Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-10-08 / 41. szám
1950 október szám ára 1 forint XV. évfolyam, 41. izdjg AZ ORSZÁGOS IUTHER-SZOVSYSEG LAPJA Az egyetemes közgyűlés Nagy napjai Toltak az elmúlt héten a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetemnek. A magyarországi Evangélikus Egyházegyetem rendet évi közgyűlését 1950. szeptember 29-re hívták egybe. Az ezt megelőző két napon keresztül különféle bizottságok és a presbitérium készítették elő a közgyűlés nagyjelentőségű tárgysorozatát. A közgyűlésnek két rendkívül nagyjelentőségű tárgya az evangélikus egyház Teológiai Akadémiájának átvétele és újjászervezése, valamint az evangélikus egyház sajtószolgálatának átszervezése Tolt. A közgyűlést Tnróczg Zoltán egyházi elnök igeolvasása és imája vezette be, majd áttértek Reók Iván egyetemes felügyelő évi jelentésének ismertetésére: Részletek Reök Iván egyetemes felfigyelő jelentéséből „Egyházunk a világban él —mondotta.— Ez a világ a mi számunkra a Magyar Népköztársaságot jelenti. A Magyar Népköztársaság államával egyházunk megegyezett. Ennek az egyezménynek az útján járunk és napról-napra tapasztaljuk, hogy egyházunk vezetősége bölcsen járt el, amikor ezt az egyezményt megkötötte. Minden azóta bekövetkezett esemény, s nem utolsó sorban a római katólikus egyház közelmúltban megkötött hasonló egyezménye, igazolta azt, hogy egyházunk helyesen járt el akkor, amikor ezt az egyezményt megkötötte“. Ismertette ezután a jelentés a kormány segítökészségének látható jeleit, valamint az új Alkotmánynak £4. §-át, amely biztosítja a magyar állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. „Az 1949. gzept. ft-án kiadott 5. számú törvényerejű rendelet bevezette a Magyar Népköztársaságban a fakultatfv vallástanítást. Az általánosan kötelező vallástanítás rendszerének feladása az általános lelki- ismereti- és vallásszabadság, valamint az egyház és állam szétválásának elvéből logikusan következik. Magától értetődő, hogy élő hitű szülők gondoskodni kívánnak gyermekeik evangélikus hitben való neveléséről. Éppen ezért a fakultatív vallástanítás rendszere az evangélikus család hitének próbája. Az evangélikus hívők nagy többsége megkapó bizonyságot tett egyház- hűségéről* Rámutatott a felügyelői jelentés ezután a kormánnyal az egyházi tulajdonban lévő mezőgazdasági ingatlanok tárgyában megkötött szerződésre. Ismertette az egyház és az állam szétválasztásának terén az evangélikus hittudományi karnak a pécsi egyetemről való leválasztásának kérdését. Bejelentette, hogy a vallástanítási tankönyveinkre az engedélyt megkaptuk, általában megkapta az egyház azokat az engedélyeket, amelyek egyházi sajtónk fenntartásához, egyházi kiadványaink megjelentetéséhez szükségesek. Beszédének rendkívül érdekes részlete volt egyházunknak az Egyházak Világtanácsának kapcsolatairól szóló jelentése. Ismertette azokat a tárgyalásokat, amelyeket 1949 nyarán Vető Lajos társaságában a genfi Lutheránus Világszövetséggel folytatott. Rámutatott arra a tárgyalások eredményeképpen, hogy elhibázott dolog volt az evangélikus egyház ökumenikus kapcsolatait egészen a Lutheránus Világszövetség vonalára terelni; Reök Iván azután hangsúlyozta, hogy az ökumenét, vagyis az egyházak közösségét elsősorban és főképpen itthon kfll gyakorolnunk. Az utóbbi évek egyik alapvető meglátása volt, hogy a magyar protestantizmus közös útja nem csupán a történeti múlt hagyománya, hanem a jelen parancsoló szükségszerűsége. A teológiai eszméié* a református és evangélikus egyházat egyként a reformáció közös forrásai felé terelte és a reformációt Isten igéjének kegyelmes ítélete alá állította. Beszámolt a felügyelői jelentés a református egyházzal, valamint a más egyházakkal való együttműködésről, majd a következőket mondotta: „Rajiunk kívülálló okoknál fogva nem lehetett eddig szorosabb kapcsolatunk a római katolikus egyházzal. Annál nagyobb örömmel üdvözöljük most a római katolikus egyház megállapodását az állammal és jó reménységgel vagyunk abban a tekintetben is, hogy a jövőben viszonyunk közvetlenebbé és melegebbé válhat. Ezért szeretettel nyújtjuk ki kezünket a hivő katolikus nép felé és hívjuk a szolgálat útjára magyar népünk között“ Ismertette ezután a felügyelői jelentés az egyetemes törvényszék működését, azután rátért az egyházkormányzat és az egyházközigazgatás munkájának ismertetésére. Az egyetemes felügyelő évi jelentését Groó Gyula egyetemes főtitkár olvasta fel, amelyet a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Tűróczy Zoltán püspök jelentésében többek közt a következőket mondta: „A bibliai. „Útmutató“ ma reggeli igéje Prédikátor könyve 12. részének 15. verse: „A dolgoknak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ö parancsolatait megtartsad: mert ez az embernek födolgal“ Az egyház számára vannak sum- mázási idők. Ilyen volt például a reformáció. Lehetetlen fel nem ismerni a reformáció munkájában az ismereti rostálást, azt a törekvést, mellyel az egyház le akarja hántani a keresztyén tanításról mindazt, mit évszázadok reáraktak akár porrétegben, akár pedig cicomákban. Mindezek alatt keresi az egyház a ke- resztyénség lényegét s boldogan ujjong fel, mikor megtalálja a kereszt evangéliumában, a hit álltai való megigazulásban. Ilyen summázási idő volt az egyház számára az ellenreformáció ideje is. Abban az időben feszült egymásnak a reformáció egyháza és a sokszor az egyház köntöséhen tet- .szelgő világ. Az élet-summázás ideje volt ez, melyen az egyháznak majdnem r.apról-napra kellett újra eldöntenie azt a kérdést, hogy mi az egyház életében a fődolog, ami nélkül nem lehet élni s mik azok a mellékkörülmények, amik nélkül még mindig egyház az egyház. Az az idő, amelyben ma élünk, szintén a summázás ideje. Az ideológiai helyzettel való kényszerű számolás az egyházat rákényszeríti bizonyos ismeret-rostálásra. Feszültségek között, vívódó lelkek vetik fel a kérdést, hogy mi a bibliában a kortörténeti ruha és mi maga a kijelentés. Teológusaink és hivő egyháztagjaink előtt egyszerre Izgalmasan Időszerű kérdés lett az írás és a kijelentés egymáshoz való viszonya. Jaj nekünk, ha ez a summázási művelet egyházunkban vagy híveinkben az írás hitelének meggyengülését eredményezné, de akkor Is jaj nékunk, ha a suinmázástöl húzódó, önálló gondolkodásra képtelen és vívódásokra kényelmes emberek a mellékkérdéseket tartanák szentnek és sérthetetlennek s azokhoz való bigott ragaszkodásukban kiesnék kezükből a keresztyénség summája: a fődolog. Az a nagy társadalmi átalakulás pedig, melyben élünk, életsummá- zásra kényszeríti egyházunkat. Az új társadalmi berendezkedés újra, meg újra felveti előttünk azt a kérdést, hogy mi az egyház életében a periférikns és mi a lényeg, mi az, ami nélkül még mindig egyház az egyház éa mi az, ami nélkül nem egyház többé az egyház, mi az, amiből lehet és mi az, amiből nem lehet engedni. latén parancsai nem aznbjektfv rágalmakban, hanem az objektiv igében vannak. Mária és Márta történetében ezért 'mondja Jézus Mártának egy summázás idején, hogy egy a szükséges dolog és ez az ö beszédének hallgatása (Luk. 10:38—42). Amikor Jézus a Kísértő első támadását visszaveri, ezt mondja: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Istennek szájából származik* (Máté 4:4). Ezzel az igével kapcsolatos magatartása azt mutatja hogy szerinte enni nem fontos, de az igével élni igen. S ha választani kell, az ige hallgatása fontosabb, mint az élet. Az apostolok ezt még azzal egészítik ki, hogy az ige hirdetése fontosabb, mint az élet (Csel. 5:28—29). • Az egyház számadása mindig csak bűnbánattal zárulhat. Ha mindeneket megcselekedtünk, akkor is azt kell mondanunk, vallanunk és érezniink is, hogy haszontalan szolgák voltunk és vagyunk. (Lukács 17:10.)*. Groó Gyula főtitkár ismertette a Luther-szobor ügyét, valamint a Hittudományi Kar zárójelentését. Németh Károly egyházi főjegyző ezután a Teológiai Akadémia megalakulását jelentette be, valamint a& állammal e tárgyban- kötött' pótegyez- Tríényt. Azután áttértek ugyancsak Németh Károly jm^ntptésében a Teológiai Akadémiádzánalyzatának a letárgyalására, mely tárgysorozati pontokat a közgyűlés elfogadta. Felolvasták ezután a Lelkésznevelö Otthon jelentését, Veöreös Imrét megerősítették a Lelkésznevelő Otlhon igazgatói állásában, elfogadták az új lelkészképző szabályrendeletet, jelentést tettek a lelkészvizsgálatokról, a lelkészszentelésekről és tudomásul vették a zsinat világi elnökének: Mády Zoltánnak a lemondását. Ezután Reök Iván egyetemes felügyelő meleg szavakkal üdvözölte Groó Gyulát, az állásában megerősített főtitkárt. Ezután sor került a megüresedett tisztségek betöltésére. A megválasztottak közül a következők tettek esküt: dr. Gyalog Dezső egyetemes törvényszéki aljegyző, Sikter András egyetemes törvényszéki bfró, Gyöngyösi Vilmos egyetemes egyházi aljegyző. Ezután rátértek a tárgysorozat többi pontjainak letárgyalására és a tárgy- sorozat 58 pontját, amelyek között a Fébé új szabályzata, a Luther Szövetségi offertóriumnak a két evangélikus középiskola részére való engedélyezése, a MELE, ENOSZ és KIÉ feloszlása szerepelt. Elfogadták az egyetemes számvevőszék és számvizsgálóbizottságok jelentését és az 1951. évi költségelőirányzatot is. Ez Isten igéje „Ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnékik adtam." János Evany. 17:8. „Az egyháznak nincs más rendeltetése és dolga, mint Isten Igéjének hirdetése. Ha nem ezt teszi, nem egyház — legfeljebb néide- ges. Nem az Ige van az egyházért, hanem az egyház van az Igéért. Nem azért van az Ige, hogy az egyház megszólalhasson, hanem azért van egyház, hogy az Ige megszólalhasson. Nem az egyház teremt Igéi, hanem az Ige teremti az egyházat. Az igazi egyház legbiztosabb ismertetője az Isten Igéje. Ahol Isten Igéjét hirdetik és hallgat- ják, ott az egyház. Az Ige hirdetése és a Szentlélek bizonyságtétele nélkül honnan is tudhatnánk, hogy hol van az- egyházi* __ Luther Az újjáalakult Teológia Ax egyetemes közgyűlés tárgysorozatán olyan pont is volt, amely történelmi jelentőségű. A nyolcadik pontnak ez volt a címe: ^A Teológiai Akadémia megalakulása ...“ A rövid cím mögött hosszú tárgyalások és megbeszélések húzódnak meg s azt jelenti, hogy a Hittudományi Kar 27 évi működés után megszűnt s utódja a magyarországi Evangélikus Egyház Teológiai Akadémiája lett! Köztudomású, hogy az állam a lelkészképzés feladatát egyházunk kezébe adta 1950. éri szeptember hó l-é!ől. A soproni gyönyörű épületet egyházunknak bérbeaóta, tulajdonába az értékes, korszerű könyvtárat, a kápolna berendezését és ezenkívül pótegyezményben évi 300.000 forintot folyósít 5 évenkénti 25%-os csökkenéssel, bogy ezzel Is lehetőséget adjon egyházunknak a teológiai Akadémia teljes anyagi átvételére való felkészüléshez! Az egyetemes közgyűlés jóváhagyla az újonnan készült akadémiai szabályzatot és előkészítette a szükséges más jellegű szabályzatok elkészítését is. Döntött a személyi kérdések tekintetében. Nyolc tanszéket és egy előadói tisztséget szervezett, amelyeket be is töltött. A közgyűlés egyhangúlag megválasztotta az ótesta- mentumi tanszékre rendes tanárnak dr. Pál fi Miklóst. Az egyik újtesta- mentumi tanszékre rendes tanárnak dr. Kiss Jenőt. A másik újteslamen- tumi tanszékre rendes tanárnak lie. dr. Karner Károlyt. Az egyetemes egyháztörténetire rendes tanárnak dr. Viczián Dezsőd. A magyar protestáns egyháztörténet és egyházjogi tanszékre rendes tanárnak dr. Sólyom Jenőt. Az általános vallástörténetire rendkívüli tanárnak dr. Ferdinánd Istvánt. Szavazás útján 38:23 arányban ifi. Pröhle Károllyal szemben megválasztotta a rendszeres tanszékre rendkívüli tanárnak dr. Nagy Gyulát. A gyakorlati tanszékre 32:31 arányban Veöreös Imrével szemben rendes tanárnak dr. Jánossy Lajost. Végül a dékáni hivatal adminisztratív vezetőjévé előadóként dr. Ottlyk Ernőt. A tanszemélyzethez tartozik Veöreös Imre is, mint a Lelkésznevelő Intézet igazgatója. Dr. Karner Károly, a Hittudományi Kar utolsó dékánja, egyben az Akadémia első dékánja meghatott szavakkal értékelte a Kar eddigi működését, megköszönte megválasztásukat és hitet tett szolgálatuk felelősségéről. — Egész életünk, szívünk vére van ebben a szolgálatban — mondotta többek között. — Még inkább el kell mélyítenünk a tudományos képzést t arra törekszünk, hogy * hallgatók lelki életükkel bekapcsolódjanak az egyház életébe. Az Akadémia is az egyháznak él. még ha attól különélőnek is látszik. A tanári kar felismeri a felelősséget az egyház és népünk tekintetében abban a forradalmi változásban, amely nemcsak új társadalmi rendet, de népünknek is új lelkiséget adott. Az Akadémia megalakulásával kapcsolatban beszélgetést folytatott munkatársunk egyik tanárral a történelmi fordulat jelentőségéről. — Egyházunk helyzete — mondotta — eddig igen kényelmes volt, hiszen az állam teljes mértékben gondoskodott a hittudományi kar fenntartásáról. Ennek következtében azonban a közegvháznak alig volt beleszólása olyan kérdésekbe, #me- lyek pedig lényegbevágóak. Nem csodálkozhatunk tehát azon sem, ha evangélikus népünk és a hittudományi kar között nem keletkezett olyan egészséges lelki kapcsolat, amilyennek lennie kell az egyház és egy fontos egyházi intézmény között ... Ez a helyzet gyökerese^ megváltozott! A* egyetemes közgyűlés elé kerül minden kérdés, amely a Teológiai Akadémiával kapcsolatos, kezdve a tanárok és a személyzet megválasztásától azokig a szabályzatokig, amelyek alapjan az Akadémia működik. — A mostani kedvező helyzetben egyházunknak már magáévá kelt tennie a lelkészképzés ügyét, mert elűbb-uióbb önállóvá kell lennie. Egyebekben már készül az a tanulmányi rend. amelynek célja, hogy a lelkészek a népért a néppel dolgozzanak s levonják a társadalmi átalakulás következményeit az egyház számára... — Hány évig tartó lasz az akadémiai lelkészképzés? — A mostani tanévtől kezdődően 5 éves a lelkészképzés. Más egyháznál is ennyi időt látnak szükségesnek. Ettől függetlenül vigyáznunk kell arra, hogy a „lelkészek versenyében" képzettség tekintetében le ne maradjunk. A mai idők is fokozott követelményeket támasztanak mind tudományos, mind gyakorlati szempontból. Ebben a kérdésben azonban még nincs végleges döntés éppen az új helyzetre való tekintettel, ezért készítünk egy négyévee és egy ötéves tanulmányi rendet tervezetképen. — Mennyi a hallgatók száma? — Majdnem elértük a százat — válaszolja. — Az elsőévesek között három nőhallgató is lesz. Egyébként a felvételnél erős bírálat alá vettünk minden jelentkezőt és ebbe a munkába az ifjúságot is bevontuk. v. u ft mifftiói fzolgátat dicfSféqe (Emlékezés Podmaniczky Pálra, halála évfordulóján.) Podmaniczky Pál a missziói munkát mindig úgy állította elénk, hogy az dicsőséges, de nehéz szolgálat. A missziói munka dicsősége sohasem emberek, közösségek, egyházak érdeme, hanem a kereszt dicsősége. Ezt kell ragyogtatnia a missziónak az egész pogány világ felé. De ugyanez a tanítás a mi számunkra is. Podmaniczky Pál igen jól tudta ezt bemutatni. Akik részt vehettek évtizedeken át tartott bibliaóráin, azok látták, szinte a szeaieik előtt a felolvasott ige fejtegetéseiben belefont missziói életrajzot, missziói munkamezőt, az eleven missziói életet. Misz- sziói cikkeiben és előadásaiban is nagyon életszerűen jelennek meg a misszió eseményei és problémái. Mindenütt embereket látunk, akik sokszor igen gyenge felkészültséggel, testi-lelki adottságokkal indulnak el. De Istennek úgy tetszik, hogy eszközökül elfogadja őket. Podmaniczky Pál szerelettel, de mindig tárgyilagosan foglalkozott a misszióval. Alapos tudományos felkészültséggel, történeti, földrajzi, vallástörténeti, valláslélcktani kutatással tárta fel a missziói munka eredméÍ nyelt, a ha kellett, hiányosságait Most elsősorban azokra a nehézségekre gondolunk, amelyeket a misz- szióban résztvevők okoztak. Ezek okai közt a legsúlyosabb mindig az volt, amikor a misszió céljától eltértek. Előfordult ugyanis többször, hogy a gyarmatosítás eszközéül használták. Megtörtént az is (napjainkban isi), hogy magukat keresztényeknek nevezett országok ellenkező „munkát* fejtenek ki. mint a misz- szionáriusok. A nem keresztény népekkel szembeni bánásmód, a részükre kiadott törvények, rendeletek sokszor meghazudtolják az úgynevezett keresztény felsőbbséget. De Istent sohasem lehetett büntetlenül megcsúfolni. Nem engedi önző célok előfulárjának használni kereszten nyújtott drága ajándékát. Mindig hatalmasan megbosszulta magát a misszió igaz ügyével szembeni hűtlenség. Sokszor igen nagy véráldozatába került a kereszténységnek, hogy ezt megtanulja. Amikor Podmaniczky Pál a keresztel a misszió kizárólagos központjába állította, akkor nekünk is szolgált. Arra tan", minket, hogy életünknek, egyházunknak a keresztet kell dicsőíteni. Ez szolgálat lesz rajtunk keresz'iil másoknak is. Hulcj Alfréd
