Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-02-26 / 9. szám
*9. szám Ennek a számnak az ára \ Ft 1950 február 26. H1N8HIKIIS ELET AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA kW! Mosoda balos is okas? A görög bölcselet történetéből' tudjuk, hogy Diogenes világos nappal égő lámpával jelent meg Athénben s amikor megkérdezték tőle, mit akar ez jelenteni, azt felelte: embert keresek. A felolvasott szent igében Jakab apóstól is embert keres: bölcs és okos embert. Kicsoda közietek bölcs és okos? veti fel a kérdést. A bölcse- séget nemcsak a pogány görögség értékelte nagyra, hanem kereszténység is Jézus Krisztus ismételten figyelmeztet az okosság fontosságára. Tanítványait azzal küldi ki a misszióba: „Legyetek okosak, mint a kígyók, s a h“™*.s sáfárról szóló példázathoz hozzáfűzi, hogy e világnak fiai a maguk neme ben eszesebbek a világosság fiainál. Pál apostol pedig megállapítja ugyan, hogy ez e szerinti bölcseség bolondság Isten előtt, de azt is hangsúlyozza, hogy Krisztus bölcseségiil lett nekünk Istentől. A szent ige fényénél az Ür közöttünk is keresi a bölcs és okos embereket. A jónevelésü ember nem szívesen beszél önmagáról, még kevésbe hangoztatja, hogy ő bölcs és okos. Isten színe előtt tartott -önvizsgálatunk során mégis magunkra kell irányítanunk figyelmünket és> fel kell vetnünk a kérdést, ott vagyunk-e azok között, akiket az Írás bölcseknek és okosoknak nevez. 1. A szent lecke szerint a bö'cse- ségnek és az okosságnak az ember külső magatartásában kell elsősorban megnyilvánulnia. „Kicsoda köz- tetek 1 Kilos és okos“? — kérdezi. 8 a felelet ez: „Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit.“ Az apostol azért hangsúlyozza ezt, mert az ö korában, amikor a kereszlyénség még újdonság volt, akiket csak érintett a Lélek, mind tanítani akartak. Az apostoli a tanítani akarásnak ezzel az elburjánzásával szemben tartja fontosnak, hogy az ember elsősorban küilső életfolytatásával _ tanítson. Nem szóval, hanem példájával mutassa meg, hogy ő az Ige értelmében vett bölcs és okos ember és így vonzzon másokat is a keresztyén egyházba. Jakab apostol Pál apostoltól eltérően itt is kiemeli a jocselekedetci- nek a fontosságát. Nem mintha a lényegben nem értenének egyet, hanem Pál elsősorban az ember belső világát veszi szemügyre s annak igaz- zátételét keresi, viszont Jakab apos- ttol, nehogy félreértések keletkezzenek, kihangsúlyozza, hogy az istenfélő keresztyén életnek jócselekedetekben kell jelentkeznie. Mindez tökéletes összhangban van Jézus Krisztus intelmével, mely szerint a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt. Gyümölcséről ismeritek meg a fát, mondja ugyancsak ő. Ott tehát, ahol rosszak a gyümölcsök, nem lehet és nem szabad másra következtetni, mint arra, hogy a fa beteg, Az egyén életében és történelmében egyaránt ez a helyzet. Hiába mondja valaki magát Krisztus megváltottjának, ha nem jár Krisztus Urunk útján. Hiába mondja magát valamely társadalmi osztály keresztyénnek, ha benne természetes jeenség az önzés, mások kizsákmányolása, embereknek ember által történő 1 elnyomása: ott igazi keresztyénség nincsen. Állapítsuk meg Isten előtt, Testvérek, hogy az Ige egyháza már t. i. ami a tagjait illeti, sok tekintetben a beszéd egyházává vált. Valaki azt mondotta, hogy a keresztyén egyházban tíz évig abba kell hagyni min den beszédet, prédikációt és csak élni kellene a keresztyénségnek. Tudjuk, hogy ez lehetetlen. Mert az Igének hangzania kell. De mégis beteg a mi keresztyénségiink, ha külső életünknek a cselekedetei nem jók, ha nincsenek javára embertársainknak és miattuk nem dicsőítik az Istent, aki Krisztus Urunk által megmond dotta: „Ügy lenyeljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látván a ti jócselekedeteiteket, dicsőítsék a ti Mennyei Atyátokat“. 2. Az apostol mind a mellett nem azért hangsúlyozza a külső éietfoly tatást, mintha a belsőt a szívnek az állapotát nem tartaná lényegesnek. Sőt éppen arra mutat rá, hogy a külső éle (folytatárs csak akkor lesz helyes, ha belül minden rendben van. A 14-ik versben arra hívja fel a híveket, vizsgálják meg a szívüket, nincs-e henne keserű irigység és ci- vódás, nincs-e benne hiú dicsőség vagy, mily szükségképpen az igazság ellen való hazudozásra vezet. Az imént külső életünket vei Ifik szem- iigyre, most pedig az Ige arra indít, hogy szívünket vizsgáljuk. Mindenekelőtt megtudjuk, hogy minek nem szabad lennie a bölcs és okos ember szívében. Ne legyen benne keserű irigység, ne legyen benne hiú civódás vagyis féltékenykedés, összeférhetetlenség. És hiú dicsőségvágy. Az apostol nagyon jól tudja, hogy az elégedetlen, belső békesség híján gyötrődő ember nem mindig ad kifelé hangot keserű szavakban beteg lelki- állapotának. Sokszor inkább azt cse- lekszi, hogy dicsekszik, olyanokat állít magáról, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, vagy ahogyan a szív titkait igen jól ismerő apostol mondja hazudik: az igazság ellen. De az apostol nemcsak azt mondja meg, hogy milyennek nem szabad, hanem rámutat arra is, hogy milyennek kiéli lennie a bölcs és okos ember szívének. Legyen benne mindenekelőtt tiszlaság, Luther fordítása szerint, szemérmesség. Ezt úgy kell értenünk, hogy az ember száműz és kisöpör minden vágyát és érzést lelki életéből, ami ellene varr Isten törvényének. Isten szentségének. A második jellemvonás a békeszeretet. A békesség szeretetének tehát ia szívben kell lennie. A háborúság csak ott kerülhető, ahol a szív rendben van, tele van a békesség őszinte és igaz szeret étével. A bölcs és okos szív további ismertetőjele a méltányosság, ami azt jelenti, hogy az ember számol embertársai szükségleteivel is, nem kíván embertársainak rosz- szabbat, mint amit magának kíván. Azután bölcs és okos ember engedelmes, de nem a szabad szolgai vak engedeímesség értelmében, hiszen ez nem méltó Isten szabad gyermekeihez, Iranern engedelmes, öntudatos belső elhatározás alapján a jó iránt, azok iránt a törvények iránt, «melyek mindenekelőtt Istentől származnak, de azok iránt is, amelyek a jó felsőségtől erednek. Azután a bölcs és okos ember szívében irgalmasság van. Tehát nincsen benne hosszúállás. Nincs benne szeretetlenség, hanem észreveszi másoknak a nyomorúságát is és van benne akarat alra, Beiktatták Darvas Józsefet az új egyházkerületi felügyelőt r Március 31-ig tartják meg a bányakerületi tisztújító közgyűlést Barvas József építésügyi minisztert kedden délelőtt a Deák-téri templomban rendkívüli ünnepi közgyűlés keretében iktatták be a bányai evangélikus egyházkerület felügyelői tisztébe. Az ünnepségen megjelentek Reök Iván, az eavngélikus egyház egyetemes felügyelője, Turóczy Zoltán, Szabó József és Vető Lajos evangélikus püspökök, Szimtonidesz Lajos protestáns lálmri püspök, Iiereezky Albert református püspök és Benkö Ferenc egyházmegyei goirdnok, Csíki Gábor unitárius püspöki helynök, Mihály fi Ernő, a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke, a bányai egyház kerület összes esperesei és egyházmegyei felügyelői és a kerület sok lelkésze és tanára. Vangyel Endre arad-békési egyházmegyei felügyelő megnyitója után ki hirdeíték, hogy a bányai egyházkerület Darvas Józsefet a kerület fel ügyelőjévé választotta, majd küldött- ségileg hívták meg az új felügyelőt a közgyűlésre, Kemény Lajos püspökhelyettes igehirdetésében a következő két mondotta: Jézus Krisztus tegnap és^ma és mindörökké ugyanaz Ez a felolvasott ige ebben az órában nagyon egyszerűnek látszik, bányai egyházkerület mai ünnepén különös komolysággal nyitjuk meg szívünket Isten igéje elölt, és vágyakozunk arra, hogy-adjon nekünk útmutatást egyházkerületünk élete és munkája számára. Valami ünnepélyes üzenetet várnánk, amelyik akár a keresztyén anyaszentegyház kiizdel meilic szól bele bátorítólag, akár a kíviilvaló világ nyugtalanságáról, akár belső bajainkról mond ítéletet és ezzel útbaigazítást. Hasztalan várunk azonlian ilyen rendkívüli erővel és ünnepélyességgel megszólaló Igét, — napok óta ez a néhány szóból álló üzenet hallatszott onnan' felülről, vagy innen belülről és parancssze- rűen sürgetett, ezt mondd, ezt hirdesd világban élő egyháznak, és ezt mondd, ez't hirdessed annak a férfiúnak, akit most beküldők az egyház életébe: Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Jézus Krisztus ugyanaz. Tegnap is ugyanaz volt. Ez a tegnap sok millió esztendőig tartott. Minekelőtte a hegyek lettek volna és a föld és világ formúltaték, — így mondja a 00. Zsoltár, — mikor még nem csinálta Isten a világ korának a kezdetét, — így mondja a Példabeszédek 8. fejezete, — kezdetben, — így mondja róla a János írása szerint való evangélium első szava: ő benne lakozék az Istenségnek egész teljessége. Tegnap is ugyanaz volt. Amikor terem tette Isten az embert és amikor megbánta, hogy teremtette, amikor már képe volt a földnek és a csillagoknak, — amikor özönvíz pusztította el a föld színén az életet, vagy amikor homokszemek milliárdjai elfedték a városokat és birodalmakat, —• amikor növekedett a bűn, sokasodott a gonoszság és az égre kiáltottak a jajkiáltások és ae emberek még semmit sem tudtak arról, hogy Isten az ö Egyszülöttjét fogja adni a világnak, nemhogy kárhoztassa, hanem hogy üdvözöljenek ő áltála. Amikor az angyal még nem mondotta meg a názáreti Józsefnek: a te feleséged fiat fog szülni és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mindez a tegnaphoz tartozott. Jéfcus Krisztus ugyanaz volt: Isten Egyszülöttje. Az engesztelő Bárány és a jó Pásztor személyében. Ma. is ugyanaz. Számunkra ez1 a ma Bethlenben kezdődött. Tart most is. Még kétezer éve sincsen és nem tudjuk, hány ezer évig fog még itt i földön tartaná. Jézus Krisztus ma is ugyanaz. Azért van közöttünk ma is, hogy az ördög műveit lerontsa, minket bűnből, halálból, kárhozajt- ból megszabadítson. Az ő anyaszentegyházában az ő evangéliuma is tisztán és igazán ugyanaz: örvendetes hír az Isten üdvözítő kegyeiméről, mely ő benne jelent meg minden embernek. Szolgáltatni kell az emberek részére az általa rendelt kegyelmi eszközöket: az Igét és a Kereszt-véget és az Úrvacsorát, hogy bűneink bocsánatát ingven, kegyelemből elnyerhessük aiz ö érdeméből. Az Ür a fej, akihezl ma is lel kell neve'.íiiink mindent, fis amikor a földön elfolyó időben meg-megpró- bálnak az emberek új világot építeni, mindig megtanulhatnánk, hogy az új világ és az evangélium ne álljanak szembe egymással — hiszen Jézus Krisztus ma is ugyanaz: örök szavai és igazságai vannak az Isten országáról, az Isten i-azságairól, az emberi méltóságról, az Istenítóságról, a testvériségnek a társadalmáról, ahol a szegények mindennel bírnak, a sírók megvigasztalhatnak, az éhezők és szomjuhozók meg'ciLéjgíttetnek és ahol annak, aki uralkodni akar, szolgálni kell a többinek... Neked is, testvérem, akit az Ür Jézus nevében ma az anyaszentegyházba szolgálni hívunk, iudnod kell, hogy ez a mi Urunk, a te Urad, ez a) mi Szabadítónk, a te Szabadítód — neked, nekünk, a világnak ugyanaz, míg csak tart a ma... És aki tegnap és ma ugyanaz, holnap is ugyanaz. Ez a holnap majd . akkor kezdődik, amikor visszajön. Egy kevés idő múlva, de addig még hosszú útat fog járni az emberi nemzetség. Nem a mi dolgunk tudni a napot és az órát. Háborúságak útján is, békesség útján is. Nyomorúságok esztendőit, örvendezések énekszavait. De a hozzávezető úton kell járnia. Mert aki ő benne hisz, örökélete van annak. Aki pedig nem túsz, elkárho- zik .. . Neked is, testvérein, alkit az ő aratásának munkásai közé hív az Ür, tudnod kell, hogy minden hatalom ö neki adatott mennyen és földön, az ítéletnek a hataűma is és hogy azt a népet, amely között élünk s amely között ineiki szolgálni akarunk, ezt a mi népünket is ö fogja megítélni, mert az Atya az ítéletet egészen ő meld adta... És ő, aki a-zi Atyától öröktől fogva született s akire nézve történtek mindenek a GoJgotháig s akinek érdeme által történnek mindenek a Golgotha óta s aki a Jelenések könyve szerint egyedül méltó a végső idők hétpecsétes könyve pecsétjeinek Krisztus tegnap ■ és ma és örökké Folyt, a 2-ik oldalon hogy bajba jutott embertársán segítsen. „Jó gyümölcsökkel teljes“ ami “magától érthető, hiszen mondottuk, hogy a jó fa nem teremthet rossz gyümölcsöt. A bölcs és okos ember ezután nem kételkedő, de ismét nem sötét, vakhit értelmében, mely távol áll a világosság gyerekeitől, hanem úgy, hogy meg tudja nyitni a szép, az igazi, a jó és igíiz előtt és főként nyilott szivvel fogadja az Istennek neki szóló üzenetét, Istennek őt is kereső lelkét és hozzá lehajló kegyelmes' szeretetét. Végül bölcs és okos ember szívében nincsen képmutatás. Tudjuk, hogy Jézus mennyit harcolt a farizeizmus ellen, vagyis az ellen, hogy az ember másnak mutassa magát kifelé, mint ahogy ezt a mostani apostoli tanítás is azt akarja, hogy a belső és külső életünk összhangban legyen egymással. Az egészséges, bölcs és okos életnek ez a legfontosabb feltétele: külső és belső harmóniája. összefoglalva az eddigieket: arra a kérdésre, hogy ki a bölcs cs okos ember, az ige válasza így hangzik: bölcs és okos ember az, akinek rendben van a 'külső és belső élete egyaránt, akinek tehát a belső lelki élete kifelé a jónak állandó cselekvésében mutatkozik meg. Aki tehát olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, mely maga a gyümölcsét idejekorán meghozza és levele nem hervad el. De hol van az ilyen ember? Az evangéliumból hallottuk, hogy még Jézus első tanítványai, apostolai is civódtak egymással, a mennyországbeli elsőségért. És hol vagyunk mi az apostoloktól. Valóban, a szín igazság az, hogy egyesegyedüi Krisztus Urunk volt ilyen bölcs és okos, neki voll rendben a szíve tökéletesen, s ő mutatta meg jó életével és cselekedeteivel, milyen az Isten szerinti okosság és bölcsesség. Sőt neki nemcsak az élete volt jó gyümölcsökkel teljes, hanem éppen a halálával szerezte meg a számunkra a legtöbb jót, bűneink bocsánatát, az Istennel való közösség lehetőségét, s az örök életét. Mégis miután ő maga mondotta, hogy miért neveztek engem Ürnak, ha nem teszitek azokat, amiket én parancsolok nektek — fel kell vetnünk magunk előtt a kérdést; Hol állunk mi azon az úton, amely igazi bölcsességhez és okossághoz vezeti? Tesvéir, ha Uradnak nevezed öt miért nem jársz a bölcsesség és az okosság útján. És ezzel éli is jutottunk a bölcsesség és okosság végső és igazi forrásához. A bölcsesség, amelyről az apostol beszél, felülről való bölcsesség, Vető Lajos
