Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-12-17 / 51. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Készülj az Ige hallgatására Szabó József püspök körlevele az új pápai dogmáról Szabó József, a dunáninnenl egy­házkerület püspöke, körlevelet inté­zett lelkészeihez az új pápai dogmá­ról, amelyben a többi között a kővet­kezőket írja: ,.A római katolikus egyház jelen­legi pápája, XII. Pius, 1950. novem­ber 1-én ünnepélyes külsőségek kö­zölt kihirdette Rómában Mária testi mennybemenetelének dogmáját. Ez azt jelenti, hogy római katolikus em­ber számára Mária testi mennybe­menetele mostantól fogva üdvdöntő hittétek Ez a dogma logikusan következet! az Immaculata conceptio 1854-ben történt kihirdetése után. A római ka­tolikus egyház áhítatossági, de tudo­mányos teológiai írásaiban is egyre sűrűbben jelentek meg Mária ilyen­féle elnevezései és jellemzései; thootokos: Isten-szülő, corredemp­trix: társmegváltó, iota pulchra: ma­radéktalanul szép, inpsiráló daimo- nicn: éltető eszmény, amicta Solo: napba. Istenbe öltözött, per Martam ad Jesum: Márián keresztül Jé­zushoz; az istenség szentségtartója; az ég királgnéja, minden kegyelem any­ja, bűnösök menedéke, a menny ka­puja, stb. A római papi breviárium 32 Mária- iinnepet ismer. Mária-kongresszuso- kat tartottak. Széltében Mária kon­gregációkat szerveztek. Számos za­rándokhely létesült a tiszteletére. A budapesi JMAus-kápolna és Lukács­fürdő márványtáblácskáitól kezdve a iourdesi csodabarlangig elragadtatott szövegek hirdetik: „Mária segített „X római katolikus egyház már rég­iói hivatalosan tanítja, hogy Mária ment maradt az eredendő bűntől es minden személyes bűntől is. Szűz volt és az is maradt Jézus születése előtt, alatt és utána is. Bűnös kíván­ság sem volt benne soha. Megváltta­tása „megelőző óvó“ módon történt, hogy nemcsak a halálos, de még a bocsánatos bűn se fogjon rajta. El- gzenderedése után pedig közvetlenül a Szentháromság közelébe emelkedett.“ E két kis szói számtalanszor hasz­náljuk, de r.em is sejtjük, mi van e két szó mögött? Milyen másképpen mondja ki ezt a két szót más és más ember. — A hitetlen, gőgös ember „én“ szavában benne szikrázik min­den mámora, dölyfe, elbízottsága. Vaksága, viszont, ha azt mondja „mi“, akkor ezt sértett gőggel, megvetéssel ereszti ki a száján, csak úgy „bajusz alatt“. — Viszont, ha a hivő keresz­tyén azt mondja, hogy „mi“, akkor ebben valami ujjongás, diadal, ima­szerű áhítat van. — Ha azt mondja, hogy „én“, akkor ez halkan kilehelt szó, amelynek alig van hangsúlya, olyan szerény, olyan erőtlen és mégis olyan alázatos boldogság és olyan boldog alázatosság árad belőle, amely felmérhetetlenül erősebb, mint a leg­gőgösebb zsarnok, hitetlen szikrázó „én“ szava. „Én“ és „mi“, e két kis sző a hivő keresztyén életének a két sarkpontja. Amíg az ember hitetlen, addig vak. Nem lát. Azt hiszi, hogy számára az „én“ a minden. Azt hiszi, hogy ő ön­magának született, önmagának él és minden az „én“ eszköze. Sokszor még az istenfélő ember is ezt hiszi. Szá­mára Isten is az ő „én“-jének a ki­egészítője, támasza, akitől elvárja hogy segítse szerencséjéhez, jó kere­sethez, egészséghez és védje meg min­den kárvallástól, hogy az „én“ jól érezze magát „ebben“ az életben. Az „e világi" ember ezen „én“-jétől milyen végtelen messze van a hivó keresztyén ember „mi“-je!. Az a „mi“, amelyet az Or Jézus Krisztus tett a „Mi Atyánk“ legelső szavául, o'yan gyönyörű mélységeket jelent, amelyeket a leghivőbb hivő keresztyén sem bír teljesen felfogni. Mit jelent ez a „mi“?. . Az isteni megváltás valóra válását bennem... A valóra Ezeknek a tanításoknak nincs bib­liai megalapozása. Sőt, amikor az első , Mária-imádó felemelte rajongó szavát, Lukács 11:27. Jézus maga határozottan rend- reutasította. Pál apostol egyetlen egyszer említi- Máriát, mikor Galáta 4:4-ben azt mondja, hogy Krisztus „asszonytól lett.“ Ez azonban az utána következő „törvény alatt Iett“-el együtt éppen Krisztus megalázkodásának a jelölése. Jellemző az is, hogy a Jelenések könyvében, amely pedig Krisztus örökkévaló dicsőségébe nyújt be­pillantást. Mária neve meg sincs em­lítve, és nincs ott azok között, akik a 4. fejezet szerint a trón körül álla­nak. Máriának nincs tevőleges része az üdvösség munkájában. Aki ezt állít­ja, Krisztus dicsőségét tépázza. Ezért van' igaza a svéd Nygrennek, mikor az új dogmáról azt mondja, hogy az „támadás az evawjéliom ellen." Igen. Mert elhomályosítja az evan- géliom páratlan örömhírét: megje­lent a kegyelem érdemtelenül minden embernek. Mária csak engedelmeskedik és örül: „Imhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint“ Lukács 1:38? „Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez az én lel­kem én megtartó Istenemben.“ Lu­kács 1:46—47. A római katolikus egyház igcsze- rűtlen és bibliaellenes mariológiáján egyébként szemlélni lehel a két egy­ház tanításának alapkülönbségét. Ml azon örvendezünk, hogy Isten ilyen nagy dologra volt hajlandó: Krisztusban emberré lett, a rómaiak azon örülnek, hogy ember ilyen nagy dologra volt képes: Máriában a mennybe ©meUcedett. A földről mennybe emelt Mária n mennyből földrészéin Krisztus torzult visszája. Mária testi mennybemenesztésének új dogmájára az cvaogéüom teljes- ségénck érdekében határozott nemet kell mondanunk!“ vált, személyes megváVtottságot ez a szó fejezi ki: „mi“. Ott ragyog e szent gyönyörű szó mögött az örök tény, hogy az ember lényege szerint „közösségi lény“, miért is csak akkor él. csak akkor ember, ha ennek az isteni hivatásá­nak él egészen és egész élete közös­ségi élet. E mögött a tény mögött rej­lik egy még mélyebb valóság és pedig az, hogy az ember egész lényének a legmélyebben rejlő főhivatása, hogy magával az élő Istennel életközös­ségben legyen. A kereszten közvetlen közeliinkbe került az Isten-közösség, a Kegye­lem. -— És aki ezt befogadja, abban megindul a nagy élet-átalakulás, az Istentől elszakadt emberi szellem újra összeforr az Istennel és helyreáll az ős-közösség az Isten és az ember közt, az „én" helyett a „mi“ ... Del — és itt vigyázzon minden hivő keresztyén, ez a „mi“ magába foglalja az egész emberiséget is. A legkisebb embert is. Az ellenséget is. Ez a „mi“ az Isten-országa, az Is­ten közössége, amelyben Isten min­den mindenekben és amelyben „mindnyájan egyek“ az övéi. — ilyen volt az Űr Jézus Krisztus „mi"-je, aki végtelenül szerette az Atyát és minden bűnös embert. — Az 0 „mi“-je jelenti az Isten életét, a szeretetet, az „önfeláldozást“, amely nem is áldozat, hanem nypreség, mi­vel: „aki megtartja az ő életét, elveszti art, aki pedig elveszti az ő életét én értem, megtalál ja azt“ (Mt tO. 39.). — Ezért, aki „első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája!“ ÍMk. 10. 44.). A hívő keresztyén új élete nem „én-élet“, hanem „mi-élet“, Isten kö­zösségében, az emberszeretet, az éle­tünk szo'eálatában való elégetése, látszólag elvesztett élet. De az „én“ múló, a „mi“ pedig örök. Dr. Pass László Máié 11,2—10. Jézius útegyengetőjét, Keresztelő Jánost, a börtönben kínzó kérdések foglalkoztatják. Szívébe befészkeli magát a kételkedés. Bizonytalanságba jut afelől, hogy valóban eljött-e a Názáreti Jézusban a megígért Mes­siás, vagy további ádventi várako­zással kell még várni reá. Kételke­désének oka az, hogy ő nem egé­szen úgy képzelte el Jézus fellépé­sét és munkáját, ahogyan az tör­tént. Szórólapátos Messiást várt, aki megjelenésekor azonnal rendet teremt a világon. Az Istenhez hű embereket azonnal magával viszi az üdvösségbe, a hitetleneket pedig az ítélet tüzével elemészti. S ehelyett Jézus kegyelmet hirdet szegény, megrettent szívű bűnösöknek, meg­nyitja a vakok szemét, bélpokloso- kat szabadít meg szörnyű betegsé­gükből, halottakat támaszt fel és végzi nagy szeretettel az irgalmas­ság cselekedeteit. A kételkedés ördöge akkor lesz úrrá felettünk, ha hamis az ádventi vára­kozásunk. Ma azért van közöttünk olyan rengeteg kételkedő ember, mert sokan nem azt várják Jézustól, amit Ö hozni akar és nem úgy képzelik el a Megváltót, amilyen ö valójában. Még jó, hogy a Keresztelő kélelke- désében magához Jézushoz fordul és kínzó kérdésére tőle magától vár meg­nyugtató feleletet. Ha bizonytalan­ságban vagyunk afelől, hogy Jézus KrisztuS-e az a Megváltó, akiire ne­künk szükségünk van és akinek a szabadítása nélkül nem élhetünk, akkor ne forduljunk ezzel a bizony­talanságunkkal Krisztus ellenségeihez. Hitetlen emberek könyvei, Istentől elfordult emberek véleménye, akár szóban, akár írásban ér el hozzánk, a bennünk dúló harcot végzetes mó­don döntheti el: a teljes hitetlenségbe taszíthat. Minden kételkedésünkkel forduljunk oda magához Jézushoz. Imádságban tárjuk eléje — úgy, ahogyan tudjuk — kínzó kérdésein­ket és Isten igéjének szorgalmas tanulmányozása közben várjuk az Ö feleletét. Nagyon komoly kérdés: vájjon igaza van-é a keresztyénségnek, ami­kor Jézus Krisztust tartja a Messiás­nak? Nem hamis-e az Adventunk, amikor ennek a Jézusnak a hozzánk való eljövetelét várjuk ma is sóvárgó lélekkel? Igazán Jézus az, akire en­nek a mai világnak és ennek a mo­dern emberiségnek égetően szüksége van és vájjon nem másutt és más­ban van az igazi megoldás? Amikor Jézus ezekre a kérdéseinkre felel, akkor nem egyszerűen azt mondja: higyjetek bennem! Olyan jelenségekre mutat rá, amiket hallani és látni le­het és amelyek világosan mulatják, hoigy igazán ö a megígért Messiás. Ma is vannak testi gyógyulások az élő Jézusba vetett hit alapján. Külö­nösképpen az idegrendszerbeli meg­betegedések, búskomorság, életunt- ság, kedétybetegségek terén vannak gazdag tapasztalataink arról, hogy Jézus ma is gyógyít. Az iszákosság szörnyű szenvedélyétől is sokakat megszabadít az élő Jézus. De a leg- aagyobb dolog, hogy szegény bűnö­söknek hirdettetik ma is a bűnbocsá­nat örömhíre Jézus kihullott vére által. S ez által a hirdetett evangé­lium által Jézus ma is nagyon soka­kat megszabadít az Istentől való távolság kárhozatos állapotából és örvendező, új életben járó tanítvá­nyokká formálja őket. Helyes hát az á cl ven tünk! Igazi Messiást várunk, amikor Jézust vár­juk! Boldog, aki hisz benne. Boldog, aiki nem botránkozik meg benne, azaz nem fordul el hitetlenül tőle, hanem örömmel fogadja he őt a szivébe és az életébe. Az ilyen ember tapasz­talni fogja, hogy Jézus igazán él és igazán ö a Megváltó. Tarjánl Gyula Egy ember sem mosolyog a saját figuráján. Nem a keskeny úton történnek a legnagyobb összeütközések, « Isten Is köt néha bogokat, hogy emlékezzünk. Én és mi Ruth, a Jövevény A bírák korában, kereken vagy ezer eszlendővel Urunk születése előtt, két asszony érkezett a judabeli Beth- lehembe. Naómi, egy odavaló öreg­asszony és a menye, egy moábita nő, Ruth. Hosszú út és keserves történet volt mögöttük. Évekkel azelőtt az Ín­ség kergette el Naómit férjével, Eli­tnél ekkel és két fiával együtt erről a termékeny vidékről (Bethlehem-ke- nyér házal) Moáb idegen földjén ta­láltak menedOkel a kivándorlók s itt vett feleséget a két fiú. Azután egy napon özvegyen maradt Naómi s nem sokkal utána a két menye is. S a há­rom árva asszony elindult Izrael földje felé. De Be hlehembe csak ket­ten érkeztek meg; Naómi és Ruth, az idegen asszony, a moábita jövevény. Mi tartotta Ruthot anyósa oldala mellett? Mi adta szájába azt a felsé­ges szerelmi vallomást, aminél szeb­bet aligha mondtak ki' a földön: „Ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállók meg; néped az én népem és Istened az én Iste­nem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is ., .“•? S ezt az anyósnak mondotta] Hűség, szeretet, kötelességlelj-esítés emberi érzései aligha adnak magyarázatot erre. Izrael szent földje vonzotta Ruthot, megfogta a titokzatos isme­retlen Isten varázsa? Lehet, de mind­ezekben valami mindennél nagyobb ütök működött: Isten Lelkének el­hívása, az a hívás, amellyel Isién el­hívta Ábrahámot, s utóbb Pált s mind az övéit. Ez a hívás vitte az idegent Bethlehembe, elhagyva szülőföldjét s rokonait, a néphez, melyet nem is­mert azelőtt. Ezt a titkot mondja ki Naómi rokona, a gazdag Boáz, ami­kor így köszönti a jövevényt: „Le­gyen teljes a te jutalmad az Űrtől, Izrael Istenétől, akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél!“ (2,12). Mert a jövevények, idegenek, ván­dorok, menekültek sorsát Isten tör­vénye szent paranccsal helyezte Izrael szívére. (II. Mózes 22, 20—21; II. Móz. 19, 10; 23, 22; V. Móz. 24, 19— 22 stb.). A szegények kenyerét meg­kérte Isten Izrael kezéből; azért kel­tett o'.thagyni a termés egy részét a szántóföldön s a szőlőben, hogy le­gyen mit szedegetni a jövevénynek, az özvegynek és árvának. A jövevények kenyerét keresni ment Ruth a mezőre s ott találkozott Boáz- zat. Éppen aratás volt s a gazda szeme megakadt az idegen asszonyon. Véletlen volt, hogy Ruth épp Boáz földjére talált menni? Véletlen volt, hogy Boáznak meleg lett a szíve, amikor meglátta? Isten országában nincsenek véletlenek. S csakugyan vannak házasságok, amik az égben kö tetnek. 5 mindebben az a legcso­dálatosabb, ahogyan Isten ebben a világban dolgozik. Emberi szívek em­beri érzéseit, gyarló emberi gondola­tok eszközét használja fel akkor, mi­kor nagy terveit véghezvisz:. Emberi vonzalom támadt Boázban, s bizony­nyal emberi tervezgess festette rózsa­színűre két asszony csendes esti be­szélgetését, amikor a mezőről haza­tért, Ruth beszámolt Naóminak a tör­ténetekről (2, 19—22; 1—3). Mégis mindezekben Isten cselekedett hatal­masan és kegyelmesen. Ö nyújtotta ki irgalmas kezét a jövevény felé, Boáz szívén és kezén keresztüllsten szólt Ruth szívéhez a Boáz szavával (2,10— 12) s Isten ölelte választott népébe egy emberi házasság útján az ide­gent. Így lesz Ruth kiválasztottá az elhivottak között. Így támaszt Isten — ha kell •— kövekből is fiakat és leányokat Ábrahámnak: az anya- szentegyháznak! Mert az egyház tagja lesz így Ruth s így kerül bele alakja s a róla szóló könyv a Bibliába így talált oltalmat Ruth mert megtalálta az Istent, akit keresett s aki kereste és előbb megtalálta őt. S azért keresett Ruth, mert hitt. Az a merész lépés, amellyel elindult az ismeretlen földre, s amellyel vállalta a jövevény kemény sorsát, a hit mozdulata volt. Mindez azonban még nem volna ok arra, hogy Ru.'h históriája bele­kerüljön a Bibliába. Hiszen akadtak hívő asszonyok rajta kivül bizonnyal mások is. Pedig nemcsak belekerült, hanem egyike lett a négy nagy iz­raeli ünnepre kirendelt ünnepi szent- leckének; mindig aratási hálaadó I ünnepen olvasták fel Ruth történetét I a gyülekezetnek. Azon az ünnepen, amelyen egyszer, az idők teljességé- l>en Isten elküldötte megígért Szent- leikét s amely ezért az egyház pün­kösd ünnepe lett. Mi adott ennek a családi történetnek, ennek a házassá­gi regénynek ekkora jehntöségett Az, hogy Ruth dédunokája lett Iz­rael nagy királya, akiben Ígéretek, álmok beteljesülését látták, s asi maga is Ígéretek hordozója lett: Dá­vid (4, 17—22). Es Ruth történetével arra akarta tanítani Isten az ö népét, hogy a kegyelem szabad s az Űr sze- retete végtelen: lehajol a jövevényhez s felhívja magának az idegent, a po­gány moábita női, s őt teszi meg a nagy király dédanyjául, őt állítja oda Izrael elé a hit példaképéül. Hogy minden száj bedugassék, senki ne di­csekedhessek Isten előtt, hanem egye­dül övé legyen a dicsőség. Ez Ruth könyvének mondanivalója s ezt nekünk éppen ádventben kell meghallanunk. Hiszen Ruth nemcsak a Bibliába került bele, hanem Urunk családfájába is (Máié 1,5), Dávid dédanyja ott van a Krisztus nemzet­ségében. A jövevény ott hirdeti az idegenek és vándorok, a szegények és nyomorultak, az özvegyek és ár­vák szent jogát és áldott örökségét Isién asztalánál. így lesz előképe ő Máriának Isten engedelmes szolgáló- leányának, s halk szava belecsendül ennek ujjongó dicséretébe: „Magasz­talja az én lelkem az Urat és örven­dez az én lelkem az én megtartó Is­tenemben. Mert reá tekintett az ő szolgálóleányának alázatos állapot- iára, ... imé nagy dolgokat cselek- dék velem a Hatalmas és szent az ö nevel Hatalmasokat dönte le trón­jaikról és alázatosaikat magasztalt fel, éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el üresen .. (Luk. 1, 46—55). így lesz Ruth ád­venti hírnök s így lesz a jövevény ntegvengetője annak, aki eljött az C'rnak nevében. Groú Gyula Ez isten i$éje „És felelvén az angyal, monda néki: A Szentlélek száll tereád és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged: azért ami születik is, szentnek hívatik. Isten Fiának.“ Lukács Evang. 1:35. ,.Az angyal e szavakat Szűz Máriához intézi, hogy örüljön a gyermeknek és eresszen szélnek minden félelmet és szomorúságot. De nem Mária az egyetlen, aki ezt az igét magára veheti; nekünk is jussunk van hozzá. Ezért, bár anyja csak Mária volt, királyi uralmának mi is polgárai va­gyunk. Jaj volna, ha nem így volna! Mindenestül ideigvalók va­gyunk s létünk arasznyi. Hiszen micsoda negyven esztendő, ötven esztendő, vagy akár száz eszten­dő? Csak annak jó, aki a Krisz­tus örök országának polgára. Az se volna csoda, ha mindig tán­colna örömében. Az angyal prédikációja tehát arra való liogv eszünkbe vétesse egyben megenvhítse ezt a bűnnel s halállal-teli múlandó étptet. Ezért hirdeti Krisztus orszáeá! melyhez fogható nincs, mert örök és végtelen.“ Luther Az brVtnteH élei Ha csillogó, örömteli életet akarsz élni, az csak úgy lehetséges, ha bizo­nyosságot szerzel a felől, hogy Jézus Krisztus febenned van. így énekelve járhatod végig az egész életet. S amíg idáig eljutsz? Az élet egyszerűen nem hajlandó dallá válni. Ott belül min­dig valami nyugtalanság nyomaszt. Volt egyszer egy kanárim. Nem volt hajlandó énekelni, csak miután megfürdött. Ugyanilyen a lelkünk: amíg bele nem megyünk abba a für­dőbe, amíg meg nem mossuk ma­gunkat az 0 vérében, amely megtisz­tít minden félelemtől, bizonytalanság­tól, vétektői — minden érzéstől, hogy nem vagyunk Ö benne — lelkünk nem hajlandó énekelni, csillogó sze­mekkel fülyörészni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents