Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-07-15 / 28. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Evangélikus lelkésszé szentellek ÉLŐ VÍZ LÖT LEÁNYAI (I. Mózes 19:30—38.) I. Lót családi történetének még hátra van egy fejezete. Ebben találjuk a leg- ! szégyenletesebb eseményt. Nem tenne teljes a kép.' ha erről hallgatnánk. Lót története Isten változatlan hűségéről és határtalan mentő szereteté- ről beszél. De ugyanakkor azt is elénk tárja, hogy ennek ellenére minden ponton ott fenyeget az elveszés veszedelme is. A vők odavesztek Sodomában, mert | tréfának vették a mentő szeretet evangéliumát. Lót felesége elveszett menekülés közben, mert Isten kifejezett tilalma ellenére hátratekintett. A teányok pedig e'buktak a megmenekülés után, Az ő történetük fontos 'figyelmeztetés: még a megmentettek'is elbukhatnak. M’i tehet ennek a magyarázata? 1. Lót leányai nem fogták fel igazán, milyen nagy dolog történt velük. A hátuk mögött lezajlott katasztrófa s az abból való csodálatos kimenekedé- süik lem állította őket Isten színe é.é. Sodorna és Gomora vesztét nem látták a bűn büntetésének, valamint a maguk megmenekülését sem fogták fel meg érdemelt kegyéemnek. Eddig éltek lenn Sodomában, most pedig élnek tovább az áte’lenben lévő hegyen. A külső körülmények szerint egészen másképpen, de valójában benső megváltozás nélkül. Gondjaik a régi gondok: hogyan fogunk férjhez menni? S az életcéljukra is az az irányadó, ami „az egész föld szokása szerint” való. Az ilyen életszemléletben pedig nincsen erő a leselkedő veszedelemmel szemben. Ma is sok keresztyén él hasonló lelki helyzetben Istennek a Krisztus keresztjében megmutatott mentő szeretető csak kii’ső változást vont maga után az életében. Olyasmit, hogy keresztyénnek, vagy akár hívőnek nevezi magát, templomba jár, imádkozik, bibliát olvas, kegyes emberek társaságát keresi, de a bensőjében nem idegenkedett él igazán a bűntől, nem iszonyodik a gonosztól és nem ad há'át naponként őszinte szívvel a kegyelemért. Még, akik gyakran beszélnek is kegyelemről és a mentő szeletet megtapasztalásáról, olyan hamar elfeledkeznek arról, hogy mibe került Istennek az ő üdvözítésük. Azért játszanak a kísértéssel, kacérkodnak a bűnnel és veszik nagyon könnyein Istennek a szeretetét. Ennek könnyen bukás a következménye. A megmentett embereknek a legnagyobb erőforrása a bűn gyű’ölete és az Isten mentő szeretetének a há'ás el- kötelezése. E né’kül könnyen bekövetkezik megmentett emberek életében is a mélyre zuhanás. Gondoljunk csak arra, hogy milyen megtartó erő volt ez József életében a kísértés legyőzésére. Potifárné ajánlatát azzal utasítja vissza: „hogy követhetném ei ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen” (I. Mózes 39:9.). Pál számára is a megtapasztalt kegyelem bír legnagyobb kötelező erővel: „A Krisztusnak szerelme szorongat minket, úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy. akik élnek, azután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámaszíatott!” (II. Kor. 5:14—15.). Te tudatában vagy-e annak, hogy mi történt veted, • amikor bűnbocsánatot kaptál? Es tudod-e, hogy milyen áron nevezheted magadat Isten gyermekének, keresztyénnek? Ha nem, akkor nehezen is fogod megbecsülni ezt a kegyelmet, és könnyen jutsz Lót leá-, nyárnak az útjára. Gsepre gi Béla Harangszára indultunk el a paróchiáról. Ünnepélyes menet, valamennyien luther-köntösben. Elöl a három szbl- gálatvégző lelkész: Dezséry László püspök, dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai tanár és Mekis Adám igazgató lelkész, mögöttünk a gyülekezet lelkészei és középütt mi ketten, felszentelendő lelkész-jelöltek: Vámos József és én. A békéscsabai nagytemplom is ünnepélyes külsőt öltött: szorgalmas, szerető kezek még a korareggelt órákban virággal és zöld girlanddokkal feldíszítették. A bevonulás után felhangzott az egész gyülekezet ajkán az ősi reformátor i bizonyságtevő ének: „Erős vár a . mi Istenünk .. .” Az’oltár e'őtt a püspök rövid beszédet tartott Ézs. 61:9— 11. alapján. Utána következett az úrvacsoravétel. Nemcsak mi ketten, felszentelés előtt állók járultunk az Ür szent- vacsorájához, hanem velünk együtt a gyülekezet jelentős része is. Ez még határozottabban és mindjárt gyakorlatilag mutatta azt, ami az oltár előtti beszédben is elhangzott, hogy a lelkész beletartozik a gyülekezetbe. Az úrvacsora szentségében forrtam ismét össze azzal a gyülekezettel, amelyikben nevelkedtem, amelyik elindított és végigkísért imádságos szeretefével és támogatásával készülésem idején. TUT IKOR LETÉRDELTÜNK, hogy ke- * zünket a Szenfírásra téve elmondjuk az esküt, ugyanazon a helyen térdeltem, ahol tíz évvel ezelőtt nagyapám, majd egy hét múlva édesapám koporsója állt. Isten csodálatos kegyelme megengedte azt, hogy, ahol ők befejezték, én onnan induljak és folytassam azt a szolgálatit, amiben ők is életüket áldozták. A 6zentelési szertartást követöleg Dezséry László püspök igét hirdetett a szószékről, Róm, 6:3-^ll. alapján: „Megkereszteltségünk azt jelenti, hogy Jézus Krisztussal együtt megfeszítettünk a 'kereseten, de jelenti azt is, hogy Vele együtt feltámadtunk az új életre. Mégkereszteltségünknek ez a következménye ma különösen ..hangsúlyos. Ez a kérdés hangzik a keresz- tyénség felé, az egyház felé világ- viszonylatban is. Vájjon hirdeti-e az egyház élete azt, hogy Jézus Krisztus Ür? Az egyház élete valóban a „Krisztus utánzása”-e? Átalakulásokban vergődő VILÁGBAN élünk! A régi világ haldoklik és egy új születik. Hatalmas tömegmozgalmak keresik ennek az új világnak a születését, teljesen függetlenül is az egyháztól, és ez Istennek kegyelmes ítélete rajtunk! Mert ez kényszerít bennünket arra, hogy feladjuk megítélt elméleteinket és próbáljuk megvalósítani a keresztyén életet. Krisztus az egész világért jött, és bennünket, tanítványait is az egész Világhoz küld. Az egyház a világért van! Az egyházban általában ma, sajnos, sokszor csak arról beszélnek, hogy mi volt.. Az egyházon kívül másutt van a hangsúly. Arról beszélnek, hogy mi lesz. Mikor pedig új ember kialakítása a cél, akkor mi nem hallgathatunk, mert valljuk azt, hogy az új ember újjászületett ember a Jézusban való hit által. Az egész teremtett világ sóvárogva várja tehát az isten fialnak a megjelenését. Jézus missziói parancsa és a teremtett világ sóvárgása kötelez bennünket arra, hogy keressük, hogy mit jelent ma újjászületett embernek lenni.” E megrázó erejű igehirdetés alatt megszilárdult az a látásom, hogy gyakorlati keresztyén élet nélkül nem jelentős a keresztyén tanítás és hogy á kettő elválaszthatatlanul összetartozik. És ami még fontosabb: mindkettőre égető szüksége van a világnak. Hiszem, hogy mindkettőnk élete ezt fogja szolgálni. Nem akarunk mások tenni, mint Isten üzenetének a tolmá- cso’.ói a mai válságban vergődő ember számára. Transzparensek, amelyek világítanak, de nem ők- a fényforrás: ők csak közvetítenek. Szeberényt Tamás Konferenciai naptár Aug. 1—5. Gyülekezeti munkások' konferenciája Gyenesdiáson. Aug. 2—4. Gyermekbibiiakör-vezető konferencia Győrben. Aug. 4—6. Gyülekezeti közösségek konferenciája Nyáregyházán. Aug. 4—9. Asszonykonferetncia Pi- lisiige-ten. Aug. 5—9. Országos missziói konferencia Foton. Aug. 5—10. Fiúk- és legények csendeshete Répcelakon. Aug. 7—12. Férfiak csendeshete Bántapolcsányban. Aug. 8—12. Asszonyok országos hitmélyítő csendeshete Gyenesdiáson. Aug. 10—13. Gyülekezeti munkás- tanfolyam Foton. Aug. 10—12. Evangélizáló konfe- renc ia Solt vad kerten. Aug. 11—16. Fiúkonferencia Pilisligeten. Aug. 12. Ifjúsági csendesvasárnap Győrben. Aug. 14—19. Asszonyok evangélizáló csendeshete Bántapolcsányban. Szombat esti közös imádkozásunk — Július 14 — „Uram, nem a Te nevedben prófétáltunk-é?” Jer. 23, 16—29. JOBB ADNI, mint venni Ezt az igét nem találjuk meg a négy evangélium egyikében sem, de Pál apostol az efezusi vénekhez intézett búcsúbeszédében (Csel. 20, 35) úgy idézi, mint amelyet Jézus Krisztus mondott. Jézusnak ez az igéje mostanában nagyon időszerűvé lett. Most amikor a szeretet-szolgála-t gyakorlására bőségesen nyílnak alkalmak — úgy is, hogy adnunk kelt, meg úgyis, hogy elfogadnunk kell! —, de kulönsen időszerűvé tett most a nyári konferenciák alkalmával, amikor bizonyára sokan vannak és lesznek, akik nem a maguk anyagi erejéből jutnak el ezekre a sokszor nagyon messze eső konferencia-helyekre, hanem a testvéri szívek segítségéből, 6zeretetadományából. Jó figyelni erre az igére, mert néha igen keservessé, sőt egyenesen károssá tud válni az ilyen „keresztyéni szeretetből” származó konferenciázás, ha az ajándékozók és megajándékozottak, továbbá mindazok, akik erről a segítésről tudnak, nem Isten szerint adnak, vagy nyúlnak bármliyen formában ehhez a szeretef-szolgálathoz. Jó1 emlékszem tavalyról egy konferenciára utazó testvéremre, aki a nagy kánikulában megtett hosszú út alatt, sem mert egy pohár szódavizet meginni, majd a konferencia helyén egy szem gyümölcsöt sem venni, mert nem a saját költségén jutott el a koíifrenciára, hanem „megsegítési” alapon. Bizonyára azért, mert éltek emlékezetében azok a rosz- szaiölag ellehelt megjegyzések, amelyek akkor hangzottak el, amikor egy másik segélyezett vette magának a bátorságot, hogy egy hosszúlépést megigyon. Időszerű hát ez az ige, mert a mi ilyetén adakozásunknak bizony nem megtérés, hanam megkeményedés tesz igen sokszor az eredménye. Felrémlik most előttem árvaházi növendékeknek elvonuló sora, akiknek ruházata, magatartása és egész lénye igei sokszor messziről rikító cégére volt ennek a mi „keresztyéni” adásunknak. Mert a feléjük való adakozásunk nyomán igen sokszor elvártunk, hogy mindenképpen kitűnjön „árva-mivol- tuk” legalább is meghunyászkodá- sukban vagy yalámt olyan szűkülés félében. Ha valami rosszfát tettek a tűzre, azzal szoktuk igen gyakran kezdeni: „látod mi téged mint apátlan-anyátían árvát mindennel elláttunk és te ezt így vi- szonzod?!” Gyakran szerettük kifejezésre juttatni, hogy „kegyelemkenyérből” élnek. (Milyen más látvány volt ezzel szemben egyik sze- retetházunk, színes ruhácskákban viháncoló, kacagó kis árvacsapata. Mert ilyen is vo't!) De feltűnik előttem most egyik barátomnak az arca is, akinek a lelkében még ma sem gyógyult be az a seb, amit szegény nincstelen diákkorában kapott, amikor — segélykérés közben — odavágta néki valamelyik tanára: aki koldus, ne tanuljon”. Bizony nagy bajok vannak sokszor a mi ajándékozásaink körűi! No és olyan is van, amikor még csak nem is ml adunk és visel iük az adakozás terhét és semmi részünk sincsen a másik valóban önzetlen és szere- tet-diktáita adakozásában, mégis milyen árgus szemekkel tudunk figyelni, a megajándékozott méltó vagy méltatlan voltát megállapítani, ellenőrizni, megjegyzéseket tenni és a keresztyén szeretet kihasználásáról beszélni. Oh, nagyon sokszor csak mérgezni tudunk megjegyzéseinkkel, ahelyett, hogy magunk Is áldozatosan adnánk! Miért van a mi adakozásunkkal sokszor annyi baj? Mert nem tudunk valóban ingyen adni! Mindig valami árat akarunk érte kapni, látni! Bizony nem tudunk ingyen adni. In- •gyen, a viszontszolgáltatás gondolata nélfküf. Ingyen, kikötések és megszorítások nélkül. Ingyen, a nekünk való lekötelezettség érzésének elvárása nélkül. Ingyen, a nekünk való kamatozás reménysége nélkül. Annak, hogy mi nem tudunk ingyen adni, nagyon súlyos belső oka van. Az t. i., hogy nem tudtunk és nem tudunk ingyen venni Istentől. Vagyis nem tudunk kegyelemből élni. Az ingyen való kegyelem igen -sokszor csak elmélet és nem belső valóság a számunkra. A kegyeimet is szeretnénk gyakran „kiérdemelni” előre, vagy ha már magkaptuk, „megfizetni érte”. Persze, ha nem tudunk ingyen venni, nem tudunk ingyen adni sem. . Figyeljük meg egész keresztyén magatartásunkban ezt a fizetni-akarást. Amint az árváknál is elvárjuk, hogy az egész világ lás^a árva-mivoltunkat, a megtérő bűnöstől is elvárjuk, hogy őt porban és hamuban láthassuk. És sokszor, ez a „porban és hamuban ülés” amolyan fizetségnek számít előttünk az Isten kegyelméért. A'zt gondoljuk, hogy „az. igazi keresztyén embernek egész lényével igazolnia kell szörnyű, bűnös állapotát” és ezért van az, hogy ha nem úgy néz ki, mint akut gyomorbajos, vagy ha nem látszanak rajta Isten sújtó keze nyomán támadt „kék foltok”, hanem árad belőle az öröm, a felszaba- dultság, boldogság és derű, hangzik ajkáról a hálaadás, Há számára még az utca kövezete is sugárzóvá válik és tud nevetve.örülni még a napsugárnak, madárdalnak és hópehelynek is, hirdetve, hogy ingyen, ingyen, minden ingyen kegyelemből adatott néki, akkor vele szemben gyakran kérdőjel"« görbülünk! Vájjon „igazi-e a megtérése”? Soljszor olyan ijesztő kérdőjellé görbülünk, hogy még erre a felszabadult boldog emberre is ráveíődik nagy kérdőjelünk árnyéka és maga előtt is kérdésessé tesszük, hogy valóban elfogadta-e az ingyen kegyelmet. Mert hát az elfogadott kegyelem fejében, nekünk vagy porba kúszó férgek, vagy jobbik esetben vasattarcú „szentek” keltenek, de nem megszabadult ujjongó bűnösök. Jónás, hogyan nekikeseredett és még az Orrai is szembeszállt, mikor Istennek úgy tetszett, hogy Ninivén, a bűnös városon kegyelmet gyakorolt, nem is szólva a farizeusokról, akik nem tudták bevenni, hogy Jézus a bűnösökkel egv asztalhoz ül, mint barátjuk. Az Abel-füs-tje miatt haragvó Káin magatartása és a tékozló iiű péildázatában az otthon maradt fiú irigysége az öccsével szemben igen hangosan beszélnek a mi keresztyénsé- giinkrő!, amely nem tud ingyen venni és ingyen adni. Jobb adni, mint venni, mondja az Űr Jézus. Ha nem tudunk úgy adni, mint akik magunk is mindent ingyen, kegyelemből kaptunk, életet itt és öröklé let ott, semmiért semmit sem várván, akkor inkább ne adjunk. Ha nem tudunk ingyen elfogadni — t. i. anélkül, hogy az lekötelező terhet jelentene számunkra — akkor inkébb'ne fogadjunk el. De mind az adók és mind az elfogadók tanuljanak meg egyet: Isten ingyen kegyeiméből élni. Ez oldja meg az adást is, meg a vevést is. Cserháti Sándor T. Előfizetőnk! Kérjük azokat az előfizetőinket, akiknek az előfizetésük július 1-én lejárt, hogy az előfizeléseiket haladéktalanul újítsák meg. Aki nem kapott volna csekklapot, az kérjen a kiadó- hivataltól. A csekkszámla1 száma: 20.412. Az Evangélikus Élet, a magyar evangélikusok egyetlen hetilapja, amelyet minden hívő evangélikusnak kell olvasnia. A lap előfizetési ára: 1951. július 1-től a következőképpen alakul: egy hóra negyedévre félévre , egy évre egy szám ára: , 5 forint 15 forint 30 forint 60 forint 1.40 forint Reméljük, hogy olvasóink eddigi hűségükről továbbra is bizonyságot tesznek és elküldik az összeget, amely az előfizetés megújítását jelenti. Hittestvéri üdvözlettel Az Evangélikus Élet Kiadóhivatala. MEGJELENT AZ , . Újszövetségi Görög-Magyar Szótár Hófehér papiron, ízléses, szép kiállításban, félvászon kötésben. Ára: 75.— forint. Kaphatót BERECZKY ALBERT: Ajtónyitás Ára: 12.— forint. BARTH KÁROLY: Jíis dogmatika Ára: 12.50 forint. Megrendelhető: a Ref. Konvent- Sajtóosztályánál, Bp. XIV., Abonyi- utca 21. Csekkszámlaszám: 40.526. Isten népének útján egyik legnagyobb veszedelmet jelentik a hamis próféták;' „... elbotondítanak Htokéit... ” M Miért, hamis próféták? Mert nem az Űr szájából valót szóljanak (16. v.). De szólhat-o valaki az Űrtől valót, ha nem figyelt előzőleg öreá? (18. v.). _ Ma is így t örténik ez: e’induinak némelyek és szólják a saját szívük csalárd indulatait Isten nevében, a nélkül, hogy erre küldetést kaptak volna (21. 26 v.). — Vájjon én mindig az Ür utasítására szólok és azt mondom, amit Ö ad igéje gyanánt a szájamba?! Milyen a hamis prófécia? A hitetlenségben keményszívű embernek nem Isten ítéletét hirdeti, hanem' megnyugtatja: „Nem jő tireátok veszedelem”. És ebből az következik, hogy nem is. olyan sürgős, vagy egyáltalán nem szükséges a megtérés-Ig^-ra-jó-az-'Hwrmefc-(d7y'v:)'!'' Milyen az igazi prófécia? Az Ür ajkáról jövő Ige megtérést munkál (22. v.)l Olyan tűz, amely megégeti a hiábavalóságot és mint a pöröly, összezúzza a kőkemény szívet (29. v.)i — Vájjon az én ajkamon felhangzott ;ge nyugtalanított-e, megtérésre indított-e csak egy szívet is? „Meddig lesz ez?” (26. v.) — így kérdezi Isten — és ez a kérdés azt jelenti, hogy a hamis próféták számára is van megtérés és a megtérő számára kegyelem. Adjunk hálát Istennek, hogy adta az Ö Igéjét az ajkunkra igazán, s amikor kontár módon hamis próféciává lett ajkunkon az Ige, akkor is elhordozott és nevelgetett. Valljuk meg, hogy sokszor homályosan látjuk Isten akaratát és gyötrődünk vakságunk miatt. Könyörögjünk bocsánatáért és halló fülekért, világos látásáért, bizonyságtevő szívért! Tekus Ottó. BIBLIA-OLVASÓ (Szentháromság utáni 8-ik hét) Július 15. Vasárnap. Zsolt. 121:5. Máté 10:29—31. Jóéi 2:21—3:2. Róm. 9:1—5. Isten tudta és akarata nélkül semmi sem történhetik. Ha látod mások és magad baját, és azt igazságtalanságnak tartanád, mérsékeld magad. Nem te vezetsz, Isten ül a kormányon és Isten mindent jól vezet! Július 16. Hétfő. Zsolt. 33:5. I. Tim. 4:4—5. Ján. 8:31—36. Róm. 9:6—18. Sokszor aggódunk még megmaradásunkért is, mi, kicsinyhitűek, Pedig tudnunk kellene, hogy Isten kegyelmével telve a föld és Önéki gondja van a bűnösre is. Erre bizonyság az Ür-Jézus emberek közölt való megjelenése. Július 17. Kedd. Jób 15:14—15. Ján. 8:46. Márk. 4:26—29. Róm. 9:19—29. A halandó ember mind bűnös Isién elölt, A bűnfelen Jézus azért jött közénk, hogy Őáltala szabaduljunk meg a bűntől és haladjunk a tökéletesedés útján. Boldog az, aki egynek tudja magát a Megváltóval. Július 18. Szerda. Ezs. 49:23. Luk. 21:19. Ján. 15:1—8. Róm. 9:30—10:11. . A nyomorúság idején, ember ne nyugtalankodjék a te szíved. Akik Istenben bíznak, nem szégyenülnek meg. Az igazi jutalmat csak a békességet keresők nyerhetik el. Július 19. Csütörtök. Ezs. 27:2—3. Ján. 15:4. Gál. 6:7—10. Róm. 10:12—21. Isten nem fesz különbséget ember és ember között: mindenkit boldogítani akar. Csak kérnünk kell, nem marad el segítsége. Felemel • bűnbő! és kényszerít az emberszeretet gyakorlására. Július 20. Péntek. Ezs. 50:8—9. Róm. 8:30. Kol. 1:9—11. Róm. 11:1—10. Aki perel én velem, az közel is van hozzám. Isten állandóan int é* figyelmeztet, meg akar tartani a maga körében. Isten megtartja az fl népét és küld hozzá Illéseket, hogy prédikálják az igazságot! Július 21. Szombat. Ámős 5:24. II. Tim. 2:19. Fii. 1:6—11. Róm. 11:11—24. Krisztus neve diadalt jelent és jócselekedefre nevel. Higgyünk és bízzunk Benne, hogy formálhassa életünket és méltóak legyünk az istea- fi óságra, SZUCHOVSZKY GYULA
