Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-11-05 / 45. szám

Evawqéllki»« ilef 2 XI. Protestáns Napok A megnyifó-ünnepség A XT-lk Protestáns napokat októ­ber 28-án este 6 órakor nyitották meg a Calvin-téri reformálás temp­lomban. A bevezető áhítatot dr. Beök Iván, az evangélikus egyetemes egyház felügyelője tartotta, aki a többi közűit a következőket mondotta: „A reformáció évfordulójával kap­csolatban rendezett Protestáns Napok időben egybeesnek népünk hatalmas megmozdulásával, a Buda­pesten rendezendő békekongresszus- sal. Mi nemcsak ezt az időbeni egybeesést vállaljuk, hanem szívünk szerint veszünk részt népünknek a béke megszerzésére, megvédésére és megtartására irányuló erőfeszítésében. Isten igéjének fényében látjuk, hogy az emberiség számára legszebb alka­lom, társadalom, kultúra, civilizáció építésére a béke és ez szinte az egyet­len áldott lehetőség arra, hogy ön­magunkat, a f debar áfáinkhoz való kapcsolatainkat és Istennel való viszo­nyunkat építsük, emberi mivolt unk legszebb célkitűzéseit megvalósítsuk. Ezért már a békére való igyekvés Is boldogít éppen úgy, mint ahogyan el­lentéte, a háborúskodás, békétlenség, háborúra való készülődés szerencsét­lenné tesz. Amikor tehát mi minden erőnkkel részt akarunk venni ebben az építőmiinkában, ugyanakkor vilá­gosan látjuk azt is, hogy a béke nem csupán az emberi erőfeszítéseknek a jutalma, hanem Istennek csodalatos ajándéka. Az Űr Jézus Krisztus fel­támadása után, amikor megjelent ta­nítványai körében, békességet ígért és ajándékozott nékik. Ezért mi, ma­gyar protestánsok nemcsak építjük a békét, hanem imádkozunk is érte.“ A protestáns sajtó ' A magyarországi protestáns egyhá­zak sajtómunkásai 1950 október 30-ón rei Országos Protestáns Napok alkal­mából konferenciái tartottak, ame­lyen az egyházi sajtó időszerű fel­adatait beszélték meg. A vita A konferencián Dezséry László ev. püspök elnökölt, akinek megnyitó beszéde után dr. Kádár Imre, a ref. egyetemes konvent sajtóosztályának vezetője előterjesztette a határozati javaslatot. A vita során az első hoz­zászóló Váradig Lajos csepeli ev. al- esperes volt, majd dr. Pákozdy László Márton debreceni ref. teoló­giai tanár. Csepregi Béla, az Elő viz szerkesztője, Fekete Sándor, Az VT szerkesztője, dr. Victor János ref. teológiai tanár és Bottyán János, a Refi mátus Egyház szerkesztői, Ben­czúr László a Luther Márton Intézet igazgatója az „Evangélikus Élet“ részé­ről, dr. Finta István, a Ref. Egyetemes Konvent elnöki osztályának vezetője, Szabó László, a baptista „Lelki Eiet“ szerkesztője, Beme László, a Refor­mátus Híradó szerkesztője, Rácz Endrédé, az Üt szerkesztőségi tit­kára. Gádor András ev. vallástanár és Hajdú Péter, a ref. időszaki la­pok munkatársa szólaltak fel. Ez­után Hromotka Jan, a prágai Húsz János Teológia tanára csatlakozott a javaslathoz és ígéretet lett arra, hogy hazatérte után Csehszlovákiá­ban hasonló mozgalmat fog kezde­ményezni. A konferencia elhatározta, hogy az alábbi üzenetet intézi a külföldi pro­testáns sajtószervezetekhez, az egy­házi sajtó munkásaihoz és az Egye­temes Egyhizlanács sajtóosztályá­hoz: Kedves Testvéreink az Or Jézus Krisztusban! A magyar protestáns sajtó n leg­utóbbi években mélyreható átalakulá­son ment keresztül, mert ez a sajtó egészen új felelősségre ébredt. Ez a sajtó üzen most nektek, a Krisztusban testvéreinknek, részeslár- sainknak az egyetemes keresztyén egyház sajtójáért való felelősségben. 'A reformáció emlékünnepe alkalmá­ból tartott országos sajlóankétiinkön egyértelműkig úgy láttuk, hogy most, a háborús feszültség nő- > vekedésénok napjaiban az cgy- ) házakra, #z egyházak sa jtójára ki­váltképpen a békéltetés szolgála­tát bízza az Isten, Bki Krisztusban megbékéltetett ben­tiünket magával. Ebben a látásban talán nincs is különbség a keresz­tyének közolt. De ebből az általános­ságban elfogadott békefelfogásból egyenesen következik: a Krisztusban megtalált békességünket akkor vesz­tjük komolyan, ha — éppen mint a megbékélt emberek egyházai — teljes odaadással és elszántság­gal segítünk megvalósítani és megőrizni a konkrét, a földi békét az emberek között. „E földön békes­ség — ez az égi üzenet volt a Kiss Roland, a református konvent fögondnoka a következőket jelen­tette ki: „S*tslgáIaJ«mk nem lebeghet légüres térben, hanem népünk, valóságos ja­vát keresi. Protestáns lelkészek és egyházi tisztséget viselő világiak or­szágszerte rcsz-t vesznek a békém oz- gn> ómban, a békebizottságoknak tag­jai, sok helyen elnökei. Most, ami­kor az impemMzm:is háborúra uszító Őrjöngése egyre fokozódik, a protes­táns lelkészek is fokozott mértékben szolgálják a templomi szószéken is a béke ügyét és társadalmi tevékenysé­güket is a béke szolgálatába állítják, — bizonyságul és figyelmeztetésül nemcsak a protaslánsoknak, hanem az egész világnak, hogy Jézus a bé­kesség fejedelme. A protestáns pap­ság jőréwe ma már megszabadult a reformáció történelmi múltjához mél­tatlan nyűgöktől és felszabadultan sugározza, a nép felé azoknak a meg­nyilatkozásoknak ébresztő tartalmát, amelyekben a protestáns egyházak hivataloson is állástfogiakak a szo­cialista társadalmi rend építése és a béke védetem mellett. A protestáns papság nagyrésze utolérte a történel­mi fejlődést és annak útján megával ragadja az egyház népét is. „A jövendő a béke emberéé.“ Jó lesz, ha ezt megjegyzik azok a szeren­csétlen tévelygők, ha vannak még ilye­nek, akik a Háborútól várják a jobb ; jövendőt. A protestánsok hitének és cselekedeteiknek megfelelő zsinórmér­téke a szentírás. Nekünk a jövendő emberei, a béke emberei mellett kell államink. A megnyitó ünnepségen a Fasori egyházközség énekkara szerepeit Peskó Zoltán karnagy és orgonamü- vész vezetése alatt. közös értekezlete tárgya a mostani Protestáns Napok alatt minden templomunkban meg­tartott evangelizációs hétnek. A mi egyházaink egyértelműleg úgy látták, hogy kötelességük békeszolgá­latuk komolyságáról bizonyságot tenni: kötelességük odaállani azok­nak az oldalára, akik — a társadalmi és történeti lét síkján — ugyancsak a békét akarják, akár keresztyének, akár nem, akár segítségül hívják az Ür nevét, akár mi hívjuk öt helyet­tük és érettük b segítségül. Ezért frtnk alá ml a stockholmi békefelhlvást és tettünk meg ez­zel egy olyan első lépést, ame­lyet okvetlenül meg kell tennie annak, aki a másodikat és a harmadikat is meg akarja tenni közös célunk: a béke megóvása érdekében. Az atomfegyver betil­tása, az atomfegyvert előszűr használó kormány háborús bű­nössé nyilvánítása, az általános lefegyverltczésre Irányuló tárgya­lások megkezdése: valóban olyan minimum, amelyet lehetetlen nem akarnia annak, aki a többet, sőt legtöbbet: Isten országának tökéletes békességét is akarja­Magyarországon ma nemcsak' a protestáns felekezetek jutottak egy­ségre a béke kérdésében, hanem a római katolikus egyházban is új sze­lek kezdenek fújni. Szemben azzal a „politikai egységfronttal“, amelyet nyugaton prédikálnak a háborús uszítok a kelet szocialista országai ellen, nálunk a keresztyének együtt­működése van kialakulóban az építő békéért, a nagyobb társadalmi igazságosságért, a Jézus Krisztus evangéliuma iránti nagyobb engedel­mességért. Kérve kérünk titeket, ne hallgassa­tok a teológiai formulákba bujtatott tagadásnak, embergyilkos gyűlöletnek a szavára, ameiv a keresztyén egy­házakat is a háborús uszítás esz­közeivé akarja aljasftani. Hallgassa­tok inkább azokra a komoly keresz­tyén emberekre, a vilógkeresztyénség tanítóira és vezető munkásaira, akik nem szűnnek meg bennünket meg­látogatni és maguk tesznek bizony­ságot arról, amit nálunk láttak és tapasztallak. Főleg pedig hallgassa­tok a bennetek is lakozó Szent Lélek Cristen bizonyságára, aki közüliünk hatalmasan munkálkodik s aki állal veletek együtt építtetünk mi is Isten templomává a ti népeitek és a mi népeink számára. Szálljatok szembe határozottan a gonosznak azzal a tö­rekvésével, hogy szembefordítsa egy­mással a keresztyén egyházakat is és elvegye tőlük szép feladatukat: a béke evangéliumi szolgálatát egy bé­kéden világban. Akik egyek vagyunk Krisztusban, legyünk egyek egymás­sal és minden békeszerető emberrel a béke önfeláldozó szolgálatában! Gyülekezeti «■■iifinn—•Ti!~r~ i •■«■an*♦aynfryweud hírek Hroméiüi professzor Budapesten. A magyar protestáns egyházaknak ismét nagyhírű vendége van. Megér­kezett Budapestre Hromádka proíesz- szor. a prágai Húsz Fakultás rendsze­res theológiai tanszékének tanára, aki kimagasló szerepet játszott a há- borútutáni csehszlovákiai egyházi életben, s elsők között volt, akik a szocializmusban elhelyezkedő egyhá­zak kérdéseit felvetette. Hromádka professzor résztvett a magyar protes­táns izmus reformációs ünnepein, s több hetet tölt Magyarországon. Békesség a földön Budapest minden protestáns temp­lomában az Országos Protestáns Na­pokkal kapcsolatban a fenti össze­foglaló címen igehirdetés-sorozatokat tariotlak. A protestáns testvéregyhá­zak közötti megértés és együtimun- kálkodás szimbólumaképpen ezeken az igehirdetés! alkalmakon szószék­éi lelkészcserével kapcsolták egybe az igehirdetéseket. Az igehirdetést a következő lelkészek végezték külön­böző templomokban: Scholz László, Gálát György, Fekete István, Fogarassy Árpád, id. Rimár Jenő, ifj. Rimár Jenő, Ferenczy Zoltán, Fodor Ottmár, Kósa Pál, Olt Vil­mos, Danhauser László, Bottá Ist­ván, Pásztor Pál, Rezessy Zoltán, Dávid János Zay László, Brebovszky Gyula, Bándy István, Komjáthy La­jos, Takács József evangélikus lel­készek, dr. H. Gaudy László, a pesti evangélikus egyházközség igazgató- ie.ikésze és Dezséry LászkP püspök. Evangélikus szószékeken szolgáltak: Kiss Sándor, Szamosközy István, Joó Sándor református lelkészek. A hívek sokhelyütt igen szép számban vettek részt ezeken az alkalmakon. Újpest A reformációi igehirdetési soroza­tot Sikter László lelkész végezte. Az alag—dunakeszi fiókegyházban október 29-én reformációi vallásos est volt a templomban. Szavalatokon kívül az új alag—dunakeszi énekkar mutatkozott be szép énekszámával, Perlitzy Géza kántor vezetésével. Az esten evangelizált az örökéletről és az örök kárhozatról Mázsa Márton lel­kész. November 5-én az anyagvüle- kezetben lesz szcretetvendégséggel egybekapcsglb - reformációi vallásos est. Ezen Fekete István kőbányai s. lelkész hirdeti az igét. Sopron Október 15—22-ig D. Kap! Béla ny. püspök evangélizúciót tartott „Légy szőlő vessző!“ címen. Ján. ev. 15:1—10. Az evangélizáció keretében minden reggel imaóra, a déli idő­ben házi- és beteglátogatások, házi istentiszteletek és úrvacsoraosztások voltak. Az evangélizációval kapcso­latban szép szolgálatot végzett a gyülekezeti énekkar is. Az Óbudai gyülekezetben november hó 5-én d. u. 8 órakor szeretetvendégség lesz, melyen Bandi István tart előadást, Aczéí Mária és Komjáthy Ildikó—Kinga verseket mond, Vass Tamás pedig hegedül. Kérelem! ! [ { Az Evangélikus Egyetemes Egyház könyvtára azzal a kéréssel fordul a hívekhez és a lelkészi hivatalokhoz, hogy a folyóiratgyiijtemény számára az „Üj Harangszó“ hiányzó példányait címére megküldeni szíveskedjenek. Hiányzik: 1945 évi teljes évfolyam; 1940.“ évfolyamból: 1, 10—12, 23, 31; 1947. évfolyamból: 9,, 13, 16, 17, 20, 27; 1948. évfolyamból: 1, 3, 15, 23, 24, 26; 1949. évfolyamból: 1—43, 51; 1050. évfolyamból: 1—2, 10, 12, 28. Az ország evangiélikuisságának köz­kincse az Egyetemes Könyvtár. Szük­séges, hogy ebből az egyházi lapból a kutatók Számára rendelkezésre állja­nak a teljes évfolyamok. Hisszük, hogy híveink megértik kérésünket és segítenek könyvtárunk kiépítésében. Hittankönyv megjelenése Megjelent az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály kiadásában Kemény La­jos Bibliai történetek c. hittankönyve az általános iskolák I-—II. osztálya számára. Ara 2.— Ft. Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosz­tálynál (Budapest, VIII., Üllői-út 24, Luther Társaság könyvkereske­dése. A Sajtóosztálynak csak a pénz beküldése után van módjában a rendeléseket leszállítani. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály. Budapest—Angyalföld A Budapest-Angyaiföldi lelkészi kör november 5-én, vasárnap dél­után fél 5 órakor szeretetvendégsé- get rendez. Erre az alkalomra min­den érdeklődőt szeretettel hívnak és várnak. A szeretetvendégség után este fél 7 órakor kezdődik a nov. 6-tól 11-ig tartó gyülekezeti evangélizáció, amelyen Scholz László zuglói lel­kész szolgál. "fyefamádói igehkdetéf a A Rádióban is megszólalt egy­házunk a reformáció ünnepén. Groó Gyula egyetemes főtitkár hirdette az igét, s többek között a következőket mondotta: Kik voltak a reformátorok? Fér­fiak, akik elöltünk jártak, a mi elöl­járóink. Nemcsak időben éltek évszá­zadokkal előttünk, hanem úgy is, hogy isten vezetékül adta nekünk őket. Luther, Kálvin és a többiek ráléptek egy útra, az Isten engedelmes gyer­mekeinek keskeny útjára, hogy ezen az úton vezessék az egyházat, mind­azokat. akik hallgatnak reájuk és kö­vetik őket. így járnak ma is elöltünk azzal, amit tanítottak, ami üzenet­ként reájuk volt bízva. Nem reájuk kel! figyelnünk, nem az ő emberi alakjuk kési hogy szivünket betöltse, hanem a beszéd, amit szólo'tak. így került a reformáció népének kezébe Isten beszédéinek könyve, a Biblia. így lett szinte minden refor­mátor bibiiaforuitó. Men a reformá­torok nem azt akarták, hogy őket hallgassák az emberek, hanem azt, hogy felfigyeljenek Isten igéjére. Be­szédeik. könyveik, Írásaik ezt az egyet munkáiiák: ez ige hirdetését. Ez volt a reformáció: az Isten beszédének kizenwüíése. írtén igéjét hirdették, á reformáto­rok, s így lettek elöljáróink, mert hit ek. Egyedül az ige, egyedül Isten beszéde, ez volt a reformáció egyik nagy mondanivalója. Egyedül hit ál­tal — éz volt a második. A reformá­cióban újra megtanulták az emberek, hogy mit is jelent bibliai értelemben hhe.;? A hí; az a feltétlen nagy gyer­meki bizodalom, az a törhetetlen ra­gaszkodás Isten Ígéreteihez, az a reá- hagyfttkozás az Atya kezére, az a de­rűs békesség, ami a szívet eltölti. így hirdelte Luther. És Kálvin hozzátette, hogy a hit engedelmesség is, alázatos Krisztus győzelme a mi gfy&zelmtUtU Ezen a héten meglátogattad szü­leid, gyermeked sírját, vagy roko­naid sírját. A halottak napja meg­mozgatja azokat is, akik ritkán gon­dolnak elhúnyt szeretteikre és rit­kán gondolnak a hajálra. Ezen a héten el kellett mélyedned abban, amit Agg mondtak a régiek: „Me­mento móri“ (Emlékezz a halálra). Emlékezz a halálra úgy, ahogy a keresztyénekhez iUik, Olvasd c.-.ak a mi Lutherünket: • Urunk1 Jézus Krisztus nem állott meg félúton. Nemcsak hogy meg­halt s alászátlott poklokra, — ez még nem segített volna rajtunk véglegesen — hanem vissza is jött a halotfak közül és a pokolból. Megnyitotta az életet és a mennyet. És nyilvánosan megbizonyította győzelmét és diada­lát a halálon, ördögön, poklon, mi­kor a harmadik napon feltámadt. Ez a teteje és a veleje mindennek, ezzel minden a miénk: mart ebben van minden erő, és hatalom ezen a vilá­gon. Mert azáltal, hogy feltámadt ha­lottaiból, hatalmas ura lett a halál­nak, mindennek, ami a halálé, vagy a halálnak szolgál. Tehát: a halál nem tarthatja öt hatalmában, az ör­dög nem vádolhatja s a világ vagy bármiféle teremtmény nem sanyargat­hatja s nem árthat neki. Mindezek többé ellenünk sem tesznek semmit, mivel ezek a halálnak és a pokolnak szolgálnak, mint zsandárjai és po­roszlói és bennünket odahajtanak és ott kiszolgáltatnak. Aki azonban meg­menekült a haláltól s kötelékeitől megszabadult, úgyhogy többé nem fogják és nem nyomják, mind a többitől is megmenekült és ura lett a világnak, ördögnek, kardnak, tűz­nek, és minden nyomorúságnak, ugvhogy dacolhat velük. Mindezért a dicséret egyedül Urunké, a Krisztusé, mert ö vitte véghez hatalmas, isteni erejével, de nem a maga kedvéért, hanem éret­tünk, szegény, nyomorult emberekért, akik halálnak és ördögnek örökös rabjai maradtunk volna. Mert felöl­tötte ugyan testünket s vérünket és magára vette bűneinket, büntetésün­ket, balsorsunkat, de éppen azért tet­te, hogy kisegítsen bennünket mind­ezekből, úgyhogy ismét élő, testi és emberi természete szerint is ura le­gyen a halálnak s ennek alapján mi is benne és általa végre a halálból, balsorsunkból kijussunk. Ezért nevezi őt az írás „primo genitus mortuis"- nek, „az elhaltak zsengéje“-nek, mint aki utat nyitott és előttünk járt az örök életre, s feltámadása által mi is ide jutottunk. Olyan nagyszerű győ­zelmet aratott halálon és poklon, hogy mi, akik foglyok voltunk, nem­csak megszabadultunk, hanem győze­delmeskedtünk és rahtarlóink uraivá leltünk a hit által. E hit által öltöz­tek fel az Ö feltámadását s majdan testben feltámadunk és felvitetünk, úgyhogy minden dolog örökké lába­ink alatt hever. Luther Márton és mégis elszánt készség Isten akarat tának teljesítésére, Isten országának szolgálata, az ö dicsőségének való hódolás, a Jézus Krisztus jó vitézei­nek jó munkája. Ezt a hitet nemcsak tanították a reformátorok, hanem él­ték is. Az igére, amit hirdettek, reá- teíték az életüket. Nemcsak hittudó­sok volak, hanem elsősorban hívő emberek. Nemcsak hirdették a Jézua Krisztusról szóló örömüzenetet, az evangéliumot, hanem ez az evangé­lium betöltötte az életeket. Sőt maga Jézus Krisztus lett a mindenükké, akiben mindent megtaláltak és akiért boldogan feláldoztak mindent. Ebben a hitben lettek elöljáróink, példa­képeink s ebben a hitben kell követe nőnk őket. Mert ebben S hitben a reformátor rok jártak. Nem holt tudás volt szár mukra ez a hit, hanem az élet úija, az egyetlen lehetséges út, a keskeny út, amelyen járni lehet. Ekék a hitü­ket s nemcsak tanítottak a hitről. A reformáció kihozta a keresztyénséget a kolostorok zárt világából s egészen közel vitte a mindennapi élet dolgai- hoz. Ezért a reformáció népe csak akkor jár ma is igazán a reformáto­rok hitének nyomában, ha nyitva van a szeme és a szíve a ma kér­dései előtt. Ezekben a napokban arra készül az ország népe, hogy hitet tér gyen a béke ügye mellett. Olyan ügy ez, amely a mindnyájunk ügye, a tiéd és az enyém, a gyermekeinké és az unokáinké is. Nem kétséges, hogy Is­ién azt akarja, hogy ennek a világr nek békessége legyen. És az sem két­séges, hogy azt is akarja: ezért a békéért mi is tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Legyenek Isten gyer­mekei békekövetek és békeszerzők a így szolgálják napjainknak ezt a legr nagyobb ügyét. Ellen! FeflámaJoü! Hitoktató volt. Nem sokat tudtak róla sem az egyházmegyében, sem az egyházkerületben. Csak a tanítvá­nyai, a gyermekek között érezte jól magát. Mehetett volna már parókiára is, de inkább maradt a gyermekek­nél. Egyedül ott volt valósággal ele- méhen. Én magam is csodálattal, őszinte irigységgel tekintettem mun­kájára. Csodálatos módon magáhoa tudta ragadni a gyermekeket. Olya« volt közöttük, mint egy csodálatos varázsló. Ha az iskolában megjeleni a gyermekek, a tanítványai boldog ölömmel, kitörő lelkesedéssel szalad- tak hozzá. Azt sem tudták, hová ler gyenek boldogságukban. Ujjongó! hangon újságolták egymást túllici­tálva; kicsik, nagyok, fiúk és leányok egyaránt: — Tisztelendő bácsi voltam temp­lomban. Megyünk bibliaórára, anyur kám is jön! Egyszer láttam egyik iskola ndva­rán, amint a nyújtón bravúros mu­tatványokat végzett. A gyermekek el voltak ragadtatva. Rendkívüli módon tetszett nekik, hogy a tesztelendő bácsi ilyen dolgokat is tud. Jobban, mint ők. A gyermekek atyja, test­vére és barátja volt egy személyben. Azt ezek után említenem sem kell, hogy minden gyermek örömmel, mo­solygós arccal járt az órájára. Az első osztályban történt meg az alábbi kedves eset. Hitoktatónk Jézus Krisztus kereszt- haláláról magyarázott. A gyermekek: most is, mint mindig, csodálatos ámulattal hallgatták. Beszélt a Meg­váltó megverettetéséről megköpdö- séséről, a tövis koronáról. Beszélt színesen, egyszerű nyelvezettel. A! gyermekek szája látva maradt, ami­kor a golgotái keresztűtról magyará­zott. A magyarázat csúcspontja a keresztrefeszítés volt. Elmondotta, hogy milyen iszonyatosán fájdalmas dolog volt ez. Nagy szögeket vertek Jézus kezébe, lábába, drága véro csörgött alá a golgotái kereszten. Be­szélt még epedő szomjúságról, ellen­ségei csúfolódásáról, édesanyjáról, aki ott sfrt a keresztfa alatt. Végül szólt szomorú, kínos haláláról és a dárdáról, amelyet a római katona aS oldalába döfött. A hatás teljes volt. A következőkben Jézus fcjtámndá- sáról beszélt hitoktatónk. Elmon­dotta, hogy Isten nem hagyta el az ő Szentjét. Nem maradt a halálban, gyalázatban. Isten harmadnapra fel­támasztotta őt halottaiból. Az asszo­nyok csak üres lepedőket találtak a sírban. Mindenfelé diadalmasan, uj­jongó örömmel hirdették a boldog, a legdrágább hírt: Jézus élt Jézus feltámadott!! Ennél a magyarázatnál a gyerme­kek arca mindjobban felderül. Könv- nyek helyett boldog mosoly árad szét az arcukon. Szokatlan mórion elfeledkeznek magukról. Alig mon­dotta ki a hitoktató s diadalmas mondatokat: „Jézus el. Jézus feltá­madott“ — a gyeimekek ijaiaadha- tallan ujjongásba kewtezask: — Éljen! Fljwi! Pul'ámndotttt —i kiállják kórusban és tapsolnak örö- mükljon. A siker tettes volt ,H a ma­gyarázat úgy látszik tökéletes... Templomos Nagy János,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents