Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-05-21 / 20. szám
4 Evangélikus Élet A preskilériumolc megújítása A presbiteri tisztség igazoló igéit a Biblia következő helyein találhatjuk: Apostolok cselekedeteit: 14/23, 15/21, 20/17, I. Timótheus 5/17, Titus 5/5 versekben. Különösen az Apostolok cselekedetei 20/28 beszél arról, hogy a presbitereket a Szentlélek tette vigyázóvá a gyülekezetekben. Míg a reformátusoknál Kálvin már a kezdetnél megszervezte a presbitériumot, nálunk csak évszázados fejlődés folytán állt ez elő, és így az 1791-iki pesti zsinat már szól a presbitériumokról, amely a lelkész és a felügyelő körül munkatársként dolgozik, főleg háztartási kérdésekben. Nem kétséges az, hogy a presbiterekre nagy feladat vár a gyülekezetek életében. Igazi presbiter csak az lehet, aki imádkozó életet él, fedhetetlen tiszta erkölcsi életű, aki adakozó, aki a lelkész munkatársa, aki állandóan olvassa és hallgatja az Igét, aki az egyház terheit szívesen hordozza, aki részt vesz a saját egyháza minden megmozdulásában, de ezenkívül túllát a saját egyháza kerítésén, és a többi egyházak érdekeit is szívén viseli. Csak jóbizonyságú, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes emberek lehetnek igazi presbiterek. És mégis az a tapasztalat, hogy hazánk mintegy 5000 evangélikus presbitere közül kevesen ütik meg ezt a bibliai és egyházi mértéket, és mi még mindig a régi módon azokat vesszük be, a presbitériumokba, akinek vagyona, rangja, állása közismert a társadalmi életben, s egyáltalában alig vagyunk tekintettel a biblia követelményekre. Ez egyik oka annak, hogy gyülekezeteink kevés helyen rendelkeznek élő presbitériummal, hogy üresek az ú. n. presbiteri padok, hogy híveink ujjal mutogatnak rá az oda nem való presbiterekre, és hogy felhangzik egyházaink felé az a vád, hogy egyházunk nem akar megújulni vezetőségében. A református egyház legfelsőbb vezetősége már leiratban kötelezte a gyülekezeteket a presbitériumok megújítására, és ez a követelés' nyilvánvalóan a mi egyházunkban is halaszthatatlan követelmény. Míg körülöt tünk az élet óriási lépésekben fejlődik és minden síkon bámulatos a haladás, csak éppen az egyházi téren, mégpedig a haladással jóismeretségben élő protestáns egyházaknak a területén kell képviselnünk az elmaradottságot? A belső átalakulás a legtöbb helyen ma sem történt meg, nem merünk rálépni arra az útra, amelyre már példát adtak egyházkerületeink, amikor a legmagasabb kerületi tisztségekre istenfélő, egyházszerető, igeolvasó, de vagyontalan embereket állítottak. A vidéki gyülekezetek legnagyobb részében ma is a jobbmódú gazdák foglalják el a presbiteri "helyeket és alig lehet találni újgazdákat és munkásokat, akik között pedig mai evangéliumi ébredésünk bőven terem újjászülető- ket. Ugyanezek pedig elöljárnak a nemzeti munkában is. Ne csodálkozzunk azon sem, hogy amikor időről- időre be kell jelentenünk a hatóságoknál a presbiterek névsorát és foglalkozását, akkor akaratlanul is olyan színben tűnik fel egyházunk, mintha az egyházkormányzásból kiakarná zárni a munkásságot és kisparaszt- ságot, a mai magyar élet legjobb dolgozóit. Sok fájdalmas tapasztalat igazolja azt, hogy sokszor nem a legtehetősebb híveink a legjobb egyház- fenntartók és nem a legjobb anyagiak között élők az igének olvasói és hallgatói. Csak az a szempont dönthet a presbiteri tisztség betöltésénél: ki szereti igazán egyházát, ki áldoz érte, ki hajlandó azt építeni és kiben dolgozik Istennek Szentlelke? Az tehát a kívánság, az egyházegyetem felé, hogy rendeltessék el mindenütt a presbitériumok megújítása. Azokból alakítsanak új presbitériumokat, akik hajlandók mint hívő emberek egyházunk újjáépítésén szívvel és lélekkel dolgozni. És vegyük mindenütt figyelembe a közben lefolyt társadalmi átalakulást is, mert ez az egyháznak nem politikai, de gazdasági és gyülekezetépítési érdeke. Bizonyos, hogy meg lehet találni a feltört új társadalmi rétegekben is egyházunk hívő, vejetőképcs tagjait. Tátrai Károly zsinati tag. „Na és?** Kenneth Leslie-vel folytatott, lapunkban is ismertetett beszélgetésünk sok vonatkozásban komoly eszmélkedésre indító volt. Hazai ébredésünk ügyét is ismertettük vele. Felvázoltuk előtte történeti kialakulását, különböző színeit, háború- előtti állapotát s mai helyzetét. Nem titkoltuk el aggodalmunkat, hogy a hazai ébredés valahogy ne fulladjon be egy farizeusi kegyességbe, a rosz- szul értelmezett „pietizmusba“ s kifejeztük bizalmunkat ahhoz, hogy életszerű, hívő keresztyénség az, amit közöttünk egyre elcsodálkozóbb alázattal a Szentlélek munkájának látunk. Beszéltünk arról, hogy az elmúlt világ emberének nagy kérdéséről: „milyen vallásű vagy?“ — eltolódott a hangsúly s ma ez a kérdés dobban egyre égetőbb sürgetéssel az emberek elé: hiszel-e a Jézus Krisztusban? Hazai ébredésünk jelentős eredményének láttuk előtte, hogy az evangélizáció által érintettek erre1 a kérdésre bátran tesznek vallást öróla és szívükbe békesség száll. Amikor eddig jutottunk, Kenneth Leslie várakozón tekintett ránk s látva, hogy hallgatunk, ezt a különben felettébb banális kérdést tette fel: — Na és? Kérdésében a termő, életet sugárzó, a mában élni tudó keresztyénség utáni kutatás szólalt meg. Valóban: a tevékeny, bátor, engedelmes keresztyénséget kérte tőlünk számon. Kérdése nyomán elénk sötétlett az a fenyegető kísértés, hogy az igehirdetésünk elszakad a való élettől. Megfélemlített annak a lehetősége, hogy kialakul egy féltve dédelgetett evangélizációs tábor — mint ahogy valóban van ilyen -— híveink valóságos, mindennapi élete pedig ettől függetlenül mérföldes léptekkel halad korunk égető kérdéseinek lüktetésében. Nem lehetünk elég hálásak Istennek, hogy konferenciák és konferenciai programmok széles lehetőségeit tárta idén is elénk. Kétségtelen jel ez számunkra, hogy Ö munkálkodni akar s munkája nyomán várja tőlünk az új életet. Éppen azért, mert látjuk a gazdag konferenciázó nyár indulását s tudjuk, hogy ezek el nem tékozolható alkalmak, két súlyos kérdés fogam- zódik meg bennünk. 1. Vájjon fog-e újakat mozdítani ez a hosszú konferencia-sor? Vájjon nemcsak a meglévő „élő kövek“-ből épült s talán tavaly óta szétesett kis kápolnákat fogják újra összehabarcsolni korszerűbb, vagy még csak nem is korszerűbb kápolnákká? Valaki csípős gúnnyal használta az evangélizációkra és konferenciákra a halászat képét így: az evangélizátor beveti a horgot, amit már lesve-lesnek a „halak.“ Be is kapják rögtön, kivonják őket a szárazra, megsimogatják s újra visszadobják — hogy legyen kit kifogni legközelebb újra. 2. Ezek a konferenciák az ébredés örök nagy kérdéseit meg tudják-e szólaltatni a má-ban s tudnak-e rá feleletet adni? Vájjon a konferenciákról hazaindulók a termő keresztyén élet látását és el- szánását fogják-e magukkal vinni? Imádkozunk, hogy ősszel boldogan mondhassuk a pozitív választ. Koren Emil A nyugtalan Egyszer megkérdezték egy embertől, aki éppen egy Bibliát támadó, szabadgondolkodó előadás megtartására ment: — Miért nem hagy békét a Bibliának, ha úgy sem hisz benne? — Azért, mert az sem hagy nekem békét — volt a válasz. Könyvismertetés II szellem őrhelyén Május 12-én Radnóti-emlékünnc- pélyt rendezett a Magyar írók Szövetsége székházában. Kicsiny, de válogatott közönség gyűlt össze, hogy egy meghitt órában meleg ünnepet szenteljen a mártír költő emlékének. Kevés költőnél forrott úgy egységbe az ember és a mű, mint nála — mondotta az előadó. Valóban Radnótinak a sorsává vált a költészete. Amikor elért a tetőre, a klasszikus szépségek áhitatos csúcsára, akkor telt be sorsa is. A tiszta humánum költőjét az embertelenség fenevadjai pusztították el. 35 éves korában érte el Radnótit a munkaszolgálat poklában a gyors golyó, melynek röptét egész pályáján közeledni látta. Az idill költője volt, mondta róla egyik bírálója, a méla tájat s az illanó percet rögzítette felejthetetlen képbe, mint a régi flamand mesterek. De ez a táj a valóság földje volt és ez a perc maga az élet. Radnóti számára az idillvárás realitás és harcos hitvallás kerete lett. Az emberiség harcosa volt egy hazug korban s a béke hitvallója két világháború között. Megdöbbentő próféciával látta jönni a romlást s alig van verse, amiből ki ne hallanék a halál lovainak ügetése. Halálra ítéltnek tudta magát egész életében s halála egy pusztulásra érett kor ítélete volt önmaga felett. A szellem őrállója volt s őrhelyén híven kitartott mindhalálig. De kevesen mondhatják el ezt! Egyházi körökben kevesen ismerik Radnóti Miklós költészetét. Pedig a vékonyka kötet — alig 200 oldal — egy rövid élet rőffel nem mérhető műve a múló idővel egyre nő és súlyosabb lesz. „Uram, őrizd a lélek útjait“, írja Kosztolányi halálára írott versében. Mi, a hit emberei tudjuk, hogy ennek a nagy és szabad léleknek útjait csakugyan Isten őrizte. Becsüljük és szeressük művét s benne az embert, akinek útja immár partot ért. Groó Gyula Mód Aladár: Egyház és demokrácia. Budapest, 1948. Szikra kiadás. Ez a könyv tisztázza az egyház és az új népi demokratikus állam viszonyát. Igennel felel arra a kérdés- re, hogy az állam gyakorlatilag együttműködhet az egyházzal, bár a kommunista párt a tudományos materializmus és az egyház az idealizmus alapján áll, ami nyilvánvalóan nem egyeztethető össze. Az egyház a természetfölötti istenséggel foglalkozik, a munkásság a tudományos marxizmus alapján harcol a kizsákmányolás ellen. A munkáspártok nem követelik tagjaiktól vallásos hitük feladását, de megkívánják a kizsákmányolás elleni küzdelmet . . . Marx szerint a vallás a nép boldogsága képzeletben, amely a földi élet Csapásaiért a túlvilág örömeivel akar kárpótolni. Marx szerint az egyház valamikor épp úgy el fog halni, mint az állam, amikor már arra nem lesz szükség. Lenin szerint viszont mindenki reakciós, aki az Isten ellen hadakozik, mert nem a vallás, hanem a tőkések ellen kell harcolni. A hívő munkások teljesjogú tagjai lehetnek a pártnak. Hazánkban a róm. kát. egyház nem a hit szabadságáért küzd, hanem az elvett vagyonért. A demokratikus állam csak azt kívánja az egyházaktól, hogy alkalmazkodjanak a népi rendszerhez. Kossuth Lajos 1848 dec. 20-án írta: „A klérus kezében az a szép hivatás van, hogy vezesse az embereket az üdvösség felé, de a földi szabadság felé is.“ Minden remény megvan arra, hogy az egyházakban a haladó erők fognak felszínre jutni. Jóindulatú könyv, melynek minden megállapítását persze nem oszthatjuk. Különösen azt nem, mintha az egyház egyszerűen az idealizmus oldalán lenne. Mindenesetre alkalmas arra, hogy vele beszélgetést kezdjünk a közös szolgálat kérdéseién. Tátrai Károly Boldogok a szelídek! Amerika reformátusai a klerikális és politikai despotizmus ellen A Református Világszövetség amerikai tagozata Buck Hill Fallsban közgyűlést tartott. Határozatai azért is figyelemreméltók, mert nem a Mind- szenty-üggyel foglalkoznak, hanem azt állapítják meg, hogy „az emberi szabadságjogokat Amerikában a klerikális és politikai despotizmus fenyegeti“. A határozat kimondja továbbá: 1. „Súlyos aggodalmunkat fejezzük ki az egyre növekvő nyomás miatt, amely különböző közpénzeket kíván felekezeti iskolák céljaira felihasználni. 2. Súlyos aggodalmunkat fejezzük ki, hogy országos hírnevű folyóiratokat kitiltottak az Egyesült Államok köz- és iskolai könyvtáraiból, hogy Mexikóban és Dél-Amerika más országaiban is éppúgy üldözik a protestánsokat és korlátozzák vallásuk szabad gyakorlását, mint Spanyol- országban. 3. Súlyos aggodalmunkat fejezzük ki, hogy az Egyesült Államok és Kanada protestánsai egykedvűen nézik ezt a tragikus fejlődést. Felhívjuk a református gyülekezeteket, ne tűrjék, hogy vallásszabadságunk alkotmányos biztosítékait meggyengítsék, vagy eltöröljék, szálljanak szembe a kísérletekkel, amelyek a fasiszta Spanyolországot el akarják ismertetni, vagy a keresztyén szabadságot más módon aláaknázni.“ Jezsuiták bigottsággal vádolnak katolikus tanítókat M'. Egyetemes sajtószolgálat közli, hogy Bostonban, a jezsuita-gimnázium négy világi tanárát elbocsátották azzal a mcgokolással, hogy tanítás közben olyan gondolatokat népszerűsítettek, amelyek „bigottsá- got és türelmetlenséget“ Idéznek elő. Az intézet igazgatója Pater Keleher nyilatkozatában kijelentette, hogy elbocsátásuk előtt négy hónappal figyelmeztették már a tanárokat, hogy tanitás közben és azon kívül is olyan nézeteket képviseltek, mely a katolikusok tradicionális felfogásával ellenkeznek. Az elbocsátott tanárok által képviselt tévtanok a következők voltak: 1. Az üdvösségre a római katolikus egyház keretein kívül is el lehet jutni. 2. Az ember attól még üdvözölhet, ha nem vallja, hogy a római katolikus egyház minden más egyház felett áll. 3. Az az ember is üdvözülhet még, aki nem veti magát mindenben alá az egyháznak. Miér^van az, hogy a keresztyének kísértéseknek vannak kitéve ? — Miért van az, hogy hívő keresztyének sokszor oly kemény kísértések füzébe kerülnek, amibe hitetlenek talán sohasem jutnak? Miért támadja a hívőket oly kíméletlenül a s"átá n? Egy hívő ember így felelt erre a kérdésre: — A tengeri kalózok sohasem vesznek űzőbe könnyen úszó, súlytalan hajócskákat, hanem mindig az értékes rakománnyal telt hajókat. Laikus gyülekezeti munkások a norvég egyházban A svájci evangéliumi sajtószolgálat közlése szerint királyi rendelettel most lépett életbe a norvég egyház- alkotmány kiegészítéseképpen az az istentiszteleti rendtartás, amely a laikus gyülekezeti munkások felszentelésének a módját írja elő. A királyi rendelet intézkedik afelől Ls, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a püspökök, a gyülekezeti tanács ajánlása alapján laikus egyházi munkásokat felhatalmazhatnak szentség kiszolgálására is. Már 1913 óta joguk volt a püspököknek ahhoz, hogy az úrvacsora kiszolgáltatására laikus egyházi munkásokat is felhatalmazzanak lelkésztől messzeeső helyeken, vagy hajókon. A helyzet azóta megváltozott. Az úrvacsorázók számának emelkedése szükségessé tette laikusok munkábaállítását Is, akik a lelkésznek segítenek az úrvacsora kiszolgáltatásában. Az Evangélikus Élet mindenütt kapható! Bocsárlapujtői hiltestvéreinket lelki zarándokhétre hívjuk templomunkba most hétfőtől szombatig, május 15—21-ig, minden nap este 7 órára hitmélyítő és hitvédelmi előadásainkra, amiket Benczúr Zoltán vtlelkész és dr. Csengődy Lajos esperes tartanak. Hétfő este: Miért vagyok evangélikus? Kedd: Miért vagyok vallásos? Szerda: Mit ér az én hitem? Csütörtök: Mit érek én Istennek? Péntek: Mire kötelez az én hitem? Szombat: Krisztus egyháza — üdv- házl Vasárnap d. e. 10 órakor istentisztelet és közös úrvacsoravétel. Aki tudja, mit jelent a föld számára az Ég, az ember számára az ISTEN, legyen ott mind és hallgassa meg az elmondandókat és azután döntsön lelke nagy kérdéseibeinl Az ÚR előtti találkozásokra Téged is vár A lelkész: hivatal. Amerikai protestánsok a délafrikai négerüldözés ellen Az Egyházak V ilágtanácsának sajtószolgálata jelenti, hogy az Amerikai Missziói Tanács afrikai osztálya, amelyben a 43 legfontosabb protestáns egyházi szervezet vesz részt, tiltakozó gyűlést tartott a délafrikai fasiszta kormány négerüldöző rendszabályai ellen. Az elfogadott határozati javaslat kimondja: „A Délafrikai Ünió- ból riasztó hírek érkeznek, amelyek az egész keresztyénséget érintik. Dr. D. F. Maian miniszter- elnök fajvédő rendszabályai még jobban megsziikítették a délafrikai színes népek amúgy is korlátozott jogait. Ez az eljárás a keresztyénség alapelveibe ütközik, s az afrikai népek keserűségét és a fajok közötti feszültséget pattanásig fokozza. A Missziói Tanács ezért meg- bélyegzi mindazokat, akik a délafrikai színes népeket elnyomják és üldözik és a Nemzetek Szövetségéhez fordul, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest. III., Dévai Biró Mátyás-tér 1. Telefon: 162—635, Főmuukatársak: Benczúr László, dr. Groó Gyula, dr. Gyiniesy Károly, Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői-út 24. Telefon: 137—886. Felelős kiadó: Dr. Geleji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 12 Ft Félévre: 24 Ft Egészévre: 48 Ft Postatakarékpénztár! csekkszáma: 20.412« Hirdetések árai milliméter soronként 2.50 forint Független-nyomda, Budapest, Eötvös-utea 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató.
