Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-03-19 / 12. szám
3 ivangélihus Éle* Szlovák beszámoló a mai evangélikus egyházról Magyarországon Presbiter a presbiternek És a családunk?... A Lakáé Emil Boleslav szerkesztésében megjelenő s nemrég e hasábokon ismertetett szlovák evangélikus irodalmi és valláserkölcsi folyóirat, a liptószentiniklósi Tvorba 1950. évi februári számában hosszabb cikket közöl a mai magyarországi evangélikus egyházról. A cikket tavalyi egyházi folyóirataink anyaga alapján Mohr Gedeon ev. lelkész állította össze. .1 magyarországi evangélikus egyház új elnöksége — írja a Tvorba — a Lélek evangelizátoraiból állott ösz- sze. Túróczy Zoltán személyében hivatott evangelizátor került az egyetemes püspök hivatalába. Túróczy egyénisége, működése, évenként megismétlődő evangélizációi a hitoktatóknak, a papoknak, az egyes gyülekezeteknek, ismeretesek. Túróczy révén az evangelizáció munkája szétágazik az egész országban. Több állandó evangelizációs központ van a hallgatók kora és neme szerint, így a Balatonnál és Budapest mellett két helyen. Túróczy mellett kialakult az evangelizátorok egy ifjabb csoportja, olyannyira, hogy az egyetemes egyházban állandóan van valahol evangelizáció. Nyáron a nyaralóhelyeken, félen az egyes gyülekezetekben folyik a munka. A egyházi folyóiratokban egész evangelizációs naptár mutatja az evangeüzációk szakadatlan láncolatát egyházközségenként. Kevésbbé ismeretes itt, hogy az új egyetemes felügyelő, ár. Reök Iván, is elhivatott evangelizátor. Első ilyen jellegű könyve a negyvenes évek elején általános figyelmet keltett, az volt a címe: „A sebész találkozik az Istennel““. Tudnivaló ugyanis, hogy Reök Iván ismert és keresett sebész- főorvos Budapesten. Említett köny vében a természettudományok ismereteiből indul ki és Lebilincselő módon tálrja fel tapasztalatait, hogy nem csupán egyes műtéteknél, hanem a vágott sebek behegedésének valóságánál is az Ür kegyelme bizonyítható. Épp így találkozik a sebész az Isten szeretedével a nagy fájdalmakkal járó nehéz eseteknél is, midőn a beteg csupán bizonyos fokig érzi a fájdalmat, azután — ez az Ur szere- tete —- elveszíti eszméletét. A Tvorba cikke elmondja, hogy Reök Iván egyetemes felügyelői tisztében is megmaradt az evangélium hirdetőjének. Majd így folytatja: Miként az elmúlt évtizedben résztvett az evangelizációkon és hitvallásával súlyt adott az evangelizáló lelkész szavainak, akként cselekszik most is. Maga köré gyűjti a lelkészek csoportjait, harminc-harminc embert, részben, hogy a személyes érintkezést velük elmélyítse, részben pedig hogy megbeszélje velük az időszerű kérdéseket. A szlovák beszámoló azután idézi Groó Gyula, az egyetemes főtitkár szavait a magyar evangélikus egyház szükséges újjászületéséről. Azután Koren Emilt idézi ugyanerről a témáról („Az evangelizáció áldott eszköze az egyház újjászületésének, amely új, friss hangot üt meg az álmos, egészségtelen környezetben. Űj, tiszta hangot: az egyház szellemi forradalmát“ stb.). Ilyen vezetése van a mai magyar evangelizáció- nak. Külön kiemeli a cikkíró a budapesti Luther Márton Intézetet, mely az egyház önkéntes munkásai számára rendez tanfolyamokat a nem-lelkészek köréből. Közli a tanfolyamok anyagát s az Intézet új igazgatójának, Benczúr Lászlónak a nevét is. Továbbá szó van a cikkben a ,„Lelkipásztorról'1, amelyről azt írja, hogy Veöreös Imre jó szerkesztésében jelenik meg. Különösen a vasárnapi textusok összeállítását dicséri a lelkész szempontjából s kiemeli, hogy ez a munka nem egyéneké, hanem munkacsoportoké. Tíz ilyen lelkészi munkacsoport működik már, tagjaiknak a száma 4 és 10 közt mozog. A munkacsoportok áilal végzett prédikáció-előkészítések mind tudományos teológiai szempontból, mind gyakorlati szempontból beváltak. A Lelkipásztor cikkei közül terjedelmesen ismerteti Kamer Károly dr. tanulmányát az 1947-ben Betlehem mellett talált ószövetségi kódexről. Hasonló részletességgel mondja el a cikkíró Kun Kaiser Józsefnek a személyes gyónásról írott fejtegetéseit. A felvetett problémát rendkívül fontosnak tartja Mohr Gedeon, bár, mondja, jó oldala mellett megvan e kényes kérdésnek az árnyoldala is: mind a lelkipásztor, mind a gyónó szubjektív szempontból kísértésnek van itt kitéve. Külön emlékszik meg a szlovák beszámoló az Evangélikus Életről s kiemeli lapunkból dr. Gyimesy Károly cikkét a karácsonyfa jelentőségéről. Az egész cikket eredeti felfogású gondolatmenete miatt ismerteti s egyetért wie: a karácsonyfa az életnek, a szeretetnek, a világosságnak a szimbóluma. Ugyancsak részletesen ismerteti még dr. Wiczián Dezső tanulmányát is a szentek tiszteletéről, a Mindszentek ünnepéről és Luther álláspontjáról ebben a kérdésben. * Részletesen beszámoltunk a szlovák folyóirat cikkéről. Jele ez a cikk annak, hogy a tárgyilagos értékelésre odaát komolyan gondolnak s komolyan elkezdték azt. Valami hiányzik azonban ebből a beszámolóból. Jó lett volna tájékoztatni a szlovák evangélikus értelmiséget arról is, hogy a mai Magyarországon teljes szabadsággal, zavartalanul működnek! a szlováknyelvű evangélikus egyházközségek, szlovák evangelizációsa), Budapesten kezdve a legkisebb szlovák lakosságú faluig. Szalatnai Rezső A ..böjti esték“ mindig elterjedtebbek lesznek. Akinek van a gyülekezetek életéről és mozgásáról tájéko- zódottsága, örömmel tapasztalhatja, mennyi új meg új gyülekezetben merik vállalni a kezdeményezés kockázatát. Ez a kezdeményezés kísértéssel is jár. Több ezer lelkes gyülekezetek vezetői rendesen a „nagynevű“ papok közül válogatják ki az igehirdetőket, ami persze egyszerű gyarló jóakarat, hogy ezzel is felkeltsék az érdeklődést. Ugyanakkor túlterhelik a „nagyokat“. Pedig mennyi hűséges és áldott igehirdetőnk van, akik szerényen meghúzódnak kis határaik között s magukban csendes-alázatosan várnak egy-egy meghívásra. Tagadhatatlan és örvendetes viszont az is, hogy imitt-amott láthatjuk már a kialakult szokás megtörését. A mi egyházunk nem várhat ébredést a „nevektől“, hanem csak azoktól, akik egy Névben szólnak s ez a képesség nem emberek megítéléséből ered. Nagyon bölcs dolog a rádiós igehirdetők mai beosztása is. Sokszor olyan friss hang szólal meg, hogy utána híveink a szóló nevét is megjegyzik s ez igazolja a rádió régebbi, néhányak számára való kisajátításának helytelenségét. De az evangélizáció szolgái is örvendetesen szaporodnak, ugyan nem felsőbb emberi kiválasztás alapján, hanem egy csodálatos törvény szerint, amelyet Isten adott e világnak s amely felmagasztalja a kicsinyeket. Jó, ha a gyülekezetek vezetői erre is gondolnak, a kiválogatás kísértésének ellentúHanak 9 nem kényeztetik el híveiket, hanem iráne- velik őket arra, hogy a mi szívünk csak az Ige után sóvárogjon ... Horváth András Könyv és papír beszerzés ügyében forduljon bizalommal a LUTHES TÁRSASÁG könyv- és papírkereskedésénez Budapest, Üllői-út 24. — Telefon : 135-597 Vidékre postai elintézés Vakok a szószék alatt Mintha neon is volna semmi más nevük. Mindenki így ismeri őket: a vakok. Mintha külön városkában élnének, olyan hatalmas otthonuk van a Hermina-úton. Ha róluk beszélünk, rendszerint ezzel a jelzővel emlegetjük őket: szegények. Szegény Vakok — mondogatják egymásközt az, emberek. Pedig lehetséges, hogy sokan közülük nem is olyan szegények. Nincsenek ugyan földi kincseik, melyeket rozsda és moly megemészt, tolvajok ellopnak, de bővelkednek a lelki kincsekben: Isten igéjének gazdagságában, s szív szeretetében, a hit kegyelmi ajándékában. Igehirdetésemnek ők a legfigyelmesebb hallgatói. Szinte kivétel nélkül mindnyájan ott vannak minden istentiszteleten. Jól ismerik lelkészeiket; vissza tudnak emlékezni tíz-tizenöt évvel előbb elmondott beszédeikre. Nagyon megszerettem! őket. Talán a szívem is megszakadna, ha el kellene hagynom őket. Látják a Láthatatlant. Gyönyörködnek Isten dolgaiban. Meglévő érzékszerveik csodálatosan pótolják a testi látás hiányát. Ügy figyelnek szavainkra, hogy néha szinte megáll a lélek- zetük. Minden neszre reagálnak. Igen könnyen tanulják meg az énekeket. A lelkész háromszoros munkát végez náluk egy-egy istentiszteleten. Előre mondja az énekek szövegét, vezeti a dallamokat és a tulajdonképpeni lelkészi szolgálatot is ellátja. Ők a legismeretlenebb énekeket is percek alatt elsajátítják. Több énekszöveget leírtak az ú. n. vakok írásával, pontozott bctűzéssel. A rajzlap-nagyságú íveket maguk «lé teszik, ujjaik az éneklés ütemének gyorsaságával végigszaladnak a sorokon, s néha a legfrissebb kántort és gyülekezetét is megszégyenítik ütemes éneklésükkel. Valahányszor kora reggel megérkezem hozzájuk egy-egy istentiszteletre, mindig láthatatlan írást vélek felfedezni a templomul szolgáló tanácsterem fehérre meszelt falán. Pál apostol szavai állítanak meg: „Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig- vatók, a láthatatlanok pedig örökkévalók(II. Kor. 4:18.) Éppen most jöttem haza a Vakok Intézetéből. Befejezést szeretnék írni ehhez a cikkhez; Gondolkodom, mit is írjak? János evangéliumának néhány verse jut az eszembe. A 9. rész végéről kínálkozik ide valami. Egy vakon született bizonyságtevését kell nekem is papírra vetnem. Ügy, mint az én gondozottjaimnak messze- hangzó vallomását is — vakok világosságáról, a názáreti Jézusról: „Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.“ (32. ver.) ő meg- n/yitotta. ö ma is nyitogatja. S ,,ö ítélet végett jött e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok Legyenek.“ (39. vers.) Jaj nekünk, hla rólunk — látókról — azt állapítja meg: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azéjf a ti bűnötök megmarad.“ (41. vers.) A vakság testi fogyatékosság csupán. Sőt lehetőség arra, hogy valakiben jobbam nyilvánvalóvá legyenek Istennek hatalmas dolgai. Ha valaki azt mondja magáról alázatos lélekkel: Vak vagyok, Uram, s kitárja szívét a meny- nyei világosság előtt, az ilyen lelki vaknak megmulatja szabadulásának útját az Ür. — Bárkik vagyunk, magunkról ne tartsunk többet, csak ennyit: Vak vagyok, Uram, de segítségedre vágyakozó vak. Az ilyen embertől azt kérdi az Úr: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled9“ — s hatalmas parancsa meggyógyítja őt a betegségéből: „Láss! A te hited téged megtartott.“ (Lk. 18:41—42.) Pásztor Pál Felkérjük a lelkészi hivatalokat és mindazokat, akik CSALÁDI NAPTÁRT árusításra bizományba vettek át, hegy azokkal sürgősen számoljanak cl és az esetleges fennmaradó példányokat már azéri is azonnal küldjék vissza, meri egyes igényeket csak így tudunk kielégíteni, mivel több CSALÁDI NAPTÁRT, a papírhiányra való tekintette!, nein állítunk elő. Örömmel olvasom azokat a cikkeket, amelyekben presbiterek tesznek vallomást egyházi szolgálatukról a presbitereknek. Egészen bizonyos, hogy nem maradnak hatástalanul, bár vérmes reményeket sem táplálhatnak, hiszen a presbiterek igen nagy része a megkövesedett egyhá- ziusság, a lelki mozdulatlanság képviselője. Sokan, érthetően, ragaszkodnak egyházi tisztségükhöz anélkül azonban, hogy valamit is lendítenének az egyház, gyülekezetük sorsán. Ezzel kapcsolatban hadd hívjam fel a figyelmet a presbiterek feleségére, a presbiternékre. Sok keserű tapasztalat birtokosa vagyok ezzel kapcsolatban s azt hiszem, hogy mások is, presbiterek és lelkészek egyformán. Eg|y házfelügyelő, gondnok vagy presbiter feleségének tenni nagyszerű alkalmakat kínál az egyházhűség bizonyítására. De mit gondoljunk azokról, a különben tiszteletreméltó presbiternékről, akik férMegjelent a MŰVELT NÉP első száma Az első szám vezércikkét Révai József népművelési miniszter írta: rámutat a folyóirat komoly hivatására, kibontakozó kuitúrforradal- munk továbbfejlesztése terén. Lo- sonozy Géza államtitkár cikke népművelési munkánk feladatairól szól. A folyóirat összefoglaló ismertetést közöl a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjáról, foglalkozik a 30 éves szovjet filmmel, természettudományos problémákkal, az országos ifjúsági kultúrversennyel, a Szabad Föld Téli Estékkel, a munkáSszínját- szással és a kínai nép kultúrájával. Retöfi Sándor, Benjámin László és Devecseri Gábor verseit közli, utóbbi április 4-ének tiszteletére íródott. A lap szovjet anyagából kiemelkedik Malikov Sztálinról szóló verse és Szabó Ferenc a szovjet-magyar barátságról szóló dalának kottája. Érdekes népitánc leírása és Illés Béla dramatizált novellája melleti Móricz Zsigmond 1919-es cikkét is közli a lap a 19-es somogyi termelő- szö vetk ezetekről. jüket egy-egy ülés után, amely gyakran sokáig elhúzódik, vádaskodva fogadják: már megint milyen későn jöttél haza? Nem tudjátok az ügyeket gyorsabban elintézni? Biztosan sokat fecsegtek össze-vissza, mint az asszonyok ... Vagy beszélhetnénk azokról, akik a postán küldött meghívót elrejtik. Vagy azokról, akik alig láthatók a templomban!, még kevésbbé a szerefietvendégség szolgálataiban, esetleg karitatív munkában... Azt hiszem, hogy amikor valakit a gyülekezet közgyűlése egyházi tisztségre megválaszt, egész családját, asszonyostól, gyermekestől megvá- választja s ezt érthetővé kell tenni minden; alkalommal. Csodálatos öröm olyan presbiterek között munkálkodni, akiknek a csa- Iádban van lelki hátterük, békessé- ges közösségük, mert reájuk mindig jobban lehet számítani, mint a többiekre. Ezért minden új presbiternek első feladata, hogy szolgálata terheiröl odahaza tegyen bizonyságot s hazulról induljon el azzal a lelki erővel, amellyel egyedül lehet élettől teljessé tenni az egyházat: a hittel. Surányi Kálmán Az apa erős keze Egy ff a egyszer bűnei miatt nagyon nyugtalan volt. Este ágyában sokáig vívódott önmagával s reménytelenségben gyötrődött. Kis leánya a szomszéd ágyban feküdt s amikor a lámpát eloltotta, a kisleány nemsokára nyugtalanul hánykolódni kezdett, végül is félelemmel lelve felkiáltott: — Apu, apui Olyan sötét van! Add ide a kezed! apa odanyujtotta nagy, erős kezet s melegen belefogta a kisleány reszkető kacsóját. A kisleány mély, torokhangon boldogan felnevetett -s pillanatok múlva nyugodtan elaludt. Az apa felismerte, milyen mély laní- lást adóit számára a leányka. Imádsága most már ez volt: — Ó, Atyám! Olyan sötét van! Add ide a kezed s fogd meg az én reszkető kezemet! Pillanatok múlva öröm. békesség és nyugalom szállt a szívébe. Sara A 65. Magyar Osztálysorsjáték húzásai néhány nap múlva kezdődnek. Kísérelje meg szerencséjét, rendeljen Ön is sorsjegyet az öt hónapon keresztül tartó húzásokra, amelyeken a sorsjegyekből garantáltan több, mint 50%-ot: 27.534 sorsjegyet kihúznak és egy sorsjeggyel szerencsés esetben 200.000 forint főnyeremény és 300.000 forint jutalom nyerhető. Az öt osztály húzásain 8,000.000 forint kerül kisorsolásra, amelynek keretében 200.000,50.000, több 25.000, 10.000, 5000, 4000, 3000 forintos stb. nyereményt húznak ki. A sors útjai kiszámíthatatlai.ok! Vegyen ön is sorsjegyetI A véletlen önnek is juttathatja a gondtalanságot és jólétet biztosíló nyeremények egyikét. Egész sorsjegy ára .... 40 forint A sorsjegyek ára Fél „ „ .... 20 „ osztályonként: Negyed „ „ .... 10 „ Nyolcad „ „ .... .5 ., és ezzel a csekély kockázattal szemben áll az osztúlysorsjegy minden más játéklehetőséghez viszongitott egyedülálló nyerési esélye, ezeket az aránylag jelentéktelen betétösszegeket érdemes megkockáztatni. Önre is rámosolyoghat a szerencse a legközelebbi húzások egyikén. Nagy lehetőségek! Uj játékterv! Sok nyeremény! Ragadja meg az alkalmat, lépjen be a sorsjegyet vásárlók nagy táborába — vágja Ite az alanti szelvényt és rendeljen azonnal sorsjegyet: LÉVAISORSJEGYFÖÁRUSÍTÓTÓL Budapest, VII., Klauzál-utca 31. Telefon: 426-270, mert LÉVAI SORSJEGY — NYERŐ SORSJEGY Hivatalos, részletes játéktervet sorsjeggyel együit küldünk.-ITT LEVÁGANDÓ KÜLDJ Ö.N : osztályonkén! _______drb egész sorsjegyet á 40.— Ft át utalom. fél 1 • © N eCO ne gyed „ á 10.- „ nyolcad „ 3 5.— i, Osztálysorsjáték öt osztályú betétösszeget április l&-áig g (Pontos és olvasható név- és címaláírás) t kólóm** UflUn kMatlgdUnl _ lémmüuUót l*£kül UJ tiadható. Sj]A» oovUkit díjakul Válasziiysmtatvány Lévai sorsisgyfoárusító Budapest VII., Klauzál uica 31
