Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-11-12 / 46. szám
3 ü¥«ysi*§lik$«s feiet Uüá a tíAfAíi CsesJcs sarok A halogatás bűne Csel. 24., 25. Felit, Samária helytartója magra elé hivatta Pált, hogy az Űr Jézus Krisztusban való hite felől meghallgassa. De az igazságról, az önmegtartóztatásról, az utolsó ítéletről szóló beszéd megrémítette. A Krisztusról szóló igehirdetés sohasem a puha és érzelgős szeretet beszéde. Minden szeretetnél méluebb és nagyobb szeretet melege süt át rajta; az Isten szeretete. Gyakran ezért vág, mint a kés, éget, mint a tűz és mar, mint a sav. Pál apostol nagyszerű tolmácsa volt az Istennek. Nemcsak azért, mert őszinte, tiszta héttel csüngött Jézuson, hanem azért is, mert megvolt a képessége arra is, hogy minden helyzetben úgy beszéljen, ahogyan azt a szükség megkívánta. Pál apostol Félix helytartó előtt is hűséges igehirdetőnek, pompás orvosnak bizonyult. Pontosan felismerte a betegséget és eltalálta a helyes gyógymódot. Meglátta, hogy Félix erkölcstelen ember. Ezért beszélt neki az igazságról. Meglátta, hogy Félix szenvedélyes ember. Ezért beszélt neki az önmegtartóztatásról. Meglátta, hogy önlelt ember. Ezért beszélt neki az eljövendő utolsó ítéletről. A kiindulási pont természetesen mindig az Űr Jézus Krisztus volt. A Benne való hit mindenkinek erőt ad áz igazság meglátására. Mindenkit képessé tesz az önfeni)címezésre. Mindenkit előkészít az utolsó ítéletre. Persze, hogy megrémül a bűnös, mert megérzi, hogy Jézus nem tűr semmiféle bűnt. De ez a félelem új étet megindítója lehet, amelyben az a boldog megtapasztalás vár minden emberre, hogy Isten nem taszít el magától egyetlen bűnöst sem. Az eredmény attól függ, hogy az igehirdetés indítására mit felel a lélekf Félix ezt felelte; majd máskor. így nem tudott meggyógyulni, mert így nem lehet meggyógyulni. Még egyetlen orvos sem tudott meggyógyítani olyan beteget, aki csak olvasgatta a receptet, vagy nézegette az orvosságot, de a használatát nap- ról-napra elhalasztotta ezzel; majd máskort KOMJÁTHY LAJOS Nyfrszőllűa. Kedves, bensőséges és felejthetetlen Ünnepe volt október 31-én a dél- szabolcsi egyházközséghez tartozó Jiyírszőüősi gyülekezetnek, amidőn a 10 év előtt felavatott az egész ország evntigc-likurságúnak imádkozó és áldozó szeretetéből épült templomának jubileumát tartotta meg, Az ünnepség úrvacsorával kezdődőt!, amelyen a gyülekezet a maga egészében vett részt. Az ünnepi istentiszteletet Joób Olivér nyíregyházi lelkész, a délszaboicsi gyülekezet első lelki- pásztora végezte. A díszközgyűlésen Margócsy Emil egyhízkerüleü felügyelő megindító szavakban fejezte ki, hogy mit je'ent ez a templom reá nézve és mi a jelentősége az egész délszaboicsi egyházra nézve, amikor is lángoló belükkel hirdeti: „Minden lehetséges a hívőnek.“ Mk. 0, 23. Megger Lajos lelkész, alesperes ismertette a temp'omépítés történetét, majd a 10 esztendő eseményeiről számolt be és felolvasta az ünnepi nyilatkozatot. A gyülekezet tagjai közül többen szólaltak meg ezután és egyszerű, keresetlen szavakkal mondották el és teltek bizonyságot arról, hogy mit jelentett nekik a templom és mit köszönhetnek ma is neki. így szólalt fal a gyülekezet gondnoka, egyik asz- szony. őríállója, s egy serdülő leánya, majd egy iskolás gyermeke. Az egyházkerület, egyházmegye, a nyíregyházi egyház üdvözlete után a nyír- ezőllősiek megbízottja tolmácsolta azt az örömet és hálás boldogságot, amelyet templomukért és az ott kapott áldásért az Ür iránt éreznek. Barátom, nem találtalak otthon, azért most neked írom meg riportomat arról a délutánról, amit faludban töltöttem. Még hallatszott a motorod búgésa, amikor otthonod elé értünk. Szokott szórványútjaid egyikére mentél s amikor feleséged szabadkozva jelezte, hogy az a motorbúgás te vagy, úgy éreztem, jellemzőbben nem is foghattalak volna meg: éppen menőben. örökké menőben. Van a faludban valami mély, zömök bányászrealitás, amelyik a fekete kincs kemény valóságával harcol. Utcái rendezettek, szabályosan, tisztán húzódnak meg a hegy tövén. Házai súlyosak, tömörek. Mint a nép is, amelyik lakja. 600 iélek a gyülekezeted. Ebből 200 él a faludban, 150 a filiádban. A többi 40 községben elszórtan. Köztük vagy 200-an a Széliből áttelepített „dupla-evangélikusok“. Sokan nem ismerik ezt az elnevezést. Az ő kedvükért leírom a történetét, ahogy én hallottam. Az egvik szeli magvast kereste a papja. Névről érdeklődött utána, de így nem ismerték. Némi körülírás után felcsillant valakinek a szeme: — Ja, az a dunla-evangélikus? — Hogy-hogy dupla? — Hát mert nem elég neki, hogy evargélikns, még bibíiádzik is folyton. Szóval ők is ott vannak a híveid között. Tudtam én, hogy szórványpap vagy s tudom, mit jelent motoron járni kallódó lelkek nyomán. Amit nálatok láttam, mégis mélyen megindított Megálltam a telketeken. Szemben a hegyoldalban őszi verőfény csókolta pirulóra az erdőt. Előttem az épület kiásott alapjai mutatták az emelendő falakat. Épül a templomotok. Hatszázan vagytok. Kétharmada szórvánvban —- de építek. Olvan híveid jönnek ásni az alapot, s rakni a falakat, akik nem fognak ebbe a templomba járni, mert 20—-25 km-re laknak innen. Sokezres építési költségvetéssel dolgoztok — a magatok erején. E mellett gyülekezetedtől pontosan megkapod a havi 400 Ft-os fizetési hozzájárulást. Keménységben éltek — és nem csalatkoztok. Beléptem az otthonod kertjébe. A virágok között a katolikus plébános Olt. Feje fölött a te kisfiad pelenkái lengtek. Akkor tudtam meg, hogy parochiád a katolikus plébánián van, mert a kolléga, látva küzdelmes szórványsorsodat. önkéntes jószántából megosztotta veted a lakásét. Az 6 kecskéinek tejétől a te gyermekeid arca pirosodik s megtudtam azt is, hogy együtt járlok motoron a szór- vánvba. Te elő! ülsz, ő hátul s mondják, láttak úgy is, hogy ilyetén motorozás közben a plébános úr hátán ott volt a ti kis mosóleknőtök, mert- hát kllukadt s el kellett vinni javíttatni. Benéztünk a katolikus templomba is s megtudtuk, hogy a keresztelő medencét evangélikus iparos készítette. Ékelődő kérdésünkre, hogy ilyen „eretnek“ munkát hogy tarthatnak templomukban, a plébános úr mosolyogva így válaszolt: majd a tiéteket mi adjuk. Testvérekként éltek — s ezt leírhatni nem kis dolog. De legjobban akkor rendültem meg, amikor leültem az íróasztalodhoz. Reménvségtek templomának tervrajzait nézegettem. Az alagsori gyülekezeti termet, amit elsősorban szeretnétek mielőbb használatba venni, az apsis-kik épzést, tornyot, lapostetőt. Hajtogatva a lapokat, egy gépelj füzetcsomó akadt a kezembe. Engedd meg, hogy bevall jam: remegett a kezem, ahogy fogtam, megforrósodott valami a szívem tájékán s csak azért nem szökött könny a szemembe, mert szégyeltem volna feleséged s a plébános úr előtt. A prédikációid voltak. Pontosan' kidolgozva, ««Aszerint, tisztán legépelve és sorbarakva. Nem tudom, értik-e azok, akik olvassák most soraimat, hogy mit jelen; ez. Én tudom. Jártam én Is hosszú éveken át * beláthatatlan szórványutakat. Boglya tövétől refonná‘us templomok áhí- tatcs padjaiig gyűjtögettem ín is Ige- hallgatásra a szétszórtakat. Prédikáltam átázott harisnyában s szálltam le ! meggémberedett tagokkal a motorról én is. Kérdeztem én is magamtól, hogy érdemes voll e négy-öl fásult, kallódó létekért éveken át etegetiká! tanulni és dogmatikát, homilefikát és poimeuikát; Ismerem a sallert és az eldugult karburátort. Tudom, mi a sáros dűlőül s a hófúvás a pusztán. Imádkoztam én is keserves éjtsza- káfcon át elszfntelenedő híveimért s gyötrődtem napokon át, míg valahogy szavakat talált bennem a vasárnapi ige. S mert nem jutottam hozzá, tudom, mit jelent kidolgozva leírni szóról-szóra, előre a prédikációkat. Ma itt állok egy fővárosi gyülekezet szószékén. Napon'a hirdetem az igét s vasárnap háromszor, négyszer is. 14 esztendős szolgálatra tekintek vissza immár s a bő vázlat leírásánál tovább nem jutottam. Nem szégyenlem bevailani. Az én Uram lá'ja, hányszor szerettem volna megtenni. Idős lelkésztestvéreknél láttam csupán pontosan leírt prédikációkat. Csodáltam őket, de mindig arra gondoltam, hogy ők nem éltek ilyen hajszolt, zaklatott, idegileg és fizikailag túlfűtött éleiét. A mi szórványútjainkat ők nem ismerték. Ezért remegett a kezem, amikor a le leírt prédikációidat fogtam. Magam előtt láttalak, amikor le- szálisz a motorról merev tagokkal, talán olajosán, talán sárosán, átázva, vagy kiizzadva, csapzolt hajjal, széltől kicsípett szemmel; dőlnél ágynak a fáradtságtól, telkedben ezer gond hajszolja egymást, keserűség, feladat zúg és örvénylik s akkor te leülsz — prédikációt Imi. Testvér, — te kemény hűségben élsz. Köszönjelek ezért. Koren Emil. Vallatom az Anyám Nyolcvannégy év súlya nyomja vállát. ' Mégis vidáman néz a napba. Mert vallja tegnapba’ és holnapig!’, Hogy mindig Isten volt és lesiz vele! Kérdezem. Milyen volt a tegnap? Az elmúlt sok-sok idő? Hogy milyen volt? Minő? Mindig Isten volt velem! Sok csalódás, sok fájás, Sok kereszt súlya volt rajtam. De panaszra sohse nyílt ajkam. Midig Isten volt velem. Anyáin! Most új nap süt az égen! Nagyot fordult az idő kereke. Mondd! Boldog leszek-e? Az! Mert Isten lesz veledil Ugy-e szép a ma s a holnap? Igen! Csak így tovább előrcl 1 Murányi Árpád. Kérelem! A Lelkészképző Intézet könyvtára keresi megvételre, vágy ajándékként az „Űj Harangszó“ I., II., XIII. továbbá az 1944., 1945., 1946., 1947. évi kötetét, valamint az 1948-as évfolyam 4. és 7. számait. Cím: Sopron, József Attila-u. 42. Ipolyveee. Október 29—31-ig reformációi evan- gélizáció volt. Az evangélizáció összefoglaló címe: „Megigazító hit.“ A szolgálatot Kalavszky Kálmán lelkész végezte. A gyülekezet minden alkalommal szép számmal vett részt. Kővúgóörs November 13—19 között Kővágó- őrsön evangélizáció't tartanak, amelyen Cséry Lajos dombóvári lelkész és Bartos Piroska diakoniszanövér szolgálnak. Halálozás. Benedek Vince a győri evangélikus elemi iskola ny. igazgatója, a győri evangélikus egyházmegyei Tanító- egyesület örökös tb. elnöke a Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjasa október 30-án életének 95-ik évében cihúnvt. Az elhunytat november 1-én temették nagy részvét mellett. Az egyházi szertartást Túróczij István püspök végezte. Pstrolyézfőzű üfíís Érdeklődést „VI- “ jeligére kiadóba t 24. Iliiül!;, peSieii ÁGYNEMŰ olcsón (angin tollal lóltve) JT ÁGYTOI.L SZAKÜZLET Lenin-körút f9. 0 (volt Teréz-körilt 31.) Riibncr S. | Ingyen árajánlat. fi pl flJl a célszerű kellemes viselet fii tM? ila N szeptembertől áprilisig Wimpassing CSök YLf SztáSfü-Űt 8 “SÍllüÖVli mélyen leszállított árban ( voít 1 öwv & II, Fő ú.tca 79. T.: 150 573 (mz—mo) November 9-én volt hatvan éve, hogy i az új francia zeneművészet egyik I legnagyobb büszkesége, s korának legnagyobb orgonameslere eltávozott az élők sorából. A XIX. század végének ez az új-romantikus egyénisége erősen meghatározta az utánaköví- kező francia generáció egész zenei termésének jövendő útját, a francia zenei impresszionizmus (Debussy) el sem voina képzelhető, ha ő elő nem készítette volna. Franck magábavo- nu’ó és tartózkodó egyéniség volt. Stílusának bizonyos hűvös előkelősége, motívumainak fanyar, de mindenkor nemes volta, a zenetörténet egyik legnagyobb alakjává avatta. A „Boldogságoka „Megváltás1“, és a „Kuth“ oratóriumai mély vallásos szelleméről tesznek tanúbizonyságot. A szimfonikus zene és kamarazene ie- rén is örökbecsű müveket alkotottt. A protestáns egyházi muzsikusokat természetszerűleg Franck orgonakom- poziciói érdeklik elsősorban. Franck orgonaműveinek értékeléséhez tudnunk kell, hogy a francia orgonazene története aránylag töretlen vonalú tradíció! mutat. Ennek két főoka van: az egyik az, hogy az ország kúltusza — mondhatni — mindig majdnem egységesen római katolikus volt. A Franck-ot megelőző francia orgonazene pedig szervesen nőtt ki a katolikus liturgiából. Calvin reformációja és a hugenották terjeszkedése semmi hatással sem volt a francia orgona- zene kialakulására. A másik ok az, hogy Franciaországnak van egy közismeri nemzeti sajátossága, a kimondottan francia konzervatizmus, ameiy az orgonaépítészetre is rányomta bé- lyegéí, s így ott egy oly egységes orgonatípus alakulhatott ki, mint sehol másutt. Franck ebbe a töretlen tradi- cióvonalba született bele, s ezért érezzük egész munkásságát, de főleg orgonazenéjét különlegesen franciának, amely lényegesen különbözik a német orgonaművészeltől. A francia orgonazene stílusát — mint ahogy a franciák többi művészeiét is, •— általában erős archilektonikus vonás és rendkívül fejlett arányérzék jellemzi. A német orgonajáték-stíluson nevelkedettek számára ez eleinte kissé szó. kalian és idegenszerű, de ha egyszer Parisba vetődnek, s az ottani csodálatos templomok (Notre-Dame, Saint Eustache, Saint-Sulpice) remek orgonáin (C.Hquott, Cavaillé-Coli) meghallgatják Franck szabad témájú korát- fantáziáit, vagy a Grande Piece Sym- honique-ot, egész élelükre kiható ményben esz részük. Kell, hogy minden protestáns orgonás is foglalkozzék e művekkel és a francia orgonák építési titkaival, mert e stúdiumok csak gyümölcsözőleg és inspirálóiéig halhatnak a német és magyar protestáns orgonaművészetre. Franck tulajdonképen nem is volt született francia, A'vja belga, anyja német-flammand származású, Aachenből. Franck Liége-ben (Belgiumi született, zenei tanulmányai) Parisban végezte, 20 éves korában díjai nyert kilűnő orgonajá'ékával a híres párisi konzervatóriumon. Már fiatalon a St. Clothilde-templom orgonása lett. Később a Nemzeti ZenekonzervWórivm- ban tanárkodottt. Templomi orgonád tisztét élete végéig megtartotta. A párisi közvélemény a francia Bach-ot látta benne. A mi magyar Liszt Feren- ciink is elragadtatva hallgatta orgona- játékát a St. Clothilde templomban. Mi, magyar protestáns orgonások, ünnepeljük meg emlékét azzal, hogy a mostani Bach-év elmúltával fokozottabb figyelmet szenteljünk Franck orgonaműveinek. Zalánfy Átadói1 DélszabolcS. A reformáció hetében a nyíregyházi lelkészek és vallástanárok egy héten keresztül minden este előadást tartottak a nyírszőUősi templomban. Csillaghegy. Nagy érdeklődés mellett rendeztek szereteivendégséget, amelyen a gyülekezet ifjúsága több evangéliumi jelenetet adott elő szép sikerrel. Előadást tartott az evangélikus egyházi sajtó feladatairól és szolgálatáról Váradg Lajos csepeli lelkész, alesperes. BIBLIA-OLVASÓ November 12, vasárnap. Jer. 14: 7, Rám. 5; 8—9. ..... , , Je l. 7:9—17. Amikor mindnyájan megállunk Isten színe előtt —- ennek az eseménynek egy részletét olvasom itt — Lenyűgöz az az egyöntetű dicsőítés, amivel mindenki az Űr felé fordul- a nagy sokaság, az angyalok, a vének, minden teremtett lény. Valóban minden térd meghajol akkor őelőtte. — Megrendítő látni, honnan jöttek az udvozulók s hogyan állanak az Ür előtt. Nyomorúságból, szenvedésből, szennyből, a bűn mélységeiből jöttek. De fehér ruhában állanak! Krisztus vére megtisztította őket. Közéjük a Krisztus által juthatok csupán. — Micsoda bőség az, amiben ott részük van! Isten védi őket. Nincs éhség, szomjúság. Krisztus ad bőven mindent „füves legelőkön és csendes vizeken“’. Nincs többé okuk könnyet ejteni. — Isten azt akarja, hogy egykor én is ott legyek * így dicsérjem őt. — Jel. 3:1—6. November 13, hétfő. : ‘ .'*•■**• Es. 55:5, Kol. 1:18. * s - ------, . ; ; ’ -“' i-vt uuvuAiutcK seregeiien aj> cserjein az Urat, így kell megállnom itt: szüntelen honvággyal a mennyei otthon után, ahol Krisztussal egvütt a feltámadás' által romolhatatlan testben, őhozzá hasonlóan járhatok. — Vágyódom-e ez után — s ez a vágyódás meglátszik-e az életemen? —- Jel. 3:7—13. November 14, kedd. Joel 3:16, II. Kor. 1:5. ü- Tun. 1:6—12. Csodálatos lélek: erő, szeretet és józansággal text. Szent hívás: nem a mi erőtlenségünket nézi, hanem az ő kegyelmes kiválasztását. Rendíthetetlen bizonyosság: tudom, kinek hittem. — Ezt a lelket adja neked is Isten. így hív téged is s ha Krisztusra nézel, ez lehet a te bizonyosságod is. — Jel. 3:14 22. November 15, szerda. Zsolt. 103:2—4, Ef. 1: 7. Máté 22:23—33. Van-e feltámadás — ezt nem a hit kérdezi. Ez a kísértő kérdése. Minél tovább firtatjuk, annál inkább ilyen gye- rekes játék-kérdéssé válik. A feltámadás a hit számára szent bizonyosság, amikor Isién látása sokkal jobban be fog tölleni és ragyogni mindent, semhogy ez lenne az első kérdésünk: ki áll mellettem. — Jel. 4:1—11. November 16, csütörtök. Es. 42: 3, 11. Kor. 1:3—4. II. Kor. 5: 1—10. Hitben járunk. Ezért 1. életünket nem csupán néhány évtizedes távlatban látjuk, 2. a mennyei hajlék számunkra felettébb drága, 3. hallatlanul fontos számunkra és döntő mindaz, amit e testben, vagyis a földi életben cselekszünk. — Jel. 5:1—14, November 17, péntek, Zsolt. 105:1, Ján. 4:35. II. Kor. 4:3—18, Ez a tegnapi igét előzi meg, de fűződik a szerdaihoz is. Külön mondanivalója: 1. a hit szólásra indít. A néma hit elsorvad, 2. Isten minden munkája azért van, hogy minket Hitre vezessen, 3. a hit csüggedésmcntes. Sem szenvedés, sem a láthatók esüggesztő erői nem rendítik meg, mert arra néz, ami örök. — Ilyen a te hited is? — Jel. 6:1—17. November 18, szombat. Zsolt. 11:7, Es. 4:21—22, Ján. 3:16—21. Isten mindenkit üdvözíteni akar. Krisztus azért jött közénk, hogy mindenki megismerhesse s hitre juthasson. Nem is vár azért mást tőled, mint Krisztusba vetett hitet Ez számodra annyit jelent, hogy világosságban fogsz járni. Mindent a maga helyén fogsz látni és értékelni. De annyit is jelent, hogy hited a gyümölcstermő életben, a cselekvéseidben természetszerűleg meg fog látszani. — Zsolt. 39:5—14; Jel. 7:9—17. K. R.
