Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-06-04 / 22. szám
XIV. évfolyam 22. szám. Egyes szám ára \ forint. 1S4S június 4. EMIN6HIKÜS ELET AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Pünkösd ünnepén A pünkösd a lélek ünnepe. Ez a lélek, mint a Szentírás írja, vihar zúgása közben jött, kettős tüzesnyelvek alakjában. Ne kutassuk a misztikumát ennek az eseménynek, a Földközi-tenger kék ege alatt történt, a Jordán mellett, a csodák országában, ahol az emberek Istennel beszéltek, ahol a hit gvakorta művelt rendkívüli dolgodat, amelyeket gyarló értelmünkkel meg nem foghatunk. Történelmileg és a legkétkedőbb elme előtt is egészen bizonyos az, hogy azok az igénytelen külsejű halászok, vámszedők, akik Jézus eltávozása után egy darabig bizonytalanságban vergődtek, nem tudva, mihez kezdjenek, egyszerre valami rendkívüli lelki átalakulás következtében egyéniségüket teljesen átalakító hittől megszállva, elhatározták, hogy teljesítik mesterük parancsát. Pünkösd napján kezdődött meg a keresztyénség- nek, mint történelmi erőnek az elindulása. A szentélekről való bizonyság- tétel a keresztény egyház fenál- lása óta talán sohasem volt olyan időszerű és annyira fontos, mint napjainkban. A mai folyékony, lázban fetrengő, deliriumojs világban. Sohasem érezték az emberek annyira a lélek utáni szomjúságot, mint ma, a második nagy véres zivatar után, sohasem sóvárogtak úgy az emberek az új megváltás, új, jobb, tökéletesebb élet után, mint ma. Hit nélkül, lelkesedés nélkül sem az egyes ember, sem a népek nagy dolgokat nein vittek véghez. Kicsoda a Szentlélek? A Szentháromság harmadik személye ő, akit, mint az Atyának és Fiúnak lelkét vigasztalóként és erőként kaptunk hívő életünkhöz.' Gyakorlatilag Ö az, aki megvalósítja misztikus kapcsolatunkat a legfőbb létezővel, ö hozza meg az Evangélium tanításának tökélete* megértését és értékelését a számunkra, jóságot és embertársaink javára irányult ön- zetlenséiget teremt. Könyvtárakat tölt be a teológiai irodalomnak az a része, amely a Szentlélek magyarázatával foglalkozik. A hit, bátorság, a magasabb erkölcsiség, a hétköznapisággal szemben a lelki emelkedettség a Szentlélek ajándéka. A világtörténelemben sokszor látjuk, hogy ébresztett fel energiákat, hogyan acélozta meg az erőket, hogyan változtatott meg embereket rettenthetlen hősökké, akik szemrebbenés nélkül szenvedték el a vértanuságot. A Szentlélek „a Fölséges Isten ajándéka“, ajándékot hozhat nekünk a mai élet hullámzásában és bizonytalanságában. Ez a kérdés kínoz a mai ünnepen bennünket. Az ax ajándék, amelyet minden jóakaratú ember epedve vár, a béke ajándéka. A Lélek, amelyről beszélünk, jóságból, hitből, tisztességből és igazságból akarja a mai belső kohéziónélküli világot felépíteni. Ezek nélkül az erők nélkül a béke készülő épülete homokra épült. A béke erői kétségkívül ébredezőben vannak. Az a Lélek, amely ezen a napon a Tanítványokat el- töltötte, sokszor teremtett csodákat. Mi is várjuk szorongó lélekkel a Szentlélek csodáit és a béke kiváltságát megteremtő akarat teljes érvényesülését. Mint a hívőknek a világ újjászületéséért esdő fohásza, lüktet felénk a napsugaras égen át: Jövel Szentlélek Úristen! g—'• Az egyház rehabilitál A magyar evangélikus egyetemes egyház püspökei az ellenforradalom evangélikus egyházi Üldözöttéivel kapcsolatban az alábbi felhívást adta ki: Az 1949. évi április hó 7-én tartott egyetemes közgyűlés 23. jegyző- könyvi pont alatt úgy határozott, hogy az 1919. évi proletárdiktatúra alatti magatartással kapcsolatos egyházi fegyelmi ügyek revíziója iránti kérelmek benyújtására az egyházkerületek a felhívás közzétételétől számított 60 napos haláridőt tűzzenek ki és a felülvizsgálatot soronkí- kívül intézzék cl. Felhívom az érdekelteket, hogy ilyen irányú kérelmüket a felhívás keltétől számítolt 60 napon belül, vagyis 1949. évi augusztus hó 2-ig hozzám, mint illetékes püspökhöz, illetve püspökhelyetteshez, nyújtsák be. Budapest, 1949. évi június hó 3-án. Turóczy Zoltán s. k. a dunántúli egyházkerület püspöke Szabó József s. k. a dunáninneni egyházkerület püspöke Dr. Vető Lajos s. k. a tiszai egyházkerület püspöke Kemény Lajos s. kv a bányai egyházkerület püspökhelyettese Harminc északi evangélikus püspök találkozása Finnországban Az északi evangélikus püspökök | több, mint harminc püspököt várnak legközelebbi gyűlését Finnországban Svédországból, Dániából, Norvégiá- tartják augusztus végén. A gyűlésre | ból és Finnországból. És mikor a Pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valónak. És lön nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és elfelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük keltős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtdlénck mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. Minekutána 4>edig ez a zúgás lön, egybegyüle a sokaság és megzavarodék, mivel hogy min- ■ degyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem galiiusok-e ezek mindnyájan, akik szólnak? Mi módon hadijuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? Álmélkodnak pedig vala mindnyájan és zavarban valónak, egymásnak ezt mondván: vájjon mi akar ez lenni? Mások pedig csúfolódva mondának: édes bortól részegedtek meg. „ Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát és szóla nékik: zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez nektek tudlotokra és vegyétek füleitekbe az én beszédeimet! Bizonnyal tudja meg Izraelnek egész háza, hogy Orrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek. Ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeseredének és mondának Péternek és a többi apostolnak: mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedje- tek meg mindnyájun a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szentlélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Űr, a mi Istenünk. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti őket, mondván: Szakasszátok cl magatokat e gonosz nemzetségtől! Akik ezért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napo^, mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valónak az apostolok tudományában és ai közösségben, a kenyérnek megtörésében és könyörgésekben. Mindnyájan pedig, akik hívének, együtt valának, és mindenük közös vala' És jószágaikat é<s marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint ki- nek-kinek szüksége vala. És mindennap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Űr pedig mindennapon szaporítja vala a gyüllekezetet az idvezülőkkel. VETTETEK-E SZENTLELKET ? A VÁRAKOZÁS Vagy inkább azt sem tudjuk, vájjon vagyon-e Szent lélek? Könnyen lehet. Ha az egyházat a betű öli, akkor nem vett Szent lelket. Ha az egyháznak nincs reménysége, ha az egyház fél, ha az egyház megmerevedik, ha az egyház panaszkodik, nem vett Szentlelket. Mert a Szentlélek elevenít. És nála nélkül minden betű öl. A hitvallások betűje is, sőt még a biblia betűje is, hátmég az „egyházalkotmány“ betűje! A Szentlélek az egyház reménysége, mert nála nélkül nem érthető az Isten kinyilatkoztatása, nem prédikálható az Ige, s nem térhet meg ember a Krisztus-hitre. Ha pedig ezek nincsenek, akkor nem segít az egyházon semmi, sem tömegek, sem tele templomok, sem papi rend, sem törvény, sem államsegély. Ha az egyháznak nincs reménysége, akkor nem vett Szentlelket! A Szentlélek a bátorság lelke, ö tanít meg minket, mit kell nekünk mondanunk hatalmasságok előtt, vagy mindennapi bizonyságtételek idején. Nélküle önkéntelenül gyávákká leszünk, mert elveszítjük az igazság és a hit biztonságát. T. i. ugyanakkor már nincs is igazunk, s nincs is hitünk. S ezen sem segít semmi világi támaszték. A legjóindu- latuhb hatalmasság előtt is szégyent vallunk, ha nem ő adja a szánkba a szót. A Szentlélek a megújítás lelke, ö mindig azon van, hogy megújítson. Mindig a négi ellen harcol, mert a régi mindig a Sátán karmában van. Mint újonnan szült csecsemők, lehetünk csak reménységben. Aki egyetlen napon elfelejt megújulni őáltala, az már megmerevedett. Ami pedig merev, az eltörik. A Szentlélek a mi Vigasztalónk. S aki panaszkodik, annak még nincs vigasztalója. Ha az egyház eleven akar lenni, bátorságra vágyik, meg akar újulni, s megvigasztalt szeretne lenni, hívja a Szentlelket! Az egyházon csak a Szentlélek segíthet. A magyar evangélikus egyházon is csak a Szentlélek segíthet. Ha hiányát érezzük az életnek, a bátorságnak, az újságnak, a vigasztalásnak, akkor rá kell várakoznunk. És semmi másra egyébre. Az egyház sebét az idő sem gyógyítja meg. Betegségeit nem lehet kiheverni. Orvosa nincs a kerek világon. Imádkoznunk kell egyakarattal és vágyakoznunk kell Öreá. Toljátok félre egyéb reménységeiteket! A CSODA A csoda az volt Pünkösdkor, hogy megjelent a Szentlélek! És ez a csoda jelentett mindent. Ez jelentette az EgyházatI A csoda nem a világűrben folyt le, hanem emberek lelkében. Meggyőződtek arról, hogy Ist- ten Úrrá és Krisztussá tette azt a Jézust, akit megfeszítettek. Minden mássá lett a tizenegy körül. A világ pedig ugyanaz maradt körülöttük. De hitből nézve a dolgok megváltoztak. Nem, mint a részeg ember számára, aki azt hiszi, hogy helyesen látta, mégis elvéti a lépéseket, hanem, mint akin a Szentlélek uralkodik; mint aki megtalálja a lépéseket a keskeny utón. A pünkösdi csoda az volt, hogy emberek hagyták magukat megújítani Lélek által. Vessétek el az olyan reménységet, hogy megújulásunk nélkül egyházat alkotunk. Egyház ott van, ahol „a Szentlélek hívja, gyűjti, megvilágosítja, s megszenteli az embereket.“ A HATÁS A Pünkösd hatása az volt, hogy a tanítványok bizonyságtétele érthetővé vált. Mindenki számára. Párthusok és médek és elámiták egyaránt értették, hogy Isten szól hozzájuk a tanítványok által. Nyelveken szóltak. Nem riasztotta őket, hogy sok az idegen körülöttük. Semmi támasztékuk nem volt a világban. De az nyilvánvaló volt, hogy Isten nagyságos dolgait szólják. Nekünk sok a riadalmunk, hogy idegenek vannak körülöttünk. Sok a támasztékunk még ma is a világban. Csak az nem nyilvánvaló, hogy szólni tudunk mindenki nyelvén, a az nem, hogy Isten nagyságos dolgait szóljuk. Sokszor inkább az a benyomás rólunk, hogy a magunk kicsinyes dolgait szóljuk. Az „egyház“ kicsinyes dolgait. Szentlélekre van szükségünk, hogy ki mérjünk jönni a szobából a hömpölygő sokaság közé. A GYÜLEKEZET Mielőtt a gyülekezet megalakult volna, a „háromezer" azt kérdezte a tanítványoktól: „Mit cselekedjünk atyánkfiái, férfiak?“ Dűlőre jutott a dolog a szívükben a prédikáció nyomán. Aztán rábízták magukat a Lélek vezetésére. Elszakadtak a Mam- montól, vagyonközösséget építettek, s közösséget alkottak az ige, s a szentség köré. És ez a radikalizmus tette őket térítő egyházzá. Mert nem vonz a régihez való ragaszkodás, viszont vonz az új élet! És nem vonz a félmegoldás, de vonz a teljes odaadás. És nem vonz a rabság, ami vagyonhoz, előjoghoz, törvényekhez, kőhazakhoz köt, de vonz a szabadság! Nem vonz a farizeusság, a képmutatás, az írástudás, de vonz a Krisztus követés! Aki pedig őt követni akarja, tagadja meg magát. Vettetek-e Szentlelket? Nyilván nem vettetek, ha mással sem vagytok elfoglalva, mint azzal, hogy ne kelljen megtagadnotok semmit sem magatokból. Ha az egyház önmagát védelmezi, elveszít mindent. Az egyháznak ma „hazárd'1 játékot kell játszania. Rá kell bíznia magát a Szentlélekre! Mi nem inspirálhatjuk a világunkat Szentlélek nélkül. És nem inspirálhatjuk Istent. Isten akar minket inspirálni. Nyissátok ki a templomok ablakait! Ahol fojtó a levegő, ott nem fú a Szentlélek! Dezséry László
