Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-03-26 / 13. szám
■ Evangélikus Sie* ÁPRILIS 4. Felszabadulásunk ötödik évfor- 1 dutója közeledik és ez az ötödik évforduló a magyar népnek már nagy ünnepe lesz. Az ünnepek egy nemzet életében a közös tapasztalatok, közös örömök és gondok kohójában születnek. Április 4.-e abban a> pillanatban született, amikor a pincékből feljöttünk, elszállt körülöttünk a lőporfüst és felröppentek a madarak az ég felé, amelyet öt éven keresztül bombavető repülőgépek és ' süvítő aknák szántottak. Éhesen és rongyosan néztünk körül és a gyermekünk hamuszürke arcából ránk sugárzó fáradt kis szemek figyelmeztettek arra, hogy mindent újra kell kezdeni. Az ünnep akkor született, amikor azt kezdtük érezni, hogy mindent újra lehet kezdeni. .Azelőtt csak a romlást láttuk, a biztos menetelést az összeomlás felé, s az összeomlás mindig szaporodó romjai alatt nemzeti becsületünk, népünk jóléte és hazug jelszavakkal sárba tiport történelmi eszméink hevertek. A romokon pedig megszülettek a romlás virágai: ember- gyűlölet, kiábrándultság, tervtelenség és reménytelenség. Április 4.-e azt jelentette, hogy a romokkal együtt a romlás virágait is el lehet takarítanunk. Az ötödik április 4.-e ennek az új kezdésnek az ünnepe. A Szovjetúnió katonáinak a mi felszabadításunkért kihullott vére történelmi barátság virágait nevelte népeink között a mi földünkön, amelyen mindeddig azok voltak az urak, akik a népek kizsákmányolásának leghatalmasabb ellenfelét a szocialista népek köztársaságát csak rágalmazni tudták. Az ötödik április 4-én a Szovjetúnió népét és vezetőit is ünnepelnünk kell, hiszen az ő segítségük nélkül lehetetlen lett volna leráznunk a német igát és a feudalizmus bilincseit. Azóta országunk túljutott első hároméves tervén és lehetetlen ezen az ünnepen vissza nem gondolni arra, amit általa kaptunk, ha arra is gondolunk, hogyan látta meg a mi népünk 1945 tavaszát. Két dolog mindenek felett természetes feladatként bomlik ki ebben az ünnepben népünk minden fia, tehát minden keresztyén felé is. Fokoznunk kell népünk közös boldogulásáért végzett napi munkánkat, ipari munkásságunk és mezőgazda- sági dolgozóink munkafelajánlásai magukkal kell ragadják egész nemzetünket s benne minket is, akik a nemzet hitből való első szolgáivá kell legyünk. Őrködnünk kell a békén. Nemcsak üres és passzív pacifizmussal- irtózva a háborútól, és nem téve semmit a háború készítői ellen, de egységbe kell toboroznunk egész népünket azért, hogy munkájával és áldozatával erősítse a köztársaságunkat, hogy az bástyájává lehesen az emlreri boldogulás tervének. És imádkoznunk kell. Erre sose nógatjuk egymást eleget. Szálljanak a keresztyének imádságai Isten felé, elsősorban a hálaadás okából. Tudnunk kell köszönni Istennek azt a kegyelmét, amivel megtartott minket és amivel megengedte új építkezésünket. És szálljon imádságunk Isten felé buzgó könyörgésben, hogy Isten szentelje meg népünk közt végzett munkánkat, és adja meg mindany- nyiunknak s az egész világon minden embernek a mindennapi kenyeret. A kenyeret, tehát a békét. Nagybörzsöny Szántó Róbert kelenföldi lelkész íród tolla örökítette meg nyomda- festéken Nagybörzsöny történetét. Izgalmas leírás, érdekfeszítő történet a nagybörzsöny i evangélikus egyház története. Érdekes különösképpen azérl, mert Börzsöny egész környéke római katolikus prímási birtok volt és mégis Nagybörzsöny lakói a reformáció híveivé váltak és ez váltotta ki azt a feszültséget, ami izgalmassá telte a nagybörzsönyi evangélikus eklézsia történeiét. Az izgalom akkor kezdődött, amikor a népelnyomó hírhedt prímás, Kolonics 1702 március 3.-áinak hajnalán 200 dzsidás katonával egy hadnagy vezetésével szállatta meg Börzsönyt. A dzsidások hadnagya ösz- szehivatla a községi tanácsot és felolvasta előttük a pozsonyi helytartótanács végzését, miszerint mindazok, akik a római katolikus egyházba vissza nem térnek, jószágv-eszlésre és száműzetésre ítéltetnek. A községi bíró átvette a rendeletéi és a tanács kiküldődéivel vitte el az evangélikus lelkésznek tudomásvétel végett. Az evangélikus lelkész átvette a végzést és elolvasla és nyomban ketlétépte, amiért a hadnagy vasraverette őt és lecsukatta, az evangélikusok szép és nagy templomát, melyet maga az evangélikus nép épített és a paplakot is elvette s azóta az ma is a római katolikusoké. Az evangélikusok télen magánházakban, nyáron az erdőben tartották istentiszteleteiket, halottaikat csak a lemető árkába temették el, a prímási uradalomban munkát nem adtak nekik s így gyalog jártak az Ipolyon túlra napszámba. Három év telt el így, mígnem Rákóczi szabadságharca 1705 október 20-án szabadította fel Börzsönyt az osztrák dzsidások és Kolonics járma alól. Rákóczi szabadságharca- idején három év alatt Börzsöny nem egyszer gazdát cseréli, aszerint, hogy a kurucok vagy a labancok nyomultak előre, hol az evangélikusok, hol a katolikusok uralták a helyzetei. 1708 végén Börzsöny és vidéke végleg a labancok uralma alá került s ekkor az evangélikusok lelkészét végleg száműzték, aki hosszú bújdosása után Selmecen lelt otthont s az evanTuróczy Zoltán püspök és Reök Iván Csepelen gélikus nép ismét magánházaiban, vagy az erdőben tartotta istentiszteleteit lelkész nélkül, Nagypénteken pedig Selmecre zarándokoltak családostól Úrvacsorát venni. Ez volt a nagybörz-sönyi evangélikus nép helyzete 1784-ig, amikor is a türelmi rendelet kiadása lehetővé tette számukra az újabb templomépí- tést és a lelkésztartást. A türelmi rendelet után első lelkészük Kovács János volt, aki híveivel hozzáfogott a templomépítéshez, úgyhogy az fel is épült és már 1785 február 2-án fel is avatták. Ez a templom fatemplom volt és 1844-ben a börzsönyi nagy tűzvész következtében a papiakkal, az iskolával és 80 házzal együtt Szomora József lelkészkedése alatt pusztult el. Szomora József lelkész népével összefogva !847—1852-es évek alatt felépítette a mai szép és nagv kőtemplomot. Oltárképét Pesky József festőművész festette meg 1852-ben, tárgya Jézus megjelenése Mária Magdalénának, a „Ne illess enyém“ jelenete. Az oltár bal és jobb oldalát Mózes és Pál apostol szobrai ékesítik. A szószéken Luther fafára- gásos szobra áll. Különösen szépek a templom kelvhei. Itten lelkészkedett Szeberényi János. Itt volt lelkész a neves író. a jelenlegi protestáns tábori püspök Szimonidesz Lajos. Jelenlegi lelkésze 1923 óta Péter Henrik. Ahvakönyve 1784 óla van. A gyülekezet lelkes és buzgó. Vendég- lelkészek gyakran keresik feli. Évenként rendszeresen van evangélizáció. Jelenleg a nagyböjtnek Laetare hetében dr. Gyimesy Károly végzi éppen az evangélizáció!. A hívek serege megható érdeklődést és elmélyülést tanúsít a személyszerinti bizonyság- tételig. Az is érdekes, hogy a római katolikus hívek is szívesen vesznek részt az evangélizáción bizonyságául annak, amit az Űr Jézus Krisz'us evangéliumában kinyilafkoz'atott: ..Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is efő kel! hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egv pásztor." (János Ev. 10:16.) Mert valóban csak egy a násztor, aki a ..Jó Pásztor“ s az csak Ő maga: az Űr Jézus Krisztus és senki más. Gy. K. Az ember megszokta már ezt a nevet: Csepel, hiszen gyáripara révén nemzetközileg ismerős név és ezért Csepel akkor is Csepel marad, ha egyébként Budapest XXI. kerülete is. Aki ritkán jár oda, vagy még nem is járt, örömmel élvezheti, autóbuszon ülve; a betonút simaságát, de csodálattal élvezheti ezt az utat egészen a királyerdő végéig. A kék autóbuszok sokasága indul a Szent Imre-térről négy-öt irányban is. A pesti élet egyik jellegzetessége elfeledteti, hogy valójában Budapest egyik különleges ,.külvárosában“ vagyunk, egy hatalmas sziget kis városának napsugaras, tavaszias utcáin .. . A csepeli evangélikusokat a családiasság jellemzi, az egyszerű, közvetlen szeretet. A március 19-én, vasárnap tartott gyülekezeti nap ennek jegyében folyt le. Délelőtt 9 órakor Túróczy Zoltán püspököt ezzel a szeretettel fogadták a Királyerdőivel! lakó hívek, élükön az új élmunkás másodfelügyelőve], Krasznai Péterrel, aki mellé társult Papp Gábor ref. lelkész három presbiterrel. Az iskolaterem egészen megtelt, a hívek nagy, ünnepi-létszámmal várták s amint Túróczy Zoltán belépett, hangos „Erős vár « mi Istenünk“-ke] köszöntötték. Tizenegy órakor kezdődött a templomi istentisztelet. Az igehirdetés textusa: Csel. 5:40—42. „— A ctsiodát ma sokan tagadják — így kezdte Túróczy Zoltán püspök igehirdetését —, de még többen várják. Majd így folytatta: — Hiába mondják, hogy a csodák korszaka lejárt. Vannak pozitív és negatív csodák. Negatív csoda az, amikor az Isten keze nem látható, nem nyilvánvaló, de azt a veszedelmet, amelyet Isten jól lát, elhárítja. Negatív csoda, amikor valami nem történik velünk. Rendszerint azt látjuk csodának, amikor valami történik velünk. Vannak külső és belső csodák. A megtérés mindig a legnagyobb belső csoda. Csoda az, hogy Isten népe a szenvedésben örvendező. Sokszor a csodák világában élünk és nem látjuk a csodát. Könyörögjünk látó szemekért... Az igehirdetés olyan egyszerű szavú, mint maga az igehirdető. Világos mondatok, logikus gondolatsorok, s bennük kibontakozik az ige teljes üzenete. Nem a hang hatalmas, hanem mondanivaló. Különlegesen nagy erő feszül benne. A beszéd izgalmas tartalma elragadja a beszélőt, szinte egész teste belereszket, mozdulatai, keze hirtelen röppenése bizonyítja ezt. A kezei is beszélnek s amilyen frappánsan kifejező egv mondat, olyan a vele járó mozdulat is. Kiegészítik egymást,.. A gyülekezet pedig valóban templomi csendben hallgatja s> szinte felrezzen a-z alázatos „ámen“-ra, mintha azt akarná kifejezni: miért van már vége? * Istentisztelet után jelentkeznek a püspök „ismerősei“. Persze — ózdiak. Egy nőtestvér, aki egy iskolába járt vele... Ma már ősz a haja s a szeme megtelik könnyel, amikor a gyermekkorról beszél. A másik, akit c'ső elemiben hittanra tanított ... A harmadik is régi tanítvány.. . S a csodálatos emlékezőtehetség megnyílik és kibocsátja az adatokat, előjönnék nevek, arcok, utcáik, s akik kezét szorongatják, boldogan mennek el: emlékszik még reám a püspök úr... * Délután hat órakor folytatódik a gyülekezeti nap. A szürkületben mesz- szire sugárzódik a templomi fény. Most már együtt van a gyülekezet. De vannak itt herminatelepiek, budafokiak, pesterzsébetiek, kőbányaiak, kispestiek és természetesen nem evangélikusok is. Zsúfolásig tele a templom. A Lutheránia Vegyeskara ámulatba ejtette a< hallgatókat. Bach, Gumpelz- heiiner, Schreck. Kapi-Králik, Fasting műveit énekelte s a művet összeállításában és előadásában fokozta és elmélyítette a nagyszerű művészi élményt. Wetller Jenő karnagy és ének-közössége olyan teljes odaadással szolgáltak, mintha csupa szakértőkből álló közönség elé léptek volna. Nagy ajándékot adtak egy kis gyülekezetnek, megköszönhetetlent... D. Pék Erzsébet feltűnő tehetséggel szavalt s Gáncs Aladár pompás készültséggel két művet játszott har- moniumon. Az egyházzenei áhitat középpontjában álíott dr. Reök Iván egyetemes felügyelői előadása a földi élet négy legfontosabb pilléréről: az egyénről, a közösségről, a munkáról és az imádságról. — Tudományos kutatás, tapasztalat és gondolkodás — mondotta — bizonyítja, hogy mindnyájan egyének vagyunk, de a magános élet elviselhetetlen és elképzelhetetlen. A közösségben teljesíti ki az egyén életét, a társadalmat építő munkában, amely az önbizalom forrása. Aki érzi, hogy ő valaki, saját személyének megbecsülését a közösségen keresztül érheti el. Mi keresztyének nemcsak tudomásul vesszük ezt, hanem örömmel vállaljuk, hogy Isten teremtett, ő indított útnak, nem a vak véletlenbe, hanem cél felé; olyan munkába, amelyet hűséggel és szeretettel végezve, istentiszteletet végzünk. Isten mondta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni... Ö adott élettársat, munkatársat, barátot, közösséget. Jó, hogy együtt dolgozhatunk, s alkothatunk olyan dolgokat, amelyeket egy ember sohasem tudna elvégezni, építhetünk tiázat, hidat, gyárat.. . Nem hiába élünk, hanem résztvesziink egy olyan |. társadalmi fejlődésben, amely emberségesebb, igazabb, boldogabb, egészségesebb, mint ami volt. Mindez mögött ott áll Isten gondviselése, a Mennyei Atyának az embereket ösz- szeölelő szeretete. Általa mindnyájan testvérek vagyunk és így lehet és kell szeretnünk egymást... A keresztyén- ség és a keresztyén ember sohasem kevesebb, hanem mindig több. Akik igazán keresztyén emberek, azok az emberi társadalomnak legértékesebb tagjai ... A közösséget teremtő erők között van az imádság, amelyben az ember átéli a Teremtő es a teremtett között lévő legmélyebb kapcsolatot. Ott van igazi közösség, ahol az Űr Jézus Krisztus van ... A gyülekezet feszült figyelemmel hallgatta dr. Reök Iván egyetemes felügyelő szávait. Vele együtt csöndesedet! el egy nagyon alázatos imádságban az * evangélikus egyházért, gyülekezeteiért, papjaiért, világi vezetőiért .. . * Az áhitat után félórás komoly beszélgetés folyt le a felügyelő ési a presbiterek között. A gyülekezet fejlődése, anyagi élete, a férfiak szolgálatának kérdései vetődtek fel. Csák úgy egyszerűen, testvériesen . .. Csepelen hetekig emlegetik majd a gyülekezeti nap áldásait..'. Simon Károly Március 26-án 18 órakor a Deák-téri templomban az „EVANGÉLIKUS ÉLET** előadói és egyházzenei estje Fellépnek a Lutherania ének- és zenekar; ZALAXFY Aladár — Előadások UJJ,MUTATÁS OK Egy esztendeje, hogy az óbudaiak mozgó perselye életre kelt és elindult a templom széksorai között. Előtte, de utána is olvashattunk, meg hallhattunk is erről már eleget. Valami mégis kikívánkozik belőlem, amit még el kell mondani . .. Így történt: Az induláskor figyelmeztetést kaptak a hívek. Először is azt, hogy ne értsék félre azokat, akik szolgálatukkal szolgálatra kívánnak vezetni. Másodszor, hogy ne féljenek azoktól, akik nem a végrehajtók pénzsóvár, borostás leikével, hanem a testvérek, szeretetével állnak elő, nem azért, hogy az erszényekbe, hanem, hogy a szívekbe nyúljanak. Harmadszor, hogy ne törődjenek az emberekkel, akik nem látnak jól, ne törődjenek azzal, hogy ezek az emberek mit várnak, hanem arra gondoljanak, hogy mit vár tőlük az Isten. Végül pedig, hogy fogadják szívesen azokat, akik az Isten kedvét keresik. A szolgáló presbitereknek is jutott a tanácsból annyi, hogy ne felejtsék el: nem egyedül a liívek, hanem az Isten szeme is rajtuk van. Kinek-kinek kijutott a neki járó rész s azután felcsendült az ének. Felállt az öt presbiter. Mindegyik kezében egy-egy fehér kendővel letakart tálca. Azután ... Azután megindult a persely... Az emberea már kezükben szorongatták a kiszemelt áldozatot s ünnepi lélegzetet vettek, amikor rájuk került a sor. Kiváncsi szemek, mosolygó tekintetek kapaszkodtak egymásba s a felejthetetlen és páratlan élmény hamva rásímult a legkeményebb arcra is. Szépen, tervszerűen pergett minden. De mégsem. Valami kimaradt a számításból. Az egyik presbiter arca megrándult, kemény, inas kezében mogrezdiiU a tálca, amelyre egy pénztelen, feketeruhás asszony arcán lepergő könnycsepp csordult... Csodálatos volt, ahogyan a mozgó perselyezés gondolata megszületett. Ahogyan ez a gondolat az építő, hordozó szeretet melegén felcseperedve, délceg ifjúként mindenkinek a szemébe nézett, mindenkinek a szívére borult s ahogyan mindenkivel megértőén parolázott. Csodálatos volt, ahogyan az arra a vasárnapra eső igében ez az ifjú érettségi levelet kapott... De ez az asszonyi áldozat, az adni nem tudás fájdalmában megért drágagyöngy, ez a könny, ez volt a legcsodálatosabb. .. Á perselyezéssel kapcsolatban eddig mindig csak erre gondoltunk: „Több áldozatkészségre indítani a gyülekezetét!“ Most így prédikált nekünk Isten Jézus szavával: „Szegények mindig lesznek veletek." Abban a könnycseppben Isten ujja mutatkozott: A gyülekezet, amelyik kér, tudjon adni is! Komjáthy Lajos Elhalasztották a bányákerület közgyűlését A bányakerület közgyűlését tudvalevőén március 28-ára hívták egybe, most a bányakerület elnöksége közti hogy a közgyűlést csak húsvét után tartják meg. Azolasz protestantizmus a vallásszabadságért Rómából jelentik: Az olasz evangéliumi egyháztanács, amelyben valamennyi protestáns felekezet helyelfoglal, nyilatkozatot adott ki a sajtónak. Visszautasítja a Vatikánnak azt a vádját, hogy az evangéliumi egyházak Olaszországban végzett misz- sziói tevékenységükben politikai célokat lepleznek. A tanács felhívja az olasz kormányt, hogy gondoskodjék a vallásszabadság védelméről és adja meg a törvényes oltalmat a protestáns felekezeteknek. Megállapítja a tanács, hogy Olaszország sorozatosan megszegi azokat a rendelkezéseket, amelyeket a vallásszabadság érdekében az Egyesült Nemzetek nyilatkozatai, továbbá az olasz békeszerződés feltételei is előírnak. (ET.)