Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-04-30 / 18. szám
A Evangélikus Stet Mit tehet az egyház a békéért? Niem älter Márton; aki az ökuraé- iiikius Egyháztanács megbízásából nemrég tért vissza hosszabb ausztráliai körútjáról!, feltűnő cikket írt a „Die Stimme der Gemeinde“ Stuttgartban, megjelenő folyóiratban; a hitvalló egyház havi, lapjába,™, az egyház és a béke kérdéséről1. Cikkének bevezetésében megállapítja, hogy a béke a népek és az emberiség egyetlen nagy problémája ma. Az egyház nemcsak újabban foglalkozik ezzel a kérdéssel. 1948-ban az amszterdami világgyülés határozottan mondott nemet mindazok felé, ^^^^kabá'ború magvait hintáik és igent Ilkájára, átok a béke ügyéért fáradoznak. Az egyház tehát felelősséget érez a bélre kérdésében. Isten békessége nem emberi programot A továbbiakban megállapítja, hogy egyáltalán nem magától értetődő, hogy az egyház a béke kérdésével foglalkozik. Az igaz, hogy aiz egyház a békesség evangéliumát hirdeti, ez a béke azonban, szorosan tartozik egybe a hittel. Isten békességéből nein Lebet emberi pragrammot csinálni. Az egyháznak Isten békességét kell hirdetnie minden időben és minden helyen, a legvéresebb háborúk közepette is. Jézuis Krisztus gyülekezete ott, alho® hitben él, rendelkezik ezzel a békességgel). Különben nzonban, senkinek sem lehet tulajdona. A mu'astdó békéért is felessek vackunk Felelősségünk nem ér azzal még véget, hogy az evangéliumot hirdetjük és a keresztyén gyülekezet körében. megéljük. Nem nyugtathatjuk meg magunkat egyszerűen azzal, hogy az Ó- és Újszövetségre hivatkozva azt mondjuk: a háború és háborús híresztelések beletartoznak az üdvtörténet utolsó korszakába, tehát elkerülhetetlenek. Az irigység és a gyűlölet, lopás és gyilkosság szintén elkerülhetetlenek és mégsem mentesülünk attól, hogy mindent elkövessünk ezek megakadályozására és kiküszöbölésére. Ezért nemcsak az a feladatunk, hogy Isteni országának örökkévaló békéjét hirdessük, feladatunk az is, hogy minden* erőnket lalbavessük ennek a világnak időleges békéjéért. Ettől a feladattól nem mentesíthetjük magiunkat, mert üdvösségünk forogna kockán* (Máté 25). Fel kell hagyni az erőszakos magoldással Az egyház nem uralkodásra kapott hivatást ebben a világban, hanem szolgálatra. Nem az erőszak alkalmazása feladata, hanem a segítés, szükség esetén, a szenvedés. Az egyháznak napjainkban nem szabad könnyelműen a hatalmi politika marlalókává válnia; tudnia kell, hogy az erőszakon nincs Isten áldása. Nem szabad az embereket kétségben hagyni afelől, hogy mi, keresztyéniek, mégpedig valamennyien, tehát az egész egyház, nem vagyunk kaphatók erőszakos megoldásokra. Ehelyett az egyháznak ma mindenkit fel kell hívnia, hogy végső erejét is vesse latba a béke megőrzése és helyreállítása érdekében. Fel ke^l hagyni a háborús készü'ődésse! A puszta félelem, támadó hangú- tatot idéz elő, azért, mert 1924 és 1939 tapasztalatai;, ellenére még mindig abban a mesében hisznek, (tisztára félelemből!), hogy a támadás a legjobb védekezés. Ennelk az eredménye, hogy minden háború „szent háborúvá“ válik, vagy „keresztes- hadjáratnak“ nevezi magát, hogy ezzel is fokozni lehessen az ellenállóerőt. Mindezekben egy olyan „keresztyénség“ mutatkozik meg, amelyik egyszerűen elhallgatja a názáreti Jézus tekintélyét, hogy azután az ő nevében a kereszteshadjárat politikáját folytathassa. Azzal a babonával állunk szembe, amely azt hiteti el, hogy lehet a békén úgy munkálkodni, hogy közbe merő félelemből a háborút készítjük elő. Aki a háborút készíti elő, az — akár akarja, akár nem — kénytelen a háború szellemét felidézni és ezzel a háborút magát is, noha tulajdonképpen fél tőle. A mi konkrét helyzetünket egyre inkább az határozza meg, hogy a háború réme fenyegetővé válik azért, mert Európában, a föld e legsűrűbben benépesített területén, halmozták fel a robbanóanyagot és mert éppen itt állandóan, jászának a tűzzel és fenyegetőznek vele! Ezen a ponton nagy szolgálatot tehetünk a békének,, mert nem lenne sehol se háború, hogyha előzőleg „a közgon- dolkozást“ nem kapcsolnák át a, háborúra. Az nem ér még semmit, ha a bosszú és megtorlás ellen általánosságban beszélünk. Egyes esetekben kell megmutatni, hogy milyen veszedelem fenyegeti) a békét, mikor ennek a szellemnek balga emberi cselekedeteik egyengetik az útját. Követelni kei! a szociális igazságot A Kelet és Nyugat között fennálló ellentét, a háborús veszedelemnek jelenlegi oka nem csupán két világrész ellentétéből származik. Az ellentét végigvonul a népeken és embereken. A jövő háborúja nemcsak harmadik világháború llesz, hanem egy nagy európai polgárháború, hogyha egyszer kitör. Egyáltalán nem titok az, hogy a polgárháborús helyzet és hangulat onnan ereid, hogy a szociális igazságosság, kérdései (munkanélküliség kérdése, hontalanok, a gazdasági élet új rendje) rendszeresen nem jutnak megoldáshoz, ilt az egyháznak azon kell igyekeznie, hogy a szociális igazságosság a legnagyobb mértékben és múlhatatlanul megvalósuljon. Feli kell számolni a vasfüggönyt A békét különösen fenyegeti a német nép helyzete azért, mert a mi népünket nemcsak a Kelet és Nyugat közötti Ideológiai ellentét metszi át, hainem azért is, mert rajtunk vonul át földrajzilag is a két ellenséges világ határa, a „vasfüggöny“ formájában. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ez a súrlódási felület állandó veszedelemmel fenyegeti a beket és minden pillanatban kipattanthatja a háborút. Az egyház nagy szolgálatot téhet a békének akikor, amikor állandóan rámutat erre a fennálló veszedelemre és figyelmeztet, hogy minden további időveszteség végzetessé válhat és keill is, hogy váljék. Sok millió, ember ügyéről van szó. És az egyház, mint Jézus Krisztusnak a gyülleikezete mem menekülhet él az irántuk érzett felelősség elől, azzal, hogy nem tesz meg mindent ezek nyomorának és tönkrejutásá- nak feltartóztatásáért. Azokról az emberekről van szó, akikért Isten az ő egyetlen Fiát adta, azokról az emberekről, akiket éppen ezért semmi fontosabb vagy „magasabb célért“ nem szabad feláldozni. ORGONÁK, HARMONIUMOK FITTLER SÁNDOR Bp. XIV., Miskolci-út 62. Árjegyzék és költségvetés díjtalan ZONGORA vétel — eladás — javítás — hangolás Kern ács Rákóczi-út 13. — Telefon; 139-184. Az Evangélikus Élet mindenütt kapható! Jakab levele az egyházhoz U»i etek! „Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsesége, kérje az Istentől, aki mindenkinek szívesen és szemrehányás nélkül megadja és meg fogja kapni. Csak kérje bizalommal, kételkedés nélkül; mert aki kételkedik, olyan, mint a tenger hulláma, amit a szél ingat és hajt. Ne is gondolja azért az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; a hasadtlelkű, minden dolgában állhatatlan ember.“ (Jakab 1, 5—8.) A bölcseség, amiről Jakab apostol beszél, nem a szobatudósok elvont elmélkedése, hanem valami egészen gyakorlati, kézzelfogható és hasznos dolog: élet- bölcseség, a hétköznapok lélekjelenléte. Naponta, óránként százféle apró és nagy dologban kell döntenünk — s az aprók is nagyoknak bizonyulhatnak utóbb. Viselkednünk és viszonyulnunk kell dolgokhoz és emberekhez s ilyenkor drága a jótanács. Helyesen határozni, jó lelki- ismerettel cselekedni, ösvényt találni az élet bozótjában, látni az utat és járni is rajta — ez a keresztyén ember bölcsesége. S ezt kérnünk kell. Magunktól nem jövünk rá, ki nem találhatjuk. Úgyis azzal rontjuk el az életünket, hogy olyasmit vállalunk, amit nem tudunk teljesíteni, meg akarunk oldani kérdéseket, amik erőnkön felül vannak, aggodalmaskodunk a holnapért, pedig kezünk csak a mát éri el. Pedig mindez hiábavaló és felesleges. Hiszen; kérhetünk! Kér jetek, mert kérhettek! Ez ma Jakab nagy üzenete. Isten, adakozó Isten. Abban telik öröme, ha adhat. Mindenkinek ad. Nemcsak a kegyeseknek, a templomjáróknak, hanem azoknak is, akik talán most először, talán szorongva és habozva kopogtatnak be nála. ö nem szégyenít meg senkit sem szemrehányásokkal, hogy „Hol maradtál eddig“ és „Miért nem jöttél előbb“ s „Bezzeg rámtaláltok, ha szorul a kapca“, ő nem ilyen Isten, hanem nagyszívű és bőkezű: Atya. Arról van szó, amit a Káté tanít: „Hogy elhiggyük, hogy ö nekünk édes atyánk, mi pedig édes gyermekei vagyunk; hogy bát ran és bizodalommal kérjük őt, mint szerető gyermekek szerető atyjukat“. Furcsa, hogy arra külön figyelmeztetni kell az embereket, hogy komolyan kérjenek valamit Istentői. Vagyis, hogy vegyék komolyan a saját kérésüket. „Csak kérje bizalommal, kételkedés nélkül.“ Sajnos, ez a figyelmeztetés nem hiábavaló. Az imádkozás megszokássá lehet s akkor rosszabb, mintha nem is volna. Mert akkor kegyes önámítássá lesz. Imádkozunk, de az életünket nem aszerint rendezzük be, mintha Isién tényleg meg is hallgatná kéréseinket. Esőt kérünk — és otthon hagyjuk az esernyőt. Naponta kérjük a mindennapi kenyeret, de tovább aggodalmaskodunk. Kérjük Isten országa eljövetelét, de reménység és békesség nélkül járunk. Szóval hasadt- Ielkűek vagyunk, állhatatlan szívűek. Néha-néha Istenre is vetünk egy pillantást — hátha mégis van s hátha egyszer közbelép s valami váratlan és kellemetlen dolgot tesz — de fél- szemmel a gondjainkra, az élet hajaira pislogunk s azon törjük a fejünket, hogyan segíthetnénk magunkon saját erőnkből. így hánynak a hangulatok hullámai fel-le. Ha sikerül valami, elbizakodunk és elkap a mámor. Ha kudarcot vallunk, elkeseredünk s keressük az első faágat, ahová felköthetnénk magunkat, így lesz zaklatott és kapkodó az életünk. Mindennek egy orvossága van. Kérjetek! Hiszen kérhettek. Van ajtó Isten .szívén s vezet az Atyához út. Jézus Krisztus az ajtó és az út. Ezzel a névvel bízvást kérhetünk. Bizonyos, hogy meghallgatást találunk. Groó Gyula SZLEZÁK LÁSZLÓ harangöntő mester Magyarország aranykoszorús mestere BUDAPEST, XIII, Petneházy-utca 78 Telefonhívó: 203—261 Világszerte az atombomba eilen és a béke mellett Magyarországon a múlt heti zene- akadémiai békevédelmi nagygyűlés óta minden üzemben, hivatalban, háztömbönként, falukon, iskolákban alakulnak a békevédelmi bizottságok és folyik az aláírásgyűjtés arra a kiáltványra, mellyel a stockholmi bé- kevilággyűlés határozata alapján világszerte aláírásra köröznek. Magyar- országon is óriási lelkesedéssel folyik ennek a kiáltványnak aláírása. Sok helyen a békebizottság felhívása előtt már spontán béikevédelmi bizottságok alakultak, s folytatják munkájukat. Egyházunk is lelkesen vesz rtészt ebben a munkáiban. Több helyen lelkészeinket és vezető egyházi munkásainkat is beválasztották a békevédelmi bizottságokba, mely kifejezi népünk bizalmát abban, hogy egyházunk részvétele a bókemozgalomban, javára van a béke ügyének. * A Yorki érsek a liverpooli cathedrálisban tartott prédikációjában a következőket állapította meg; „Most, hogy elkezdődött és folyik a versenyfutás ezeknek a superbom- báknak gyártásában . .. csak egy alternativa marad — pusztulás vagy megegyezés. Ha e bombákat felhasználják, az általunk ismert civilizáció eltöröltetik. . . Mindenkinek, aki értékeli a mi civilizációnkat, kötelessége sürgetni, hogy mindent kövessenek el, amíg van idő, ezen ördögi fegyver iszámkivetésére és ellenőrzésére.“ Azután mind az érsek, mind a Canterbury dékán félteit a Nemzeti Ifjúsági Parlamentnek az atombombával kapcsolatos kérdéseire. Canterbury érsek: „ . . a jelenleg létező atombombaraktárak azoromali elpusztítását feltétlen szükségszerűnek kell tekinteni, a fegyver gyártása nemzetközi efltiltá- sámak következményéül." Canterbury dékán: „Régóta híve vagyok a jelenlegi atombombaraktárak, azonnali elpusztításának és ezen embertelen fegyver gyártása nemzetközi eltiltásának.“ A Nagybritannia ifjúságát képviselő 350 kiküldött követeléseit feliratban foglalták össze, mely magában foglalta az atombomba azonnali számki- vetéstét ée a katonai szolgálat csökkentését. Amikor a Marylebone és Környéke Tisztviselő és Adminisztratív Dolgozók Szakszervezetiének kiküldötte az alábbiakat mondotta, hangos tapsokat kapott: „Gondoskodnunk kell arról, hogy El Álaméin ifjú hősei sohase szólítlassanak harcba Sztálingrád ifjú hőseivel.“ Mr. W. D. Colley pedig, képviselve az Afrikai Ligái, egészen világossá tette, hogy az afrikai nép sohasem engedné magát egy új háborúban felhasználni. Az ifjúság ugyanakkor országszerte a békét, rt íolyó küzdelem előhaicosa volt. Iijord-ban például az utcákon ifjúsági felvonulás volt, hatalmas táblákat emelve, melyek az atombomba kitiltását, az amerikai domináció beszüntetését és vlégüü nem csatatereket, hanem játszótereket követeltek. Stepney ifjúsága egy atombomba- r óbban ás hatalmas képével járta körül ai zsúfolt piacokat. A képet egy négykerekű liúzókocsin helyezték el, körülvéve az atombomba kitiltását követelő feliratokkal. („In Defence of Peace'-ből. 7. szám.) A Neue Wege a nyugati országok helyzetéről. írva ezt mondja: „E kormányoktól természetesen nem lehet várni, hogy hatásos kezdeményezéssel összetörik kardjaikat, a döntő lépésnek magukból a világ népeiből kell kiindulnia. Csak ha a kormányok világosan látni fogják, hogy a mozgósítási parancsot hiába adják ki, mert a néptömegek nem engedelmeskednek nekik, akkor le fognak mondani a háborúról mint politikai eszközről és kényszerülnek új gazdasági és politikai rend teremtésében együttműködni a kapitalizmus zűrzavara helvett. A népek engedetlenségére és ellenállására kell most appellálniok azoknak, akik a béke megóvásán komolyan fáradoznak, máskülönben a leszerelés és a béke érdekében kiadott legjobb indulatú felhívások is pusztába hangzó szavak maradnak." Rákospalota felhívása a magyar evangélikusokhoz A rákospalotai evangélikus gyülekezet templomában vasárnap Kökény Elek gyülekezeti lelkész hirdette az Úr igéjét. A lelkész a béke kérdésével foglalkozott és rámutatott arra, hogy az evangélikus egyház hívei mennyire óhajtják és kívánják a békét és azt Isten rendelésének tartják. Az istentisztelet után megtartott gyülekezeti közgyűlésen felszólalt Rcök István dr. egyetem s felügyelő és beszédében azt az indítványt tette, hogy a rákospalotai evang. gyülekezet szólítsa fel az ország összes evangélikus gyülekezeteit, hogy a béke mellett hitvallást tevő békenyilatkozatot minden evangélikus Írja alá. A javaslatot a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta. Biblia-olvasás közben... Somája. az Úr meghallgatott Gyakori név. Nevezetesebb viselői: a) próféta Re- habeam idejében. I. Kir. 12, 22, b) hamis próféta az 597-es babiloni fogság idején. Jer. 29, 24 stb., c) ha- mite próféta Nebémias idejében, Neh. 6, 10. stb. Serubabel (=Zorobábel), aki Bábelben seíiilletelt. A Babilonból hazatérők egyik vezére. Ezsaiás 2:2, Neh. 7:7. Á templom felépítését elkezdi, de a befejezéskor nem olvassuk nevét. Simeon (vagy Simon), a meghallgatás. Jákob és Lea második fia. I. M. 29:33. — Másik nevezetes Simeon, a hivő öreg, aki Jézust karjába vette a templomban való bemulatásakor. Lk. 2:25 s(b. Sámson, a nap-ember. Izráei egyik utolsó bírája, a nagyerejű. Bírák Í3—16. rész. Réhuél, Isten barátja. Mózes apósa. Mózes II. 2:17. Tabitha (vagy Thabea), a Gazella, Joppe adakozásáról nevezetes gyülekezeti nőtagja, akit Péter apostol feltámasztott a halálból. Csel. 9:36—42. Thamar, a pálma. Gyakori női név. Theofil, istenszeretö. Előkelő keresztyén férfi, akihez először küldőit Lukács evangélista tudósítást Jézusról és a« apostolokról. Lk. 1:3, Csel. 1:1. Tamás, a kettős (iker). Jézus tanítványa, a „hitetlen“. Mt. 10:3 és másutt. Állítólag Kelet-Indiába vitte az evangéliumot. Orgonák, harmoniumok javítása, hangolása, új és használt harmóniumok eladása DEMÉHY IMRE ergonaépívö Budapest, VI., Lázár-utca 13 (Operánál). Tel.: 311—209. Árajánlat díjtalan Uj orgonák építéséi, javítását vállalja Rieger Ottó orgonagyár Budapest, XIV., Füredi-u. 41. — Telefon: 297-023
