanítványok pedig, akiket Jézus elbo­csátott, hűek legyenek: „Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem ti Atyátoknak Lelke az, aki szól tibenneíek.” Július 28. Szombat. I. Kir. 18:37., Máté 19:30., Lukács 12:42—48., Jer. 7:1—11. Illés próféta hatszáz Baál pappal szembe kiáltja: az Ür, az egy igaz Tslan! És a nép hozzászegődik és elkergeti a bálványok papjait. A sáfárkodásban pedig hűek legyünk mi is, ne féljünk az Evangélium tanításától: „Valaki­nek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kíván­nak tőle.” ^ Sztichovszky Gyula.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents