Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-08-20 / 34. szám
I#W Kugnsstaft 80. szám éra 1 forint r, évfolyam. 54. szám. AZ ORSZÁGOS LIITHER-SZOYETSE Egy szem búza.... Milyen csöppség egy «*e*n piros búza, hogy elvesz ez az egy szem búza egy 1000 vagonos siló búza- tömegében és mégis egymagában milyen végtelen nagy! — Ez az „egy“ szem búza valójában nem is „egy*, hanem sok-sok millió „szem“. SokmilBó „élő“ lény egysége, közössége... Erős mikrósz- kópon megláthatjuk ezt a sokmillió, csodás élőlényt. Ultraimikroszkópon belepillanthatunk egyetlen egy ilyen kicsi élőlény belsejébe, leikébe — Azt mondják a tudósok, hogy ez a kis élőlény, amely sokmiltió társa közösségében alkotja az „egy“ búza- szemet: „sejt“ ... Sejt... Sejt.,, De „mi“ ez a sejt?... Hiszen ez úgy „lett“, nem volt meg még egy évvel ezelőtt... Miből lett, hogyan lett, miért lett?... Ez a sejt egy kis önmagába zárt világ. Különösen milyen csodálatos a búzaszem végénél lévő sejt, az, amelyről azt mondja a régi néphit, hogy Krisztus arca látszik itt a búzaszemen ... Ez az „egy“ sejt a „csírasejt“... Mint valami iggn parányi bogyó, olyan ... Mint egy szem golyója ... Hártya veszi körül... Ez a hártya maga műremek... A hártyán belől egyforma anyag apró egységekből, mint a tarisznyában az úti pogácsák, amiket a vándorlegény édesanyja sütött a nagy útra... És a legközepén körben állva, ici-pici babszemforma „valamik“ állnak, mintha kerekasztal-konferenciájuk volna... A tudósok azt mondják, ezek a „obromoszómák“ ... Ezek hordják magukban, mint a dóm- építő, régi szabadkőműves mesterek a gótika építésének minden féltve őrzött titkát, — a kalászos búzaszál építési rajzát, építési titkait, szerkezeti formáit, tulajdonságait, évezredek muitva támadó ivadékait, vagyis az „életet“ ... És ezek a parányi, babszemforma chromoszómák milyen csodálatosaki... Próbáljunk meg valamit... Tegyük nyirkos, langyos földbe ezt a csodálatos búzaszemet, a sokmillió sejlecske társadalmát. Vájjon mi történik? Valami szokatlan történik ... Egy titkos parancs általános mozgósítást rendel el. a milliónyi sejtecske munkástársadalmának az általános mozgósítását... És mind engedelmeskedik... Mintha önként csinálná, mintha élvezet, mintha élet volna részére ez a halálos komolysággal, pontossággal és mégis boldogan végzett építő munka ... Első lépés: anyagfelvétel kívüliről és ennek felhalmozása a legbelső sejtben, a központban... És mikor már pattanásig tömve van a központi sejt, valami új csoda történik... A körben tanácskozó babszemforma chromoszómák önmagukat kettéhasítják s a társaság kétfelé szakad, két kört alkot, mintha megharagudott volna egymásra. Pedig nemi... A központi sejt gömbölyű alakja köröskörül behorpad és kát részre válik, mintha egy fonállal körülkötöttük volna és elvágtuk volna úgy, mint az élesztőt a boltos __Ni-ni, már két gömbö lyű központi sejtünk van... És ni-ni. ezek is hogy duzzadnak!... A szállító munkás-sejtek tömik őket kívülről felvett anyaggal... Ni-ni, ezek is horpadnak, szétválnak!... Már 4 gömbölyű sejtünk van... És nincs megállást... A négyből lesz 8, ebből 16, 32, 64 128, 256, 512, 1024 és így tovább 100.000, meg millió ... Itt „nincs mese“ ... Itt halálosan komolyan megy valami munka... De ni-ni, a sokszázezer és millió újszülött, kis sejt — mintha régi, begyakorlott gyakorlatokat végezne — szakaszokba, csoportokba tagozódik... Ilyen sejtcsoportok folytonos további osztódással lefelé törekszenek, lefelé szaporodnak a mélység felé... Azt mondják, hogy ezek a „gyökerek“ ... De miért igyekszik az a sok-sok százezer kis, bohó sejt lefelé szaporodni, lefelé csoportosulni? ... Nem jobb volna felfelé igyekezni a levegőre, a napfényre? . .. Miért akarnak a mélyben, a sötétben élni? ... Most valami új csoda törléntl... A termőtalajban elágazott gyökérsejtecskék, bár éppen most születtek még csak, — kémiai szakértői jelentéseket torábhftanflk felfelé, valami munkairányító központba... Jelentik, hogy milyen nyersanyag van körülöttük a talajban és mennyi a használható tápanyag, mennyi a vízben oldhatatlan, hasznavehetetlen« nyersanyag, milyen lúgok, mByen savak kellenek nekik ezen vízben oldhatatlan vegyületek kémiai megbontására és vízben oldhatóvá való átalakítására ... És ki tudja hogyan, hogyan wem, — a jelentések alapján már a titkos munkaközpont kéz- ről-kézre adva küldi is az igényelt lúgokat, savakat a tápanyagfeltáró gyökérsejteknek ... Azok a frissen érkezett vegyületeket, savakat, lúgokat beleizzadják, belesajtolják a körülöttük lévő hasznavehetetlen vegyiiteiekbe... Csak azt nem tudom, bonnit tudják ezek azt, hogy a kovasav szilárddá és rugalmassá teszi azt az élő építményt, amit csoportosulásukkal olyan pompás tervszerűséggel alkottak: a szárat? ... Mert ezzel telítik a kis vegyészek a szár sejtcsoportjadnak a testecskéit... Ni-ni, hát ezek a tülekedő, sürgő- forgó sejt-tömegek mit akarnak?... Lázadás, sztrájk talán?... Nem, Ezek speciálisták ... Külön csoportot alkotnak a szársejtek osztályán. Pompásan, az előírt építési tervrajz szerint kiképzik a „levelet“, die úgy, hogy alkalmas legyen a Nap fényéi nck, melegének, ultirasugarainak a felvételére, hogy boszorkánymasinájukban, a chlorofillben ezzel az égi árammal hajtsák a motort, amelyben a gyökerek által szállított nyersanyagból fehérjét, szénhidrátot, olajat, cukrot, sőt parfőmöt csinálnak... Mert parfém is kell ám nekik ... Mikor már tervszerinti magasságig építették az új csodát, akkor jön csak az igazi csoda... Az icurka-picurka élő sejtecskék hihetetlen komplikált rendszert alkotnak egymással... Egy nyársszerű egyenes, sudár száron körös-körül, mint fán a madárfészkek, kicsi fészkeket, pólyákat képeznek, jól beburkolva és annak a közepében, hogy a „Kör“ vége belefusson az elejébe, — ott a legelső Anyja a sok, picike sejtnek, a Csíra, vállán az útitarisznya, benne az útra sült sok-sok pogácsa... De ez a be- pólyáit csíra még szundikál, mint Csipkerózsika... A pólya végén bojtos új csodákat képeznek, amelyekben az Élet titka, varázsereje van: a parfőmös hímpor... És jő a méh, jó a szél, a kalászok meghajtják fejüket Valaki előtt, közben a titokzatos „por“ rászáll a pólyás Csipkerózsikákrá, ajkon csókolják, mint Varázskirályfiak és az alvó Búzababák életre támadnak, boldogságukban elpirulnak. A selymesen simogató, dajkáló szél karjain dalolni kezdenek valami végtelen régi zsolozsmát, az Élet himnuszát, amelyet csak Az ért, csak Az hali, aki előtt az „érett“ búzaszál hódolattal lehajtja fejét, az arany kalászt... Én nem hallom, nem értem ezt a himnuszt, csak sejtem, hogy boldog jelentés ez arról, hogy „Teremtöm, kész vagyok, hogy odaadj fiaidnak, az embereknek mindennapi kenyérül, kalácsul, életül!“ i Dr. Past László'. Az „Evangélikus Elet a magyar evangélikusok egyetlen hetilapja A magyar evangélikus közéletet eddig két evangélikus hetilap szolgálta. Az Üj Harangszó című lap augusztus 13-i számában bejelentette megszűnését. Az Üj Harangszó megszűnésével kapcsolatban a két hetilap, az „Evangélikus Élet“ és az ,,’Űj Harangszó“ szerkesztőségei az alábbi nyilatkozatokat tették közzé; Turóczg Zoltán győri püspök pedig a dunántúli egyházkerülethez augusztus 5-én püspöki körlevelet intézett, amelyben a többi között a következőket mondja: „Egyházkerületünk f. é. közgyűlése megszüntette Üj Harangszó c. lapunkat. A vonatkozó határozat jegyzőkönyvünkben olvasható. A határozat meghozatala után tárgyalás indult meg a lap megszüntetésének végrehajtása tárgyában. Ezekben a tárgyalásokban részünkről az egyház- kerület elnöksége és lapunk szerkesztője vett részt. Ezeknek a tárgyalásoknak eredményeképpen született meg az egyházkerületi közgyűlés megszüntető határozatának az a végrehajtása, ami az Üj Harangszó aug. 13-án megjelent utolsó számában és a te nem járt előfizetéssel rendelkező olvasókhoz intézendő felszólításban előttünk áll. Kérem lelkészi karunkat, hogy mindezt fogadja megértéssel és engedelmességgel és a maga részéről is' kövessen el mindent, hogy az Üj Harangszó előfizetői közül miinél többen kerüljenek át az Evangélikus Elet táborába. Evangélikus népünknek is érdeke, hogy ne maradjon egyházi sajtó nélkül és ne kapcsolódjék ki aiz egyházi éleiből, mert ez a maguk gyülekezetébe való bezárkózást, szűklátókörűséget és ezzel egyházunk atomizálódását hozná magával. Megmaradó egyházi sajtónknak is érdeke, hogy egyházunk szélesebb rétegeire támaszkodva, önellátásban és önállóságban megerősödhessék.“ Aztán így folytatja a püspöki körlevél: „Ismételten kérem e lelkészeket, hogy az egyházi sajtó ügyét egyházunk és híveink érdekében is hordozzák szívükön. Az Evangélikus Élet szerkesztőségének kérésére azt is kérem, hogy az Evangélikus Életet a vezetésük alatt álló gyülekezet egyházi sajtóba kívánkozó híreivel is lássák el. Amidőn megköszönöm Istennek az Üj Harangszó eddigi munkáját, kérem áldását az Evangélikus Életre.“ Az Űj Harangszó efmü egyházi hetilapunk egész egyházunk sajtójára vonatkozó és egyházunk érdekében álló elhatározások következtében beszüntette megjelenését. Egyházunk ezzel az Evangélikus Élet című hetilapunkra bizta azt a szolgálatot, hogy híveinket hitébresztő és hitmé- lyítő olvasmánnyal ellássa, őket egyházunk Iránti érdeklődésükben kielégítse s egyházunk hangja legyen a hívek felé és a világ felé, amelyben élünk. Hisszük, hogy az Üj Harangszó eddigi olvasói, egyházunk iránti szeretetüket az egyházi újság járatásával és fenntartásával eddig is kifejezték, továbbra is olvasói maradnak egyházi sajtónknak. Most különösen arra hívjuk fel a figyelmüket, hogy az egyházi sajtóra meghozott és hozandó áldozatukra evangélikus egyházunknak rendkívüli szüksége van. Minden olvasó hűségére szükségünk van ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani egyetlen hetilapunkat az Evangélikus Életet. Kérjük az Űj Harangszó eddigi olvasóit, újítsák meg előfizetésüket az Evangélikus Életre. Az Üj Harangszó minden eddigi olvasója megkapja folyamatosan az Evangélikus Életet. Kérjük azokat, akiknek előfizetése az Üj Harangszónál 1950 augusztus 1-ig hátralékban van, mutassák meg az egyházi sajtó iránti szeretetüket azzal, hogy hátralékaikat rendezik s ezzel segítsék elő az Üj Harangszó felszámolásával együtt járó terhek hordozását. Az Üj Harangszónál még le nem járt előfizetéssel rendelkező olvasókat arra kérjük, hogy befizetett és még le nem járt előfizetéseikkel rendelkezzenek úgy, hogy azoknt az Evangélikus Életre utaltassák át. Az Evangélikus Élet ezért az előfizetési díjért ugyanannyi ideig fogja küldeni a lapot címükre, mint azt az Üj Harang- szó telte volna. Az Evangélikus Élet felajánlja, hogy minden olyan előfizető, aki lejárt előfizetését legalább egy negyed évre megújítja, ingyen ajándékként kapja meg az Evangélikus Családi Naptárt az 1951. évre. Az Evangélikus Élet szeretettel és buzgó szolgálata felajánlásával köszönti az Űj Harangszó most csatlakozó előfizetőit. Ezek az olvasók meg fogják találni az Evangélikus Életben azokat a rovatokat, amelyeket az Űj Harang- szóban megszerettek s olvashatják ugyanazoknak a munkatársaknak Írásait, akik az Űj Harangszőban oly közel jutottak az olvasók szivéhez. Isten áldja m*g egyházunkat, tartsa meg kegyelmesen egyház*5 Saj ónkat s forrassza össze az eddigi szeretetlen, közös hitben és egyházunk Iránti hűségben egyetlen hatalmas olvasótáborrá mind- annyinnk javára és az ö dicsőségére. Erős vár a ml Istenünk! Az „Evangélikus Élet“ szerkesztősége. Ä dunántúli evangélikus egyházkerületnek — lapunk fenntartójának — 1950 július 28-án tartott közgyűlése kimondotta, hogy egyházi sajtópolitikái szempontokra való tekdntelel az „Uj Harangszó“ című hetilap megjelenését az augusztus 13-i számmal megszünteti. Köszönjük lapunk munkatársainak ós olvasóközönségének évtizedeken át tanúsított hűségét. Ezzel az intézkedéssel az Evangélikus Elet egyházunknak egyetlen országos hetilapjává vált Egyházkerületünk közgyűlésének határozata értelmében lapunk előfizetőinek címjegyzékét az Evangélikus Élet kiadóhivatalának átadtuk. Augusztus 20-tól kezdődőkig az Evangélikus Elet szerkesztősége megindítja a lapot az Üj Iia- rangszó volt előfizetői részére. Az egy. házi életben való részvétel szükségest teszi az egyházi élet állandó figyelemmel kíséréséi, ez pedig egyházi heti sajtó olvasása nélkül nem lehetséges. Ezért felhívjuk előfizetőinket, hogy kapcsolódjanak bele az Evangélikus Elet olvasótáborába, az Evangélikus Elet további működésére pedig Isién áldását kéTjük. Az „Űj narangszó“ szerkesztősége. Az Olvasóhoz! ii j : ‘ Az „Evangélikus Élet• 1950 január 1-i számában lapunk főszerkesztője cikket írt, amelyben azt a célt tűzte ki, hogy az Evangélikus Élet 1950-ben 10.000 új előfizetővel gyarapítsa előfizetőinek táborát. I-'ő- Sszerkeszrlőnk tervének megvalósítására irányuló munka 1950 augusztus 13-ig annyiban sikerült, hogy ezidőig 3-Í23 új előfizetővel gyarapítottuk olvasóink táborát. Az „Üj Harangszó“ című lap megszűnésének napján 7500 új címet adott át az „Evangélikus Elet“ kiadóhivatalának és a kettős előfizetők leszámítása után, példányszámunk jóval elhagyta a 12.000-es példányszámot. Isten segítségével reméljük a 10-000-es előfizetői létszámot elérni és azt még magasabbra óhajtjuk emelni. Lapunk mai száma már nagyobb terjedelemben jelent meg és az Evangélikus Eletet, az első magyar evangélikus hetilapot éppen a nagy példányszámra való tekintettel rotációs- gépen állítjuk elő. A lap szerkesztésénél arra törekszünk, hogy a lap kiállítás tekintetében csinosabb és gazdagabb legyen. Reméljük, hogy erős és kitartó munkánkkal sikerülni fog új olvasóink tetszését is megnyerni és arra törekszünk, hogy az egész evangélikus közvélemény gondolkozásának hű kifejezői legyünk. A lap előfizetési ára - szeptember 1-től kezdve a következőképpen alakul: egész évre 40.—, félévre 20.—, negyedévre 10.—, egy hónapra 3.60, egyes szám ára 1.— forint A* „Evangélikus Élet* szerkesztősége és kiadóhivatala. Äz «gyefemes presbitérium a lelkészképző bizottság és az egyetemes egyház elnöki tanácsülés után nagyfontosságú ütést tartott, amelyen tárgyalta az egyház és az állam között megkötendő pótegyezményt az egyházi Teológiai Akadémia megalkotása ügyében. Egyházunk eddig egész lelkészképzését állami fakultáson végezte, ezt a fakultást azonban pótegyezménnyel kapcsolatban áladja né- kiink a magyar Népköztársaság Kormánya, biztosítva a pótegyezményben lelkészképzésünk szükséges személyi és dologi kiadásainak anyagi fedezetét, bérbeadva számunkra a soproni állami Teológiai Fakultás épületét és biztosítva ebben az új egyházi Teológiai Akadémiában lelkészképzésünk egész belső szabadságát és egyházi érdekek szerint való felépítését. Egyházunk hálával gondol ezekben a napokban arra, hogy lelkészHépzését olyan haHatározatok az egyházi Teológiai Akadémia megalkotása érdekében tással és erővel folytathatja az egyezmény alapján, amelyhez saját erejéből ma semmiképpen nem volna meg a lehetősége, s ugyanakkor a lelkészképzés többé nincs kötve állami egyetem rendjéhez és kereteihez. Őseink a világháború után kényelmesen gondoskodtak lelkészképzésünkről akkor, amikor minden magyarországi egyházzal ellentétben elmulasztották az egyházi Teológiai Akadémia megalkotását és egész lelkészképzésünket az államra bízták. Egészséges és Istennek tetsző fordulattal kerül most vissza lelkészképzésünk az egyház kezébe. Az egyetemes presbitérium elfogadta egyházunk és a magyar állam közötti Egyezmény tervezetét és felhatalmazta az egyház elnökségét annak aláírására akkor, amikor azt a minisztertanács jóváhagyta. Az egyetemes presbitérium megbízást adott vált teológiai egyetemi tanároknak és a lelkészek köréből egyeseknek arra, hogy a Teológia őszi munkáját megindítsák. A Teológiai tanárok átvétele és egyházi Teológiai Akadémiánkon való kinevezése az egyetemes közgyűlésen történik meg, mely közgyűlés szeptember utolsó napjaiban őket tanszékeikre meg fogja választani. Elkészült az új akadémia szervezeti szabályzata is és előkészületben, yan tanulmányt- ts vizsgaszabályzata is. Teológusaink a következő tanévet már az egyházi Akadémián kezdik el. Megtörtént az elsőéves teológiai hallgatók felvétele is. Felvételre került 19 teológus-jelölt, ötöt a felvételi bizottság személyes beszélgetére rendelt, két jelentkezőt pedig elutasított Kérjük Istent, adja áldását egyházi Teológiai Akadémiánkra és nevelje fel az egyház szolgálatkész lelkészeit falai között. Kérjük testvéreink imádságát az új elsőévesekért is, akik most indulnak el az Ür szőlőjében való munkálkodásra való felkészülésben. Híveinknek azt is tudniok kell, hogy lelkészképzésünkre szívből jövő anyagi áldozatokat is kell hozniok. Ragadják meg az alkalmat az erre rendelt gyülekezeti offertóriumokban, teológus szupplikációk idején és egyéb módon is arra, hogy az egyház jövendő munkásait, lelkészeit egyházunk fel tudja nevelni
