Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-01-08 / 2. szám
XV. évfolyam 2. szám. Egyes szám ára 60 fillér 1950 január 8. AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA LUTHER vízkereszti prédikációjából Máté Evangéliumának 2. része 1—12 alapján A mai ünnep „Űr-megjelenés“ — vizkereszt — nevet visel. Azt mondják, hogy ama három kijelentés, ha nem is egy évben, de mégis egy és ugyanazon napon történt volna, t. i. hogy először a napkeleti bölcseknek jelent meg az Űr Krisztus egy csudálatos csillagban, másodszor a Jordán mellett, ahol János öt megkeresztelte, a harmadszor Galileában a kánai menyegző alkalmával, ahol első csodatételét vitte végbe. Ami e kijelentések idejét illeti, bármiként történtek is azok, egy és ugyanazon napon, vagy máskor, az mellékes dolog, de az azokról szóló történetek magasztosak, tanulságosak és nagyfontossá- gúak, különösen a napkeleti bölcsekről szóló mai evangélium. Ezúttal az Űr magát nem csupán a választott népnek, hanem a pogányoknak is ki akarta jelenteni, hogy ne mondhassák, mintha ő elrejtőzött volna, hogy róla senki se tudjon meg semmit. Mivel ugyanis Isten úgy rendelte, hogy ő a népének ne mint nagy király, hanem szegényesen jelenjék meg, aki helyet is alig talál, ahol meg- születhessék, az az ő jövendő pályáját megbotránkoztatóvá teszi s abban ütköznek meg még ma is népe részéről. Fölötte szükséges volt tehát, hogy Isten őt a pogányok között is kijelentse és megimertesse, hogy habár egyszerű és szegényes viszonyok között jött is e világra, mégis mindenfelé hangosan hirdessék őt és prédikáljanak róla. Nem csekélyebb dolog történt ugyanis, minthogy a bölcsek napkeletről fárasztó utazás után Jeruzsálembe jővén, ott e gyermekről beszéltettek. Miként Simeon és Anna a templomban, az angyalok a levegőben, a pásztorok Betlehemben, mind mind c gyermekkel foglalkoznak, róla énekelnek, beszélnek és jövendőinek. Mindez azért történik, hogy a kisded magasztalva emlegettessék, hogy észrevegyék és elfogadják öt. Ami már most e szent elbeszélést illeti, az evangélista egész körülményességgel mondja el, miként jöttek a bölcsek először Jeruzsálembe, ott keresve Krisztust. Mivel ugyanis Jeruzsálem volt a főváros s e gyermek királya leendett, nem gondolhattak mást, minthogy őt Jeruzsálemben találják fel. De tévednek, midőn így gondolkodnak, mert nem Jeruzsálem fényes városában találják meg a gyermeket, hanem a szegény kis Betlehemben. Jegyezzük meg ezt jól, mert ha e kisdedhez járulni s Őt megtalálni akarjuk, nem saját gondolataink és észjárásunk után kell indulnunk, hanem Isten Igéjénél maradnunk s attól magunkat eltántorítani ne engedjük. Ha az Igét mellőzzük, azonnal kész a botránkozás. Igaz, hogy a gyermek nagy, dicső nevet visel, de emellett szegény és elhagyatott s ezért nem akar Jeruzsálemben a magasrangúak és gazdagok között mutatkozni. Aki pedig az Igét figyelmen kívül hagyja s hallani nem akarja, mit s miként bizonyít az írás e gyermek felől, az bizonyára sohasem jut a Krisztushoz s meg nem találja öt. így van az, ha nem maradunk meg az Ige mellett. Ezért fordít az ördög különös nagy gondot arra, miként szakaszthasson el bennünket az Igén kívül saját gondolatainkra; mert tudja, hogy így ő nyert, mii pedig vesztettünk. Abban áll tehát a legmagasabb és legüdvösségesebb tudomány, hogy az Igéhez ragaszkodjunk s isteni dolgokban ne gondolkodjunk másként, mint ahogy az Ige azt elénk írja. De sok fáradságba kerül, míg az embereket erre bírhatjuk! Sokaknál azt sem tudjuk elérni, hogy a sakra- mentumot illetőleg az Igénél maradjanak és helyesen ítéljenek, ha látják, hogy az nem más, mint bor és kenyér s a Krisztus teste és vére nem látható, ezek a cselekvényt Ige nélkül veszik szemügyre, ami annyit jelent, hogy a hüvelyt kezükben tartják, a magot pedig s Krisztus Urunk szavait elejtik. így a bölcsek is kezdetben ilyen gondolatoknak hódoltak. Annyit tudnak isteni kijelentés folytán, hogy a zsidók királya megszületett, egyenesen Jeruzsálem felé veszik tehát útjo- kat, azt hívén, hogy őt ott valamely fényes palotában, aranyos termekben bizton megtalálhatják. Miként is beszélhetne az ész egy királyról máskép? De az ilyen gondolatoknak, mivel nem az Igéből valók, el kell enyészniük, mert ők csakugyan tévednek s a gyermeket Jeruzsálemben nem lelik, noha ez a szent város volt, melyben maga Isten lakozik. Hogy pedig megtalálhassák, az Ige ulán kell indul- niok. Ez az igazi csillag s ragyogó nap, mely Krisztusra mutat. így észleljük a bölcseken a szép és hatalmas hitnek dicső példáját, melynél fogva ők minden más okoskodást, mely bennük és az egész világban ébredhetett, fejükből, szívükből, kiverve, csupán az Igét követik, mely Mikeás próféta könyvéből tárul elé- bük. Nem is botránkoznak meg azon, hogy Jeruzsálemből, ahol az igaz istentisztelet és maga az Isten lakozik, a mi Urunktól, Istenünktől és az Ö templomából Betlehembe, egy tehénsitállóba utasíttatnak, noha ők nem koldust, hanem a zsidók királyát keresik. Szerényen, amint hallják, követik is az Igét és nem törődnek saját gondolataikkal, csak azt látják és azt hallják, amit Mikeás próféta mond és amellett maradnak. Ezt a hitet rendkívüli példa gyanánt méltán dicsérhetjük. IVem te voltál? Valaki fájdalmat okozott felebarátjának barátságtalan szavakkal. Nem te voltál? Valaki nagyon megszólta a társát távollétében. Nem te voltált Valaki kölcsönkért egy könyvet s elfelejtette visszaadni. Nem te voltált Valaki meg sem próbálkozott azzal, hogy valamit is tegyen mások meg- örvendeztetésére. Nem te voltált ífc tó,, ■»., . • Ásni nélkül nem megy Senki sem lesz tisztává — mosakodás nélkül. Senki sem gyógyul meg — ha csak kerülgeti a kórházat s csak gondolkozik azon, hogy orvost kellene hívni. Senki sem nyer bűnbocsánatot — ha csak önmagára néz. Senki sem üdvözöl — ha nem menekül a Krisztushoz. Újévi üdvözlések a magyarországi protestáns egyházak vezetőinél Dr. Heök Iván egyetemes felügyelőt az újév alkalmával ünnepélyesen köszöntötték munkatársai, akiken kívül egyházunk számos vezetőtagja jelent meg, hogy együtt legyen azon a reménységgel telített találkozón, mely az új esztendőt Isten reánk kitöltött áldásaiban bízva, várta. A megjelentek nevében Groó Gyula egyetemes főtitkár üdvözölte az egyetemes felügyelőt: „.4 bűnvallás után hitvallást teszünk arról, ami az új esztendőre szándékunk s hisszük: Istentől kapott feladatunk. Többször vetődött fel körünkben az őszinte tusakodásból fakadó kérdés: mit akarunk? Mi az a küldetés, ami hangunkat színezi, mi az a felülről kapott nyílt parancs, amivel az egyház hajójának hídján állunk, mi az a látás, amit követni elég merészek vagyunk, minden ellenkező látásból fakadó kétely és aggály, sőt ellentmondás és vád ellenéret Erre a jogos kérdésre röviden csak ezt tudnám felelni: egyház akarunk lenni.“ Ezután így folytatta: „Valljuk, hogy továbbra is gyakorolni akarjuk magunkat az apostoli intés szerint a jó lelkiismeretben, világi felsőbbségünk az állam felé. Köszönjük Istennek a szolgálatnak azt a lehetőségét és alkalmát, amit egyházunknak a magyar népköztársaságban megadott. Végezni akarjuk itt és most a fel- sőbbségért való közbenjáró imádság papi szolgálatát s az evangélium hirdetésének prófétai szolgálatát, amivel adósok vagyunk mindenkinek. Ebben a szolgálatban és ilyen szándékban talál minket a ránk köszöntő új esztendő. Amikor most arra kérjük az Úr Istent, hogy tegye ezt az esztendőt áldottá egyetemes Felügyelő Úr számára, az egész magyarországi evangélikus egyház számára, hogy legyen az Úrnak kedves esztendeje, reménységünket és bizakodásomat abban az igében fogom össze: amit az Útmutató a 111. Zsoltárban ma estére elém adott: „Kegyelmes és irgalmas az Űr, eledelt ád az őt kérőnek: megemlékezik az ö szövetségéről örökké.“ Dr. Beök Iván egyetemes felügyelő ezek után meleg szavakkal! köszönte meg az egyetemes egyház tisztviselőinek és szélesebbkörü munkatársi gárdájának az egész évben folytatott fáradtságos és szép sikerű munkát. Majd a következőket mondotta: „Gondolatom elsősorban egyházunk lelkészei felé száll. Világos, hogy senkiben nem bízhatunk jobban az emberek között, mint azokban, akiket Isten és az anyaszent- egyházunk az igehirdetés és a lelkipásztorkodás szolgálatba állított. Egyházunknak különösen szolgálat- kész lelkészekre van szüksége. Azt kérem tőlük, tegyék egész életüket és szolgálatukat Isten kezébe és ne akarjanak semmi másból, mint hitből élni. A világban szolgáló más férfiak megengedhetik maguknak, hogy egyéni érdekeiket is nézzék, bár ez sem szolgál az emberi közösség ügyének, a lelkész azonban egész komolyan gondolja át, hogy Isten mire hívta el és áldozza fel minden önérdekét az ö szolgálatában. Egyházunk Isten az általa felkínált kegyelemre és hitre építette, mi nem vethetünk más fundamentumot, mint ami egyszer vetetett és aki Jézus Krisztus. Evangélikus egyházunk hívei felé üzenem, hogy legyenek buzgók hitük és vallásuk gyakorlásában. Keressék meg az igehirdetés alkalmait és éljenek mindazokkal a lehetőségekkel, amelyeket egyházunk élete ma számunkra nyújt. Bízzanak abban, hogy Isten elhelyezi a keresztyén egyház sorsát és életét abban az új világban, amelyben most étünk. Egyházunk békés fejlődése a magyar Népköztársaságban törvényekkel és a kormány jóindulata által biztosítva van. A hívek hűsége az, ami rajtunk áll. Hadd emeljem ki külön azt is, hogy híveinknek meg kell hozni egyházunk érdekében az anyagi áldozatokat is. Ez alkalomból megragadom az alkalmat arra is, hogy a magyar néo és a magyar nép kormánya felé kifejezzem egyházunk együttérzését. A magyar nép hűséges, munkára és áldozatra kész gyermekei akarunk lenni és részt fogunk venni abban a hősi küzdelemben, ami népünk új társadalmi és gazdasági átszervezése útján egy boldogabb ország felépítése felé vezet. Meggyőződésem, hogy Jézus Krisztus gyermekei, — életük erkölcsi tisztaságával hasznára, sőt áldására lesznek a magyar Népköz- társaságnak“, — fejezte be szavait Reök Iván egyetemes felügyelő. * A budapesti és budapestkörnyéki egyházmegyék lelkipásztorai és val- lástanárai az újév alkalmával testületileg üdvözölték Bereczky Albert püspököt. Szabó Imre és Benkő István esperesek kiemelték, hogy a református egyház lelkipásztorai és tagjai egyre teljesebben magukévá tették azt az utat, amelyet Bereczky Albert kijelölt. „Ami pár éve még az úgynevezett Bereczky-vonal volt, az egyre inkább az egyház vonala, a mi vonalunk“ — mondotta Benkő István. Bereczky püspök válaszában az egyházi élet időszerű kérdéseire mutatott rá. A református hit engedelmesen és alázatosan tartozik megvallom azt, ami múltjában hiba és bűn volt; ez a sokak előtt még mindig népszerűtlen közösségi bűnhánat hozhatja meg egyedül az igazi háládatos- ságot azokért a testi-lelki javakért, amelyekben részünk van. Az aggodalmaskodás és kicsinyhitűség viszont csak leronthatja az evangélium hitelét. Minden haimis váradalommal szemben, bármilyen kegyes köntösbe öltöztetik is azt, nekünk a békességnek és a szolgálatnak az útján kell járnunk. A társadalmi élet nagy megújulása hozta meg az egyház számára is a régi tespedésböl való kiemelkedést és a megújulás lehetőségét. A református egyház tartozik a szociálizmusban Isten nagy leckéjét meglátni. Azok az igazságok kelnek most körülöltünk életre és valósulnak meg, amelyekkel szemben süketek voltunk. Az üdvösség kérdéseivel való foglalkozás puszta önzés marad, ha nem párosul azzal a feieba- ráti szeretettel, amely a szocializmus magva — fejezte be a püspök. 6@röglfeieí8ek és evangélikusok Mim istentisztelete Kelet-Németországban közös templomi szolgálatot végeztek december íl-én Szerginsz orosz orthodox érsek és Dibéliusz német evangélikus püspök. Ez Isten Igéje És elszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtlenséget. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, akit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János, az ő teslvére: Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, akit Taddeusnak hívtak. Simon a kananita és Judás az Iskariotes, aki el is árulta őt. Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsoló nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritanusok Városába ne menjetek be. Hanem menjetek inkább Izrael házának eltévelyedett juhaihoz. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközeledett a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, pok- losokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe. Se útitáskát, se két ruhát, se sarút, se pálcát; mert méltó a munkás az ő táplálékára. Amely városba, vagy faluba íredig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, amíg tovább mehettek. Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességetek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek térjen vissza. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodorna és Gomora földjének dolga, mint annak a> városnak. ímé, én elbocsájtalak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és aki az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi. És aki inni ád egynek a kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem veszítheti jutalmát. Két fegyver Amikor a sátán meg akar kísérteni, két jelentős fegyvert használ. 1. A bűnt kívánatosnak és kellemesnek hazudja. 2. Elhiteti veled, hogy a bűn nem veszélyes. Melyik fegyverével győzött rajtad?
