Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-12-31 / 53. szám
) XV. évfolyam. 63. szám 1950 december 31 EGYES SZÁM ÁRA 1 FORINT ► ( I Da keök ív Au Asdlináa Béla Az új esz küszöbén az Egyház megújftja Isten ígéreteibe fogózó reménységeit és megújítja azt a szándékát, hogy ebben a jelen való világban Istentől rendelt szolgálatút még hűségesebb odaadással végzi. Isten végzése változhatatlan (Zsid. 6:17) és fi nála „nincs változás vagy változásnak az árnyék«“ (Jak. 1:17), ezért tehát megrendlthetetlen bizakodással tekintünk • jövendő felé, „meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette a jó dolgot“ (FiL 1:6) egyházunkban, életünkben, el is végzi azt. Nem magunkban bízunk tehát, hanem fi benne és ezért aggódás nélkül Örvendező reménykedéssel sietünk előre az új esztendő kapuján át a most kezdődő új évtized, sőt látásunk szerint egy új korszak felé. Ez a hit és ez a reménység ad erőt arra, hogy buzgó tettvággyal, lelkes iparkodással forduljunk feladataink felé. Feladatainkat iparkodunk mindenek előtt saját komolyságuk és felelősségük teljességében felfogni és megérteni. Különleges kitüntetést és kiválasztottságot lá- futik abban, hogy Isten bennünket jelölt ki arra, hogy itt is most a szocializmusba való átmenet hetijén és idején légijén néki Egyháza. Mert Isten a maga egyházépftő és fenntartó szándékát éppen úgy embereken keresztül végzi el, mint ahogy üzenetét is emberi beszéden keresztül tolmácsolja. Isten azt akarja, hogy az egyház legyen hegyen épített város. Isten kivilágított templomokat, szószékről hangzó, rádión, sajtón közvetített igehirdetést, zengő harangokat, orgona- búgást, ünneplőruhábnn oltár elé (érdél ő, nviltnn a szentségekhez járuló híveket kíván. Hogyan válhatunk alkalmassá érré a szolgálatra? Ügy, hogy min- d'g az „egy szükségesére ügyelünk. Szavunkat tehát sohasem egy levúltődö polgári társadalmi rendszer, emberi vágyak, elképzelések, életszemléletek kívánságaihoz Igazítjuk, hanem egyedül az Igéhez. Túlhaladott kérdésnek tartjuk már régen az egyház és szocializmus egymáshoz való viszonyának latolgatását Is Azt, am! most honlakozik M előttünk az emberi élet és sorsfellődés olyan új korszakának tátink, amit Isten kezéből fogadunk el. Ezért kérünk ré'zt ennek az ólnak az építésében és ezért vesszük észre és jelentjük ki Örömmel mindazt, ami betűi« jó, ami ax emberi életet emberhez méltóbbá teszi. A történelmi átalakulás mostani üteme az individualista, kapitalista és polgárt társadalmi rendszer lebontása és a szocializmus felépítése. Ebben akarunk egyház lenni engedelmeskedvén az emberi sorsot irányító Istennek és odaadó szeretettel szolgálván • népet Ezért kell bizakodva szolgálnánk földi hazánk újjáépítésének munkáját s hazánk békéjével együtt az egész emberiség békéjének nagy ügyét. Nem hátra, hanem előre tekintünk tehát és az apostol tanításának engedve, az előttünk valónak neki- dőivén, célegyenest igyekezünk előre. Előttünk vannak a lelkészképzés feladatai. A megújult egyház.nak élőhitű, lelkes, a népet mélyen szerető fiatal lelkészek kellenek. Teológiai Akadémiánknak a feladatokra ügyelő új és jó tanulmányi rend kell, amely ludós teológusokat és igazi lelki- pásztori egyéniségeket nevel. Az egyházközségeknek gyülekezetekké kell lenniök a szó legnemesebb értelmében, melyekben az egyház fenntartásával kapcsolatos anyagi ügyeknek is lelki és hitbeli fundamentumot kell vetni. A néhány gazdag százasai helyett a dolgozók fillérei kerüljenek az oltárra. És legyen a misszió a gyülekezet ügye. A földkérdés és egyéb anyagi ügyek megoldásánál lássák meg a presbiterek, hogy áldott alkalom adódik a tiszta egyházi szolgálat kiteljesítésére. Tövisek közé esik az igehirdető szava, ha „a világ gondja és a gazdagság csalárdsága“ tölti be a hívek szívét. Szeretném és szivemből kívánom, hogy ebben a most elkezdődő új évt'zedbcn egyházunk tagjai tekintetüket előre vetnék és észrevennék azokat az á dott alkalma’at, melyeket az Cr készít el számunkra. És szeretném, ba feladatainkat helyes sorrendben ismernénk fel az Ige fényében és emberi törekvéseinket engedelmességben iparkodnánk megvalósítani: „Keressétek először Islenpek oyszágát és annak igazságát és ezek mind megadatnak néktek.“ (Mt. 6:33.) NIEMÖLLER LEVELE Niemöller Márton, a németországi evangélikus egyház külügyi hivatalának vezetője levelet intézett a Magyarországi Evangélikus Eggházegye- tetnhez, melyben egyházának üdvözletét tolmácsolta és megküldötte annak a felhívásnak a szövegét, amelyet a németországi evangélikus egyház tanácsa Stuttgartban, december O-án tartolt üléséből a világ minden egyházához a béke biztosítása érdekében intézett. A felhívás szövege így hangzik: „Mialatt a keresztyénség karácsony megünneplésére készül, földünk békéjét minden eddiginél nagyobb veszedelem fenyegeti. Eebben a helyzetben a németországi evangélikus egyház tanácsa a világ keresztyén egyházaihoz fordul. Ügy érezzük, szükséges figyelmeztetnünk a világban élő ke- reszlyén testvéreinket arra, hogy a némelországi viszonyok egyre válságosabb irányba fejlődnek. Ha nem sikerül új megoldásokat találni, egy újabb katasztrófa elkerüleheletlen- nek látszik. 1 dön állanak egymással szemben a világ állig felfegyverzett hatalmai. Ez pedig rendkívüli módon elhalványítja a békés megoldás reménységét. I ,, I Ebben a felettébb fenyegetett I ““ I helyzetben Jézus Krisztusért arra kérjük a világ minden egyházát, hogy tegyenek meg minden lehetőt a béke megmentéséért. Különösképpen arra kérjük őkel, kormányzataik útján hassanak oda az Egyesült Nemzeteknél, hogy haladéktalanul történjenek határozott lépések a veszedelem elhárítása érdekében. Mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy közvetlenül tehetnénk politikai javaslatokat. Reá kell bíznunk a kormányokra és az Egyesült Nemzetekre, hogy vájjon konferenciát hívnak-e össze, vagy az Egyesült Nemzetek egyéb intézkedését tart iák szükségesnek. Mi csak azt kérjük, hogy a világ kormányai legyenek felelősségük tudatában és nemzeti érdekekre, vagv érzékenységre való tekintet nélkül lépjenek a világ megbékélésének útjára. Németországnak egy vasfüggönynyel két részre való osztása nemcsak a német nép számára, hanem az egész világ számára is olyan veszedelmek forrásává lett, amiből beláthatatlan bajok származhatnak. Ha nem történnek sürgősen lépések a pozitív megoldás felé, akkor g legrövidebb időn belül német fölA világ keresztyén egyházait arra kérjük ebben a karácsonyi időben, hogy imádságban egyesüljenek velünk a béke megmentéséért.“ A felhívást a következők írták alá: Dibelius, Lillie, Haan, Meisel püspökök, valamint Niemöller, Hnrtön- stein, Herrentrich, Kreysig, Magé-’, Niesel, Smcnd. ó esztendő — új esztendő Itt van az év végső napja. Eljött Szilveszter megint, — A suhanó ó esztendő Hallgatagon, némán int. Sokatmondóira legyint.,. Mint a fáradt, öreg etnber, Ki már csak a múltban él, — Mikor ifjú, még vidám volt, Ami a szívében él — Ama időről regél... Könnyes szemmel nézegetem Édesatyám ősz fejét; Örömmel tartja ölében Gyermekének gyermekét, — Kis kéz fogja tenyerét... Így karol a muH jövőbe S ó esztendőbe az új, — Fiatal hajtás a törzsre, Szívre szorosan simul S lesz az ó év mindig újl .. Készülj az Ige hallgatására Az idő süllyesztőjében eltűntek már az idei karácsonyi ünnepek. Emlékük még halványan él a lelkűnkben, vagy már teljesen elmosódott. Az egyházi esztendő sodra magával ragad minket és a maii igénkben azzal a Jézussal találkozunk, akit nyolcnapos korában felvittek a templomi«, hogy az Úrnak bemutassák. Kél kegyes öreg ember szíve ujjongott fel az örömtől, amikor Jézust meglátták. Mert Jézusban beteljesedett Istennek minden Ígérete. Simeon és Anna személyében a hivő Izrael és az Isten szabadttása után igazán vágyakozó emberiség várta nagyon a Messiást. S milyen nagy öröm, hogy Jézusban igazán megjelent az, akire ennek a világnak szüksége volt. Az esztendő utolsó napján ludunk-e Istennek nagyon hálásak lenni azért, hogy Jézus Krisztusiban beváltotta minden ígéretét a mi megmentésünk felől? Tudjuk-e Simeonnal és Annával egyült magasztalni Öt azért, hogy szabadításunkra elküldte egyszülött Fiát, aki az elmúlt esztendőben is kész volt megbocsátani a bűneinket cs közel volt hozizúnk a szabadításá- val, valahányszor csak Hozzá fordultunk? Ne legyünk hálátlan emberek! Igaz, hogy talán nem volt könnyű az életünk az elmúlt esztendőben. Lehet, hogy betegség gyötört és akadályozott meg munkánk hűséges teljesítéséljen. Lehet, hogy sok volt a gondunk és napokra emlékszünk, amikor sötét és borult volt felettünk az ég. Lehet, hogy gyász is ért minket az elmúlt év valamelyik napján s nem szívesen gondolunk vissza veszteségekre, amelyek értek. Mégis! Próbáljunk ma nagyon hálásak lenni Isten iránt. Ne mulatozással és keresztyén emberhez nem méltó örömök hajszolásával zárjuk le az évet, hanem magasztaljuk Istent. Legyünk nagyon hálásak Neki azért, hogy az ötestamenlum minden Ígéretét beváltotta és elküldte megváltásunkra Jézus Krisztust. Azonban azt is meg kell gondolnunk, hogy Jézus nem tud mindenkinek szabadítója lenni s nem tud mindenkit életre támasztani a halál állapotából. Nem azért, mintha nem lenne erre hatalma, hanem azért, mert egyesek ,,ellene mondanakazaz nem hisznek benne és nem engednek néki. Ha az elmúlt esztendőben Jézus nem lehetett a Megváltónk és nem tapasztaltuk vérének bűnlörlő erejét, szeretetének életújító hatalmát, akkor ennek nem ö az oka, hanem magunk Hitetlenek voltunk és nem engedtünk Neki, amikor meg akarta újítani az életünket. Ezért a mai nap tegyen az őszinte leszámolás és az igazi bűnbánat niapja. Ha Isten új esztendőt enged nekünk, akkor Is sokan lesznek körülöttünk, akik nem Jézussal járják élelük útját. Sokan ellene mondanak Neki továbbra is és így a kárhozatban maradnak. Milyen ió. hogy mi hihetünk Benne, szerelhetjük öt teljes szívünkkel 1 Milyen jó, hogy az újév ismeretlen, tekergős, homályos ólján Jézusba fogódzva indu'hatunk el bizakodó szívvel és derűs nyugalommal! Mi'yen jó, hogy Jézus az új évben igazán újjá teremtheti az életünketI Tarján! Gyula A tudomdnghan -nincs megállás A magyar szellemi életnek vannak határkövei, amelyeknél jó megálla- nunk egy pillanatra. Nem azért, hogy elmerengjünk a múlton és önelégülten nézzünk körül, hanem, hogy új erőt gyüjtsünk jövőtépítő munkánkhoz. Ilyen határkőnél állt meg szellemi életünk, amikor egykét héttel ezelőtt megünnepelte a Magyar Tudomángos Akadémia fennállásának 125 éves évfordulóját. Visszatekintve az Akadémia alapítására, csak tisztelettel gondolhatunk Széchenyi Istvánra, a harminchárom- éves reformerre, aki birtokainak egy- esztendei jövedelmét ajánlotta föl olyan intézménynek az alapítására, amely a'magyar „pórnyelvet“ a tudomány nyelvévé teszi. Az elgondolás beleillett a reformkor izgalmas és pezsgő korszakába. Az Akadémia munkája úgy indult, hogy az akkori Magyarország haladó Ilabsburgelle- nes szellemi és társadalmi életének irányító szócsöve lesz. Az alapílás után azonban kiütközött az az alapvető hiba, hogy nem rendekezett a reformkor tisztult ideológiai látással. Ezért nem tudott az Akadémia abban az időben sem vezető, irányító szerepet vinni. Amikor azután a forradalom elbukott és 1867-ben az idegen tőke kiegyezett a magyar főúri osztállyal, senki sem hotránkozolt meg azon, hogy az Akadémián az iparbárók, az Üllmannok és Wodiáncrek „űzték“ a tudományt; a parlamentben pedig a magyar írók „ülésezlek“ és adták le voksukat vasútépítő részvénytársaságok igazgatósági tagjaiként a tőkések gazdasági terveire. Nagy megtiszteltetésnek számított már az is, ha valamelyik igazi tudós „levelező tagként“ jelen- leheíe't vaamelyik főúri család „származástan éneiének“ a felolvasásánál Adyk, József Attilák nem is álmodhattak arról, hogy álléphetik annak a „szent helynek“ a küszöbét, ahol a magyar szellemet ringatták álomba egyre hal' abb mozdulatokkal. S betetőzése volt ennek a mélypontnak az Akadémia történeiében, amikor éppen a Habsburg-udvar ellen alapítóit Akadémia elnöki székébe beültette a magyar „felsőtízezer“ Habsburg József főherceget. A megújult magyar társadalom, a megújult alkotó szellem újjászülte a Magyar Tudományos Akadémiát is és elindította azon az úton, amelyen járnia kell, ha nem akarja sutba dobni a múlt igazi érléseit és nem akar szemet húnyni a jelen és jövő nagy feladatai elől. A Magyar Tudományos Akadémia ma országunk egyik legfőbb irányító szerve, amely az eisö világháború befejezése után hét évvel, 1925—26-ban 28.032 pengő segélyt kapott és csak 147.028 pengőt a tudományos célok támogatására, öt évvel egy sokkal szörnyűbb világháborúnak a befejezése után gépünk 119 millió forintot költött Akadémiájára. Ebben az évben maga az Akadémia 10,667.000 forintot irányozhat elő tudományos intézetek, egyesületek és tudományos kutatások támogatására, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költség- vetése 10,923.000 forintot ugyanerre a célra, akadémikusok, kiemelt tudósok és tudományos dolgozók tu- dóspóllékának a fedezésére pedig 15 millió forint áll rendelkezésre. Hatvanhárom tudós részesült a legnagyobb tudományos kitüntetésben: a Kossuth díjban Minden jel arra mutat, hogy a megnemértéssel és sokszor éhhalállal küszködő magyar tudós alakja végleg eltűnik a magyar közéletből. „Jómagam hat évig mint díjazásnélküli tanársegéd dolgoztain a Horthy-rendszer alatt — mondta dr. Gombás Pál akadémikus, kétszeres Kossuth-dfjas professzor. — ősz- szes dotációm egy félárú vasutijegy volt, amelyet magamnak kellett kiváltanom. Ma mindnyájan boldog örömmel látjuk, mennyire más a helyzet...“ A tudomány munkásait felrázták fásultságukból a soha nem látott lehetőségek. Az Akadémia új természettudományos és műszaki sznkosziályának a megszervezése, 18 nagyrészt új kutatóintézet lázas munkája mutatja, hogy ahol azelőtt az unalom és pókok ütöttek tanyát, ott ma a dolgozó magyar iparral és gyárüzemekkel szoros együttműködésben mindent elkövet az űjtípusú tudós, hogy az életünket szebbé, jobbá; emberibbé alakítsa. A magyar teremtő szellem az újjá. született Akadémia irányításával egy. más után éri cl a legmeglepőbb ludo- mányos eredményeket. Szinte filmszerűen peregnek le előttünk a tudományos kutatóintézetek jelentései; \ Gőzgépek és Hűtőgépek Tanszéke olyan porszűrőt dolgozott ki, amelyet máris nagy sikerrel alkalmaznak traktorokon és automobilokon egy. nránt. A szegedi egyetem Földtani Intézete kiváló minőségű öntödei 1 o- inokot adott iparunknak, a Textil, technikai Tanszék az ultrahanggal való festés kérdését oldotta meg; a tihanyi Biológiai Intézet a füvesvetésforgó problémáját vitte közelebb a megoldáshoz.. , Se szeri, se száma a nemcsak országos viszonylatban jelentős tudományos fölfedezéseknek és eredményeknek, amelyek mind azt bizonyítják, hogy kiapadhatatlan erőforrások lappangónak a magyar népben és hogy a tudós is csak akkor tud nagyot, maradandót, életeset al- ko'ni, ha a valós élettel a legszorosabb kapcsolatban van. És még valamire fel kell flgyel- 1 iiünk Akadémiánk jubileumával kapcsolatban. Nyoma sincsen sem az Intézeten magán, sem annak tagjain az önelégültségnek, a babérkoszorus „megpihenésnek“, egymás sókszor ..illetéktelen“ és „ízléstelen“ tömjéne- zésének, ami a múltban annyira megmételyezte tudományos életünket is. Az újtípusú tudós tudja, hogy a tudományban nincs megállás és meg pihenés. Az élet maga állandó fejlődésben, előrehaladásban van, tehát a vele eleven kapcsolalot tartó tudósnak is állandó feszültségben mindig készen kell lennie arra, hogy a föltett új kérdésekre válaszolni tudjon. Ez az új tudástípus tudja, hogy életét nem az „öncélú tudománynak1', hanem annak a népnek szentelte oda, amely kitermelte magából. Ezért a tudományos munkája — szolgálat. Csak így képzelhető el, hogy ezeknek a tudósoknak a szervezete, a Magyar Tudományos A' a- démln a tudományos szolgálat szent csarnoka lesz, ahogyan ezt alapítói 125 évvel ezelőtt megálmodtak. Dr. Pálfi Miklós akadémiai tanár Ez Isten i$éje „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.“ János evang. H:G. „Építs, alkoss, kutass kedved szerint: mikor arra kerül a sor, hogy a jelenvaló élettől elszakadva belépj a másik életbe, akkor csak ehhez az Űrhöz folyamodhatsz, vagy örökre el kell veszned. Mert lám, azt mondja: „Én vagyok az út“ — melyen az ember az Atyához jut — én és senki más. Az igazság és az élet is én vagyok és senki más. Azon légy, hogy Őhozzá ragaszkodj, a hit- és vallástétel mellett szilárdan megmaradj. Szenvedésben és halálban mindig ezt gyakorold, mondván: nem ismerek más segedelmet és tanácsot, sem utnt, sem ösvényt, hanem csak egyedül az ón Krisztusomat, ki értem szenvedett, meghalt, feltámadott s mennybe szállt. Énnél maradok s így megyek utamon állal, még ha csupa ördög, halál és pokol volna is előttem, mögöttem. Mert bizony ez az igaz út, és híd — szilárdabb, biztosabb minden vas- és kőépítménynél s az ég, meg a föld előbb összedől, semmint hogy ez hibázna vagy megcsalna!“ Luther
