Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-04-09 / 15. szám

Evangélikus Elat Kádár Imre Ki a gyilkos I ______________ 5 Á nagyon gonosz ember és a fehér Bárány (Húsvéti mese kicsinyeknek és nagyoknak) ELSŐ PÁRBESZÉD. Szereplők: Pistuka, meg az Édesapa. Pistuka: (Egv könyvben lapozgatva.) Édesapáin! Micsoda ez a kép? Édesapa: (Egy pillanatra felnéz az 1 újságból.) Feszület. Pistuka: Mi az, hogy feszület? Édesapa: Ejnye, kisfiam, hát amire a Krisztust rászegezték. Pistuka: Mi az, hogy Krisztus? Édesapa: Mondtam már, hogy a Jé- ziuiska. Folyton zavarsz, mikor oU- vasok. Pistuka: (Kis idő múlva félénken megszólal.) Édesapám, ez ugyanaz a Jézuska, aikd a karácsonyfát, meg a játékokat hozta? Édesapa: Persze, csakhogy felnőtt taráiban. Pistuka: És kik szegezték rá a Jé­zuskát erre a .. . erre a .. . feszü­ltekre? Édesapa: Te kis butus,, hát a zsi­dóik. Ezt már igazán tudhatnád. Pistuka: (Rémülten bámul a képre.) MÁSODIK PÁRBESZÉD. Szereplők: Ármii .ka, mieg oiz Édesapa. Árminka: (Kézenfogva megy az ap­jával az utcán,) Édesapám, mért köszömneik ezek a bácsik einmiek a keresztnek? Édesapa: Csak. Kedvük van nekik. Nem mindenki köszön. Árminka: (Nem éri be a magyará­zatnál.) A keresztyén fiúk azt mondják, hogy ez az Isten I ia, a Jézuska, azért köszönnek neki. Édesapa: Mindjárt a szádra vágok. .Azt a nevet nem szabad' kiimom- diani. Árminka: Miért nem szabad kimon­dani? Édesapa: Mert a szádra vágok. Az nekünk a legnagyobb ellenségünk. Árminka: És kik szegezték rá a fára ezt a Jé.. . ezt a mi ellensé­günket? Édesapa: Pilátus. Meg az olyan po- gámyok, akik az édesanyádat is megölték. És ránk akarják fogni. Árminka: Azt mondják a fiúk, hogy nekik karácsonyfát, meg minden­félét hoz ez a Jé . .. ez a Jé . . . Édesapa: Nekünk pedig nyilasokat hoz, meg krematóriumot. Meg­értetted? Árminka: (Zavartan viss zabámra! a feszületre, az apja megrántja a ke­zét.) HARMADIK PÁRBESZÉD. Szereplők: Pistuka, meg Árminka az iskolában. Pistuka: Én vélted többet nem .ját­szom. Árminka: Én: se veled. Pistuka: Ti megöltétek a Jézust. Árminka: Aki mondja. Akii mondja. F ituka: Te hazudó s. Mindenki tudjai, gy ti öltétek meg. Árminka: Hazudós, aki mondja. Pi­látus ölte meg. Olyan pogány, mint te. Az anyámat is ti öltétek meg. Pistuka: Nem is ismertem az anyá­dat!, te gyalázatos. Árminka: Aki mondja. Aki mondja. Én sie ismertem a ti Jé... a li Jé.. . Pistuka: Édesapám megmondta, hogy ti, zsidóik ölté .. . Árminka: Akkor hazudott. Pistuka: Nekiugrik Árminkának.) Az én apám nem hazudik. A te apád hazudik. (Elkezdik egymást püfölmii, a többi fiúk beavatkoz­nak, általános üvöltés és sírás kezdődik. Megjelenik a tanító néni és szétválasztja a verekedőket.) NEGYEDIK PÁRBESZÉD. Szereplők: Tanító néni, . meg a többiek. Tanító néni: 'Miután kihallgatta a I feleket.) IdiehaOlgassatok, kedve­seim. Örülök, hogy ez a dolog most szóbakerült. Egy vallomás­sal tartozom nektek. Ti azon vesz­tetek össize, hogy ki ölte meg az Űr Jézus Krisztust, iúk: (Össze-vissza.) A zsfldíók ... poglányok ... A rómaiak ... A keresztyéniek . .. Tanító néni: Megmondom nektek. Én öltem meg. Fiúk; (Ijedt csöndben figyelnek a tanító nénire.) Tanító néni: Tudjátok, az úgy voOt, hogy nagycsütörtök éjjel a zsidó bíróság témyS/eg halálra ítélte Jé­zust, aki oda tartozott, mert zsidó volt, Pistuka: Az lehetetlen. . . Hogy a Jézuska zsidó voll? Árminka: Zsidó volt, de kikeresz­telkedett. Tanító néni: Figyeljetek rám. Nagy­péntek reggel aztán a zsidó bírák átadták Jézust a pogány bíróság­nak', a római hatalomnak. Ki tuldja megmondani a pogány fő­bírót, aki újra letárgyalta a pert? Árminka: Pilátus. Tanító néni: Jól van. Szóval ni midi­két bíróság, a zsidó is, meg a po­gány is, hiaTJálira ítélte az Űr Jé­zust. Isten niem engedte, hogy eb­ben a legnagyobb bűnben, az isten- gyilkosságban egyedül legyenek benne a zsidók, vagy egyediül le­gyünk beülnie mi, a pogányök. Pistuka: De tanító néni, mii nem va­gyunk pogiányok. Mi keresztyén- neki születtünk. Tanító néni: Az ember vagy zsidó­nak, vagy pogúnynak születik. Keresztyénné csak akkor lesz, ha odaadja a szívét, lelkét, testét az Űr Jézus Krisztusnak. Pistuka: De a tanító nónli hogyan ölte meg az Ür Jézust? Árminka: (Aki mindent „jobban tud“.) Még nem is tetszett akkor élni. Most 19ttM>an> vagyunk Krisztus után. Pistuka: Az a Jézuska születésnapjá­tól! számít, te buta. Árminka: Aki mondja. Aki mondja. Tanító néni: Megnníomldom, hogyan öltem meg. A bűneimmel öltem meg. Ha minden ember egészen ártalilalnlul élt volna a földön, Jé­zusnak akkor is meg kellett voStea halnia az én bűneim miatt. Ha ő meg nem halt volna, akkor Isteni nem bocsáthatott volna meg én­nekem. Így hát miattam halt meg Jézus. Éls miattatok is meghall. Hogy az Isién' megbocsáthassa nek- lek a szörnyű gyűlöletet, amivel egymást gyűlölitek, ö úgy szere­tett benneteket, hogy ártatíamiű, önként elszenvedte Isten megérde­melt büntetését helyettetek. És G nem szeretitek azt, aki miattatok és helyettetek halit meg. Pistuka: Én szeretem a Jézuskát. Csak az Ármin! nem szereti, meri ő zsidó. Tanító néni: Ha te az Ür Jézust sze­retnéd!, álékor Ármint is szeret­néd. Nem szeretheted Jézust, ha Ármint nem szereted. Vagy szere­ted az Űr Jézust! és akkor Ármint is szereted vagy gyűlölöd Ármint, •de akkor az Űr Jézust is gyűlö­löd, Választanád kell.. . Pistuka: De ha Anniin nem szereti az Űr Jézust? .. . Tanító néni: A tie ciőlgpd az, hogy’ te szeresd öt és az Ö népét. Pistuka: Éra nem akarom gyűlöltei az Űr Jézust. Tanító néni: Ez nem elég. H<a öt szeretni akarod, álékor Ácminfcát íis szeretnnd kell. Ez a próba. Nem akarnád megpróbálni? Pistuka: (Hallgat. Ármunkát nézi. A két gyermek gyanakodva figyeDi egymást. A tanító néni megszólal. Tanító néni: Imiádkozzunk, kedve­seim. Hálát adtunk néked, Űr Jé­zus Krisztus, hogy a kereszt vére által eggyé tetted a Ikét nemzetsé­get, lerontottad a közbevetett vá­lasztófala t. hogy mrigibőkéltesd az Istennek mind a kettőt egy test­ben a keresztfa által, megölvén azon az eíltenségeskedlést és eljő­vén, békességet hirdettél nekünk, közelvalóknak és távolvalóknak, zsidóknak és pogányokmak. A te irgalmadba ajánlom ezeket a kis­dedeket, akiket különösképpen szerettél. Ne emgedíd, hogy a Sátán újra felépítse a választófalat az ö kis szívükben, hanem rontsd le, Uram, mindemkor újra az ördög munkáját. Es jöjjön el, Uram, ha­mar a te országod. Ámen. A gyermekek: (Csöndben hallgatják az imádságot és fennhangon, Ár- minkáival együtt, rámondjak az Áment.) (Függöny.) Postaláda Az evangélikus egyházi nyugdíja­sok ügyében írott cikkünkhöz szá­mos hozzászólás érkezett, melyek kö­zül egyet most leközlünk és megje­gyezzük, hogy ezzel a kérdéssel ismét foglalkozunk. Most mindössze csak aranyit jegyzőnk meg, hogy tudomá­sunk szerint e kérdésben tárgyalások vannak folyamatban s amint ezek be­fejeződlek, arról olvasóinkat tájé­koztatjuk. Kedves Testvér! Örömmel olvastam az Evangélikus Elet febr. 19-én megjelent 8. számá­ban a cikkedet, kedves közleménye­déi arról, hogy a Nyugdíjintézetnek fölös jövedelme van. Nem vagyok „író“-ember, az íráso­mon is meglátszik, ezért vártam, hogy valaki mégis írni fog a nyugdí­jazottak sorsáról. A nyugdíjas letöri, nagyon sze­rény ember. Kérlek, Kedves Testvér, olvasd szerény soraimat és tégy vala­mit a nyugdíjazottak érdekében. ­Kérlek szeretettel: tekints be a nyugdíjasok névjegyzékébe, abból látni fogod, hogy a csaknem munka­képtelenek hogy vannak ellátva. Bi­zonyosan vannak kivételek, pl. akik rendes szolgálatban is jól voltak fi­zetve, azok most is nagyobb havi nyugdíjat kapnak; azok, akik szegény kis faluban nehéz viszonyok között működtek, azoknak töredék morzsa jut. Hol itt a szociális igazság? Sür­gős, tényleges beavatkozást kérek! Mert mi is befizettük annakidején az évi nyugdíjjárulékot és nem a mi hibánkból devalválódott az jó né­hányszor. Mindegyikünk küzd már valami kóros betegséggel .és vannak hozzánk tartozók, akiket el kell tartanunk. Nem gondolod, Kedves Testvér, hogy az évek folyamán lerongyo­lódva a nyugdíjas lelkész nem lehet szégyenére Egyházának, lelkésztest­véreinek? Nekem havi 375 Ft nyug­díjam van, teljesen vagyontalan va­gyok; betegeskedő húgomat kell el­tartanom, leányom is tőlem kap tá­mogatást. Miből? Van nyug. lelkész­társam Orosházán Csermák Elemér, az még kisebb összegből tengődik. Rendezést kívánnánk havi 600 forin­tig én ha lehet, f. év elejétől, hogy ruházkodhassunk is és emberi életei élhessünk. Ismerve tevékenységedet, bízom abban.', bogy a jó Isten elvezérel eb­ben az ügyben is sikeres, eredményen cselekvéshez. Köszönöm, hogy kó­szált soraimat elolvastad. Áldjon meg a jó Isten! Tisztelettel és szeretettel köszönt, lelkész testvéred, Sztik Gusztáv, nvug. lelkész. Békéscsaba. A szabadgondolkozó végrendelete Heine Henrik, a világhírű költő 1859-ben halt meg Parisban. Sza- badgondolkodó volt, aki az Istent, vallást, hitet kigúnyolta. Betegsé­gének utolsó idejében azonban megismerte Augusztinusz szavai­nak igazságát: ,.Ó Isten, nyugta­lan az én szívem, míg benned nyugalmat nem talál.“ Vigyázott, nehogy az emberek végső Isten-keresését lázas félre- beszélésnek gondolják. Ezért a következőket írta végrendeleté­ben: „Az örökkévaló Istenbe és Atyába vetett bitben balok meg. Hozzá kiáltok kegyelemért halha- •atlan lelkem számára. írásaim­ban kigúnyoltam a Szentet. Ezt most mélyen bánom. A gúnyoló­dásban inkább vezetett a kor szél- tómé. mint a saját meggyőződé­sem. Istentől és emberektől most bocsánatot kérek, bogv aval áztam íz élő hit valóságos erejét. Sana­Orgenäk, liarmasiumok javítása, hangolása, új és használt haraióniumok eladása nmm imre ownaspitfi Budapest, VI., Lázár-utca 13 (Operánál). Te!.: SÍI—289. Árajánlat díjtalan Élt egyszer a világon egy nagyon gonosz ember, akii embert nem tisz­telt, Istent nem szeretett. Majdnem olyan gonosz volt, mint én. Durva önzésből készült vastag páncélruhát hordott és gyűlöletből csinált mell- vértet magának, íhogy senki se ludjon a szívéhez férkőzni. Bűvkövekből épült házban lakott. Innen járt be a világ piacára, hol azzal foglalkozott, hogy’ szorgalmas munkával darabokra törte a tízparancsolatot. Egy napon útban volt szolgáival együtt a világ piaca felé, szembetalál­kozott a hófehér báránnyal, aki sok kicsi bárányt vezetett füves legelőkre, hogy ott jóltartsa őket. A keskeny úton nem tudták kikerülni egymást. Az egyiknek vissza kellett volna for­dulni, hogy a másik előre mehessen. A fehér bárány nem térhetett vissza, mert a sok kicsi bárány, aki mögötte jött, mind éhes volt és nagyon szom­jazott'. Alig várták már, hogy étel­hez és italhoz jussanak ott, ahová ö vezeti őkel. A fdhér bárány megállt az út köze­pén. Szelíden nézett a nagyon gonosz emberre és kérte őt, hogy térjen vissza arról az. útról. A gonosz ember nem azért volt na­gyon gonosz ember, hogy hallgatott volna a jó szóra. Dühösen mordult a hófehér bárányra: — Elmenj előlem, meri mindjárt halálra adlak! — Ki vagy le, hogy parancsolni mersz nekem? — Én a Bárány vagyok —' felette a hófehér bárány — kell, hogy vissza­fordulj erről az útról s arra menjél, amerre én mondom neked. Hej, most haragudott csak meg igazán a nagyon gonosz ember. Dühö­sen kiáltott halra a szolgáinak: — Hé, emberek, mit legyünk itt ezzel, aki az úitúnkba mert állni? — Feszítsd meg!-—kiáltottak azok. —■ Ügy iis van — kacagott a nagyon gonosz ember. — Vigyétek fel' arra a hegyre. Feszítsétek fel egy fára. Leg­alább megtanulja, hogy niem jó a ha­talmasoknak az útjába állni. A szolgák, akik cseppet sem vol­tak jobbak, mint a nagyon gonosz ember, megragadták a fehér bárányt és durva kezekkel vonszolták fel a hegyre. A Bárány nem ellenkezett. Szelíden tűrte, hogy üssék, verjék. Még csak nem is panaszkodott. Pedig tövisek­kel szúrták teli a fejét, leköpdösték és ocsmány szavakkal illették. Csak » szíve fájt nagyon, mert az a nyáj, amit Ö vezetett eddig, most gyáván szétfutott. Fent a hegyen hatalmas nagy ke­resztre fektették, de nem volt mivel odaszegezni. Az egyik szolga lefutott az útra a nagyon gönce» emberhez és ijedten jelentette néki: — Nincsen szögünk és nincsen kalapácsunk. A nagyon gonosz, ember letört egy darabot a mellvérljéből. —• Ebből csináljatok szöget — mon­dotta. Aztán a páncéljából is letört egy darabot és a szolga lábaihoz dobta. — Eb meg ió lesz kalapácsnak. A szolga felkapta a páncéldarabot a földről és futott vissza a hegyre. A gyűlölet vasából szögeket ková­csoltak és az önzés kalapácsával ver­ték be azokat, mikor a Bárányt fel­feszítették. A Bárány eet is némán tűrte. Pedig nagyon fájtak a sebek és borzasztóan fájt, mikor meghúzódtak és egyen­ként megszakadtak testében az inak, mikor a keresztét felállították. A nagyon gonosz ernlier lent várt az úton. Később kíváncsi lett mi tor­ién! a Báránnyal. Felment a hegyre megnézni. Amint felért, meglátta a keresztet. Odament egészen a kereszt tövébe. A Báránynak hullott a vére. Saját vérétől lett piros a hófehér kis báL rány. És ahogy hullott a vére. úgy szállt el belőle lassan az élet. A na­gyon gonosz ember épp arc utolsó percben ért oda. Felnézett a keresztre, honnan a Bárány mérhetetlen szere­tettel tekintett reá. Azlán láttam, amint a Báránynak szóra nyílik az ajka. Valami gyenge sóhajt hallóit: —■ Atyáin, bocsásd meg néki. .. És látta, amint a Bárány lehajtotta a fejét és meghalt. Ebben a pillanatban egy vércsepp hullott reá. És az a vércsepp keresz­tülihatott a páncélján. Keresztülhatolt a testén, de a nagyon gonosz ember ezt nem vette észre, mert a test nem érzi meg a Bárány vérét. Csak mikor a szívéhez ért, akkor érzett valami furcsa fájdaknal. A nagyon gonosz ember hirtelen meglátta azt a sok bűnt, amit életében elkövetett. Most már sajnálta, hogy meghalt a Bárány és nagyon fájt néki, hogy éppen az ő gonoszsága adta öt halálra. Leült a kereszt tövébe és megindult szemé­ből a bűnbánat forró könnypatak ja;. Később néhány bárányka jött oda az elszéled't nyájból. Levették a meg­halt Bárányt a keresztről. Gyolcsokba takarták és levitték a völgybe, ahol eltemették. Óriási nagy követ henge- rítettek a sírbolt szájára. Egyik nap jött a másik után. A nagyon gonosz ember már három napja ült a kereszt tövében. Gyászolta a Bárányt és sírt keservesen. A har­madik nap úgy érezte, hogy nem tud tovább élni. Felállt a földről és elin­dult a Bárány sírja felé. Ügy gon­dolta, hogy oda fekszik ő is. Meghall ő iis. Ha a Bárány meghalt, néki sem érdemes élni. Koromsötét éjjeli volt, mikor elin­dult a hegyről. Pirkadni kezdett a hajnal, mikor a sírhoz ért, amit nyitva talált. Benézett a sírba. Tekin­tete a Bárány holttestét kereste, de nem látta sehol. A sírbolt üres volt. Borzasztó fájdalom hasított a szí­velje, mert eltűnt a Bárány. Rémülten nézett szét és tekintete megakadt egy kicsike báránykán, aki ott állt mel­lette, de akit nem vett észre eddig. — Miért jsírsz jó ember? — kér­dezte a kishárány. — Ej, nem vagyok én jó ember — legyintett — én vagyok a nagyon gonosz ember. Még a páncólruháni is önzésből van és a gyűlöletből készült a mellvértem. — Lehet, hogy ez így volt eddig — felelt jóságosán a kiisbárány. — de mindezekből nincs, már rajtad semmi. És tényleg, amint végigtekintett ma­gán a nagyon gonosz ember, látta, hogy nincs rajta sem az önzés pán­célja, stem a gyűlölet mellvértje. — Vájjon hová tűnt el? — kérdezte. —• Hová? beégette rólad a Bárány kihulló szent vére, egyetlen vér- cseppje. — De arcért én mégis nagyon go­nosz vagyok — síri a nagyon gonosz ember — mert megölettem a Bárányt. — Nem le ölted meg öt. Isten adta öt halálra a te bűneid váltsága miatt. Mert a halál is. az élet is Isten aján­déka. Te csak felszögezlelted Öt a keresztre és ésizire sem vetted, hogy a bűneidet is odaszegezték melléje — nyugtatta meg a kishárány az em­bert. — A Bárány ugyan meghalt, de fel is támadott, mert a Bárány él és élni fog mindörökké! — Ez igaz? — kételkedett az em­ber. —- Iga® — felelt a kishárány — ha nem hiszed, nézz fel arra a hegyre, ahol megfeszílctték. Ebben a pillanatban szállt keresz­tül az égen a hajnal első napsugara. Az ember felnézett a hegyre, és a kereszt előtt ott látta állni ragyogó fényözönben a BárányI aki meleg szeretettel tekintett reá. — Ó, Uram, van-e bocsánat az én bűneimre? — kérdezte sírva az ember. — Van — felelt sízielíd szeretettel a Bárány — mért úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy ha valaki hiszen ö benne el ne vesszen, hanem örök élele legyen.. . Szontágh István LODEN, BALLON és esőkabát MÁRTON ÉS SZÁSZ, V., Teleki Pál-utea 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents