Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-10-29 / 44. szám

XT. évfolyam, 44. ssáns *930 október Wfi Egyes szám ára 1 forint ING UHU LEI AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZOVITSEG LAPJA A reformáció nagy témája az ige és az egyház Art szoktuk mondani, hogy a re­formáció a Biblia újrafelfedezése sóit. Ez igaz is, csak az a kérdés, mit írt- tünk ezen a mondatont A Biblia — ez nem kétséges — ott volt a középkori római katolikus egy­ház kezében t*. Nemcsak a latin- nyelvű Biblia, hanem a legtöbb or­szágban az anyanyelvű Biblia is. Pél­dául német nyelvre már hosszú évek­kel Luther előtt többen is lefordítot­ták a Bibliát, — az igaz, hogy nehéz­kes nyelvezetű munkájuk meg sem közelítette Luther nagyszerű fordítá­sát. Azt sem lehet mondani, hogy a Biblia olvasását általánosan tilalmaz­lak volna, A vasárnapokra rendelt Síentleckék gyűjteménye, az evangé­liumok, a zsoltárok s általában egyes Bibliarészletek közkézen forogtak. In­kább külső körülmények: a könyvek nagy drágasága és ritkasága, főleg a könyvnyomtatás előtti korban, tette nehezen hozzáférhetővé a Bibliát az egyszerű emberek számára. Az is igaz, hogy a középkori egyház nem végzett rendszeres Bibliaterjesztést, mert nem tartotta fontosnak a Biblia olvasását Nem kellett tehát a! Bibliát • re­formációnak olyan értelemben fel­fedezni, mintha a Biblia a közép­korban ismeretlen, elfeledett vagy éppen tiltott könyv lett volna. Ha­nem Inkább fel kellett fedezni a Bib­liát, mint Isten beszédének könyvét, amiben Isten ma és feltétlen tekin­téllyel szól és fel kellett fedezni a Biblia velejét, Igazi, egyetlen mon­danivalóját, az evangéliumot, a Jé­zus Krisztusban lett, kegyelemből Való bűnhocsánatot. A Biblia az egyház könyve, hir­dette a középkor. S ezzel azt akarta mondani, hogy Isten reábízta a Bib­liát az egyházra: rendelkezzék vele. Azért van tekintélye a Bibliának, mert nz egyház kezében van, mert az egy­ház hirdetted belőle Isten üzenetét, mert mintegy az egyház hitelesíti és nyomja reá a maga pecsétjét: ez az igazság. S persze, ha ez így van, ak­kor minden egyelj írás és üzenet is éppen ilyen tekintélyre tehet szert, ha az egyház a maga szavának is­meri el. így került a Biblia mellé egyenrangú tekintélynek az egyházi hagyomány és a zsinatok és pápák akarata. A reformáció pedig megfor­dította ezt a sorrendet Azt hirdette: ott van csak egyház, ahol az igét tin­tán hirdetik. Sőt az ige maga teremt egyházat magának, az egyház az Ige népe, a nyáj, amely Urának szavára hallgat Az élő Isten szól ma is a Bibliából s ez az evangélium élő be­széde az egyetlen igazi Ür és hata­lom az egyházban, az egyetlen fel­tétlen tekintély. Minden emberi ta­nítást és szándékot ezzel az egyetlen mértékkel kell mérni és ez alatt a tekintély alatt meg kell atázkodni minden embert gondolatnak. A Bib­lia az egyház könyve, de nem úgy, mintha rendelkezhetnék vele, mert hiába van a Biblia az ember kezé­ben, ha Isten nem méltóztatik hoz­zánk szőlani. Ezért nem egyedárusa az egyház Isten Igéjének, hanem csak nagyon alázatos és nagy hű­ségre kötelezett sáfára, szolgája és hordozója. S ez a Biblia voltaképpen minden szavával cgvet hirdet: jézus Krisztust! Jézus nevét emlegette a középkor is eleget, de inkább a nagy Tanítót t's Példaképet látta benne s az evangé­liumban az erkölcsi élet törvényét. A reformátorok meglátták, hogy az evangélium örvendetes jó hír arról, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érette. In­gyen, kegyelemből árad a bűnbocsá­nat a Jézus Krisztusért, feltétel nél­kül, csak el kell fogadnunk, igent kell reá mondanunk, azt a kinyújtott atyai kezet meg kell ragadnunk — n’m: engednünk kell, hogy ö meg­ragadjon bennünket! -— hinnünk kell! És ezt a hitet is ingyen kapjuk, a Szent'étekúristen gerjeszti szívünk­ben. Ez a Biblia üzenete, ez mon­danivalójának magva, veleje, ezt hir­deti valójában minden sora. így lett a reformáció nagy témája: az ige és az egyház. így maradt a re­formáció nagy öröksége az igéről és az egyházról való tanítás. Ha erre figyelünk, akkor maradunk a refor­máció népe, az egyedüli tekintélyű, mindenható és üdvözítő Ige egyháza. Groó Gyula Lull ier végren delete Az Evangélikus Egyetemes Egyház könyvtárának féltett kincse Luiher Márton végrendeletének eredeti szö­vege. Hatalmas, tűzbiztos páncél- szekrényben különajlós rekesz, fém­doboz őrzi a piros háirsonytáblák között fekvő iratot. Az ember nem tudja meghatódottság nélkül kezébe Venni az elsárgult papírokat. Lu­therünk utolsó akaratát józan egy­szerűséggel, az igazán hívő ember realizmusával foglalja össze. Minden Vagyonát feleségére hagyja, „kedves és hűséges házastársára“, mivel ő engem — írja — mint jámbor és hűséges hitves társ, mindenkor szere­tett, megbecsült és gondozott és en­gem Isten gazdag áldása révén öt élő gyermekkel (Isten még sokáig éliesse őket) megajándékozott és őket felnevelte.“ Minden vagyona egy ház Witlenbergben, egy kis bir­tok, — a választófejedelem ajándéka ■s körülbelül 1000 rajnai forint ér­tékű ajándékserlegek, emlékérmek, láncok stb. Megemlékezik kb. 450 fo­rintnyi adósságáról is és felesége kötelességévé teszi megfizetését. „Ta­núsítom, hogy semmi készpénzem nincsen . .. Különben mindenkinek ismernie keltene, hogy mennyi be­vételem volt ...“ Tudjuk róla, hogy csak a szász választófejedelemtől volt bizonyos járadéka, egyébként lel- készi és professzori munkáját min­den ellenszolgáltatás nélkül végezte. A végrendeletet leghűségesebb ba­rátai írják alá: Melanchton Fülöp, Creuzigcr Gáspár és Buganhagen János, s bizonyítják, hogy „ez a mi kedves atyánknak és tanflónknak véleménye, akarata és kezeírása.“ A végrendelet sokáig egy witten­bergi család tulajdonában volt, míg 1804-ben Jankovich Miklós nevű magyar régész vásárolta meg 40 ara­nyért. Ö ajándékozta egyházunknak és azóta is az egyház tulajdonában van. Muncz Frigyes WÄW>7 A "M yl Cf-,/?&■£, 'V~Jyvv4„ V itf>‘ Ír 4- * ...és átadom nektek, ifjúság, ezt a tanári kart Beiktatták a Teológia új tanári karát A végrendelet utolsó sorainak for­dítsa: ...Ez D. Luther Mártonnak (aki Isten jegyzője és evangéliumá­éban tanúja) komoly és jólmeggon­/^A ->+*£ dőlt akarata saját kezével és pecsét­jével bizonyítva. Kelt és kiadatott 1542 Vízkereszt, napján. Luther Márton Készülj az igehallgatásra Kői. 2, 1—7. A keresztyén élőt mindvégig igazi bányászmunka: az ige mélységeinek kutatása, az tg® kincsének felszínre- hozatata és a kibányászott kincsek felhasználása. E bányászmunka nél­kül nincs keresztyén étet. A meg­indult keresztyén élet pedig e bá­nyászás nélkül elsekéfy eredik* sőt fegyenesen kiszárad. — Igénk is egyre mélyebbre való ásásra, a bánya még Erii nem aknázott részeinek feltárá­sára és a mélyen rejlő kincsek, ki- bányászására biztat bennünket. A keresztyén embert kell, hogy állan­dóan hajtsa valami nagy vágy „az Isten és az Atya és a Krisztus titká­nak megismerésére“. Isten az Ö tit­kát az evangéliumban árulta el, tárta fel előttünk. Éppen ezért nekünk az evangélium mélységeibe kell egyre jobbam leszállnunk. Amit mi a kegyelemben való nö­vekedésnek mondunk a keresztyén éleiben, az tulajdonképpen nem egyéb, mint egyre jobban való bele- lálás Isten igazságába, kegyelmes ve­zetésébe, egyre nagyobb kitárulás a felé, amit ő kinyilatkoztatott, de ami! eddig még nem fogtunk fel. Vagyis az a növekedés, amelyre Pál biztalja a kolossébelieket is és ben­nünket is: tulajdonképpen ez: egyre jobban és egyre többet kibányászni az ige titkából az Istennek reánk vonatkozó akaratából, terveiből cs egyre jobban élni belőlük. Alihoz, hogy a.,bányászmuntm meg­kezdődhessen, feltétlenül szükséges az, hogy legyen. «tó'JSápk, amelyből előhozhassuk a Rmfeslset. Ez szá­munkra itt azt jelenti, hogy „Jézus Krisztus vétele“ nélkül nincs keresz­tyén élet. Amíg nem hallottuk meg az evangéliumot és az evangélium által szült hittel el nem fogadtuk Jézust életünk legfőbb kincsének, addig nincs mit bányásznunk. Mi­helyt 4 „vettük“ Öt, máris kimondha­tatlan nagy, szinte kjaknázhatatian gazdagság birtokába jutottunk, amely­ből immár élhetünk. Amelyből nap- ról-napra új kincset hoztak elő. Egyre drágábbakat, egyre szebbeket! így szól azért ma hozzánk az Ige: vedd a Jézus Krisztust és benne Is­ten minden gazdagságát. De máris jön a másik felszólítás: ne elégedj meg azzal, hogy vetted az evangélium által Jézust és most a tied, hanem igyekezzél megismerni ö't. „Tovább ke',1 épülnünk!“ Aki csak azt hajtogatja, hogy Jézus az övé, ö pedig Jézusé, de nem akar ja Jézust egyre jobban és egyre mélyeb­ben megismerni, az magát Jézust is elveszíti. Mert aki nem növekedik a kegyelem talaján, az -egyre jobban elszakad Jézustól. A keresztyén élet­ben ugyanis nincs megállás, egyhely­ben 'topogás. Aki naponként nem nö­vekedik, az naponként zsugorodik! Azért hát egyre mélyebben az igé­ben I Mtiga Isfen segít minket a bányász­munkában. Ö adja a bölcseséget, hogy megismerhessük egyre jobban az Ő igazságát. Ez a bölcseség nem valami éles észt jelöl meg, hanem olyan ajándékot, amelynek birtoká­ban felfoghatjuk Isten akaratát, bele­láthatunk kegyelmes terveibe és meg­érthetjük az ő igéjét. Ez a bölcseség valami csodálatos érzékenységgel jár együtt, úgyhogy kifinomulunk az Is­ten dolgai, szavai, akarata irányában és felfogjuk azokat. Isten a bö'.cse- ségnek ezt a Lelkét reánk akarja újra, meg újra árasztani, hogy en­nek segítségével kibányászhassuk az igének minden gazdagságát. De ezért a Létekért könyörögnünk kell! Pál is tusakodo'tt a koiossébeliek előre­haladásáért. E nélkül az imádságos tusakodás nélkül nincsen bányász­munka! Nincs növekedés sem! Ahol viszont ez az imádságos tusa­kodás megvan, ott hálaadással telik meg az életünk, mert Isten elvezet minkét „az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára és megóv attól, hogy bárki is „rászedjen bennünket hitető beszéddel“ Káldy Zoltán A* egyházi Teológiai Akadémia új tanári karát, október 24-én iktatta be Turóczg Zoltán püspök Sopron­ban az Akadémia kápolnájában. Jelen voltak az ünnepi istentiszteleten dr. Beök Iván egyetemes felügyelő, Szabó József és Dezséry László püspökök, valamint Groó Gyula egyetemes főtitkár. Az ünnepi istentisztelet a .Jövel Szentlélek Úristen“ című énekkel kezdődött, amely után Turóczg Zol­tán püspök: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, mely­ben a Szent Lélek titeket vigyázókká telt, az Isten anyaszentegyházának le­geltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.“ (Apostolok Cselekedetei 20:28.)-Az ige alapján szólt a pro­fesszorokhoz. Az ige ugyanaz az ige volt, amely a teológia tanári karának meghívó levelében szerepel. Ráfigyel­tette a professzorokat és az ifjúságot egyaránt a teológusok elhivatottsá­gára az egyház szolgálatában. Turóczy püspök többek között a kővetkeződet mondta: „Soha sem féltünk a szabad tudománytól, de mindig tudtuk, hogy a tudomány maga nem üdvözíti a nyüle):e:etet, mégis annak a tudo­mánynak, amely Isten igéjére támasz­kodik, vagyunk a szolgái.“ Majd megáldotta az ifjúságot és ezeket a szavakat mondta: .átadom nektek, ifjúság, ezt á tanári kart.“ Az ünnepi istentiszteleten a teológia tanári kara Lufáer-kabátban állott az oltár kö­rül. Első eset hosszú idők óla. hogy a Az apostoli szolgálat szeretetével és mélységes felelősségtudatával kell felkarolni azokat a fiatal testvérein­ket akiket nem mi, hanem maga az Ur választ ki leendő szolgáiul. Felké­szíteni őket erre a szolgálatra annyit jelen', mint felvértezni a teológiai tu­domány fegyverzetével, mert erre a mondta többek között Csizmadia Sándor. „Az, hogy itt vagyunk közel százan az evangélikus Teológián, mu­tatja Isten kegyelmét egyházunkon.“ Az elsőévesek nevében is felszóla­lás történ!. Szépíalusy István lelkes beszédben tett hitet társai és maga el- hivatásáról. „Nem mi vállalkoztunk ciz igehirdetés szolgálatára, hanem Jézus hívott «1 minket. Oda szentelt, engedelmesség útján járó élettel ki. vánunk szolgálni.“ A Teológia megnyitó ünnepélye az ifjúság karénekével ért véget. A Teológia megnyitó közgyűlésén a következő professzorok vették kéz­le az evangélikus egyházegyetem közgyűlésének meghívólevelét: dr. Karner Károly dékán, dr. Wiczián Dezső, dr. Sólyom Jenő, dr. Pátffy Miklós, dr. Ferdinánd István és dr IS’a y Gyula professzor. Ugyancsak itt kapta meg meghívólevelét dr. Ottlyli Ernő, a Teológia előadója, aki a Teológia adminisztrációját ve­zeti. Megkérdeztük a négy új pro­fesszort, akik most kezdik el meg­választásuk után professzori műkö­désüket a Teológián. Dr. Páify Miklós akadémiai rendes tanár a következőké! mondta: „Ezen a beiktatáson és megnyitó közgyűlé­sen egyház, tanári kar és ifjúság úgy találkozott az ige fényében, ahogy eddig még nem és reménységet nj'ujl a tekintetben, hogy nemcsak szerve­zőiében újul meg az Akadémia, ha­nem szolgálalában is egyre cgyházibb, tudományosabb, alázatosabb, tehát Istennek tetszőbb lesz. Ferdinánd Is'ván professzor a kö­vetkezőket üzeni az Evangélikus Ete­tem keresztül egyházunknak: ,.A világ arculata folyton változik, időben van. Nézetem szerint ennek az időiességnek jelentőségét eddig nem ismertük fel eléggé minden kö­vetkezményével együtt a lelkészi szol­gálatban és a szolgálatra való felké­szítésében. Vetettük az ige magvát és tanítottunk vetni, de megelőzően nem v:zsgá!tuk eléggé ezt a lélek-talajt, ahová vetettünk. Szólotlunk, hogy hitre juttassunk, de nem annyira szc­teológia tanárait a lelkészek beikta­tása módjára iktatják hivatalukba! Az ünnepi istentisztelet után meg-1 tartották a Teológia első közgyűlését. Dr. Beök Iván egyetemes felügyelő tartott megnyitó beszédet. Bevezető szavaiban visszatekintett a Teológia történetére. 1923-tól 1950-ig a ma. gyár állam gondoskodott egyházunk lelkészképzéséről. 1950-ben a magyar- népköztársaság kormánya leválasz-. lotta a teológiai kart a tudomány- egyetemről s ezt nagyvonalú é$ nagylelkű módon tette. Olyan mér: lékű anyagi támogatást biztosít az egyház önálló teológiájának, amely biztosítja, hogy annak munkája ered. menyes és reményteljes legyen. Kör szünetet nyilvánított a magyar nép: köztársaság felé és hálát adott Isten-: nek az egyházi teológia megalapítás sának leheíőségéért. Dr. Karner Károly dékán ünnepi felszólalásában többek között a kő, vetkezőket mondia: „Evangélikus lel­keseké présünknek fordulópontjához érkeztünk ti. Még nincs itt az ideje annak, hogy ennek a sorsfordulónak a jelentőségét felmérjük. Ma erre nem is volnánk képesek. Feltétlenül szükséges azonban, hogy most, ami-, kor evangélikus egyházunk ünnepé•= lg esen megnyitja a Teológiai Akadé-. miát, egy pillanatra magunk elé néz-, -ünk és az Akadémia feladatára, pro-, fesszorainak a szolgálatára eszmél­jünk ...“ A továbbiakban a szolgalat kérdését taglalta. Majd ezeket mondta: „A reánk bízott szolgálat fegyverzetre bizony égető szükségti van a lelkésznek, ha a gyülekezetnek tisztán és hamisítatlan igével akar szolgálni.“ A Teológiai hallgatók nevében Csíz. madia Sándor V. éves hallgató tar» tolt beszédet. métyesen, a hívekhez szólással és bt­zonyságtételünk mondanivalóinak megfogalmazását illetően is szemé­lyesen, mint ahogyan maga Isten szó. lított meg minket. Eljövendő munkámban a lelkészt szolgálat személyességének egész valóságot eltöltő elkötelezésével in- dúlok el." Dr. Nagy Gyula, a hosszú idő óta üres rendszeres teológiai tanszék új tanára a következőket üzeni: „Tanítói szolgálatomban három szempont vezet: hűség népemhez: egyetlen pillanatra sem akarom el­felejteni, hogy az egyház népének és hazám népének ma szolgáló lelkésze­ket kell felkészítenünk. Hűség egyházamhoz: az egyház ta­nításán kérésziül gyülekezetek jö­vendő pásztorait kell nevelnünk. És főként hűség Isten igéjéhez, Jé­zus Krisztushoz, aki az életadó igaz­ság, az út és az élet valamennyiünk­nek. Nem az ismeretekben, nem a tapasztalatokban, nem magamban, hanem Isten kegyeimében, az egy­ház imádságában bízva állok szolgá­latom kezdeténél.“ Dr. Ottlyk Ernő, a Teológiai Aka­démia előadója, a következő nyilat- koralot tette: „A borsodi iparvidékről parasztok és bányászok gyülekezetéből, szór­vány munkából, faluról kerültem a Teológiára. S ha nem is feSz annyi alkalmam az ifjúsággal való hivatás­szerű fog'alkozásra, mint a tanszéken működő tanároknak, mégis minder alkalmat szeretnék megragadni aria hogy a mai egyházi élet gyakorlati problémáira, égető kérdéseire, tudó mányos szempontjaira keressük men együttes tusakodással a feleletet Isten igéje alapján.“ Az evangélikus Teológia csaknem 190 hallgatóval, 17 elsőévessel kezdte meg működéséi. Az előadások már folynak s az ifjúság a régi és új professzorokkal együtt nagy remény ségben kezdte meg tanulmányait. S Teológia Akadémia megnyitó ünnep­sége indítsa örömre és buzgó hála­adásra egyházunk népét] a lelkésznevelés az egyház egyik legfontosabb életfunkciója „ígéret gyermekei vagyunk“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents