Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-11-12 / 46. szám

1950 november U,

Egyet szám ára 1 forint

XT. évfolyam, 46. nin

UTHER-SZOVETSEG LAPJA

Evangélikus vélemény arról, hogy a Vatikán dogmává tette:

Mária testi mennybemenetelét

A Genfben megjelenő Otiummi

scher Pressedienst, at egyházak tílágtanácsának a sajlótudosító kő- nyoinatosa legutóbbi számában közli, hogy egy ökumenikus körnek öt tagja, a heidelbergi evuugéiivus teológiai fakultás professzorai E. ócnlink professzor vezetése alatt Mária mennybemenetelének dogma, tizálásáról egy szakvéleményt fogalmaztak meg, melyet római katolikus teológusok egy csoportjának adlak át és most a müncheni Christian- Kaiser könyvkiadóvállalat útján nyilvánosságra hoztak.

„A Szentírásmondja a szakvélemény, „elismerten sehol sem tudósít Mária menny beszállásáról... Mivel Mária mennybemenetelének kinyilatkoztatása az újtestamentomi iratokból hiányzik, nem is lehetséges „allegorikus úton** más helyekből „egy Írásbeli bizonyítékot levezetni“. Az első öt század egyházi hagyományaiból sem lehet bizonyítékot találni, méginkább az egyházatyák hallgatása bizonyíték egy

ii.V-n hagyomány létezése ellen. Végül a kísérlet is visszautasítandó: „a mennybemenetel kérdésében teológiai következtetéssel tanúkat pótolni“, Végezetül igy szól:

„Egy egyház, amelyik Máriának a testi feltámadását és mennybemenetelét dogmallzálja, apostoli hitelesség és egyben isteni küldetés nélkül jár cl és öuha- \ talinúlag határozza meg azt, amit UdvösségszUkségébdl hinni kell.,. üdvtányeiáet produkál, anélkül, hogy azokat megalapozná és anélkül, hogy azokat továbbiakban bizonyítani tudná. Magát pedig az apostolok felé emeli“.

Az okirat második részében ennek

az új tannak a következményeit különböző dogmatikai alapvető tanokkal világítja meg. Az egyházi tan nézetéből „az örök Istenfiának földi anyja“ úgy áll elöltünk, ahogy nekünk „az evangéliumok a kegyelem- teljes anyát egyben hitben megkísérlőit asszonyként“ mutatják. „Így ő a hitben példakép.“ — Még komolyabbak a chrislologiai következmények. Mária mennybemenetelének dogmává tétele úgy tűnik fel, mini „jelentékenyebb további lépés abban az irányban“, ami végeredményében oda vezet, hogy Mária Krisztus melleit „úrnő és királynő“, sőt mi több, „közvetítő“ és „megválló- türs“ lesz. Noha megkísérli a római teológia magát érthető megkülönböztetésekkel biztosítani, azonban letagadhatatlan, hogy az egyház egyszerű tagjai félreértik azokat. — Abból sz evangélikus tanból, hogy „Krisztus az egyedüli közbenjáró Isten és az ember között“, következik, hogy a mi hitünk felbonihatat’-anul ezzel a Krisztussal van egyedül összekötve és magát csakis őhozzá tartja.

J1 Mária mennybemenetelében ▼alá hit már nem az az újiestú- men tömi hit, melyben Istennel Jézus Krisztusban találkozunk“.

Itt előáll „a Jézus Krisztusban ▼aló hitről lesiklás veszélye“.

Az eddig felhozott okok mellett latba esik az, hogy ez a tíoguiába- foglalás „az általánosan elismert tudományos eredményeket tekinlély- elvileg hatályonkívül helyezve jöhetett csak létre“. Ezzel „a római katolikus tudományos teológiai munka... alapjában véve kérdésessé vált“.

Ahelyett, hogy a többi egyházak- * kai azon küzdene, „hogy az ezen ! egyházak közötti különbségek méréséit csökkentené ..., a római egyház a Mária mennybemenetelének hittételbefoglalásúviif az elkülönülések mérvét szaporítja“. „Az egyházak egymáshoz közeledési törekvéseinek közepette a mai időnkben“ ezt a dogmibafoglalást ügy kell értelmezni, „mint a római egyház elvi NEM-et mondását a keresztyén egységre“.

Végül a keresztyéniig közös tanűbizoríyságtéíels a mi „keresztyáneUe- nes és nem keresztyén kortársainkkal szemben“ is veszélyeztetve van ezáltal a dogmábafoglalással. Mivel az Evangéliumi Egyházak „egy my- íhos dogmába foglalását, mely a tör- lénfeti alapját nélkülözi“, nem fogadhatják el.

Emlékeztet a szakvélemény arra

is, hogy az ökumenikus közeledés veszélyeztetve van az egyik oldalon a „valóságkérdés bizonytalanná tételével“, a másik oldalon pedig „az önigazság veszedelmével“. „Adná Isién, hogy az Oekumené minden egyházának megmutatná az utat, mely mindkét veszély között átvezet ..., a kereső szeretet útját az egységhez és az igazsághoz, melyért a mi Urunk Jézus Krisztus imádkozot!“ — fejezi be fejtegetését a nyilatkozat.

A Vatikánnak ez az újabb Szent- írás-ellencs lépése tehát nem egyéb, mint kthivás a világ protestantizmusa ellen, mely komolyan veszi a bibliát. Kihívás minden komoly, értelmes keresztyén ember ellen, amivel o keresztyéneket tovább akarja vezetni a bigoltság, a lelki sötétség és a bnbonnság útján, ami ellen a reformáció fellépett. És nem kevéshbé kihívás ez az új dogma, mely Mária mennybemenetelét r. k. egyházi hí. aja- los tanítássá teszi, a modern ember ellen, akinek valóság;smerc- tét, Igazságkeresését, emelkedett, tiszta vallás után való vágyódását kicsúfnlja. A Vatikán a reformáció ntán négyszázötven évvel Is Vsftkán maradt, s Luther ezt a pápai bullát Is azonnal elégelné.

A svájed református sajtószolgálat fces^molra az ottani lelkészek magyarországi utazásáról

\ Svájci Református Sajtószolgá- I jelenti november 1-én:

M. Praderwtnd, a Református Vili "szövetség főtitkára és H. Hettitern.

Svájci Rcfo'máius Segítőszolgálat v. -etője, a református egyház vendf;- : ’-.ént ok’óVr 12—25-ig beutazták Magyarországot. Hellstern lelkész a következő beszámolót adja látogatási ■■.rőt:

— Amikor három évvel ezelőtt

Magyarországon járlam, még világosan láthatók voltak a háború ütötte sávos sebek. A bámulatos méretű újjáépítés ma már annyira előrehaladt, hogy szinte keresni kell a háború nyomait.

— Természetesen leginkább az egyház élete érdekelt bennünket. Bevz élhettünk a legkülönbözőbb egyházi emberekkel. Láttuk, hogy némelyek némely dolog felől különbözőképpen gondolkodnak, de általában örvende

tes egységben járja útját a magyar református egyház. Ez az egyház mindenekelőtt a a ért hálás, hogy istentiszteletein teljes szabadságban hirdetheti az evangéliumot. Különösen meglepett bennünket, hogy a legtöbb gyülekezet, arqplynek temploma a háborúban elpusztult, azl már újra felépíthette. Ez sok helyen az állam igen tekintélyes anyagi segítségével történt. Az istentiszteletek erősen látogatottak. Mint svájci emberek, gyakran nagyon szégyeltiik magunkat a magyar gyülekezetek láltára,

— Magyarországon ma olyan egyház van, amely egyáltalán nem szenved lelklészhiányban.

— Nagyon örülünk, hogy a svájci egyházaknak és gyülekezeteknek átadhatjuk ennek az egyháznak testvéri üdvözleteit, — hangzik a svájci lelkészek otthoni beszámolója magyar- országi utazásukról.

Készülj

az Ige hallgatására

L Tessz. 5, 1—10.

A keresztyén ember alapállása ez: mindkét lábbal ugyan szilárdan föl- dönáilva, mégis állandóan fürkészve a keleti égen, hogy „ama fényes és hajnali csillag“ félkel-e már? F.z a „fürkészés'* nem valami lanyha néze- gelődés a keleti égen, hanem felajzott feszültségben való várakozás, szakadatlan készültség és állandó őrségállás. Szinte remegő és repeső várakozás a visszatérő Jézus Krisztusra. És ebbe az alapállásba nemcsak egy-egy napra vagy ádventra helyezkedik bele a kieresztvén ember, hanem ez a feszülő várakozás egész életének a beállítottsága lesz. Gondolatait, cselekedeteit, teljes valóját „az Ur napjára“ irányozna be. Abban a pillanatban, amikor egy keresztyén ember ezt az alapállást feladja, a keresztyénségnek nem egy / hittételét, hanem magát a keresztyénséget adta fel. A keresz- tyénség és a mi személyes lelki életünk is mindig ott erötlenedik meg és folyik széjjel, amikor Jézus Krisztus visszajöveclének bizonysága elhomályosul és hátiérbe szorul.

Sürgősen szüksége* ebbe az alapállásba való bei elletve/Keit esünk, mert az Ur égésién biztosan visszajön, de egészen bizonytalan hogy mikor. Ennek időpontját csak az Atya tudja, 'li ok az év és a perel Megjelentve ugyan, — hiszen az ige félreérthetetlenül beszél róla » dia nem bejelentve érkezik. Talárt a várakozó készenlét egyik kihagyott ütemében. „Mint a tolvaj éjjel“. Alkalmatlan időbeni

Éppen ezért, mindazt, ami akadályozza a szakadatlan figyelmet, a szünelnélkiil, frissen tartott vigyázó készséget, azt haladéktalanul el kell vitnünk. Az éjszaka leple alatt végzett cselekedetek gátolnak az őrtállás- ban. Mivel „az éjszaka nem szégyenlős“, annak tettei felőrlik az „éberséget“ és tompítják a „józanságot'“. Az Istentől való készültséget mindig gyengítik az emberi lelkesültségek: különböző ittasságok, mámorok és kábulaiok! Saját magunk vagy mások névé ől, dicsőségétől, képességétől, vág5’aitól és álmaitól meg ne ittasod- juhkl

Ezzel szemben ahol igazi várakozás van, ott új ruhákba való öltözködés van, mint a lakodalmas házban. ahová a vőlegényt várják. Erre biztat az apostol is: „felöltözvén a hitnek és szeretetoek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe“. Ezekbe az öltözetekbe csak a Szentlélek Úristen tud beleöl- fözleni bennünket, ü szítja fel hi iin- ket, lobbantja lángra szeretetünket és teszi élővé reménységünkéit Ebben az öltözetben kegyelemből tudunk „éberen és józanul*“ őrségen állni. Hitünk az értünk meghalt, de feltámadott élő Jézus Krisztusra tekint, elfogadja a*, ö szeretetét, melytől maga is szere- le're gyullad és a Jézus Krisztusnak i álltunk való megtapasztalt szeretete élő reménységet ad szívünkbe üdvösségünk felől. így aztán már nem parancsból várunk, hanem önként, boldogan. Mint a menyasszony vőlegényére. Várunk a beteljesedésre!

Mert az Úrnak napja, azok számái'a akik a hit, remény és szeretet öltöző ében, mint a világosság fi^i várnak: az üdvösségnek a napja, „Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanemhogy üdvösséget nyerjünk a mi Urunk Jézus Krisztus által“. A beteljesedés pedig jelenti a színről-színre látást, veäe való állandó együttélést és övök dicsőségbe való részesedést. Ezért az őrségen a világosság fiai, csodálatos öltözetekben, örvendezve várnak az örök örömre!

Kegyelem, hogy jön Jézus. Kegyelem. hogy éberen tudjuk várni! Kegyelem az örök ö'öm.

Kúldy Zoltán.

UJ híd a Dunáit

As ország háborús Megpróbáltatásai Idején a hidak Jelképekké lettek. Jelképei a háború esztelen pusztításának, a német és nyilas hordák felelőtlenségének, a szétszakított, háborútól és nyomortól megzavart életnek. A felszabadulás ntán a hidak jelképekké lettek újra. A nemzet mag ára találásának, hőst erőfeszítésének, az élet újra megindulásának, az alkotó erőnek, a tervszerű újjáépítésnek példáivá. Gyönyörű, gyönyörű hidak! A tárgyilagos, terebélyes Margit-hfd, a kecses, történelmi Lánchíd, a komoly, zsúfolt Szabadságiad, a lázas sietséggel magát a szétszakított Budapestnek ajándékozó Kossuth-hid, mind ilyen jelképekké tettek. De Qyenrklié lettek a többiek Is. A Duna, a Tisza, a Maros, a Szamos, a Körös felrobbantott és újjáépített hidjai.,. És most hozzájuk lépett a budapesti—óbudai Sztálln-híd Is. Átíveli a két munkásvárost, Óbudát és Angyalföldet, közben útbaejtve a Margit-szigetet, mely a felszabadulás óla beléptidíj nélkül lett a budapesti egyszerű emberek pihenőhelyévé.« Jelkép ez is. És a neve ts jelkép, meg a felavatást időpontja is, az OktA. béri Nagy Szocialista Forradalom dátuma... Egy híddal több, vagyis egy eredménnyel több!... Magyarok, keresztyének, örvendezzetek! Jtőkénk van, • építünk! Építünk, a bízunk. A gyermekeink botdog jövőjében bízunk!

Hrotnddka :

P»

Egyházaink küidslése és felelőssége a mai változásokban“

Jan Hromádka, a prágai Comenlat

egyetem rektora, aki jelenleg Buda- pesien tartózkodik, előadást tarlóit Zsolnán „Egyházaink küldetése és felelőssége a mai változásokban“ címen.

„Mindenek előtt tudomásul kell vennünk — mondotta — hogy az 19ö0-ik évben élünk s nem az 1938 vagy 1920, éveiben. Kíséreljük meg ezt a korf megvizsgálni kizárólag a hit szemszögéből. Itt a legfőbb az, hogy a valóság szilárd talaján álljunk s ne gondoljuk magunkat abba a világba, amely már nem létezik, hogy ne jussunk légüres térbe.

A világ két táborra oszloll: a keleti és nyugatira (ez nem tökéletes megjelölés). A Szovjetunió által meghatározott szférában élünk. Mint kicsi evangélikus egyházak Astól-Kináig reprezentáljuk a reformációi keresztyén séget. Itt vívjuk a lelki harcot, amelytől — emberileg szólva — függ a reformációi kere^ztyénség jövője. Ezt tapasztalataim alapján mondom, amire bizonyságul szolgálhatnak nyugati barátaim levelei. A világ pro- lestánssága, tudván, hogy az Ür ide állított minket, nézi, hogyan építünk. Ebben az óriási, 700—800 millió embert befogadó térségben csak maroknyi a mi szlovák, cseh, lengyel, magyar és keleti német evangélikusaink száma. Ezek a német evangélikusok is tudatában vannak annak, hogv el kell felejteniük a múltat és meglátniuk azt, ami történik. Arról van szó, hogy ebben a tengerben, amely nem lesz kisebb, sőt ellenkezőleg, hogyan formáljuk a jövőt. l)e legelőbb arról, mik a mai változások.

Az embereik nem veszik komolyan a mai változásokat, mert nem valóságos világban, az 1920, 1938, 1948-as években élnek. Nem tudják, hogy itt többről van szó, mint politikai változásról. ök ebben a helyzetben mintegy álleletni akarnak, megvárni a zivatar végét esernyő alatt, merthogy újból kisüt a nap. Olyan változásokat élünk, aminőkre kevés példa van a történelemben. Az egész világra kiterjedő jellegük van. Nemcsak Europa, de az egész föld benne van. Az •mberek szerte a világon hisztériások. Ez annak a jele, hogy valami mozog a lábuk alatt, hogy változik az alépítmény és szakadékok támadnak. Ezek a változások 1911-ben kezdődtek, de nem nyertek megoldást a második világháborúban sem. Az emberek, akikel cselekedni látunk, csak kicsiny, jobb vagy rosszabb képviselői ennek az új forrásnak és munkának.

Az, ami történik, nem az emberek dolga, hanem Isten ítélete. Csodálkozom embereken, akik olvassák prófétáikat és evangéliumaikat és nem látják Isién Ítéleteit, Azok, akik ezeket az ítéleteket végrehajtják, nem is tudják, hogy ök csak eszközei ezeknek a mélységes változásoknak. Ezek az óriási változások egy új világ- katnszlrófa veszedelmében történnek, amelyről senki sem nyújthat biztosítékot, bogy nem jő el és nem végzi e! pusztító müvét. Ez ma nagyobb veszedelem, mint tavaly. Ma a nemzetközi dip’omácia harcai is durvább formában folynak.

A mai változások maradandó nyomokat hagynak. Ez nem a dzsingisz- kánok, tatárok betörése, Hitler rendszere. Ezek a változások a jövendő életet formálják.

Mit kell cselekednie ebben az időben a Krisztusban hivő eyyháznakt Eel vagyunk-e lelkileg fegyverkezve?

Szét kell vernünk a régi egyházi formákat, ha én magam, mint orthodox, szeretem is a hitvallásokat. Da mit kezdhetünk azzal ebben a nagy küzdelemben? Ezek a hitvallások legfeljebb oda segítenek, ahol a re- formációs tanítás született. Megérteni a hitvallások által, mit is akart a reformáció.

Ma nem nézhetünk a változásokra

Lót feleségeként. Különben mi fa sóbálvánnyá leszünk és a hatalom szétzúz minket. Ezekbe a harcokba a hit erejével, bűnbánattal, de egyben örömmel is kell menni. Ahol ez nincs, nincs elszántság. Aki hisz Urában, biztosan fog állani és kész lesz hordozni a harc következményeit is.

Megérteni a helyzetet és taglalni azt, ez nem kollaboráció (együlimű-. ködfa). Kiértékelésénél a hit a harc legnehezebb terhét fogja hordozni.

Ez Isten igéje

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.“

n. Korinthusi levél 5: 17.

A keresztyén ember új teremtés. Isten újjáalkotott műve, aki mindenről máskép beszél, gon doikodik és (tél, mint a világ.

S mivel ő maga új ember lett, néki is újjá lett minden. Itt a hitben, egykor pedig nyilvánvaló lényeg szerint is.

A világ például bűnös eredete és ó-embere miatt nem tud a halálban mást látni, csak rettentő ellenséget, amely véget vet az életnek és minden örömnek.

A keresztyén ember viszont mivel új teremtés lett, egészen mást, sőt ellenkezőt tud látni a halálban.

Rossz dolgában Is tud boldo- . gan dicsekedni. Kincse van akkor ' is, mikor szegény, hatalmas úr akkor m, mikor börtönben ül, \ erős akkor is, mikor gyenge és beteg, merő dicsőségben fürdik ) akkor is, mikor gyalázzák.

Mikor pedig meghal, csak új, igazi ember lesz belőle. Megújul a szive, s megújul körülötte minden. Már e földön ejkezdi jövendő éleiét, amelyet most még csak hitében hordoz, de ame>v egykor teljessé és nyilvánvalóvá lesz.

Luther