Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-09-10 / 37. szám

lygngéllfcin Éld „Egyháznak hűséget vár tSled“ Gyülekezeteink az Evangélikus Életért ________________________________ » „ü j" evangélikus templom Budapesten Dezséry László, lapunk főszerkesz­tője multheti számiunkban „Egyhá­zunk hűséget vár tőled“ cím alatt összefoglalta annak a tervnek főbb vonásait, amelyekkel egyházi sajtón­kat biztosítani kívánjuk. A cikknek óriási a visszhangja. Különösen gyü­lekezeteink mozdultak meg, hogy az Evangélikus fiiét felhívásának alap­ján kifejezzék egyházunk, sajtónk iránti szereteteket. Dezséry László ezt írta: „Egyházközségeinket felhívjuk orra, hogy adományaikkal rí, illetve felül- fizetiseikkel siessenek egyházi saj­tónk biztosítására.“ Jakab levele az egyházhoz He ttétfcUk! „Meg ne szóSjátok azért egymást, atyámfiai. Aki megszólja és elítéli atyjafiát, az a törvényt szólja meg és a törvényt ítéli el. Ha azonban a törvény felett mondasz ítéletet, akkor nem megtartója, hanem bírája vagy • törvénynek. Egy a törvényhozó és bíró, aki felmenthet és elítélhet; de ugyan ki vagy te, hogy itéigeted atyádfiát?“ (4, 11—12) A nyelv bűneiről szólt már egyszer *z apostol (3, 1—12.). Most újra visszatér erre. Nyilván nyomós oka van reá. Az ember közösségi éleiének hordozója a nyelv, a beszéd: ezzel építhetünk hidat egymáshoz s ezzel áshatunk szakadékot egymás közé. Kiváltképpen akkor, amikor nem egy­máshoz beszélünk, hanem egymásról másoknak. Éppen erről az esetről van Jakabnak mondanivalója. „Meg ne szóljátok egymást.. .* óhatatlan, hogy ne beszéljünk fele­barátunkról. Persze legjobb, ha ezt nem nélküle, a hátamögőtt tesszük, hanem szemtől-szembe. Óhatatlan az is, hogy ne legyen véleményünk egy­másról, s ennek alkalomadtán ne ad­junk kifejezést. Az apostol nem is ez ellen emel szót- Szükséges és elkerül­hetetlen, hogy felebarátunkról meg- próbáljunk magunknak képet alkotni, valamiféle véleményt formálni. Csak az a kérdés, hogy milyen indulattal tesszük ezt? A rosszindulatú véleke­désből lesz a megszólás, a pletyka, a rágalom, a bemártás s az ezekhez hasonlók. Milyen nagyszerűen eligazíthat itt Luther magyarázata a Kis Kátéban a VIII. parancsolatról! „Felebarátunkat hazugságba ne keverjük, el ne árul­juk, ne kisebbítsük, rossz hírét ne költsük, hanem mentsük, jót mond­junk róla és mindent javára magya­rázzunk.“ Mindezt összefoglalhatjuk abban, hogy jóindulattal iparkodjunk megérteni és megítélni atyánkfiát! Nagy dolog a megértési Ismerjük mi voltaképpen egymást? Minden emberi élet tele van titkokkal, még azoké is, akikkel talán egészen közeli viszony­ban vagyunk, naponta érintkezünk, egyült élünk. Nem ismerhetjük min­dig azokat a nígókat, amik felebará­tunkat cselekvésében irányították, sem az összes körülményeket, amik magatartását magyarázhatják és meg­világíthatják. Ezért tételezzünk fel előbb mindig jót s ne mondjunk el­hamarkodott ítéletet. A másik fontos szempont, amire Jakab figyelmeztet benhünket: mind­nyájan bűnösök vagyunk. Istennek ugyanazon törvénye és Ítélete alatt álunk mindnyájan s egyikünk sincs a törvény alól kivéve s az ítélet alól felmentve. Csak úgy szólhatunk egy­másról, mint egyik bűnös ember a másik bűnös emberről. Soha nem mondhatjuk: én ezt nem tettem volna — és még kevésbbé mondhatjuk: én soha nem fogok ilyet lenni. Ezért minden ítéletünk, amit egymásról mondunk, csak viszonylagos lehet és alázattal hangozhat eh Nem ítélhe­tünk magabiztos fölénnyel és végső érvényességgel. Nem ülhetünk bele Isten ítélőszékébe. Az ítélet Neki van fenntartva s ez az (tóiét mindnyájun­kat egyformán elítél. Erre a figyelmeztetésre talán senki­nek sincsen olyan nagy szüksége, mint éppen a magát hívőnek tartó keresztyén embernek. Éppen a mi leg­nagyobb kísértésünk, hogy könnyen és kegyetlenül, fölényesen és irgal­matlanul mondunk ítéletet a „világ“, a „megnemtértek“, a hitetlenek stb. felett. Mintha bizony mi magunk is nem lennénk világ, s mintha lehetne más imádságunk, mint a vámszedőé: Isten, légy irgalmas nekem, bűnös­nek! Vigyázzunk, hogy a farizeus sze­repébe ne kerüljünk, aki azt mon­dotta: Hálát adok Istennek, hogy nem vagyok olyan, mitn a többi em­berek ... Aki magát felmagasztalja, megaláztatik s aki magát megalázza, fclmagasztaltatik. Ezt Jézus mon­dotta s Jakab sem akar egyebet mon­dani. Groó Gyula Kelenföldi evangélizáció Kel-enföldön szeptember 10—16-ig evangélizációs hetet tartanak. Még­pedig gyermekek részére szeptember 10—16-ig minden nap délután 6 órá­tól fél 8-ig képes evangélizűció lesz a gyermekmisszió helyiségében. A 10 töl 18 éves ifjúság részére minden nap d. u. 5 órától fél 7 óráig lányok számára a belmissziói, a fiúk szá­mára a volt iskolai helyiségben lesz evangéüzáció. Felnőtteknek minden nap d. u. imafélóra fél 6-től 6 óráig a lelkész! hivatalban. 6 órától fél 7 óráig a templomban énektanítás és ugyancsak 7 órától fél 8 óráig a templomban evangélizáció. Szeptem­ber 13—16-ig utóösszejövetel az evangélizáció után a tanácsterem­ben. Minden nap délután fél 6 órá­tól a kelenföldi lelkószi hivatal gyermekmegőrző szolgálatot tart hat éven aluli kisgyermekek számára. A* elmúlt vasárnap új, régen el-1 felejtett hang vegyült a nagyvárosi I zajba. Hosszú hallgatás után isméi I megkondult a Rákóczi-úti templom I öregharangja. Ha az utcán jársz s megüti füledet a hang — hiába te- kintgetsz körül: templomot sehol sem találsz. Magas bérházak veszik azt körül s elrejtik szemed elől. Pedig nem valami kicsiny templomocská- ról van szó. Budapest egyik leg­nagyobb evangélikus temploma ez. Valamikor, félévszázaddal ezelő't hatalmas díszes homlokzata méltó­ságteljesen uralkodott az akkor még gyéren beépített Kerepesi-úton. (Ma Rákóczi-út!) A város rohamos fej­lődése azonban hamarosan magába ölelte, elnyelte a nagy templomot és eltakarta a járókelők szeme elől. Budapest egykor nagy szlovák­nyelvű gyülekezete építette a temp­lomot az 1860-as években. Köveibe sok-sok hívő lélek áldozatkészsége és forró szeretet© épült bele. Évtize­deken keresztül volt hajléka a nagy gyülekezetnek. Óh, hogyha beszélni tudna ez a templom! Falairól meny­nyi forró imádság, mennyi hála­adás, mennyi ujjongó ének hangja verődhetne vissza. De mintha a le­vert vakolattal a hangját is elvesz­tette volna. A felszabadulást megelőző ostrom is erősen megrongálta a templomot. A szlováknyelvű egyház megcsináltatta a tetőzetet s ezzel megakadályozta a további rongálódást. Most egy másik egyház is segítségére sietett a szlo­vák testvéreknek. Budapest legfiata­labb gyülekezete, a józsefvárosi gyü­lekezet elhalározta, hogy használha­tóvá teszi a templomot. Milyen kü­lönös találkozása ez a véletlennek! Az elmúlt század derekán éppen a pesti evangélikus gyülekezetek súrló­dása szorííolta ki a Deák-téri tem­plomból a szlovák testvéreket s kényszerítette őket arra, hogy meg­építsék a szóban lévő templomot. Most ugyanannak a gyülekezetnek A testté (Részlet Karner Károly János-eran- gélium-magyarázatábóll.) János evangéliumának kedeltsé- gét és nagyrabecsülését „spirituális“ jellegének köszönhette. De mi ez fl „spirituális“ jellege? A kifejezés egy híres ókori keresztyén tudósra. Alexandriai Kelemenre nyúlik vissza. Már ő szembeállította a szinoptikus evangéliumokat Jánoséval. „Miután János észrevette, — írja. — hogy az evangéiuinokban a külső dolgokat adják elő az evangélisták, ö maga a Léleklöl vezéreltetve utolsónak készí­tett el egy spirituális evangéliumot“. Hogv ez a nem egészen könnyen ért­hető mondat mit jelent, az talán job­ban megvilágosodik akkor, ha figye­lünk Augustinus egy nyilatkozatára, mely ugyancsak szembeállítja egymás­sal a szinoptikusokat és a negyedik evangéliumot: .,A négy evangélium­ban, vagy helyesebben az egy evan­gélium négv könyvében Szent János apostol, akit nem alaptalanul hason­lítottak össze sassal spirituális fel­fogásmódja miatt, a másik három evangélistánál emelkedettebben és sok­új nemzedéke nyújtott nékik test* véri kezet az együttmunkálkodásra. Januárban lesz két éve, hogy Grűnvalszky Károly, a józsefvárosi gyülekezet lelkésze egyik szere'et- vendégségen felvetette a gondolatot: templomot kellene építeni! Itt került szóba a szlovák egyház háború óta nem használt temploma. 1950 már-i dúsában körlevelet bocsátottak ki * gyülekezet tagjaihoz, melyben segít« ségüket kérték a templom helyre« állításához. I3mét megelevenedett a templom» Tarka színekkel leltek meg az egy« hangú barna padok, erőteljes han- gon szólalt meg újra az orgona, d beszédessé vált a szószék és az oltár. Tőbbszáz főnyi gyülekezet énekelt, imádkozott s hallgatta Isten szolgä« la ál az ősök helyén. Felharsan az ének: „Ne csügged] el kicsiny sereg..." és a szó­székből Isten beszél ismét hozzánk: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá..“ (I. Pét. 2/5.) — Isten kegyelméből különös örömnap a mai: fejünk felelt való­ságos templom van, nem mozdítható e! a szószék, oltár és orgona, mint eddig. Testvérek közé jöttünk s a testvérek szeretettel fogadtak. Örü­lök, de félek is. Árnyak lebegnek körülöttünk, a valamikor nagy szlo­vák gyülekezet elapadt. Ezért fogad­juk szivünkbe Isten igéjét: mi ma­gunk is épüljünk lelki házzá, hogy gyülekezet maradhassunk s bent ma­radhassunk ebben a templomban. * A hívek szemében öröm, hálaadás és elfogódottság csillog. ! Istentisztelet után új szin vegyül Ú vasárnap délelőtti utca képébe: templomból kitóduló sokaság lepi el a járdát. Az emberek kíváncsian tekintgetnek: honnan jön ez a sok­sok ember. Bizonyára sokan csak most veszik észre, hogy az ismerős vasrácson új színű magyar- és szlo- vúknyelvű táblák hívják a híveket az „új“ templomba. Fekete István lett Ige Icai magasztosabban fejezte ki igehir­detését... Mert a többi három evan­gélista mintegy együtt vándorolt a földön az Ürral, mint emberrel, de Is­tenségéről csak keveset beszéltek. Emez azonban, mintha csak elment volna a kedve attól, hogy a földön vándoroljon. — mint ahogy írásának mindjárt az elején kifejezi — fel- emelkedett, nemcsak a föld fölé és a levegőnek és az égnek kerületei fölé, hanem még az angyalok minden se­regei és a láthatatlan hatalmak min­den rendje fölé is, úgy hogy elért Ah­hoz. aki által minden teremtetett, amikor azt mondja: Kezdetben volt az Ige . .. Ennek a magasztos kez­detnek megfelelően hirdette a többit is és úgy szólt az Ür Istenségéről, mint senki inás.“ A negyedik evangélium tehát sajátosan „spirituális jelleget“ nyer azáltal, hogv szerzője Jézus történe­tében — a Gali'eában és Jeruzsálem­ben lefolyt események során! — meg­mutatja, hogyan lesznek a földi ese­mények transzparenssé Jézus Istea- fiúi dicsősége számára. Á pesti egyház az első felajánló A pesti egyházközség igazgató-lel­készétől a kővetkező levél kíséreté­ben érkezett 500.— forint az Evan­gélikus Élet számára: Igen tisztelt Főszerkesztő Űrt A pesti evangélikus egyházközség elnöksége is elnökségi illése örömmel tapasztalta, hogy az Evangélikus Élet megnagyobbodott formában s most már, mint egyházunk egyetlen sajtó- orgánuma, nagyszerűen szolgálja egy­házunk ügyét. Ügy érezzük, hogy eb­ben a felelősségteljes szolgálatban mindenkinek meg kell nyilatkoznia, nemcsak az elismerés, hanem az együttérzés támogató formájában is. Éppen ezért arra határoztuk el ma­gunkat, hogy bár egyházközségünk anyagi helyzete rendkívül súlyos is nehéz, mégis ftlafinlank at Evan­gélikus •Élet céljaira 500 Ft adományt, abban a jóreménytigben, hogy egy­házunk nagyobb is kisebb egyházköz­ségei követni fogják példánkat és olyan támogató szeretettel állnak az Evangélikus Élet mellé, hogy lapunk a jövőben is eredményesen építhesse a betű szolgálatával egyházunkat. A szerkesztősig és kiadóhivatal munkájához Isten áldását kérjük a pesti evangélikus egyházközség elnök­sége nevében. Budapest, 195G szeptember 5. Artner Oszkár sfc. felügyelő-helyettes. ár. H. Gandy László Igazgató-leik észhely ettes. Á kelenföldi egyházközség adománya A bodapest—kelenföldi evangélikus egyházközség felismerve egyházi »aj­tónk fontosságát és szükségességét, 200.—■ Ft, azaz Ketíőszáz forintot ajánl meg az Evangélikus Élet támo­gatására. testvéri köszöntéssel: Sztehló Gábor h. lelkész. Bottá István vallástanér, a buda- pest—kelenföldi evangélikus egyház- község irattérjesztésének vezetője le­velet intézett szerkesztőségünkhöz, hogy ta kelenföldi egyház Irntterjesz- tése S0.— forintot ajánl meg az Evangélikus Elet“ támogatására. Az óbudai egyházközség felajánlása: Több mint 10.000 forínfrí rúg azoknak az evangéliumi »ajtótermé­keknek az értéke, amelyeket 1947 februárjától kezdve a mai napig irát- terjesztésűnk szétosztott Csak természetes az, hogy iratter­jesztésünk nem maradhat távol attól az akciótól, amely az evangélikus sajtó ügyében, nevezetesen pedig az „Evangélikus Élet“ erősítésére most van indulóban. Így az egyházközség keretein kívül is bizonyságot tehe­tünk arról, hogy iratterjesztésünk nem piacos üzlet, hanem templomos szolgálat. Mindezeknek az előrebocsátásával örömmel közlöm az i. t. Szerkesztő­séggel, hogy iratterjesztésünk 200.— forint adományt küldött az „Evangé­likus Élet“ erősítésére. őszinte szívvel kívánom, hogy ez ez adomány is legyen segítségükre az evangélikus sajtónak abban a vállalt kötelezettségében, hogy minden betű­jükkel az Isten ügyét szolgálják. Maradok hittestvéri szeretettel: Komjáthy Lajos sk., az óbudai iratterjesztés lelkész-vezetője. A bndapest-őbuda-újlaki evangé­likus egyházközség hívei a felszaba­dulás óta építgetik rommá lett temp­lomukat, ami azt jelenti, hogy min­den anyagi erejüket erre a célra össz­pontosítják. Tudatában vannak azon­ban annak, hogy a gyülekezeti törek­vések mellett szolgálatot kell vállal- niok a közegyházi feladatok sorában, melyek között fontos helyet foglal el az egyházi sajtó ügye. Amióta az Uj Harangsző e. igazán szeretett és valóban népszerű egyházi lap megszűnt, azóta püspökeink kör­leveleikben egymásulán egyetlen új­ságunk, az Evangélikus Élet-nek a tá­mogatására buzdították a híveket. Dezséry László „Egyházunk hűséget vár tőled“ című legutóbbi vezércik­kében pedig ünnepélyes, komoly szó­val ébresztgette minden evangélikus embernek az egyházi sajió iránti fe­lelősségét. Ezeknek az indíttatások­nak engedve egyházközségünk 200.— forint adományt küld az „Evangé­likus Élet“ támogatására. Kívánom, hogy az Evangélikus Etet Isten Szendéikétől vezetve mindig szórja a magot, a Mindenhatónak gazdag ajándékát, az Igét s így, utat találva minden evangélikus ember szívéhez, egyházunk kedvelt lapja le­hessen. Hittestvéri szeretettel: Komjáthy Lajos sk. püspöki másodlelkész. Megmozdulnak az egyházkerületek Megmozdultak az evangélikus egy­ház egyházikerületei is. A bányai egyházkerület lapunk céljaira háromezer forintot ado­mányozott. A tiszai egyházkerület ezer forintot küldött. Ezen adomá­nyán kívül elkiildötte kerületi sajtóoffertórium címén 269.77 forint adományát is. Az óbudgi egyházközség iratteT­jesztése, mely már eddig is heti 50 példány eladását végezte el és ez­zel a lapot a maga részéről is tá­mogatta, holott az óbudai egyház- község területén csaknem 200 elő­fizetőnk voit, most rendes járulé­kain kívül kettőszáz forint fel­ajánlást küldött. Ezekhez a felajánlásokhoz egy­TÜKÖRDARABOK Dicsértessék... Leánygyülekezett« indultam. Meg­jártam ezt az utat minden vasár- és ünnepnap. Ismertem már az útszél minden bokrát, a közbeeső falu min­den házát. Hetenként egyszer este ke­rekeztem végg ezen az úton sötétben, ha bibliaórát lartotlam. Ilyenkor a »ötéiben a világos ablakok ismerős­ként hunyorogtak felém. Ünnep és vasárnap mindig taláikoztam a köz­beeső falu katolikus híveivel, kik mi­sére mentek a falunkban lévő temp­lomba. Az utat ezért misentnak hív­ják. A félórás Mcikliúion volt időm gondolkodni. Rendszerint az aznap: Ige foglalakozfatott, de nagyon sok- frpr lekötött katolikus testvéreink házközsógek sürgős befizetései is csatlakoznak. Hátralékban lévő egy­házközségeink multheti felhívásunk alapján régi tartozásaikat rendezik. Az Evangélikus Élet szerkesztősége és kiadóhivatala mély hálával kö­szöni ezeket a lelkesítő cselekedete­ket. Hisszük, hogy lapunk sajtójá­nak támogatásában élenjáró gyüle­kezeteink a felajánlások egész moz­galmát tadják megindítani. Egy­házunk helyi fog állni ezen a téren is. Kérjük gyülekezeteinket, csatla­kozzanak a felajánlókhoz. De ez a felhívásunk szól magá­nosokhoz is, a mi hűséges híveink­hez és most megismételjük feléjük is, gyülekezeteink felé is lapmik multheti számának felhívását. Egyházunk hűséget vár tőled! A kiadói.ivataL köszöntése. Amint szembetalálkoz­tunk, hangos „Dícsértessék a Jézus Krisztus“-sal köszöntöttek. Jól esett így fogadni: „Mindörökké ámen!“ Egy úton haladunk, csak mindig egymással szembei ők is, én is lemp- lomba megyünk, vagy templomból haza. Én viszem az igét, ők érte men­nek. Ha szembemegyünk is egymás­sal, ők is máshova, én is, de egyet­értünk abban, hogy ők is, én is di­csérjük az Ür Jézus Krisztust mind­örökké! ... ... Ha ők is, én is igaz szívvel, tel­jes hittel dicsérnénk az Urat, bizo­nyos, hogy nem egymással szembe mennénk ... Biciklim frissen olajozva, könnyen szaladt a lej ön lefelé és olyan jól esett megérkezni azok közé, akik vár­ták az Urat ^ Mútis István Jegyzetek Rekkenő augusztusi hőségben tar­totta meg első ülését az újonnan megválasztott egyetemes zsidómissziói bizottság. A lélektől ébresztett misz- sziói felelősség tüze égetőbbnek bi­zonyult a forró napsugárnál. Egyházunk ébredésének áldott gyümölcse az, hogy egyre több lé­lek fordul megújult felelősséggel az eddig többé-kevésbbé, kevesek által hordozott zsidómisszió felé... „hogy a mi irgalmasságba jutásunk foly­tán, ők, Izrael fiai is irgalmasságot nyerjenek.“ (Róma 11:31)... Az elnöklő lelkész II. Kor. 8:24. alapján szeretetni! beszélt: „adjátok azért szereteteteknek.... bizonyságát irántuk a gyülekezet előtt is“ ... Ennek a bizonyságtételnek akadálya ott van sok „pogányokból“ lelt keresz­tyén szívében, aki nem akar és nem tud az Űrtói vett szeretettel nézni a megkeményedés, átok alatt levő vá­lasztott népre, melyet az Ige tanul­sága szerint szeret az Űr és nem vetett el végkép. De akadály az is, ha a zsidóból lett keresztyének nem az Űr mentő, üdvözítő szeretetével fordulnak testvéreik felé, mint Pál is tette. Sokkal többre van szüksé­günk mindkét részről: agapéra, az Űr szívéből származó és az Űr Lei­kétől kiöntött szeretetre. Csak ez a szeretet tudja teljesíteni a missziói parancsot: „tegyetek tanítványokká minden népeket... Jeruzsálemtől kezdve“ ... (Mt. Márk. Luk.) A bevezető Ige üzenetének elhang­zása után a bizottság foglalkozott a misszió gyakorlati kérdéseivel is. Vb lágosan meglátta, hogy a misszióra nem a közegyház, nem egyesüle­tek, hanem az ecclesia, a gyülekezet kapott megbízást. Az ecclesia: a gyü­lekezet Isten népe, új emberekből álló „harmadik nemzetség“ (I. Kor, 10:32.), melyet Krisztus a kereszt­fán teremtett meg ő magában» eggyé téve a két nemzetséget, le­rontván a közbevetett választófalat (Efezus 2:14, 16.) Csak egy misszió van, mert egy a megbízás, egy a parancs, egy az út, egy annak alanya, mert alanya minden zsidó és minden keresztyén, maga az egy­ház is, ha a zsidókérdésben mást, többet, vagy kevesebbet mond, mint amit Isten örökérvényű Igéje ki­jelentett. Felrajzolódott a bizottság előtt ú kiválasztott nép mai állapotában, mint talaját, belső békességét vesz­tett nép, az Ótestamentom Istenével perben álló nép és mégis kereső nép. Megkeményedett és mégis szent maradék. Olyan, akikből soknak ar­cáról lehullott a „lepel“, akiknek felragyogott a Messiás, Jézus az ö bűntörlő, megbékélhető kegyelme. Döntést, kiközösítést, ellenszenvet vál­laló nép, mely a Krisztusban teljed békességet talál. Nehéz igazságok... s mégis olya» könnyűek, ha az Isién szívén keresz­tül nézzük őket... Erre a nézésre tanítsa' meg ai egyház népét az egyház Ura ... Szász Edith

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents