Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-01-15 / 3. szám

Evangélikus Elet 3 A Nemzetközi Bib'iatanács főtitkára Magyarországon Néhány napos látogatásra Magyar- országra érkezett Olivier B c g u i n. a Bibliatársaságok Világszövetségé­nek főlilkára. Az Egyházi Tudósító­nak ezeket mondotta jövetelének céljáról: — Most negyedszer vagyok Ma­gyarországon a felszabadulás óta és ismét örömmel tapasztalom az or­szág újjáépítésének egyre fokozódó ölemét és a dolgozó emberek élet­színvonalának állandó emelkedését. — Mostani látogatásom hivatalos jellegű. A nemzeti Bibliatársaságok nemrég alakult Világszövetségének főtitkáraként közvetlenül is szeret­nék meggyőződni a magyar protes­táns egyházak munkaközösségének, a Bíbiinianácsnak munkájáról. A kül­földi protestáns egyházak nagy ér­deklődéssel fogadták a Károlv-biblia tudományos revíziójának előrehala­dásáról szóló híreket, örömmel lá­tom, hogy a megújuló magyar pro- testántizinus körében a biblia szaba­don terjed és az egyházi életben központi helyet foglal el. (El') * Az „Evangélikus Elet“ szerkesztője beszélgetést folytatott Olivier Bé- guiimel. aki elmondotta, hogy a bib­lia olvasóinak száma az egész vilá­gon állandó emelkedést mutat. Érde­kes tünetnek tartja, bogy a kato­likus államokban, különösen Cseh­szlovákiában és Lengyelországit, n, nagyon megnövekedett a biblia- fogyaszlás. Amíg Lengyelországban 1948-ban mindössze csak harminc­ezer bibliát adtak el, most a biblia- fogyasztók száma ötvenezerre emel­kedett. Nagy propagandát folytat a biblia elterjedése érdekében a színes népek között az angol presbiteriánus egyháznak egy kitűnő lelkésze, Laubach, akinek propaganda mód­szere abban áll, hogy egyes érdekes töriénetet kiragad a bibliából, azt képekkel színezve szétszórja a színe­sek között. Különösen Indiában, Szí riábun, Kínában értek el Laubach és emberei igen nagy eredményeket. A biblia segítségével harcolnak az anal­fabetizmus ellen és a húsz távolkeleti országban több, mint száz nyelven terjesztik a bibliát. Olivier Béguin nagy lelkesedéssel beszél a protestantizmus nagy előre­töréséről a délamerikai államokban. Különösen Brazíliában és Argentíná­ban sok szórozódott meg a protestáns keresztyének száma. Indiában igen súlyossá vált a helyzet a térítés szempontjából. Azelőtt az indusok és a mohamedánok között fennálló nagy ellentétek következtében igen sokan tértek át a protestáns hitre. De az utóbbi időben politikai okok következtében sokat veszítettek a misszionáriusok tekintélyükből és ezért a missziói munka most nem olyan sikeres, mint két évvel ezelőtt volt. Franciaországban a francia ka­tolikusok részére is terjesztik úgy az ó-, mint az újszövetséget és a Re­formé című francia lap egyik leg­nagyobb propagátora a biblia elter­jedésének. Ebben a súlyos helyzet­ben, melyben ma a világ él, min­denki örömmel és szívesen hallgatja, akiben él a hit: az Űr Jézus Krisz­tus szavát, mert Krisztus hangja és szavai: <’z a biblia! Az egyház gyökeret vert és növekszik a forrongó Ázsiában í. A koleiázsiai országok konferenciája Kelet-Ázsia egyházai december 6-án konferenciára jöttek össze a tai- földi Bankog-ban. A konferencia 98 résztvevője 16 különböző ország­ból sereglett egybe. Az ökumenikus egyháztanú'., részéről dr. Wissert, Hooft, a külmissziói világszövetség részéről1 pedig Mackay professzor v; ct részt. Az ökuménikus sajtó- szolgálat részletesen közli az indiai dr. Munikamnak. a konferencia egyik elnökének előadását. A követke­zőkben mutatott rá a konferencia jelentőségére: Ez az első keletázsiai egyházi kon­ferencia, amelynek a résztvevői túl­nyomó részben keletázsiaiak, amely­nek az előkészítése és vezetése is keletázsiaiak kezében van. Kelet- Ázsia népei ma egy roppant arányú átalakulás folyamatában állanak. A kavargó életkörülmények a sötét je­lenségek ellenére is példátlan lehe­tőséget nyitnak a keresztyénbizony­ságtételre. Az a kérdés, hogy mi- képen tudjuk Kelet-Ázsia nagy órá­ját megragadni? Miként tudjuk Kelet-Ázsiát az evangéliumnak meg­nyerni? Kelet-Ázsiában keret len 1.160(000 000 ember él. Több mint a földkerekség összlakosságának a fele. Közülük csak 50 millió keresztyén, ebből is esak 17,500.000 tartozik a protestáns egyházakhoz. Az egyház azonban gyökeret vert és növekszik. A kon­ferenciának behatóan kell azzal a kérdéssel foglalkoznia, hogy mi­ként mélyítheti el és erősítheti meg a keletázsiai keresztyénség kapcso­latát az egyházak egé-sz világot át­fogó közösségével. A nyugati egyházak a keresztyén gondolkodás és teológia terén tettek nagy szolgálatokat. Nékünk azzal kell szolg&inunk, hogy a "magunk keleti módján értjük meg azt a Jézus Krisztust, aki maga is ke­leti volt, de a magunk tapasztalata szerint is a nyugati és a keleti em­beriségnek egyaránt Ura, Megváltója és Üdvözítője. A bankogi konferencia egyhan­gúan javasolta, hogy az ökuméni­kus egybáztanács és a missziói vi­lágszövetség külön kefetázsiar képvi­seletet létesítsen és erre egy kelet­ázsiai egyházi embernek adjon meg­bízatást. Cél: a keletázsiai egyhá­zak szorosabb közösségbe tömörí­tése és az egyházak világközösségé­be való erőteljesebb bekapcsolása. A december 8-án tanácskozó if­júsági delegátusok nagy örömmel üdvözölték azt a javaslatot, amely szerint 1952-ben az ökumené ifjú­sági bizottsága Ázsiában nagyméretű ifjúsági konferenciát rendez. 2. Evangelizációs kampány Japánban Áz Ökuménikus Sajtószolgálat je­lenti Géniből, hogy Japánban a mull év őszén nagyméretű evangélizációs kampány indult meg. öt évre dol­gozták ki az evangélizációs hadjárat tervét. Tokióban az egyesült a japán egyházak (Kiodan) 110Ó képviselője részvételével tartott nagygyűlés volt a kezdet. A tokiói gyűlés időpontja egybeesett a japáni misszió megin­dulásának 90 éves évfordulójával. Felszólalt Brunner professzor, az is­mert svájci teológus is, aki különö­sen a laikusok szolgálatát emelte ki az egyházban. „Csak a laikusok egyháza tud helytállni“ — hangoz­tatta előadásában. 3. A kínai keresztyén egyházak tanácsának felhívása Az ökuménikus Sajtószolgálat közli Géniből, hogy a kínai keresz­tyén egyházak tanácsa most har­madízben fordult felhívással Kína keresztyénéihez. A felhívás többek között a következőket mondja: „Népünk történetében új korszak kezdődött. Nekünk, keresztyéneknek, teljes szívvel hálát kell adnunk Istennek és dicsérnünk kell öt azért, hogy a fölébredt szociális gondo'at az új demokráciában napról-napra erősödik. Az egyháznak most nem­csak azt a lényegbevágó feladatát kell betöltenie, hogy hűségesen hir­desse az Evangéliumot, hanem ami még ennél is fontosabb, arra kell törekednie, hogy Jézus Krisztus ere­je minden egyes hivő éleiében nap­ról-napra megbizonyuljon. Az egyháznak új helyzetében készségesen kell magát alávernie a feléje kívülről irányuló kritikának és önvizsgálatot is kelt tartania. Fel kell fednünk saját hibáinkat és be­csülettel meg kell bánnunk azokat. Semmiképen sem szabad büszkél­kednünk a haladás terén végzett út­törő munkásságunkkal. Az egyház­nak pozitív tervekkel kell jönnie, az eddiginél nagyobb mértékben kell törekednie nagyképességű ve­zető személyiségek képzésére, anyagi önállóságra, valamint arra, tiogy félelem nélkül harcoljon a gazdasági és társadalmi rend igazságtalanságai ellen. Ezenkívül fel kell készítenie a keresztyéneket és a nép minden egyes tagját arra, hogy Tegjobb ereje szerint munkél- kedjék az új érában az újjáépítésen. Az egyház külső és belső életében sokkal jobban érezhetővé kell vál­nia Isten gazdagsága túláradó teljes­ségének. Ezt meg kell éreznie min­den embernek, mikor az egyház kö­zöttük szolgálatai végzi. Egy olyan világban, amely nagyon is e világ­hoz tartozik, nem szabad az egyház­nak egyetlen pillanatot sem elmu­lasztania, hogy fáradhatatlan küz­delme, önzetlen áldozatkészsége és hűséges imádsága által az embere­ket közelebb vigye Istenhez. Ezzel tesz bizonyságot arról a reménység­ről, amelyet Isten az egész emberi nemnek adott.“ B. I­A SAJÁT AKARAT És felkele Jónás, hogy Tarsis- ba szaladna az Ur elöl. Leméne azért Jáfóba és talála ott egy ha­jót, amely méné Tarsisba és megadván a hajóbért, beszállít abba, hogy Tarsisba menne velők az Ur színe elöl. Jónás az Úrénak vallotta magát, de nem egészen. Felkelt, elhagyta ott­honát és népét, de nem ment oda, ahová az Ur parancsolta. A saját akaratát szembehelyezte Isten szavá­val. Nem gondolta Istent annyira iga­zán szavát-kövelelőnek, hogy ha ő nem indul el oda, azért módfelett meg is haragudna. Mindenesetre a lelkiismerete otthon nem hagyta nyugton, ezért hazulról el kellett in­dulnia. Az Ur Keletre parancsolta. Jónás Nyugatra ment. Jáfó (Joppe) kikötővárosába futott. Ez azonban még nem jelenteit megnyugvást a száméra. Félt, hogy új parancsot kap az Úrtól, ha még hazai földön van a lába. Ezért akart oly messzire futni, hogy Isten szava, melyet Nini- vével kapcsolatban mondott, addig el se hallatszék. Talált is egy hajót, amelyik a spanyolországi Tarsisba indult, ami az akkor ismert világ leg­távolabbi nyugati pontja volt. Cso­magját is elkészítette, mit sem tö­rődve az Ur szavával, megfizette az útiköltséget s beszállt a hajóba. Mit szólsz ehhez, olvasóm? Ó, mi­lyen sokan viselkednek ma is úgy, mint Jónás! Isten igéje felettébb ké­nyelmetlen a test és vér számára. Oly nehéz föltétel nélkül alárendelni ma­gát, hogy a test és vér inkább bele­pusztul, de meg nem teszi. Ne gon­dold, hogy a te bűnös óembered egy hajszálnyit is engedelmesebb, vagy műveltebb, mint Jónás volt. Jobb­nak tartod magadat nála, mert nem ismered magadal, de amint óembered cselfogásai kiderülnek, azonnal meg­láthatod, hogy ehhez a Jónáshoz ha­sonló világfi az is. Az igének csak néhány követelésére hívom fel figyel­medet. Az Ur azt mondja: ha valaki kéri a tiédet, ne tagadd meg attól — ha valaki arcul üt téged jobb felől, fordítsd [elé a bal orcádat is, ha va­laki egy mérföldre hív téged, menj vele kettőre; ha valaki elveszi tőled a felsőkabátodat, add oda az alsót is —, add el mindenedet, amid von s add a szegényeknek —, ne tartsátok magatokénak e világ szerint semmit — ne szeressétek a világot és semmit, ami abban van, aki el nem hagyja mindenét, amije van, az nem lehet az én tanítványom“ — hogy csak né­hányat említsünk. Próbáld elgondol­ni, mit szól a szíved mindehhez. Ami­kor vallást kell tenni az Úrról s oda menni, ahová az Ur ezekben a sza­vakban is parancsolja, akkor egész ellenszenvessé válik ez az ember szá­mára s tanácskozni kezd a szívével, hogy mire céloz voltaképpen az Ur. A szavak egész világosak, nem is te­het más értelme, csak egy, de vastag könyveket írtak róluk, hosszú prédi­kációkat mondanak a megvilágításá­ra s a végeredményük az, hogy Is­ten nem is egészen arra céloz, almit mond, nem egészen úgy kell érteni, nem is haragszik meg Isten, ha nem pontosan úgy teszed, ahogy ő mond­ja — szóval nem is úgy értette Isten, ahogy mondta. Oly sok önvédelmi módot találunk, amelyek segítségévei elmenekülhetünk az Ur szava elől s minden egyes keresztyén megpróbál jegyet venni Tarsisba, ha Ninivébe kell mennie, önmagát bölcsebbé téve Istennél, miután az Ur parancsát kö­vetni kényelmetlen. Ebből származ­nak azok a különböző irányok, ami­ről manapság oly sokat beszélnek. Az Ur igéje szüntelenül egy irányba mulat s ez a leghevesebb, a legtanul- tabb hús-vér ember számára is bo­londság. Az emberek más irányba mennek. Egyik az egyik hajóval, má­sik a másikkal s még meg is magya­rázzák, hogy minden út áldásos le­het s minden út úgy is egy helyen végződik. Ez valóban igaz, de rész­leteiben. Mert áldásos lehet minden út azok számára, akiket közben a tengerbe vetnek s az úton maradók vaéóban mind egy helyre érnek, ez a hely azonban _ a pokol. „Szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz s kevesen vannak, akik megtalálják azt, s tágas az a kapu és széles az az út, amely a kár­hozatra visz és sokan vannak, akik azon járnak “ Hogy észre ne vegyék a tévedést, szép szavakat mondanak ezeknek a hajósoknak és szökevé­nyeknek. Ilyeneket, mint hit, imád­ság, keresztség, bűnök bocsánata, megtérés — s így vitorláznak tovább teljes széllel. Az a hely pedig, ahová Isten mutatta az irányt, egyre távo­lodik. Jó munkát is végeznek, pénzt is áldoznak az „életútra“ (Tarsis fe­lé) ; az Ur azonban hideg marad az ilyen áldozati füstölés iránt s így szól: ha minden vagyonomat szegé­nyekkel étetem fel, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból. Ó, bár mi, szegény, nyomorult emberek, kezdenénk megérteni, hogy Isten egyetlen szót sem mond, amit ne úgy értene, ahogyan mondja és hogy rendkívül szigorú becsületesség­gel követeli meg annak föltétel nél­küli befogadását s hogy az övéinek, kemény leckéket ad fel, mert a kicsi dolgokban is meg akarja tartani őket. Ha ezt megértettük volna ed­dig is, sok könny nem hullott volna ki, sok szívfájdalom és halálfélelem vesztette volna el a fullánkját. Az Or nem áll el a szavától. Nekünk kell hát megalázkodnunk. K, E. Jtegrßtisse&fr wa-Hfyittuyni Uä^i/u(dansdgaU! UTITÁRS Bereczky Albert: 365 elmélkedés az 1950. év minden napjára Szerkesztette : Farkas József és Szikszai Béni BOLDOGOK (A Hegyi-beszéd Ára 10 forint nyolc boldog mondásáról) Kapható a Református Egyetemes Konvent Sajtóosztályán Budapest, XIV., Abonyi-utca 21 Csekkszámlaszám : 40.526 Ez is reformáció! Fagy jelentőségű események ját­szódtak le az osztrák protestantizmus életében. Ez az egyháztörténelem fo­lyamán olyan sok véres üldözést szenvedett, ellenreformáció által meg- ttzedelt maroknyi sereg megértette az idők szavát. Ez év januárjában ösz- szeült az osztrák evangélikus és re­formátus (ottani szóhasználat szerint: ágostai és helvét hitvallású evan­gélikus) egyház közös zsinata s elfogadta a közös egyházalkot­mányt, amely most, október elsején hatályba lépett. Október másodikán a templomokban a következő nyilat­kozatot olvasták fel: „Az ausztriai ágostai és helvét hitvallású evangé­likus egyház egységbe tudja magát az e g y keresztyén any as zentegy ház­zal. Vallást tesz a Szentháromság­istenről, a Jézus Krisztusról szóló s az egész Szentírásban kijelentett evangélium alapján áll, és Urának engedelmeskedve tisztán hirdeti az evangéliumot és a szentségeket isteni rendelés szerint szolgáltatja ki. Az ausztricrí ágostai és helvét hit­vallású evangélikus egyház egymás iránt való testvéri szolgálatra egy­ségbe vonja az osztrák földön élő ágostai és helvét hitvallású egyházat, a szeretet közös gyakorlására és kö­zös egyházkormányzatra, A két egyházat Isten utalta egy­másra a történelem során, ezért egyek a reformáció útjának követé­sében. különösképpen abban., hogy egyedül Jézus Krisztusban van üd­vösség, egged ül Isten kegyelméből, egyedül hit áltat. Mindkét egyház hit­vallás, tanítás és belső szervezet te­kintetében hitvallási irataihoz igazo­dik, de arról meg van győződve, hogy a hitvallásokat az írás alapján mindig újra felül lehet vizsgálni. Az ágostai hitv. evangélikus egyház hitvallási iratai a lutheri egyháznak az Egyezség Könyvében összefoglalt hitvallási iratok. A helvét hitvallású evangélikus egyház hitvallási iratai főként a 2. Helvét Hitvallás és a Heidetbergi Káté. Az ausztriai ágostai és helvét hit­vallású evangélikus egyház meg van győződve arról, hogy az egyház külső szervezetét Urától kapott küldetése alakítja, ezért alkotmányát küldetése alapján határozza meg“. Az óriási katolikus tengerben élő maroknyi osztrák protestantizmus fel­ismerte, hogy az út, amelyen járma kell csak egy lehet: a protestáns egy­ség útja! Gyülekezeti hírek A győrmegyei Mérgesen dr. Szalag jKároly főorvos, az iszákosmentö misszió vezetője, négy napon át tar­tott evangélizációt növekvő érdeklő­dés mellett. A gyülekezet csaknem teljes létszámmal vett részt az ige­hallgatás alkalmain. Győr-Erzsébeitelepen, a város mun­káslakótelepén Várady Lajos csepeli alesperes végzett evangélizációt ja­nuár 4—8-ig. Csepel 1949. évi statisztikai adatai. Az egyházközség és kél szórványa területén megtartott istentiszteletek száma: 216. Házibibliaóra 86, ifjú­sági bibliaóra 42, gyermékbibliaóra 63. Két lelkész látogatásainak száma: 380. Keresztelés 37 (31), konfirmált 19 (31), házasságkötés 33 (13), vesz­tett reverzális 11, nyert reverzális 14, temetés 14, úrvaesorázók száma: 946. Kitért 1, betért 1. Perselypénz és adományok összege csaknem egyenlő az adóbevétel összegével. Óbndán megtarlolták a most vá­sárolt orgonával a hosszú idő óta első egyházzenei hangversenyt. A műsoron Sulyok Imre orgonaszá­main kívül, melyek között Buxte­hude, Bach, Brahms, Kapi-Králik művei szerepeltek, a pestszenterzsé- beti evangélikus egyházi kórus énekszámai gyönyörködtették a templom nagyszámú gyülekezetét. Szontcgh István presbiter imádsága és Dezséry László beszéde egészítek ték ki a műsort.

Next

/
Thumbnails
Contents