Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-07-23 / 30. szám
2 Budapest népe hatalmas békegyíílésen tiltakozott a koreai beavatkozás eilen Péter János ref. piispöh felszólalása a DéhetaRács itágíjgijűlésÉii Szombaton „Megvédjüb a ,békét“ mozgalom Országos Béketanáfsa a Sportcsarnokban nagygyűlést rendezett. A nagygyűlésen munkások és tudósok, kisemberek és műuészek, diákok és rendőrök, papok ési tanítók és kommunistái pártemberek és pártonkívüliek gyűltek eigybe és azt hirdették, hogy Korea népe nincsen egyedül, vele érez a világ haladó népe és a koreaiakkal együtt van az egész magyar demokrácia. Atz Országos Békelanács nagygyűlését Pongrácz Kálmán nyitotta még, utána Losonczy Géza államtitkár hangsúlyozta, hogy a < Korea elleni fegyveres beavatkozással megnőlt a háborús veszély. De ugyanakkor a Korea elleni fegyveres beavatkozás hozzájárult a béke erőinek növekedéséhez is — azáltal, hogy végkép lerántja az álarcot az imperialista háborús gyujtogatókról. Losonczy Géza felszólalása után Kvan-O-Dik, Korea budapesti követe szólalt fel. A követ nagysikerű beszéde után Péter János debreceni református püspök beszélt, aki a többi között a következőket mondotta: Korea ügye ai mi ügyünk! A népi demokráciák népei a közös öntudat, a szocializmus építésének közös feladata annyira eggyé teszi, hogy közöttük a testvériség nemcsak jelszó, hanem élő valóság. MéltaKlamok lennénk saját békénkre és szabadságunkra, ha közömbösek tudnánk maradni Korea sorsa iránt. — Korea orvul megtámadott és szenvedő nélpe mellé állva elítéljük Truman politikáját, amellyel merény'- tetet követ el Korea népe, ezzel együtt a világbéke® ellen is. A magyar protestantizmus nevében mélységesen elítéljük Tru- mannak azt a politikáját, amely- lyel az amerikai befolyás alatt álló országok egyházait is a Korea elleni hadjárat mellett szerelné mozgósítani. Lehet, hogy vannak olyan egyházi vezetők, akik az imperialista propaganda hatása alatt készek a támadók. mellé állni. Ezek azonban nemcsak a béke ügyét, hanem az egyház ügyét is elárulják. Örömmel halljuk, hogy például Ausztráliáiban a dolgozó nép éppen egy protestáns lelkész elnöklete alatt tartott békegyűlésen tiltás kozott az amerikaiak (koreai támadása ellen. A magyar protestantizmus nevében innen iis kérjük a külföldi egyházak embereit, hogy ne váljanak a háborús uszílás eszközeivé, hanem minden erővel és bátran lépjenek fel a koreai beavatkozási ellen. Vallási meggyőződésre való tekintet nélkül az a kötelessége minden jó- szándékú embernek, hogy szövetkezzék egymással és erőteljesen fellépjen a szocializmus ellen küzdő reakció bűnös tervei ellen, mert ez, a reakció képes minden gonoszlettre kiváltságainak Védelmében. Innen is hívjuk a magyar protestantizmus nevében az egyház embereit, hogy nemcsak együttérzéssel gondoljanak Korea: hősi, szenvedő népére, hanem álljanak tettekkel Korea ügye mellé. Korea sorsa arra hív fel minden jóakaratú embert, hogy a béke ügye mellet! szorosan felzárkózva, védje a békés építőmunkát a háborús gyújtogatok ellen. Péter János püspök beszéde után Panyi Ferencné a magyar asszonyok nevében óriási lelkesedés közben azt a javaslatot tette, hogy „küldjön a magyar dolgozó nép haladék nélkül orvosi segítséget, orvosokat, ápolónőket, gyógyszert, kórházi felszerelést Koreába, hogy ezzel is segítsük a ml szabadságunkért, a mi békénkért is küzdő, hős koreai katonákat.“ Gombás Pál a magyar értelmiség, dr. Horváth Richárd a haladó katolikus papok, Somlay Artur a művészek nevében szólt a kérdéshez. A magyar evangélikus egyházegyetem részéről Dezséry László és Vető Lajos püspökök vettek részt az Országos Béketanács nagygyűlésén. A gyűlés végén a gyűlés lelkes és építő tartalmú határozati javaslatot fogadott el. Külföldi katolikus papok a béke mellett Közismert a lengyel papok nyilatkozatának szövege: „Katolikus papok csak a béke-táborhoz tartozhatnak“. Most francia, tehát „nyugati“ katolikusok nyilatkozatát közöljük, akik csatlakoztak a stockholmi békefelhíváshoz. „Támogatjuk az összes pártok küldöttségének határozatát, akik között van a Nemzetgyűlés három papja, Kir kanonok. Gau>abbé és Groues abbé, amely arra kérte a kormányt, hogy terjesszen az Egyesült Nemzetek elé indítványt egy nemzetközi gyűlésre vonatkozólag, amely azokat, akik ellenségeskedés esetén először használnának atomfegyvereket, az emberiesség elleni merénylet bűnében bűnösnek nyilvánítja.“ „Helyeseljük azokat a minden országban folyó erőfeszítéseket, amelyek a békeakarat világszerte való ' kifejlesztésére irányulnak és, különösképen helyeseljük a stockholmi felhívást.“ A közismert aláírók közül kiemeljük: Boiler aibbé, J. Chataignier, Besnard abbé, Chenu atya. Monsignore Chevrot, M. Coignac (a Kát. Dolgozó Ifjúságtól), Dabosville atya, Depierre abbé, Desroches atya, Du- man-Primbault (Független Kat. Actio), Hollandé kanonok (A Páris Missio vezető lelkésze), Claude Mani- gaut (Kát. Dolgozók Actiója), Marcel Mtfiroud (Haladó Keresztyének Uniója), Robert atya (munkások papjaj neveit. „Tudjuk, hogy ha a világ-közvélemény a kormányokat megegyezésre kényszeríti az atom-lefegyverkezés- sel kapcsolatban, meg fognak nyílni a kapuk a béke megvédését célzó alapvető nemzetközi tárgyalásokra.“ Itt hívjuk fel még a figyelmet a Francia Cardinálisok és Érsekek 1949 okt. 20-i nyilatkozatára: „Keresztyén ember nem tud és nem is maradhat távol a nemzetek közötti béke megvédésére irányuló törekvésektől.“ Nemkevésbbé Mgr. Ottaviani szavaira (A Közönséges Egyházi Törvény tárgyalása, Róma, 1947.): „A nemzeti örökség légitámadás, valamint az újonnan feltalált borzalmas fegyverek általi szétrombolása 'olyan természetű, hogy az hosszú évekig nemcsak a legyőzött, hanem a győzedelmes népekre is szenvedést hagy maga után.“ („ín Defence of Peace“-ből.) Megjelent A MAGYAR LUTHER TÁRSASÁG kiadásában KARNER KÁROLYNAK, a hittudományi kar tanárának könyve „A Zisttí tett ifyt" János evangéliuma A könyv ára 62 forint, díszes kötésben 1G0 forint. A könyv megrendelhető a Magyar Luther Társaságnál Vili., Ullöiil-út 24, vagy az EVANGÉLIKUS ÉLET kiadóhivatalában. Luther Társaság könyvkereskedésnél (Üllői-út 24.) Evangélikus Élét Az ötödik evangélista Grüber és Eoberison Gröber, berlini evangélikus esperes, a németországi Hitimló Egyház kiváló vezéralakja, nyílt levelet intézett Robertson amerikai tábornbk- hoz abból az alkalomból, hogy Robertson egy berlini beszédében ócsórói tu a béke híveit. A nyílt levél néhány részletét az alábbiakban közöljük. „Tábornok úr! Berlini beszédében többek között a következőket mondotta: n hídépítők és békepolitikusok legtöbbször csak erkölcsi és fizikai gyávaságuk számára keresnek kibúvót. Egész életemben tferesztyén kötelességemnek tartottam, hogg az emberek közötti feszültségeket feloldani igyekezzem és ezzel szolgáljak az igazságosság és a béke ügyének. Ezelőtt három és félévvel alkalmam volt arra, hogy „házamban vendégül lássam a megszálló hatalmak képviselőit, valamint semleges állami kiküldötteket is s akkor azt mondottam, hogg velem együtt sok német most kiváltképpen való feladaitának látja, hogy papi szolgálatot lásson el a népek között. Mégpedig a pap szó eredeti latin értelme szerint; pap ugyanis latinul annyit tesz, mint ponti f e x s ez szószerint h í d v e r ő t jelent. Azt is mondottam, hogy a keresztyén embernek papnak, vagyis hídépítőnek s egyszersmind hídnak kell lennie egyik embertől a másikig. Éppen ezért mindazoknetk a nevében, akik ezt a feladatot velem együtt vállalták, határozottan tiltakoznom kell az ellen, amit ön állít, hogy tudniillik mi ezzel csak erkölcsi és fizikai gyávaság ankert akarjuk takargatni. Mi is tudjuk, hogy mi a bátorság. A háborúban eleget teltünk katonai köte- lességünkhéU s Hit. er uralma alatt bátran mentünk a börtönökbe és a koncentrációs táborokba, s végigéltük Berlin bombázását is. Katonák számára is ajánlatos a gyávaság fogalmával kissé óvatosabban bármi. A polgári bátorság sokszor nagyobb áldozatokat követel, mint a csatáik hősiessége, s főleg mint azoké a szájhősöké, akik most a sajtóban háborúra uszítanak.“ Ez Isten igéje „Ekkor hozzámenvén Péte)r, monda: Uram, hányszor lehet az ón atyámfiáinak eltelnem vétkezni és néki megbocsátanom? Még hétszer is?“ Máté Evanig, 18:21. PÁLYÁZAT Az Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály családi áhítatos könyv kiadását tervezi, mely lelkészek és egyházi munkások munkaközösségében készül. A Sajlóoszíály pályázatot hirdet az áhítatos könyv tervezetére. A pályázat tehát nem az áhítatos könyv kidolgozására iralik ki, hanem ennek a könyvnek a tervét kell elkészíteni. Kidolgozandó a könyv vázlata, megjelölve a cél, amit a könyv a maga egészében és egyes fejezeteivel el akar érni. Tanácsos megvizsgálni az eddig ismert magyar és külföldi áhítatos könyveket. Az áhítatos könyv a legjobb terv-páyázat, vagy több pályázat összedolgozása révén fog elkészülni. A legjobb pályázatot a Sajtóosztály 200 forint jutalommal illeti. A felhasználás alapján lehetséges több jutalom is. A pályázatot augusztus 20-ig kell megküldeni az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály címére, Budapest. VIII., Üllői-út 24. filléres tömegcikkei fészek Iirodla. Telefon: 342—353. Budapest, Vili., Szilágyi u. 5. (1B85 március 21 A lipcsei kántorság „magas jövedelmet biztosított a neves mesternek. Kereken évi 700 tallért, amelynek egy része azonban a temetésekkel és es- ketésekkel kapcsolatos mellékjövedelemből adódóit. Viszont az a szolgálat, amelyet a keményszívű és gyakran akadékoskodó városi tanács megkövetelt, nem volt oly egészen egyszerű. Például a vasárnapi istentisztelet már reggel 7 órakor kezdődött és kerek négy óra hosszat tartott. Vagyis két óra hosszat prédikáltak a lelkészek (!) s a másik két órát kitöltötte a szent muzsika. Reformáció körül napokig tartó ünnepségek voltak, minden nap külön istentiszteletekkel s ezekre gondoskod- ■ ni kellett mint szerzőnek, mint az énekkar és zenekar vezetőjének és mint orgonistának. Bach mindent vállalt és mindent bírt, hiszen 37 éves volt, ereje teljében élő. Szeme előtt tartotta nagy célját: az egyházi zenének lutheri szellemben való megújítását. Mindezt állandó keserűség közepette végezte, miért a városi tanács és Bach ellenségei inkább az akkor divatos olasz muzsika felé hajoltak. Ezért lassan visza is vonult és csak kötelességének teljesítésével törődött. Közben azonban bátran és férfiasán védte tiszta ügyét... A Málé-passió kudarca 1729-ben készült fel arra Bach, hogy valami olyat ajándékozzon a világnak, amilyenhez hasonlót ember muzsikában még nem alkotott, a Máté-passiót. Rengeteg munkával járt a betanítás, mert ő foglalkozott az énekkarral, zenekarral, szóló-énekesekkel. A városi tanácstól egészen szerényen 36 jó énekest és 20 alkalmas zenészt kér és kap — 12 énekest 18 zenésszel! A harcot nem adja fel. Ilyen kis együttessel is örömmel készül nagypéntek délutánjára, az előadásra. De nem hisz a szemének, amikor a templom félig sem telik meg... A lipcseiek ugyanis egy másik templomban szoronganak, a Neue Kirche-ben, ahol Frőber orgonista, egv jelentéktelen muzsikus még jelentéktelenebb passiója kerül előadásra. Frőber gazdag család tagja, hízelgő jellemű s hasonlókkal heteken keresztül csalogatták Lipcse evangélikusait, hogy Bachot lehetetlenné tegyék. Még a kritikusokat is megvásárolják: a lapok egyetlen szóra,sem érdemesítik a Máé-passiót, Frőberét meg égig magasztalják. Bach többet nem veszi elő monumentális alkotását. Éppen száz év kellett ahhoz, Ihogy a passiót másodszor mutassák meg a világnak s a. dirigens nem kisebb ember, mint Félix Mendelssohn. Ellenségeinek acsarkodását egy időre mérsékelte az 1736-ban nyert új címé-rangja, amelyet a szász választófejedelemtől kapott. Kinevezték udvari komponistának. Két évvel később a választófejedelem meglátogatja Bachot "Lipcsében s ez is sok barátot jelent. A potsdami találkozó Teltek-múltak az évek. Bach mester, mi tagadás, kissé elkövéredett. a ráncok is mélyebbek leltek szeme alatt. A gyermekáldás húszszor jelentkezett otthonában, de a bölcsőket gyakran váltotta fel a koporsó is. Kisebb-nagyobb egyformán. Fiai közül kettőnek a neve szárnyalt már a dicsőség szárnyain. Friedemané és Emánuelé, a többi még csak bontogatta. 1747-ben külön futár üzenetet hozott Fridericus Rex-től. a poroszok Nagy Frigyesétől, amely meghívást tartalmazott Potsdam városába. Bacft, fiának Friedemannak kíséretében utazott el nagy izgalmak közepette. Napokig tartó fárasztó utazás után érkezett meg, de alig nyúj- tóztatta meg lábát a fogadóban, máris elterjedt a hír szerteszéjjel: Bach megérkezett. Eljutott az uralkodó palotájába is. ahol éppen zenedélután volt. Frigyes király maga is szépen játszott fuvolán s nagyszerű muzsikusokat gyűjtött maga köré. Rögtön üzent a mesterért; azonnal jöjjön, úgy, ahogy van. A két Bach lámpalázzal küzdve igyekezett eleget tenni a hívásnak. Amikor a zeneteremhez érkeztek, Nagv Frigyes egyedül várta őket az ajtóban. — 1750 július 28) A karjába öltötte karját, úgy vezette az előkelőségek felé s amikor eléjük álltak, Frigyes igv mutatta be Bachot: — íme, Bach, a muzsika királya! Az én birodalmam csak Poroszország, de az övé az egész világ! Beszélgetés után kezdődött a muzsika. Hatalmas concerto grossot játszottak. Fuvolán Frigyes király, második fuvolán Quantz mester, első violán Benda mester, cembalón Bach s a zenekari cembalón Graun mester játszott. Később Bach hegedűn előadta legújabb szerzeményeit, közöltük a d-moll suit Ciaconá-jút. A meglepetés végére maradt. Nagy Frigyesnek volt már „kalapács-zongorája“ s kérésére Bach egy megadott témára hat szólamú fugát rögtönzött. A közben egészen megtelt zeneterem hallgatósága ujjongva hálálta meg ezt a páratlan művészetet s mindent egy mondatba foglalt össze Frigyes: „Bach csak egy van a világon ■. Másnap délután a Heiligengeist- templom telt meg, hogy "vönyör- ködjenek Bach orgonamüvészetében. Este megint fogadás volt a királyi palotában. Még két napig tartózkodott ott, majd Berlinbe utazott Emanuel fiának meglátogatására. Többször megjelent színházak próbáin, esténként látogatta az operaházat, de bármennyire is tetszett neki a daljáték. meghódítani szivét nem tudta. Valójában: nincs olyan zenei műfaj, amelyben nem alkotott volna Bach és nedig mindegyikben világraszólót, de operát nem írt egyet serit... H. A. | Podhradszky János | Podhradszky János alakja kevésbbé ismert a fiatalabb nemzedék előtt, de akik deresedő hajjal és hajlottabb háttal járják ezt a világot, azok ennek a névnek a hallatára, bizonyára ma is látni vélik a fejér-komáromi egyházmegye egykori esperesének, Tordas mintafalu szervezőjének és éltetőjének markáns arcélét. magyaros bajuszát, életetsugárzó tekinteté t. Július 14-én ott állott ravatala a fordasi templom oltára előtt, ahon- nan annyiszor szólott 36 esztendőn keresztül gyülekezetéhez. Egy gyülekezet számára mindig megrendítő, ha attól a paptól búcsúzik, aki nevét mélyen beleírta hívei leikébe. Telve, van a templom á nincs a hívek között senki, akinek az életében egy keresztelés, konfirmáció, esketés, temetés emlékén ne fénylene ott az ő neve. Podhradszky János, mielőtt szülőfalujának. Tordasnak lett volna: papjává, Szentet orny óm szolgált négy esztendőn át. Énnek közel fél évszázada. De amikor csendes estéken a kiskapu előtti pádon beszélgetnek pipaszó mellett. az emlékezés szárnyán még ma is idéznek a szentetior- nyai öregek az ő búcsúprédikáció- jából. Szabó József püspök hirdette az igét koporsója fölött a megdicsőülés hegyének története alapján. Hegyen járó embernek mondotta, aki Péter hitével, Ján)os szeretetével és Jakab 'gyakorlati érzékével hallgatta az Urat. S a hegyen látván Jézust, tudott igazán .a völgyek emberévé lenni. Nagyszívű ember volt, aki n&m csak szavakkal tudta megölelni népét, hanem aki szolgálni tudott. Maradéktalanul, egészen. A szövetkezeti mozgalom apostola volt. Szava és kézimunkája nyomán rendezett falu, mintagazdaság, intézmények nőttek — s ő megmaradt szegénynek és szolgának. Életének nagy titka volt. Szerette a népet. Úgy, ahogyan csak (hegyen járt ember tud szeretni. Hisszük, a szeretet mindig visszasugárzik. Ez látszott a gyülekezet könnyén s ez íratta az ő nepe hatalmas koszorújának szalagjára a mondatot: Köszönjük az érettünk való elégést. Gyászoló gyülekezet oszlik, koszorú hervad, könnyek felszáradnak, sír besüpped. De hiszem, hogy ez a mondat a falu szívében megmarad. Mert a szeretet az egyetlen, ami megmarad. — k —
