Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-12-03 / 49. szám

Evangélikus Élet A @W€33i5f 4liklMOl( A győri gyülekezet életéről, múlt­járól cikksorozatot kellene írni s ak­kor talán sejtetni tudnánk, hogy mi minden árnyékolta be vagy tette di­csőségessé az ősök életét. Sokat le­hetne írni a templomokról, a 10. szá­zadbeli megosztott-templomról, a le­égett újvárosi-templomról, a türelmi rendelet után épített ftof/i-udvari fa­templomról, vagy a most is álló 165 éves öreg-templomról. . . Lehetne írni a lelkészekről, közöttük Magdeburgi Joáchimról, Szarta Mátéról, Ráth Má­tyásról, Haubner Mátéról, Karsay Sándorról vagy Pálmai Lajosról... Lehetne írni Rueber ezredesről, aki vasárnap reggel 8 kürt szavával hívta egybe a gyülekezetét, főleg német evangélikus katonákat, a maga házá­ba, vagy Tisztapataki Istvánról, Kiss Györgyről, a Torkos-családról s a többiekről, akik olyan hősiesen és ál­dozatosan építették egyházukat... De minderről le kell most monda­nunk. A történelmi múlt úgyis benne él valamiképpen a gyülekezet jelené­ben ... Amikor a győri félkészekkel beszélgettem, legalább is így láttam. (Sajnos Túróczy Zoltán püspököt nem találtam otthon, de Lukács Ist­ván igazgató-lelkész. Kovács Géza nádorvárosi lelkész. Bojtos Sándor másodlelkész. Molnár Sándor és Sza­bó Gyula vallástanító lelkészek mind megszólallak, amikor a múlt és jelen kapcsolódását kerestük. Horváth Miklós is hozzászólt, az őszhajú pénz­táros, régi dolgok jó ismerője ..,) A legutóbbi részleges tiszlújltásnál már láthatóvá vált, hogy itt bizo­nyos „leváltás“ történik, hiszen má­sodfelügyelővé hívő nyomdászt vá­lasztottak. de ennek forradalmi ha­tása az egyházkormányzatunkban még nem jelentkezik. Q) gyülekezeti réteg alakul közben. A lelki ébredés, amelynek harsonaszavai már 3 évtizede szólnak, mintegy két év óta előtérbe került. Három lelkészi körzet alakult: a bel­városi, újvárosi és nádorvárosi. Ez­zel indult el a pasztörizációs szolgá­lat, a gyülekezeti tagokkal való ele­ven kapcsolat felvétele. A gyülekezet szélső részein, Erzsébettelepen. Gyár­városban. Győrszabadhegyen, Bácsán evangelizációk mozgatták meg a híve­ket s akkor végiglátogatták a csalá­dokat. A körzetekben egy-egy diako­nisszanővér és több őrálló állandó szolgálatot teljesít. Az evangelizációk nem voltak álütőek, de kezdeménye­zők, viszont a látogatások elmélyítők. Az új lelki réteg bőven táplálkozott dunántúli konferenciákból, az idén különösen sokan vettek részt ilyen alkalmakon, az új győri Missziói In­tézet pedig rendkívüli gazdag lehe­tőségeket biztosít hétről hétre. Szin­te már bizonyos szent ijedséggel kér­dezik a győriek: nem lesz ez kicsit sok, hiszen maga a gyülekezet is az ige­hirdetések sokaságáról nevezetes...?! (A gyülekezet területén, beleértve a a környéket is, vasárnaponként 14— 17 istentisztelet és bibliáéra van, egy héten keresztül pedig a belvárosi­újvárosi részen 19, a nádorvárosin 7 összejövetel!) A két leikig réteg [eüenuése tehát — anélkül, hogy korholni vagy dicsérni kívánnánk — így foglalható össze: a régi, derék, vallásos, tradi­cionális réteg eleget tesz telki és anya­gi kötelezettségének, a konferenciás, megújuló réteg a kötelezőn túl ön­kéntesen ada/k'ozik, minden szolgálat­ból kiveszi a részét belső erőtől hajt­va és meri hitre építeni az egyház éleiének jövendőjét. Elmondhat juk azonban azt is, hogy a két réteg megérti egymást. Az éb­redés lassú folyama folyik a hívek között s ennek üdítő hatásai alól a többiek sem tudják kivonni magu­kat. Ez már abban is mutatkozik, hogy a szociális különbségek is kie­gyenlítődnek. A rétegek magatartását meghatározza az anyagi helyzet is. Ennek szerepe nagyobb, általában országszerte, semmint gondolnánk. Itt hadd szólaljon meg Dóra Vil­mos, akit (gy jellemezhetünk: ő szív­vel-lélekkel győri evangélikus __ Eg yebekben a pénztár ellenőre. — Gyülekezetünket — mondotta — hatalmas vagyon tartotta fenn, földek, házak, régebben részvények is. Minderre ma már nem számítha­tunk, de sokkal inkább a kisemberek­re. A lelkészi körök felállításával az egyház iránt való szeretetet akartuk felébreszteni, de ez még nem járt tel­jes eredménnyel. Akkor megindultak az őrállók, előbb azzal a céllal. hogy a nádorvárosi templom épíiésébő! fennmaradt adóság kifizetésére gyűjtsenek. Így lettek az egyházköz­ség koldulói... Ennek megtörténte ■ után már kizárólag lelki gondozók lettek, tudván, hogy ahol hitben el lehet érni az egyháztagökat. ott az erszény is megnyílik. Űj mozgalmunk az „áldozati-vasárnap“, amelyet már két hétié! előbb hirdettünk s mely- ivei lehetővé tesszük, hogy a gyüle­kezet névtelenül hozza meg áldozatát a perselybe való adakozással. A látogatások során nem szabad elkerülni a nádorvárosi templomot, Sóndy Gyula professzor szemífényét. Minden része élményt ajándékoz s minden része volt lelké­szére, lttzís Mihályra, az evangélikus szimbolika és liturgia szerelmesére emlékeztet. Az oltár tömör asztala Schima Bandi művészi feszületjével s oltári gyertyáival, a rejteit neoD- fényes világítás, köröskörül a kóru­son az egyházi esztendők jelképei, Borsos Miklós vert nomborművei. « keresztelő kápolna márványkútja gazdag szívek drága terveit mutatják páratlanul lenyűgöző -hatással. A templom készen áll és míg sincs ké­szen ... S Iha már templomokról van szó, említsük meg, hogy a környéknek is vannak templomai: a csodából szüle­tett győrújíakri, a bácsai protestáns imaház, az öiíevényi, míg a börcsiek csak a tervezésnél tartanak. Ezekben is a győri lelkészek szolgálnak. A gvőri gyülekezet Dunántúl leg­nagyobbika. Diktálja a tempót, mu­tatja a példát. Missziónál és ébreszt. Magával hozza a történelmi múltat, időállóvá teszi, a jelenhez formálja s így keresi útját a jövendőhöz. Vnrady Lajos Bókay János zsoltárfordításai 23. zsoltár Jóságos, őrző pásztorom az Isten, Szükséges, gondom immár semmi sincsen: Dús rétéin, mezőin megpihentet, A nyugalom vizeihez terelget; telkemet fetüdíti szent nevében, Mert az igazak ösvényére léptem. Még akkor se rémítene az árnyék, Ha a hatál borús völgyében járnék; Vessződ, botod védene, vigasztalna, Rajtam gonosznak nem volna hatalma. Asztalt terítesz, hogy melléd leüljek, Ellenségim láttára üdvözöljek. A homlokomat olajjal kened be, És csordultig töltesz bort serlegedbe, Körülölel nagy jóságod, kegyelmed, Társa maradsz örökké életemnek. Hosszú napok, évek támadnak, múlnak, S én ott lakozom házában az Ürnak. Tűndölelő !i esi Ili OacoShldegge1’ esővel, hóval az ideális viselet: LODEN Wifnpassinff csak VI, Sziálin-ú! 8 December közepén jelenik meg az EVANGÉLIK US Családi Naptár kitűnő tartalommal, képekkel. Ára 4 forint lesz. A „Családi Naptár“-t az Evangélikus Élet minden egy negyedévre előfize­tője ingyen megkapja, aki posta- és egyéb költségre egy forintot beküld. Csekkszámla száma : 20.412. AZ EVANGÉLIKUS ÉLET KIADÓHIVATALA Budapest, VIII., Üllői-út 24. Postacsekkszámla : 20.412 tajna (Jel. 22:10—21). A Biblia utolsó mondataiban hár­man búcsúznak. Az angyal maga Jézus és János. 1. Mi búcsúzáskor lezárunk vala­mit. Az angyal búcsúzáskor másképpen szól. ö kitár valamit, sorompót nyit és előre mutat. „Be ne pecsételd e könyv prófétaijának beszédeit.“ Jaj a keresztyénségnek, ha nem tud a próféciák felé tekinteni! Ha az élete megmerevedett, ha mégoly csillogó is, de kristáiytömbökké fagyott, ha nem tudja levetkőzni a régit, ha nem tud új teremtéssé vátni s nem tudja igaz szívvel énekelni: „csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, véled az Úr van!“ Az ótestamentom népé­nek szüntelen nagy veszte az volt, hogy megvetette a prófétáit. 2. Jézus búcsúja sem a sírhantok búcsúja. Egészen más az ő szava. ..Hamar eljövök“ — mondja. Ma így köszönt rúd: én vagyok ama fényes és hajnali csillag. Búcsúzásában adventi a hang: én vagyok az eljö­vendő, aki a próféciák beteljesedése. Igen sokan vannak a magukat ke­resztyéneknek vallók között, akik Jézus jövetelt jelző szavára így felel­nek: várj még, Uram Jézus. Vannak, akik nagyon szeretik a bűnüket s nem tudnak, de nem is akarnak szabadulni tőle. Jól érzik magukat benne, miért is várnák hát Jézus eljöveteléi? Ezeknek az embe­reknek a szivéből hiányzik az üdvös­ség kérdésének izgalma is. Az ő szí­vükben a legapróbb napi gondok is nagyobb feszültséget tudnak kivál­tani, mint ez a kérdés: vájjon üdvös­ségbe jutok-e? Ha hisznek is egyál­talán Jézusban, ez az őszinte szárak: várj Uram Jézus. És ha nem vár? Mi vohia, ha most olvasás közben úgy éreznéd, hogy valaki nagyon néz. Hátrafordulnál s ott állana mögötted Jézus: ítélni. Ha nemcsak egy egyházi esztendőt parenfálnánk el advent beköszöntével s a Biblia utolsó szavainak eiolvastá- val nemcsak egy könvvet csuknánk be, hanem a te életed is az utolsó percéhez érne. Mosolvogsz? Ebben a pillanatban ezen a földgolyón százak húnyták le örök álomra szemüket. A világvárosok forgatagában vn\:jhoI épp most ütött el a villamos egy em­bert, valamelyik kórházban ebben a piilanalban aratott a halál, egv gyer­mek valahol épp mo't sír fel anvja utolsó sóhaján s a háború kofára! messze keleten talán épp most gép­puskáznak le békéért küzdő embe­reket. Mondod: ez halál, de nem azo­nos még az ítélettel. Nem. Bizonnyal nem Mondod azt is, hogy igen. a ke- resztvénség mindig ezt csinálja: ré- mítget az utolsó ítélettel s ez is egy könnyed fogás volt a mögöttem álló Jézussal. Pedig nem pályázom köny- nvű lélektani hatásokra s nem keve­rem össze a halál pillanatát Krisztus e!invet''lével. De azt tudom, hogv a földi halál váratlan lehet s utána már nincs módom változtatni a holv- zetemen, mert még itt kell megtér­nem. De van egv kérdésem is. Ha annvira nem lénveges a kérdés, miért van itt az igében, hogy „hamar eliövök“ s „az idő közel van“? Vannak azután konokabb lelkek, akik váratnák Jézust, mert — mást várnak előbb. Várják a megváltó iobb sorsot — a megváltó Jézus he­lyett. A megváltó atombombát — a megváltó Jézus helyett. Vájjon nem a hitetlen niegkeményedés egy fajtája ez? Bizony az. Vannak azután, akik várják, na­gyon várják Jézus eljövetelét. De így: jövel Uram Jézus — már éppen ideje, hogy eljöjj — és ílélj a gonoszok fe­lett. ök magukat természetesen nem tartják ilyen megítélendő gonosznak. Olvasd, Testvérem, hűséggel az igét s vedd észre, hogy az rólam és ró­lad beszél és nem őróla, a harmadik­ról. Magadtól kérdezd meg most első­sorban: megtartottad-e a parancsola­tokat? Nem őt, vagy őket, hanem téged pirongat most az ige. Vedd észre az önző, igazságtalanságban való gyakori megkeményedésedet, a jóskodásban való tévelygésedet, a pa- ráznaságodat vér szerint és Isten el­len lélekben, az idegeid nyugtalan­ságáig vivő babonáskodásodat, sok ügyesen elpalástolt hazugságodat és így messze tovább. Vedd észre és kö­nyörögi őszintébben így: bizony jövel Uram Jézus és könyörülj rajtam! 3. Végül a harmadik búcsúzó Já­nos, aki látja a jelenéseket. Ö boldo­gan várja Jézust s lezárja a könyvet ezzel a szóval: amen. Van egy vers a Jelenések könyvé­ben. ahol a lényeges mondanivaló nem végződik, hanem kezdődik ezzel a szóval: amen. A 7:12, ahol az an­gyali kar Istent dicsérő kórusa zen- diil. A Biblia utolsó mondata és ámenje után ígv kérem tőled is: kezdődiék el a te Istent dicsérő éneked és éle­ted, Koren Emil Á százötvenéves Vörösmarty December elsején volt százötven éve annak, hogy a „Szózat“ költője Vörösmarty Mihály született. Ez az évforduló nemcsak azért méltó a megiineplésre, mert Vörösmarty a magyar irodalom maradandó értékei közé tartozik, hanem azúrt is, mert életében és költészetében egy vajúdó kor figyelemre méltó szelleme jutóit kifejezésre. Ez a kor, amely a sza­badságharcot előzte meg, még nem érett meg a forradalomra, de már mindenképpen jelét adla annak, hogy a feudális rend kereteit tarthatat­lanaknak tartja és mindenáron kere­si a feszültségből való kivezető utat. A honfibú, amely a kor kimagasló szellemeit, közöttük Vörösmartyt is emésztette, inkább a múlt dicsőségé­ben keresett vigasztalást, mintsem a bíztató jövőben és harcosabb egyé­niségeknek kellett megszületniük, hogy megértessék a magyar közvé­leménnyel a jobb jövőt formáló harc szükségességét. A „Zalán futása“ még ezt a múltba menekvő igyekezetei fe­jezi ki, de már a „Fóti dal“-Y a le­rázott lengyel nép sorsa fölötti ago- daloro sugaija, a „Vén cigány“-ban már a lázadás szelleme nyilatkozik meg és végül a szebb magyar jövőt hirdető „Szózat“ leplezetlenül bizo­nyítja, hogy Vörösmarty nemcsak megértette, hanem magáévá is tette korának azokat az uralkodó eszméit, amelyek mindenütt a világon a né­pek szabadságharcát robbantották ki. Kossuth hívó szavára maga is a sza­badságharcosokhoz csatlakozott és Világos után egyike lett azoknak a bujdosóknak, akik a császári bosszú elöl menekültek. Betegen váltatta az igaz. magyarok sorsát s bár 1850-ben kegyelmet kapott, nem sok öröme telt abban az életben, melyből bará­tait, a hősöket és hazafiakat kirekesz­tettek. 1855-ben halt meg, életével és költészetével szolgáltatva bizonyságát annak, hogy a jobb jövőnek, ha nem is élenjáró harcosa, mindeneset­re — álmodója volt. Költői megbe­csülésén aligha esik csorba, ha egyik legnagyobb erényének azt tartjuk, hogy a nyomorgó vándorszínész Pe­tőfiben ő fedezte fel a költőt, ő bíz­tatta fel írásra a magyar szabadság- harc legnagyobb dalnokát és ő is adatta ki elsőnek összegyűjtött ver­seit. „A végső ponton álltam — írja első és sorsdöntő találkozásukról Pe­tőfi — kétségbeesett bátorság szállt meg s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez oly érzéssel, mint amellyel a kártyás utolsó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. E fér­fiú, kinek az életemet köszönhetem s kinek köszönheti a haza, ha neki va­lamit használtam, vagy használni fo­gok, e férfiú Vörösmarty Mihály.“ Ha semmi egyebet nem tett volna, csupán ezért is megérdemelné Vörös­marty. hogv születésének százötvene­dik évfordulóján a hála és elismerés hangján emlékezzünk meg róla. Hlv'VV, •$<, NlcmDller ictclc Piac Cloyiioz Niemötler a berlini egyházi konfe­rencia elölt nyilvánosságra hozta annak a levélnek a szövegét, amit Me Cloy amerikai főmegbízotthoz Németország újrafelfegyverzése kér­désében intézett. A levél így szól: „Igen tisztelt Me Cloy Úri Miután Adenauer kancellártól nyílt levelemre, amelyet Németország újrafelfegyver­zése ügyében Írtam, mindeddig még semmi tárgyszerű választ nem kap­jam, kénytelen vagyok Önhöz for­dulni. Tesz m ezt annál is inkább, miután a mai száma a Frankfurter Rundscliaunak közli az Ön tegnapi rádióbeszédét, amelyben a következő örvendetes mondat található: „A nyu­gati szövetségesek tudatában vannak annak, hogy Németország részvé'ete Európa megvédésében csak akkor lehetséges és kívánatos, ha a nép, a nép képviselői és a német köztársaság kormányzata ezt a gondolatot kíván­ják és tevőlegesen is támogatják.“ 1. Hogyan egyeztethető önnek ez a nyilatkozata azzal, hogy a megszálló hatalom már mos| is képez ki fegy­verforgatásra német embereket? 2. Hogy egyeztethető össze az ön nyilatkozata azzal, hogy Nyugat- Németországban már most is fegyve­reket állítanak elő, jóllehet az alkot­mány értelmében a kormány hozzá­járulása nélkül ez lehetetlen? 3. Hogy egyeztethető össze az ön nyilatkozatával az a tény, hogy német lábornokokkal szervező kere­teket állítottak fel, hogy a nyugat­német hadsereg számára német egy­ségeket szervezzenek? 4. Végük hogy egyeztethető össze az ön nyila,íozatával az, hogy egy né­met embert, aki egy amerikai egység­nél, mint autószerelő volt alkalmazva, engedetlensége címén azonnali ha­tállyal elbocsátottak, mert vonako­dott a fegyveres kiképzésben részt- venni? Igen tiszteit fömegbízott úr, Nyugat- Németországban nagyon sok ember- nek egyre inkább az a benyomása, hogy népünket olyan dolgokra hasz­nálják fel azok, akiktől azt vár­luk, hogy éppen alkotmányunk és a megszállási határozmányok fognak minket megvédeni.“ BIBLIA-OLVASÓ December 3. Vasárnap. Zsoltár 90:12, I. János 1:2. II. Kor 1:18—24. Advent első vasárnapján figyelmeztessen minket ez az Ige arra, hogy a keresztyén igehirdetés középpontja az a Jézus Krisztus, aki Isten ígéreteinek beteljesítéséért jelent meg az emberek között az idők teljességében. A vele való kapcsolat azóta is Isten ajándéka. Várd az idei ádventben az életedbe belépő Jézus Krisztust, aki ma is jön az Igében és a szentségben. — Ésaiás 40:8. December 4. Hétfő. Zsoltár 121:3, /. János 4:16. Habakuk 2:1—4. Advent a Krisztus-várás, tehát a reménység idő­szaka. Isten ígéreteiben reménykedni csak a hívő ember tud. Van-e olyan hited, hogy reménységgel tudod várni Isten üzenetét, amelyet számodra az Ige tartogat? — Ésaiás 44:1—8. December 5. Kedd, Ésaiás 65:2. János 1:5. Mik eás 2:1—2, 9—13. Bármilyen nehéz legven az életűton járni, Isten az övéit maga köré gyűjti és kivezeti minden veszedelemből. Hiszed-e ezt? Mered-e rábízni az életedet a téged is vezetni szándé­kozó Jézus Krisztusra? — Ésaiás 44:21—23. December 6. Szerda. V. Mózes 13:4, Róma 9:5. Kolossá 3:12—17. Lehetetlen ádventben élni, Krisztust várni könyö- rüle'es szív, jóság, alázatosság, szelídség, hosszútűrés, ee-más elszen védésé, egymásnak való megbocsátás, szeretet, békesség, hálaadás nélkül. Minden pedig csak akkor lehet bennünk valóság, ha Krisztus beszéde életté válik beniink ős mindent az ö nevében cselekszünk — Ésaiás 59:12—21. December 7. Csütörtök. Ezékiel 34:31, János 3:17. Ésaiás R3:15—19. 64:1—3. Ez a szakasz a megváltásért való könyör­gés. Ádventben nem elég várni, hogy Jézus Krisztus Úrrá legven az életed felett, hanem kell tudni könyörögni azért, hogy megváltását személyesen megtapasztalhassad. Szoktnd-e kérni ezt imádságaid­ban? Tudsz-e könyörögni üdvösségedért? — Ésaiás 00:1—3. December 8. Péntek. 11. Mózes 16:12, I. János 3:8. Zsid. 10:19—25. Az újszövetség főpapi áldozatát Jézus a saját véré­vel mutatta be. Ezért lehet nekünk őt reménységgel várni, hitünk­höz hűek maradni, egyházunkhoz ragaszkodni. Magteszed-e mindezt? Ezek nélkül kárbavész minden ádventi előkészületed s készületle­nül talál majd az ítéletedre visszatérő Jézus Krisztus. — Ésaiás 61:1—3, 10—11. December 9. Szombat, Példabesz. 4:23, János 1:4. Máté 23:37—39. Ha nem akarod elfogadni Krisztust Megváltódnak, nem erőszakoskodik. Vár türelemmel, bár szomorúan, amíg csak meg nem szólal benned az utána való vágyakozás és az iránta való tisztelet őszinte hangja. — ö vár, de mi ne várakoztassuk, mert könnyen kimaradhatunk a vele való közösségből. — Ésaiás 62:6—12. Jávor Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents