Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-12-24 / 52. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XV. évfolyam. 52. szám 1950 december 24 E^Y^SSZA_M_A_RAJ_J^jir^ DEZSÉRT LÁSZLÓI Seregek Urának b uzgo szerelme... Ír, „Mert egy gyermek születik nekünk, Fiú adatik nékünk és az uralom az ö vállán lészen. És hívják nevét; Csodálatosnál^ tanácsosnak, erős Istennek, Örökkévalóság Atyjának, Békesség Fejedelmének!“ Már Ézsaiás így látta a karácsonyt: a seregek Urának buzgó szerelme műveli azt. Így látjuk ma is. Hatalmas istenünk van, aki neki szolgáló mennyei seregek és őt imádó földi seregek erős istene, hatalmas Istene az egész világnak s ugyanakkor gaz- dagszívű, jóságoskezű Atyja mindenkinek. Amióta Isten magáról szóló kinyilatkoztatása hangzik, azóta a emberek szíve felmelegszik az Isten nevétől. Isten neve békét parancsol, Isién szeme jóságosán őriz. Isten keze segít, Isten lelke vígasztal, Isten füle minden hozzáfordulót meghallgat, Isién szájából a szeretet ígéretei áradnak a földre. Amióta Isten beszél az emberiséghez, amióla ezt az igét próféták továbbmondják s Jézus Krisztus kegyelmes örömüzenetétől lenek tneg a templomok és a szívek, azóta ezt jelenti Ö nekünk: szeretet. Isten buzgó szerelme érződik a mennyből. Ez a szerelem buzgó szerelem. Áldozatos, tevékeny, küzdelmes szerelőt, amivel Isten a sajátjáért harcol. Harcol az emberért, aki lőle elfele, a vesztébe roham, harcol a tékozló fiúért, aki kivette és e herdálta az örökségét, az elveszett báránykáért, aki szakadékok szélére kódorgóit, a népért, mely csak szájával imádja Öt, a világért, amely megváltásra szorult. Örökkétartó, soha abba nem hagyott, soha meg nem unt szerelem ez Isten részéről mifelénk. Es irga'mas szerelem ez. Az a szeretet, amivel Isten megszánta a világot. A népet, mely olyan, mint a pásztornélkül való nyáj, s az embert, akinek nincs boldogsága. Irgalmas szeretet, mert nem érdemli a vi'ág, nem érdemli a népe, nem érdemli az amber, és nem érdemied te. A bűneink miatt nem érdemeljük. Y bűn megfoghatatlan valóság, sokan nem is hisznek benne, mégis egy dologban meg lehet ragadni. Rontást tapasztalunk magunkon, a világon. Rontást, ami ki tudja mi mindent je- icnt. Jelent betegségei, nyomért, kínt, szomorúságot, háborút, tűzvészt, csalódást, hiábavalóságot, miVandóságot, Halált. Olyat jelent, ami nem jöhet istentől, aki felől buzgó szerelem áradását érezzük. Ez a rontás nem a levegőből jön. Nem a semmiből van és nem ve’ellen keveri befe a jálékunk- Ez a rontás mibelőlünk jön. Beevangélista beszél. Az ö szavai és az Ö cselekedetei tanítottak meg minket arra, hogy mi Istennek mindeneket felüiha'adó szeretete. Mi „aiz ö teljességéből vettünk mi dnyájan kegyelmet kegyelemre“. (János 1:16) Ma is Jézus Krisztus, vagyis a történelmi, Betlehemben szü etett és Golgotán meghalt Jézus Krisztus, az Isten szeretetének bizonyítéka, formája és ereje a mi számunkra, őhozzá fordul a szerctetlenség közt boírzongó ember ma is szereiéiért, öbe’őle jön ma is igazi szeretet emberekhez s embereken keresztül más emberekhez. Bűnöket elfedező, kellemetlenségeket eltűrő, minden embert testvérnek néző, mindenki felé jóakaratú szeretet, olyan szeretet, ami fiire'mes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem cselekszik csúnyán, nem haragszik, nem jegyzi meg a gonoszt, nem örül a hla- misságnak, de együtt örül minden igazsággal, és minden emberrel szemben reménységet táplál. (I. Kor. 13) Ilyen szerctelre van szüksége az embereknek. S azért, hogy tebenned ilyen szeretet működhessék, szerezz kapcsolatot Jézus Krisztussal. Hívd a nevél csodálatosnak. Ha valamin a világban boldogan tudsz csodálkozni, csodálkozzál Őbenne. Abban, ahogyan Ö tudott beteget gyógyítani, ahogyan ö tudott emberekkel beszc-ni, ahogyan ö tudott irgalmas lenni, szenvedni másokért s tanítani jóra mindenkit. Hívjad nevét tanácsosnak. Vagyis fogadd el az ő tanácsait, ö a hegyi beszédben útmutatást adott nékünk. Ott mondta meg, hogyan lehetsz boldog. Ott kéri tőled, hogy teljesítsd a Törvényt. Ott mondta néked: ne ölj, sőt ne is haragudj. Ott mondta: ne paráználkodj, sőt azt ne is kívánd. Ott mondta: ne állj bosszút, hanem imádkozz ez ellenségedért. Ott mondta, hogy tégy jót mindenkivel. Légy szelíd és puritán, ne gvűjts földi kincset és ne aggodalmaskodjál. Ott mondta, hogy ne ítélgess, hanem inkább fejleszd ki önkritikáidat. Ott mondta, hogy vállald a nehezebbik életet a keskeny úton és ne kényeliúcs- ked j széles úton, ami végül is a veszedelembe visz. Ott mondta, hogy ne sokat beszélj vallásodról, ne hajtogasd, hogy „Uram-Uram“, hanem cse. lekedd a mennyei Atyának akaratát. A szerelő mennyei Atya szerelmes akaratát. Es ott mondta, hogy építsd a házadat fundamentumra, vagyis ne homokra. Ilalígass a tanácsaira. Hívjad nevét erős Istennek. Vagyis támaszkodj az Ö erejére. Az ö ereje firra szolgál, hogy megváltson téged. Hogy megmentsen a kísértéséből, a bűneidtől és a büntetésektől Isten előtt, aki e'jön ítélni. Hívjad nevét örökkévalóság Atyjának, vagyis benne reménykedjél életedben, — és hatúkblíMi.n- .. Es hívjad névé! /' c: SÓ7 Fejedet mének. Vagyis béküij meg Istennek bél;ülj meg embertársaiddal és légj azon, hogy a karácsonyi szózat: „Békesség a földön“ diadalmas legyen. Ha mindezeket megcselekszed, é'e- ted lesz. Boldog életed'csSfádi fészkedben, gyermekeid közt és boldog életed munkahelyeden. Karácsonyi őrömben járod az utadat, gyermeie- iocngás zsong a füledbe, á'dás a föl dön. December huszonegyedikén !>íl. tőlünk akik nem szeret jük Istent, nem szeretjük egymást, akik még magunkat sem szeretjük igazán. A bűn valósága az, hogy elfordultunk ettől az Istentől, s hogy nem találunk vissza sz Atyánk házába. Isten minket a bűneink ellenére szeret. Karácsony nem jelent egyebet, mint azt, hogy Isten télretcszi a maga dicsőségét, igazságosságát. Isten nem engedi útra szent Vháborodását azon, amit művelünk, sőt inkább szeretekét engedte úlnak i Fiában, aki emberré lelt s mint ember árasztotta Isten megbocsátó, megsegítő, gyógyító, életet teremtő szeleteiét az emberek között, és mini cm- lier másokért szenvedett, másokért tinit meg. Karácsony nemcsak azt jelenti, hogy szeretet, békesség és kegyelem jött hozzánk Istentől, hanem — és ez nagyon fontos —, ítélet, harag és Isten szent felháborodásának liize helyett jött hozzánk szeretet, békesség és kegyelem. Isten a Fiát adta értünk, s jól kell tudnunk, hogy azért adia, hogy el ne vesszünk. (Jáuos 3:16) Karácsony azt jelenti, hogy Isten az ö hozzánk való szereidét Jézus Krisztusban mutatta meg. Mi tehát nemcsak érzünk valami jót r,z egekből, nemcsak sejtünk va amil,, amit szerétéinek nevezünk, nemcsak feltesszük azt, hogy Isten szeret, vagy elmélkedünk arról, hogy Istennek „valószínűen“ van egy ilyen „tulajdonsága“ is, amit úgy hívünk szeretet, hanem mi az itt ét Jézus Krisztusban ismerőik meg ezt a szeretetet olyan valóságosan, ahogy arról Jánosi Sztálin 71 éves születésnapját . ünnepelte a világ békeszeretö emberisége, Ä varsói békekongresszus egyik szár,okának zárómon laiára emlékezik most a magyar nép is. A mon íat így hangzott: „Sztálin neve a világ minden nyelvén azt jelenti: BÉKE“. A Szovjetunió Sztálin vezetése alatt megmutat ta, hogy a szocializmus elvei szerint vezetett nép hatalma csodákra képes és olyan iramú gazdasági és művelődési fejlődést tudott teremteni a zsarnoki cárok Oroszországából, ami valóban példa nélkül áll a történelemben. Ennek a hatalmas népnek békés fejlődése egy békeszerető nép, a fejlődésért és a nagy tömegek jólétéért folytatott küzdelméé mulatta a Nagy Honvédő Háború kitörése napjáig. A hitleri támadás megmutatta, hogy ez a békés nép lángoló hazafisáqban nevelkedett s a szocialisía fejlődés sze- retetében. A szovjet népet Sztálin nevelte a szocialista haza szereidére, ö nevelte arra, hogy népe szeresse a békét, de arra is, ami a Honvédő Háborúban megmutatkozott, hogy meg tudja védeni hazáját, hazája békéjét,' sőt' ezen keresztül helyre rdin tudj állítani • világ békéjét Y Sztálin szerepe . a második világháború titán a világ minden népe előtt világos, ö harcolt, az Egye sült Nemzetek . .Szervádéért, árért, hogy az Egyesüli Nemzetek Szettre- zetc c háborúból megtépázva előkerült emberiség békéje fenntartásának állandó eszköze legyen és Ö volt egyetlen buzgó harcosa anr.qk a politikának is. mely az öt nagyhatalom együttműködésében kereste a világ emberségének biztosítékát a békére. A Sztálin hetvenegyedik s-zületcs- napján legyen övé a mi népünk köszöneté is azért, hogy egy pusztító világháború mindmáig ki nem tört s benne a mi háborúban megpróbált hazánkat sem érte újabb katasztrófa. Sztálin a Szovjetunió hatalmát a béke érdekében vetette latba és továbbra is a béke védelmében fogja alkalmazni. Ezért vagyunk hálásak neki és ezért bízunk benne a jövőben is. Hálát adva Istennek a mi országunk békéjéért, keresztyén szívünkkel kívánjuk neki, legyen boldog, mint ahogy Isten boldogságot ígér azoknak, akik békességre igyekeznek. I KARÁCSONY I I Világosul az égalj és a csöndre suhogó szárnnyal hull a könnyű hó — sudár fenyők indulnak nagy csapatban a városok felé. Hegyek csúcsáról a tornyokra lépve és szívtől szívig nyújtva ki kezét s a messziséget keblére ölelve az ünnep közeleg. Valahol egy csillag gyűl Ul remegve. Valahol a tűzhely fénye lobog. És illatos hasábok láogja csap föl a téli éjszakában. Akik megérkeztek A bölcső fölé hajlik az anya. A férfi fáradt kezében fcnyőgally. S a gyermek úgy nevet rá a világra, mint aki hazaért. KüröskürUI arcok s munkába fáradt kemény kezek. És a gyertyák tüze megkettőződve. villan tükröző szempárok mélyén. Harangbongás és hulló hópihék közt megszületik az ünnep. Az ember vár. S szíve mélyéről lassan Kiszáll s világunkra borul a Béke. Vidor Miklós Hárman voltak a bölcsek és napkeletről jöttek. Többet nem igen tudunk róluk. „Mágusok“, így nevezi őkel az újszövetség eredeti nyelve, a görög (Máté 2, 1—12). Varázslók leheltek talán, mint korai elődjük, Bálám egykor? Vagy előkelő papi emberek, papifejedeimek voltak? Vagy csillagjósok, akik már akkor, ezelötl kereken kétezer esztendővel, távcsővel kutatták az égboltozatot s jól ismerték a csillagok járását. Messze földről jöttek, onnan felől, ahol a nap felkel, ha innen, Európából, vagy Izrael földjéről nézzük; talán Babilonból, vagy éppen Indiából. Egy különösen fényes csillag keltette fel a figyelmüket. Talán üstököst látlak lapostetejű pa'otájulc tornácáról egyik éjiszaka s az üstökös fényes csóvájával bevilágította az égboltot. Ám e fény nem rettentette meg őket: nem háborúkra gondo lák és irtó betegségre, pusztító dögvészre, amit e tünemény jelezne, hanem egy másféle jóslatról emlékeztek meg. „Csillag származik Jákobból és királyi pálca Izraelből...“ (IV. Mózes 24, 17). Honnan ismerték ezt a jövendölést, amit egykor Bikámmal mondatott ti Isten? S miért épp ez jutott eszükbe? Babilonban, sőt még messzebb is keletre éUek elszórtan Izrael fiai, akiket a babiloni fogság vitt ily távolra s azután is ot'marad- fak, hogy Nchcmiás bazavezette a maradókot. S ahol Izael fiai laktak, ott ismert volt a Biblia, s ott szólt az Isten beszéde is. Bizonnyal így, nem maguktól, hanem az írásból tudlak kelet bölcsei Jákob csillagáról s a Felkentröl, aki eljövendő. Azért mégis érthetetlen, hogy úlra- keitek. Különös, hogy ellenállhatatlan vágy töltötte meg a szívüket, látni a Fejcde'met, akiről az Írás ígéretei szólnak. Titok van abban, hogy elindultak erre az útra. Kíváncsiság, tudásszomj nem 'magyarázat erre. Maguk vaí’ljik:' „árért jövőnk, hogy imádjuk ői“. Az teljesedett be rajiul;, amit Esa-iás megír!: ..népek jönnek világosság&dhpz és királyok a néked íei! imádj fényességhez“ (Es; 63, 3). Ugyanaz a szó hívta őket, amely felke tette Molkrs'deket, ■ r'indlt.otla Hatból s aminek nem állhatott ellent Bálám s'-rn. Mm öl; kelleti, m"rt ki- oa oszlott emberek voltak, mert ádventi lelke7 ké indí'olla fel őket a Lé-' lek, aki fű, ahonnan s ahová akar. Isten szabad kegyelemmel, kiválasztó Let ke. Nem volt könnyű úfjok. A sivatag sok tevéjükét bizonnyal elnyelte s talán nem egyszer fegyverrel kellett magukat kivágniuk. Mégis a legnehezebb próba Jeruzsálemben várta őket. Vagy talán nem is olt, hanem még 'tovább, Bcthlehemben. Mert a kirá'yi város fényes kupolái alatt hiába ke resték az újszülött Fejedelmet. S érkezésük Heródes udvarában csak riadalmat keltett. S aJHtor megint az írás igazította el őket. Mert meg volt írva, hogy Be'hlehemben kell meg születnie a Felkentnek, a Dávid városában, hiszen Dávid nemzetségéből sarjad a vesszőszál, Isai törzsökéből, a Buth véréből, aki jövevényként érkezett egyszer Bethlehembe. S akkor, hogy hátat fordították a fényes városnak, ismét feltűnt a csillag s utat mutatott mind Beth'ehemig. Valami egészen nagy öröm töltötte el a szívüket láttára, így írja Máté evangélista. A csillagot, amit Bálám niessziről láthatott csak, ők most közelről szemlélték s a csillag alatt megtalálták a gyermeket. Csak egy gyermeket találtak s ez volt a legnehezebb. Istállóban lakott a Fejedelem s trágyaszagú jászolbölcsőjére barmok leheltek. A Gyermek imádatát annyi festő áhítata megrajzolta már, de a gyermeket imádni pelenkáiban nem volt könnyű dolog! Csak egy mogorva ács baliája állt őrt mellette s egy elgyötört asszony takargatta gyenge testét. Mi nyomia té dre mégis Kelet bölcseit, titkok tudóit, a fényes papifejedelmeket? Mi szóratta velük szét kincseiket az aszuszalmán, királynak való ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirrliát? A hit — mondja Lu'her — amely az igére figyel s mit sem törődik azzal, amit szeme lát s elméje gondol. S elvégezték a feladatot, amiért a Biblia útinkat felieav«*ir». tattak nekünk is. Adventi embereit voltak s karácsonyi hírnökök leltek: elvezettek minket a Gyermekhez, Csak mi is, mint ők, az igére hittel figyeljünk s a jászol elölt térdet hajtsunk, „Nyílj meg szivem s lásd meg jobban, Ki fekszik ott a jászolban, Ez a gyermek bizonyára Szép Jézusunk, Isten Fia.“ Groó Gyula Készülj az Ige hallgatására A karácsonynak van egy emberi és egy isteni oldala. A karácsony emberi old .la nagyon szegényes és nagyon nyomorúságos. Egy zsidó férfi és egy elnehezült testű, várandós asszony járják a szürkületben Betlehem utcáit. Éjjeli szállást keresnek, mert messziről jöttek és fáradtak nagyon. Meg aztán hely kellene az újszülöttnek. Az asz- szony Isten Fiát hord ja a szíve alatt. És nem találnak helyet sehol. A vendégfogadók egészen zsúfoltak. Végre egy istállóban húzódnak meg. Milyen jellemző: a világ békésen pihen, emberek nyújtóznak kényelmesen puha ágyukban, Isten Fiának pedig kicsiny istálló szegényes szalmáján kell megszületnie. Kicsiny gyermek formájában születik. Születik — azaz úgy jön a világra, ahogyan millió és millió ember előtte és utána. Sok fájdalommal szüli az anyja és amikor a világra jön, kitör belőle az emberi élet legelső megnyilvánulása: a sírás. Y'alóságos csecsemő. Igazi ember. Csak így lehetett az emberiség Megváltója. Születésének hírét először egysze- rü pásztoremberek hallják meg. Együgyű emberek, akik sem a világi ludoínányokban, sem pedig az akkori egyházi tudomány dolgaiban nem voltak jártasak. Mégis ők hallották meg e őször a nagy örömhírt: Megtartó szül. tett nékünk! A világ és az akkori egyház gőgös nagyjai úgysem tud ak volna mit kezdeni ezzel a drága hírrel. — Ez a karácsony emberi oldala. A karácsony isteni oldala nagyon fenséges és nagyon dicsőséges. Az a gyermek, akit Mária a szíve alatt hord, a Szentlélektől fognntaiolt. „Nem a férfiúnak indulatjából.“ Az a csecsemő, aki ólt sír az istálló szalmáján, a megtartó és az Űr Krisztus, ö az, akit Isten régtől fogva megígért szent prófétáinak szája által. ö az, akit olyan szorongó és sóhajtozó várakozással várt a világ és várt minden igazán kegyes ember régtől fogva, ö a Szabadító, aki a megkötözött embert vére hullásával megszabadítja a bűnök bilincseiből. Ö az, aki üdvözíti a kárhozat hatalmában vergődő embert. Benne Isten szeretete öltött testet. Valóságos Isten. Igazi Ür. Igazi Megtartó. A be’lehemi gyermek személyében csodálatosan összefonódik a karácsony emberi és isteni oldala. Az egész karácsonyi ünneplésből elénk ragyog Jézus Krisztus drága nfajija, S nem az lesz a fonlos, hogy karácsonynak nevezzük-e ezt az ünnepet vagv fenyőfa ünnepének. Az sem lesz döntő, hogy van-e karácsonyfánk vagy nincs és tudunk-e egymásnak ajándékot adni vagy sem. Még az sem fog előtérben állni, hogy egészségesek vagyunk-e az ünnepek alatt, vagy betegek, dolgozunk-e éppen vagy pihenünk. Ha megértettük a karácsony lényegét, akkor lefoszlik róla minden dísz és emberi eredetű cikornya és csak egy lesz a fontos- Jézus Krisztus, akiben összefonódik az Isten és az ember s aki azért született meg erre a világra, hogy minket megmentsen a kárhozattól. A karácsony legizgalmasabb kérdése mindnyájunk felé: hiszek-e ebben a Meg1 ártó Jézusban vagv nem. Elfogadom-e őt személyes Megváltómnak vagv nem. Megtartó született nékiink! Érted, Testvér? Néked és nékem! Ezért örülhetünk ma éis ezután mindig túláradó örvendezéssel.
