Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-03-05 / 10. szám
10. szám 1950 március 5. ElfHBÍLIKUS ÉLET —*W—6EMM^WBWHBWa»ia8aAllHili.BBM«aMMei■PaBBRSäSE-j. - v - r:,T—n—IHl~iH1TMnt7—W—IBHBgffrWrffT^nTff AZ ORSZÁGOS LUTHER- SZÖVETSÉG LAPJA Egyes szám ára 60 fillér A bojt: minden igát széttépjetek!“ A pincehelyi demokratikus noszövetség levelet irt a vietnámi asszonyoknak A bojt is olyan dolog, amiről azt gondolja a legtöbb ember, hogy csak éppen akkor kell élni vele, ha különösképpen „eleget akarunk tenni vallásos köte.ességeinknek“, sőt még akkor sem, mert a böjt még csak nem is „kötelező“. A biblia sehol sem mondja, hogy „kötelező“, de a biblia azt sem mondja, hogy a megtérés kötelező. Viszont látjuk Dávidot, miután Hit- teus Uriásl megölte, s magáévá tette annak feleségét, — Nátán próféta számonkérö prédikációja után magába roskadva bőjtölt, csakhogy meg ne haljon a bűnben fogant gyermek. „Vétkeztem az Űr ellen“ — forgatta magában böjtölés közben és nem gondolt vele, vájjon kötelező-e a böjt. (II.. Sám. 12.) Es látjuk Jézust negyven nap és negyven éjjel bőjtölni, míg kerülgette a Kísértő, s testét-lelkét próbára tette. Nem gondolt vele, vájjon kötelező-e a böjt, mert Isten szavát és szemét kereste minden percen, csakhogy megmaradhasson Engedelmesnek. (Ml. 4.) A böjt nem „vallásos kötelezettség“. A böjt szükséglet. Az evangélium S'zolgütafcr—lehetetlen böjtölés nélkül! A szolgálatnak és böjtölésnek kapcsolatát Máté evangélista lélekzet- elállító módon állítja elénk: „És mikor a sokasághoz értek, egy ember jőve hozzá, térdre esvén ő előtte. És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved, mivelhogy gyakorta esik a tűzbe és gyakorta vízbe. És elvittem őt a te tanítványaidhoz és nem tudák vala őt meggyógyítani. Jézus pedig felelvén monda: Oh, hitetlen és elfajult nemzetség! Vájjon meddig leszek veletek? Vájjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. És megdorgáló őt Jézus és kiméne őbelőle az ördög; és meg- gyógyula a gyermek azon órától fogva. Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának neki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok a hegynek): Menj amoda és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés állal“. (Ml. 17:14—21.) Azért ügyetlen, s hatástalan a mi szolgálatunk, mert nem imádkozunk és nem böjtölünk eleget.-Sőt, ügyet sem vetünk a böjtölésre, mégis, vakmerőén szolgálatban merünk maradni. Szolgálatban? Micsoda szolgálat ez? A bibliai szolgálatban való hűséges helytállás nem lehetséges másként, mint imádsággal és böjttel. (Csel. 13. és 14. fej.) Mert az evangéliumnak a világban való képviseletéhez szükséges az önvizsgálat, az elmélyülés, az önmegtartóztatás, az áldozat, a szenvedésre való készség, a csend, a test és az óember megöldöklése. s mindez abba a szóba tartozik, hogy böjt! Böjt nélküli, vagy iá böjttől félő keresztyének megbotránkoztatóak. Erről meg Pál apostol vall, amikor II. Kor. 6:5-ben arról ír: „senkit meg ne botránkoztassunk, hogy szolgálatunk ne szidalmaztassék, hanem „ajánljuk magunkat . . . munkában, virrasztásban, böjtölésben“... De ha már ennyit tudunk, mondjuk meg őszintén, hogy nem böjt és hiábavaló vallásos igyekezet az, amely a böjtöt elintézné néhány napi tartózkodással az evéstől, vagy bizonyos ételek evésétől. A hőjt nemcsak koplalás. (Bár ez is lehet.) A böjt magatartás, mely önmegtartóztatásból és áldozatból áll. Hogy is beszél erről az ótestamentum? Bizony Ésaiás szerint a böjtölés magatartás. Nem is valami önmagába forduló kegyesség, hanem a világ felé kitáruló önfeláldozás. Hallgassuk meg Ésaliást, s azonnal meg fogjuk érteni, hogy miért nem volt foganatja a mi múltbeli keresztyén szolgálatunknak! „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint a trombita, emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket és Jákob házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek és tudni kívánják utaimiajl... Íme, bftjítMévetek napján kedvteléseiteket űzitek és minden robotosai- tokat szorongatjátok. ... Hát ilyen a bojt, amelyet én kedvelek?... avagy ha mint káka, lehajtja fejét és zsákot és hamut terít maga alá: ezt ne- vezed-é az Ür előtt kedves napnak? Hát nem az-é a böjt, amit é n kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad és szabadon bocsásd az elnyomottakat és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd a kenyeredet és a szegény bujdosót házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházd? . .. akkor meggyógyulásod gyorsan kivirágzik és igazságod előtted jár; az Or dicsősége követ. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek és az el- epedt lelket meigielégítcd; feltámad a sötétségben világosságod és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Űr szüntelen, megelé- gíli lelkedet Wagy szárazságban is, olyan leszel, miint a megöntözött kert, és megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és ne- veztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának! . .. (És. 58:b—12.) Ez az ige mindent megmond a böjt és szolgálatunk összefüggéseiről, s a böjt kérdését egész egyházi megújulásunk homlokterébe állítja. Voltak körülöttünk éhezők, s nem adtuk oda az utolsó falatunkat. Voltak közöttünk bujdosók és nem fogadtuk be őket házunkba, Hamut terheltünk magunk alá, de robotosain- kat „szorongattuk“. Az áiszenteskeüés büntetése van rajtunk! Nosza, keljetek fel igazi böjtölésre! A mi világosságunk csak ebben támadhat fel! „Romokat akarunk felépíteni1?“ „Emberöltők talapzatait vágyunk lerakni?“ Azt akarjuk, hogy „romlás építőjének“ nevezzenek? „Ösvények megújítójának?“ Böjtölnünk kell! Szolgálatunk hitele, hatása ettől függ. „Szidalmaztatunk szolgálatunkban?,, Nincs más orvosság: „ajánljuk magunkat böjtölésben!“ A keresz- tyénség a világért van, nem önmagáért! Ajánljuk magunkat böjtölésben. Vagyis munkában és áldozatban. Dezséry László. Március nyolcadik« a világ asszonyait gyűjti össze egy gondolat, a béke ügye köré az egész földkerekségen megrendezendő Nemzetközi Nőnapon. Igazi női lélekbő: sugárzó eszményt és harci feladatot jelöl ki ezzel a Nemzetközi Nőnap. Az asszonyok viselték ennek a legutóbbi embertelen háborúnak minden lelki kínját. Gyermekeik és hitvestársaik gyilkos frontokon véreztek, kicsinyeikkel ők otthon nélkülöztek. Bombatámadások, menekülés, éhség, betegségek tizedelték soraikat és ki tudja, mikor heverik ki vagy egyáltalán kiheverhető-e mindaz a rontás, amit a háború minden borzalma pusztított a lelkűkben. Az anyák voltak ennek a háborúnak igazi hősei is. Tűrtek és férfiakhoz méltó hősökké lettek aj brianszki erdőben, a francia maquisbau, vagy az indonéz őserdőkben, s férfiakhoz méltó dolgozókká a háború utáni újjáépítésben. A nők helyét az i j társadalomban ez a szenvedés és ez a helytállás jelölte ki világszerte. ,4z asszonyókban a világ minden- táján megerősödött a politikai öntudat és tágult a I látókör. Hétköznapjaik és a nemzet- j közi nagy kérdések összefüggését a bőrükön érezték, s ezt már nem felejtik el többet. A világ asszonyai, s q mi magyar asszonyaink is a béke védelmének munkásai és harcosaivá lettek. Mi mindig békére neveltük az asz- szonyainkat. A keresztyén nevelés és az, amit az egyhát^elvárt az asszonytól, -mindig a békés otthon és a békés világ felépítésének feladata volt. Volt azonban nevelésünkben valami idealizmus, valami, a tényekkel és az emberi- bűn rontó hatalmával nem számoló naívság. Az egyház asszonyai őszintén akarták a békét, de nem tanítottuk őket harcolni a békéért. A mi asszonyaink keserűen) meglepődtek a legutóbbi esztelen háború kitörésén, a gyermekeiket és férjeiket siratták, csendben szenvedtek, de nem voltak mozgósítva a béke aktív védelmére, a háború szabo- tálására, a lelki és fizikai ellenállásra. Ösztönös, lelki pacifisták voltak, nem a béke szabadságharcosai. Nem elég, ha csak a háborútól való félelem indítja őket, s nem elég, ha tétlenül óhajtják a békét. A mindennapos munkában kell megmutatni ,a béke szeretet ét. A mindennapos áldozatban, s a béke mellett való bizonyságtevés mindennapos szavaival. Ébredjen fel asszonyaink együttérzése azokkal, akik a békén állhatatosan fáradoznak, s ébredjen fel az együttérzésük a vietnami, bur- mai, indonéziai asszonyok iránt, akiknek gyermekeit most gyilkolja a gyarmatosító hatalmaskodás bűne. Jóboru Magda, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének titkára, megható jeleket mutatott -meg a magyar sajtónak a Nemzetközi Nőnapra való készülődés országos mozgalmából. Komáromból magyar küldöttség fog menni ezen a napon a komáromi hídra, hogy találkozzék a csehszlovák asszonyokkal a bé-ke és együttérzés szellemében. Pincehelyi szegény parasztasszonyok üdvözlő levelet küldtek a vietnami gyarmati háborúban szenvedő asszonyokhoz. Tágul az asszonyok látóköre és cselekvőkké válnak a maguk és családjuk, népük és az emberiség békés építőmunkája védelmében. A magyar férfi dolgozók virágokkal fogják díszíteni március 8-án az asszonyok -munkahelyeit az üzemekben, a kormány kitünteti a sokgyermekes és az átlagon felül termelő asszonyokat szerte az országban. Mi pedig odaállunk igehirdetésünkkel, lelkipásztorkodásunkkal, imádságainkkal a háborútól annyit szenvedett asszonyaiplk mellé és erősítjük őket Jézus leikével, aki egész életéve] bizonyította a zsoltáros igét: „Boldogok az örömmondóknak lábaik, akik a békességen igyekeznek!" Zsoltár István a „hivő protestáns" Az Űj Ember megint ügyeskedik, hogy protestánsokat kábítson el protestánsok leveleivel“. Zsohár István persze nem protestáns, s persze nem hívő. Zsohár István egyszerűen nincs. Ezeket a szerkesztőségi trükköket a régi világban anyagit alkalmazta már a felelőtlen sajtó, hogy ma már kár kísérletezni vele. Mert az á katolikus atyánkfia, aki a pápistáknak ezt a „kérernyőjét“ írogatja, még azt sem tudja, hogy milyen nyelven beszélnek a protestánsok. Nem tudja, hogy pl. mi nem ismerjük az ilyen kifejezéseket, mint: „Kegyelmeket árasztó ünnepség“, „ina szándék“, stb. Ritkán köszönünk „Soli Ueo Glóriával“, s nem értünk jobban a szentév jelentőségéhez, mint katolikus testvéreink, mert ahogyan ez a „hívő” protestáns“, Zsohár István, alias, ez a katolikus pap megmagyarázza a szentév. „kegyelmeit“, úgy — ezt hívő katolikusokon kísérleteztük a múlt hér ten —, egyetlen egyszerű hívő katolikus sem tudja. De nem lehet protestáns ez a levélíró azért sem, mert az a kenetes alázat, az a hitetlen be- hódolás, ahogy ez az író feladja az egész protestáns tanítást, hitet és magatartást, az még hitetlen, elvilá- giasodott híveink között is képtelenség volna. Aki megkóstolta Isten ingyen való kegyelmét Jézus Krisztusban, aki ismeri a magyar egyháztörténetet, az nem hihet annak, hogy ez a mostani szentév „békét és nyugalmat“ akar. Ellenkezőleg. Híveink máris érzik, különösen vegyesházas- ságokban a szentév minden „nyugalmát“, s kísérthetettenül fel tudják mérni ennek „jelentőségét“. És még egyet: Nekünk nem „imaszándékaink“ vannak a békéért, hanem imádságaink, s ezeket kísérő cselekvő hozzájárulásunk a békéért vívott harchoz. Az „Űj Ember“ ne szédítse az olvasóit ilyen „hívő protestánsokkal“. íme Isten igéje: Ne szégyenüljenek meg miattam, akik tebenned remélnek Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek, oh Izraelnek Istene! Ha sírok és böjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságod sokasága szerint tekints énreám! És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt! U.JJMUTAT4S0K Isten vasszöge Akkoriban, 1946 júliusában az infláció hullámai már az ég csillagait fenyegették. Egyszerű halandó, kétkezi munkás vagy értelmiségi dolgozó alig tudott venni valamit azon, amit munkája fejében fizetésként kapott. A két valuta nem igen juthatott a birtokába. Az égjük a cigaretta, mely legfőképpen a forgalmas utcasarkokon ütött rikoltozva tanyát. A másik meg az arany, amely a kávéházak asztalai főié hajló, suttogva üzletet kötő emberek zsebében lapult meg alattomosan. Mit tehetett volna egyebet, szabad idejében batyúzni kezdett. Lehet, hogy vidéki, falusi rokonai segítségével a várvavárt jó forint számlájára hitelbe élt. De ekkor is vollak olyanok, akik ezeknek a lehetőségeknek a határáig sem értek el. * Ezek közé került az a Budapestre felhozott beteg, aki mellett — távol minden rokon, barát és ismerőslől— az orvosokion és ápolókon kívül egyetlen jótét lélek nem volt. Csak a szomszéd betegek nyögései viziteltek niála. Betegágyán tétovázott az élet s a melléje vetődött ördög megbillentette a lelkét is. Szeme elé a falra lidérces rajzokat írt a láz s úgy érezte, hogy az enyészet megkezdte testén a lakmározást. De ez alkalommal is meghátráU előle a halál. Isién akaratából életben maradt. Előbb a lelkében, azután a gyomrában tápászkodott fel az egészség. Azonban minél jobban kinyílt a szeme s minél inkább igazodott ki a járása, annál tisztább lett elölte az igazság, az, hogy abban az ötbeteigű szobában ő a legárvább és — a íegéhe- sebb. Az éhség rossz tanácsadó. Ézsau óta sok bűn gyűlt a kartotékjára. Megint megszaporílotta. Szép, nyári vasárnap volt, Minden élt. Ragyogásba, pompába öltözött a mndens-ég. A felvidult madarak egymásnak1 adogatták a dalt. így érkezett el az esle, amikor a fény nagyot nyújtózkodva pihenésre kísérte gazdáját, a napot. Sok látogató kereste fel a betegeket. Nyomukban a fáradtság, meg bágyadlság csendje ülte meg a szobát. De ez sem tudta kioltani az örömöt, amit az ajándékba hozott csomagok fakasztottak a meghódítóit lelkek mélyén. Neki megint nem volt látogatója. Éjjeliszekrényén a Biblia mellett egykét sovány cigaretla hevert csupán. Kínzottan járt fel-alá a szobában. Amikor oda-odapillanitott a sok földi jóra, társai gazdagságára, szájában összegyűlt a nyál, a gyomrában pedig keserű dáridót csapott az éhség. Egy darabig még küzdött, de azután kirobbant belőle a vallomás: „Még a vasszöget is megenném!“ Abban a percben kinyílt az ajtó s egy szép tányér zabpelyhet tálaltak eléje. Láttára megkövéredett a szeme s mohó lett az imádsága1 is. S amikor az első kanál ételt az éhes emberek rohamával rágni kezdte, egyszerre csak megdobbant a szíve. Megérezte, hogy nagyképűségét nyakon- csípte az ég: egy kétcentiméteres vasszöget húzóit ki a szájából. Isten vasszöge volt. Komjáthy Lajos
