Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-06-11 / 24. szám

XV. évfolyam, 24. szám.

Egyes szám ára 60 fillér

1950 június 11.

immtuns ELET

AZ ORSZÁGOS LUTHIR-SZÖVETSIG LAPJA

HSRsmnra

Ez Isten igéje

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága éts a nem látott dolgokról való meggyőződés.“ Zsid. 11:1.

Az éppen a hit legnemesebb és legdrágább vonása, hogy szemét be- húnyva egyszerűen és boldogan mindent istenre bíz. Nem kutatja, hogy Isten miért bánik vele így, vagy úgy, hanem akkor is Öt tartja a legfőbb .jónak és igazságnak, ha az ész, érzület és tapasztalat csupa haragot és méltánytalanságot látna is.

Ezért mondja az Ige, hogy a hit olyasmiről való meggyőződés, amit nem látunk, sőt aminek talán az ellenkezőjét látjuk.

Ezért az Isten szeretetének s tiszteletének legmagasabb foka is az, hogy Őt mindennek ellenére is jónak, igaznak tartjuk és dicsőítjük. Mert ez megbotránkozás szörnyű veszedelme nélkül csak úgy lehetséges, ha természeti szem helyett tiszta hitlel tekintünk reá.

Luther

Niemöller Brazíliában

A Frankfurter Allgemeine Zeitung brazíliai tudósítója beszámol Niemöi- ler délamerikai útjáról. Niemöller Márton három napig tartózkodott Rio de Janeiróban, ahol az ottani evangélikus templomban prédikált, beszédében Niemöller a legutolsó húsz esztendőről beszélt, amikor az ,,ember Übermensch akart lenni és embertelenné vált“. Másnap a presbi- teriánus templomban tartott prédikációt, ahol a beszédét mondatról- mondatra portugál nyelvre is lefordították. Itt rámutatott a hitleri idők vallási csodáira, amikor az egyházak közölt megszűntek az elválasztó korlátok. Brazíliában Niemöller megjelenése még a katholikus körökre is nagy hatást gyakorolt dr? Schmidt az ismert brazil katolikus író a Correia de Manha című lapban rámutatott Niemöller nagy erkölcsi erejére és arra a nagy tiszteletre, amely Nie- inöller személyét körül veszi, amelyben a világ összes hivő lelkei részt- vesznek.

TuJnoJ

hogy a minisztertanács rendeletet adott ki a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Matematikai Intézet létesítéséről.

A Magyar Közlöny június 3-iki száma az Országos Tervhivatal elnökének rendeletét közli, amelyben az egyes szabványok kötelező alkalmazását rendeli el. A lap ugyanezen száma a pénzügyminiszter egy rendeletét közli az egyenesadók köz ponti könyveléséről.

A Magyar Közlöny 93-iik száma az Országos Tervhivatal elnökének rendeletét közli a zsákok bérének a cséplési időtartamra való megállapítása tárgyában, ugyanebben a számban az Országos Tervhivatal elnökének egy újabb rendelete jelent meg, amelyben a konfekcióipari vállalatok által előállított gyermekruhák előállítói és fogyasztói árának újabb szabályozásáról intézkedik.

A Magyar Közlöny június 4-iki száma a Népgazdasági Tanács határozatait közli négy kiadói n. v. fel- állításláróili, eszerint zeneműkiadói, közületi, folyóirutkiadói, heti és napilap kiadói n. v. alakul.

Statisztikai érdeklődés lelki erők után

Irta: Dezséry László

VI.

Dávid király élettörténete drámaian mély értelmű családi jelenettel végződik. Salamon áll előtte és Dávid egiy fordulatos, gazdag és harcos élet után rábízza a templomépítést. Ebben a cselekedetében egy, az egész életére visszanéző bűnbánat és önvizsgálat rejtőzik. „Az Űr eképpen szóla nékem: sok vért ontottál és sokat hadakoztál, ne építsél az én nevemben házat, mert sok vért ontottál ki a földre énelőttem. Imé fiad lészen néked, akinek csendessége lészen, mart nyugodalmai adok néki. . . ő csinál az én nevemnek házat. . . most édes fiam legyen az Ür veled, hogy sikerüljön néked házat építeni...“. Dávid nem tehette meg, amire pedig úgy látszik, hogy az egész élete koronájaként nézhet. Ö nem lehetett templomépítő. Csodálatosan ellevenlelkü gyermeke volt Istennek, mégis ott voltak az életében a hibák, amik elfelejthetetlenüí megakadályozták, hogy ő legyen a nagytemplom építője. Paráznaság, vérontás, hiúság bontották meg életét s élete végén van két Olyan eseI

mény, ami Istennek végzetesén nem tetszett. Dávid egész élete hadakozásban telt el a Góliáttal való bajvívás sikere óta. És Dávidnak a nagy hadakozásban mindinkább az lett a kísértése, hogy a maga erejét és népe erejét lássa és keresse vállalkozásaihoz.

Ha az embernek Isten sokat segít, érdemén fölül használja és érdemén felül jutalmazza, akkor közel van a kísértés, hogy elbízza magát. Elfelejtse Istent, — akitől mindene van — és saját magára támaszkodjék.

Dávid nagy nép atyjává lett. Népe megszokta, hogy győz a küzdelmekben. Ö is megszokta ezt és kísértése lett ez neki. Az utolsó két történet, amit ölmond róla a biblia, nem egyéb, mint erejének fitogtatása.

▲ hires vitézek kísértése

II. Sámuel 23. összeszámolja Dávid hőseit. „Híres vitézei voltak“. Dávid öntudatosan és magabízóan rendelkezett velük. Leírja a fenti rész, hogy Dávid a filiszteusokkal küzdve egy sziklavárban tartózkodott s olyan kísértést élt át, ami sokat mondó: ,Vizet kívánt vala pedig Dávid és monda, kicsoda hozna nékem vizet innom a betlehemi kútból, mely a kapu elölt van? Akkor három vitéz keresztül tört a fi- lisztensok táborán és merítének vizet a betlehemi kútból, mely a kapu előtt van és elhozván, vívók Dávidnak. Ő azonban nem akará meginni, hanem kiönté azt az Ürnak. És monda: távol legyen tőlem Uram, bogy én azt míveljem: avagy azoknak az embereknek vérét igyam-é meg, kik életüket halálra adva mennek el a vízért?

Dávid itt épp olyan kísértéssel használja az Isten népe feletti tekintélyét, mint ahogyan Jézust kísértette volna a Sátán, hogy vesse le magát a templom tornyáról.

Isten népének erejében bízva Dávid rettenthetetlen hősöket nevelt és megszédítette Isten népének bátorsága, harckészsége és vállalkozó kedve. De amikor a három vitéz keresztül verekedi magát az ellenségen

s elhozza halálos veszélyeken keresztül a vizet Dávidnak, akkor Dávid megretten a maga tekintélyétől. Kiönti a vizet az Úrnak. Akkor éli át azt, amit az Isten népének vezetője már előre tudhatott volna; —■ különbséget tenni Isten által megkívánt feltétlen szükségletek közt és az "ö egyéni vágya közt, hogy éppen a betlehemi kútból igyék vizet. Megretten attól, hogy halálba küldött három hívő vitézt, egy komolyan át nem gondolt hőstett kielégítéséért. Isten éppen azért hozta vissza néki ellenséges fegyverek közül azt a hármat, hogy megtanítsa őt gazdálkodni az Isten népével és megalázkodni Isten ellőtt, aki „jól tudja, hogy mire van nékiink szükségünk“.

Ha az Isten népének magasan jár a csillaga, akkor könnyen elbízza magát, hogy Isten seregestül küld neki angyalokat és vitézeket, hogy meg ne üsse lábát a kőbe. A magunk nevében való vilézkedés ott kísértett már Jézus tanítványaiban. Zebedeus fiai készek volnának tüzet kérni az égből, hogy az elcmésszen egy várost, amelyben nem fogadták be őket. Péter kirántott kardja és Mál- kusz leesett füle a getsemáné-kerti példa erre a „hívő vitézkedésre“. A lator a Jézus keresztje jobbján álló kereszten Isten angyalait várja Jézus és saját megmenekedésére. Az an- gyalseoeg azonban nem jön és Jézusnak meg kell halnia a bűnösökért. Az egyik latornak azért, hogy üdvözöljön. a másiknak azért, hogy méltán érje az Isten haragja és mindhármuknak azért, hogy mindmáig emlékezzünk ar a, hogy a szenvedés és halál Isten ítélete és kegyelme rajtunk egyszerre.

A népszámlálás kísértése

Dávid a vitézeiben bízott és Izraeli népének tömegeiben. Ezért nem építhetett templomot. Mert a másik nagy hiba, amit Dávid elkövetett ez volt; és olt áll II. Sámuel 24-ben és I. Krónika 21-ben. Dávid nagyon megszokta, hogy nagy nép uralkodójának tartsa magát és biztosan akarta tudni, micsoda hatalom felett rendelkezik. Elrendelte a népszám á- lást. II. Sámuel 24:1 szerint Isten haragja gerjedt fel Izrael ellen, amikre erre Dávidot fdlindítotla. I. Krónika 21:1 szerint a Sátán támadt Izrael ellen és indította fel Dávidot, hogy megszámlálja Izraelt. Joáb a hűséges és hívő vezér megretten Dávid elbizakodottságán: „Az Ür százannyival szaporítsa meg az ő népét, amennyien vannak, avagy nem m nd a te szolgáid-e azok uram király?

S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne ez Izraelnek büntetésére?“.

De a király szava erősebb volt Jo- ábénál. Meg kellett számlálni Izraelt. Joáb mégis megkísérli, hogy Dávid nagy kísértésében segítségére legyen, Lévi és Benjámin törzsét nem számolja meg. Joáb tudja, hogy Dávid csak azért érdeklődik Izrael tömegei iránt, mert elfelejtette, hogy neki Isten kegyelméből kell élnie. Mégis megszámolnak Izraelben „nyolcszázezer erős fegyverfogható férfit és Juda nemzetségében ötszázezer férfiút“. Az Ür azonban, akinek „nem telszék e dolog“, megveri ezért a

népszámlálásért Izraelt. Az Ür prófétája Gád, felmegy Dávidhoz és háromféle büntetési kínál fel Isten nevében a gőgös Dávidnak. Dávid „az Ür kezébe akar esni (mert igen nagy az ő irgalmassága) és nem az emberek kezébe.“ Az Ür azonban döghalált bocsát Izraelre, meghalnak benne hetvenezren és csak akkoir tartóztatja vissza Isten a dögvész angyalát, amikor a pusztulás már eléri Jeruzsálemet, a szent várost.

Dávidnak meg körlett tudnia, hogy nem a nép tömegeinek statisztikájában van az ő ereje, elhivatottsága, nem a vitézeivel kell hivalkodnia s nem a népe cselekvőkészségével, hanem Isten kegyelmével és a Lélek erejével kell dicsekednie.

Hasonló kísértés esett rajtunk

Az egyháznak számolnia kell ugyanezekkel a kísértésekkel..

Hamis lelkesedéssel, mely a tömegek részéről esetleg körülveszi. Pál apostolt munkatársaival együtt Istenként akarták tisztelni, nyilvánvaló „egyházi lelkesedésből“ Pál hatalmas prédikációval józanítja vissza a felbuzdult tömeget: „A hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek“. Jaj az egyháznak, ha elvakul a vezetői iránt és természetfeletti erőket lát bennük. Az egyházban engedelmeskedni kell az elöljáróknak, de sohasem szabad azt hinni, hogy az ő képességeik, bölcsességük, vagy elhatározásaik megmenthetik az egyházat minden nehézségtől. Az. egyházban nem vitézek, hanem maga Isten diadalmaskodik.

Számolnunk kell az egyházban megbúvó hős-imádattal. Nem tetszeleghettünk abban, hogy jogunk van vitézeket küldeni „az ellenség gyűrűin keresztül“, éppen csak azért, hogy a betlehemi kútból ihassunk vizet, közben a sziklavárban tartózkodva. Az egyháznak jól kell figyelnie anra, hogy mi a különbség a kispolgári vitézkedés és a Krisztus-tanúságra való elszántság között. Jól kell figyelnünk arra, hogy milyen szükséglet az, amiért harcba küldjük a megszámlált nép vitézeit. Tisztán kell Hálnunk, mire parancsod minket Isten és mire a magunk vágyai. Tudnunk kell, mi következik az Istennek való engedelmességből s mi következik emberi, polgári, politikai, társadalmi vágyainkból.

Számolnunk kell azzal, hogy az egyházban bent él a saját tömegei előtt való hódolás és olyan igézet, mintha tömegeink jelentenék az egyházat. Krisztus nem félt a tömegektől, szólt hozzájuk, követték őt, néha annyira, hogy hajóra kellett szállnia, úgy szorongatták a partról, de ki tudta értékelni a tömeget s az igazi munkája magánbeszélgetésekben folyt. Számára a tömeg sohasem volt massza, amire támaszkodni lehet,, hanem alkalom arra, hogy embereket kihívjon belőle és üdvözítse őket.

Félős, hogy a mi egyházunk még most is túl sokat gondol az ezreire és tízezreire. Sokszor igen égető kérdés, hogy vájjon a magunk hitét valljuk-e, biblikus és hitvallásos hitünket, vagy helyette tömeghangulatok által sodródunk. Ahol az egyházunk, mint tömeg nyilvánul meg, gyakran utat engedünk hitetlen néphangulatoknak. Kardcsörtetésben is és lemondó megalkuvásban is. Mikor, hogy adja a tömeghangulat. Ha a római katolikusok körmenetet rendeznek ezrekkel, vagy tízezrekkel, sajnáljuk, hogy nálunk nincsenek ilyen egyházi szokások. Ha a tömegnek valamiről véleménye van, és azt gyűléseken, vagy szavazásokon az egyház hite, állásfoglalása és érdekei ellenére érvényesíti, akkor nem merünk, vagy csak gátlásokkal merünk ezzel szembehelyezkedni. Ha a szembehelyezkedés Isten nevében és az ő segítségével győzelemre vitte is az egyház igazi állásfoglalását, hitbeli döntését, akkoir is később léiki- ismeretfurdailásaink támadnak, hogy hátha jobban kellett volna kedvezni a tömegnek. Sokszor elfelejtjük, hogy ugyanaz a tömeg, amely Krisztust a hegyibeszédhez kísérte, elkísérte őt Kajafús és Pilátus elé is. És egészen máskép nyilvánult meg az ő udvarukban. „Tömegek lázadása“ elképzelhető az Isten ellen való lázadásban is. Bent az egyház szentélyében is.

öltek már meg prófétákat az oltár előtt is. És bizonyos, hogyha Jézus valakivel mélyen és igazán akart beszélni, akkor kivitte őt a forgatagból. Nikodémusz hívő közösségben élt, a farizeusok és írástudók jámbor közösségében. Mégse lehetett vele beszélni addig, amíg maga el nem jött Jézushoz. A mi erőnk másban van. Isten Lelkének működése a mi e-őnk. Az egyház népe a szentek közössége. Az egyház ereje nem testben és vérben van, hanem lélekben és igazságban.

Az egyház, az Isten népe legnagyobb bűne a „népszámlálás“. Olyan bűne, ami miatt a fiakra kell hagyni a templomépítést.

Akinek van füle a hallásra, hallja, mint n.ond a lélek a gyülekezetnek

Dél-Afríka protestánsai a szabadságért

A Délafrikai Keresztyének Tanácsa üzenetet intézett a világkeresztyénség- hez.

„Dél-Afrika 25 protestáns egyházának hivatott képviselői ünnepélyesen üzenik, hogy a délafrikai szociális viszonyok között lehetetlen emberhez méltó életet élni. Az elmúlt évben ezeket a kérdéseket meg akartuk beszélni a kormány felelős tényezőivel, de a miniszterelnök nem volt hajlandó bennünket fogadni. Pedig ez a miniszterelnök hivatalba lépése után rádióiizenetet intézett a világhoz és azt állította, hogy ő és miniszterei minden döntésükben a mindenható Isten akaratához kívánnak igazodni. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy Isten nem tűr megkülönböztetést fehér és fekete ember között és azt parancsolja, hogy az emberek munkájuk eredményéből igazságosan részesedjenek, megkapják az őket megillető társadalmi és politikai jogokat, résztvegyenek az állam sorsának intézésében, részük legyen a lehelő legjobb iskoláztatásban és kibonthassák istenadta képességeiket.“