Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-04-16 / 15. szám
Elef A nagy imádság. Az Igazi Főpap befejezte utolsó nagy tanítását. A tanítványok szívében ezek a szavak visszhangoztak: „Azért beszéltem ezeket nék- tek, hogy békességetek legyen én- bennjem“ . .. Azután felemelte szemeit az égre, s beszámoló, nagy beszélgetésbe kezdett az Atyjával. Ez az imádság az engedelmes küldött hálaadása és egyben felajánlás. Letette vele egész munkáját, s munkája minden eredményét az Atyja kezébe. Az egyházat, s benne a te üdvösségedet ez az imádság őrzi azóta is. Csak az ő főpapi felelősségtudása, pásztori szeretete és az Atyjához való fiúi viszonya vethette fel ennek az imádságnak tárgyait. „Hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent“ ... „Tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál ,hogy egyek legyenek, mint mi“ . . . „Hogy ők az én örömömet teljesen bírják ő magukban“. „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól“ . . . „Szenteld meg őket a te igazságodban“ . . . „Hogy el- higyje higvje a világ, hogy te küldtél engem“ . .. „Akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet“ ... „Hogy a szeretet legyen ő bennük, amellyel engeni szerettél, és én is őben- nük legyek“. Ez a buzgó könyörgés hozta el az evangéliumot egészen hozzád, s hirdetted ma neked is. Ez az imádság biztosítja, hogy ma is meg lehet ismerni Jézus Krisztusban az egyedül igaz, bűntől szabadító, egyetlen igaz Istent. Hogy közösségünk lehet egymással és Istennel ebben a hitben. Hogy az istenfiúság örömét teljesen bírhatjuk. Hogy itt élhetünk ebben a világban, s mégis megőrizve a gonosztól. Hogy igazságban szcn- telődhetünk meg. Hogy mirólunk ítélve tarthatják Krisztust valóban Isten küldöttének. Hogy vele együtt lehetünk üdvösségben és dicsőségben halálunk után. Hogv az ö szeretete, sőt ő maga lakozhatik a mi szíveinkben. Ezzel a csudálatosán gondoskodó imádsággal tett le minket a szenvedés útjára induló Messiás az Atya kezébe. A kertben. Azután maga mellé vénén a tanítványokat, kiment a kertbe, amit Getsemánénak hívtak, s itt tusakodó, verejtékes imádságban elszámolta saját sorsát az Urával. A tanítványok (a legjobbak is) behúzódtak a bokrok alá, s mélyen aludtak, míg ö az utolsó ellenkezést is kiimádkozta a szívéből. Isten tudtára adta, hogy nem veszi el tőle ezt a poharat, s ő készen lett fenékig kiinni azt. Isten búsult haragjának keserű poharát nyújtotta néki, mert őt tette bűnné miérettünk, hogy őrajta csattanjon a szent Isten ostora a mi bűneink büntetésére, vagyis megváltására. Isten véres szerződést köt a fiával a megváltásunkra, mi pedig alszunk körülötte. Amikor mi még bűneinkben voltunk, akkor halt meg értünk. Mielőtt lettünk volna, már ő szeretett. Alvó bűnösök minden bűne elleni haragját odafordította Isten Arra, aki imádkozott. .. Egyedül Judás volt ébren egész éjszaka. Tizenegy aludt, ő pedig készült, hogy elárulja őt. Készült, hogy segítsen azoknak, akik a Názáreti Jézust akarták megölni, s voltaképpen Annak segített, akinek tetszett, hogy Úrrá és Krisztussá tegye azt a Jézust, akit mi megfeszítettünk. Mert Isten a Sátán felett is úr, s a Sátán minden sikere is az dicsőségét munkálja. Mind- annyiunk áruló csókja a Krisztus arcán csak arra való, hogy Isten szemében egészen éretté váljék a helyzet. Hogy ő egészen indíttatva érezze magát a mi megszabadításunkra abból a bűnből, ami kétségtelenül halálos. Arra való, hogy Isten csak sürgetőbbnek érezze a megváltó szeretet kiöntését reánk, akik már azt sem tudjuk, vagy sohasem tudtuk, hogy mekkora súlya van a bűnnek. Az ember azt hiszi, meg kell ölnie Isten fiát. Pedig Isten már elhatározta, hogy halálba küldi a fiát, s Isten Fia halálra készen várja az árulóit. Az ember úgy gondolja, hogy <5 ellene cselekedhetik. Isten tudja, hogy „nála nélkül semmit sem cselekedhetünk“. Kajafás és Pilátus előtt. Jézust az egyik tanítvány árulja el. Ugyanezen az éjjelen a másik* megtagadja, a többi szertefut, s a Názáreti Jézus, a zsidók királya a főpapi tanács udvarán kapja az első arculcsapást egy szolgától, hogy egészen beteljesedjen, amit úgy írtak meg, hogy „mindnyájan elhajlottak, egyetemben gonoszakká lettek, nincs aki jót cselekednék, nincsen egy sem.“ Jézust éppen ezért küldte isten, hogy az is elhigyje, aki nem gondolná, hogy az ember halálosan belekeveredett a bűnbe, „úgy, hogy ő menthetetlen.“ Jézus körül Isten összesűrítette az egész emberiség nyomorúságát, hogy éppen az ő jelenlétében derüljön ki, hogy „hol van az ember“, s hogy ne maradjon még neked se kétséged afelől, hogy szükségünk van szabadításra. Hogy megváltásra szorult nép vagyunk. A főpap nem bír a kijelentett igazsággal. Kérdezi őt a tanítványai felől és a tudomány felől, amit tanít. Jézus pedig arra hivatkozik, hogy az egész nép előtt nyilván van minden, amit cselekedett és beszélt, de még az is, hogy így még nem tanítottak Izraelben. Ha a főpap őszinte merne lenni magához, be- vallaná, hogy az akkor egyháza is, főpapostól, mindenestül nyakig van a menthetetlen bűnbtn, tévelygésben, s rettentő hijjával az igazságnak. De neki is ott kellett lennie, minden hazugságával együtt, hogy sohase legyen kétségünk afelől, hogy Istennek nemcsak a „világot“ kellett megváltania, hanem magát az egyházat is. Az egyház is csak az ő vére ontásán szerzhet váltságot magának. Isten azért küldte Jézust a főpap elé, hogy benne a mindenkori egyház minden papja magára ismerjen. Pilátus elé pedig azért küldte, hogy benne a világ minden „litur- gusa“ magára ismerjen. Az is, aki az ügyben érdektelen. Valahogyan Pilátusnak is meg kellett látnia, hogy „ime ez az ember“, Pilátusnak is bele kellett kerülnie a Megváltásról szóló Hitágazatba. Nevét a kegyelemről szóló evangélium öleli körül. Mindnyájan kegyelemből élünk. i\onyvismerteftés Prinke, G. R.: Jegyzetek Máté Evangéliumához. 180 beszédvázlat Máté evangéliuma alapján. Fordította: Szabadi Gusztáv. Bpest, 1919. 223. oldal. Kapható a fordítónál: Bp., VII., Hársfa-u. 33, I. 9. Ára 20 Ft. Nehéz meghatározni a könyv műfaját. Nem exegetikai könyv. Tudományos jellege talán ezért is rendkívül kevés. Nem olyan vademecum homileticum-féle sem, bár az igehirdetőnek akar inkább segítséget nyújtani. Az, aki a könyv anyagát ebben a rendszerben összefoglalta, olyan teológus, aki minden bibliai vers olvasásakor vagy elmondásakor agyában zsongani hallja az egész írást. Máté evangéliumának kb. felét tárgyalja így ez a könyv. Ad sok helyen parallel helyeket. Népszerűsített evan- gelizáló és ébresztő beszédeknek alapul szolgáló hangulati beállításokat, képeket, indításokat és illusztrációkat. Legigazibb az volna, ha azt írnok e könyvről: startolni akaró futballista evangelizátor jobb alapkönyvet nem is találhatna ennél az írásnál. De ennyi negatívum ellenére szép benne az írás szeretete, megható az igehirdetés bámulata és szolgálatán való segítési szándék. Tipikusan nem középeurópai félteológiai munka és tevékenység. Olvasni érdekes szórakozás. Talán olyan fiatal lelkészek, akiket nem „rontott“ még el a sok kommentár és az eredeti szöveg rendszeres olvasása, jól és haszonnal is forgathatják a könyvet. A fordító nagy szeretettel és komoly szorgalommal igen jó munkát végzett. Teljes elismerés illeti meg azért, hogy mint laikus ember, anyujára beledolgozta magát és még sem vesztette el magát ebben a „teológiai“ munkában, azaz inkább ennek magyar nyelvre való átültetésében. Húsvéti Introitus örülj és örvendezz keresztyének [gyülekezete, Dicséret Úristen Tenéked! Mert az Jézus, ki áldozék teéretted, Dicséret Úristen Tenéked! Feltámadott, mint megmondta, Dicséret Úristen Tenéked! Kérjük ötét igaz hitből, tiszta szívvel, Dicséret Úristen Tenéked! Üdvözítő Krisztus, Atya Istennek [szent Fia, Engedj nékünk tisztességre való [életet. Mert téged illet minden tisztesség [Úristen, Ki halottaidból feltámadtál, kegyel- [mes Király. Minden bűneinkért szenvedtél [Krisztus, Azért néked mindenkor hálát adunk. Tarts meg minket, Ür Jézus, az igaz [hitben. Ratizi András (1550) A budapesti diákok csendes napját a Főigazgatóság a tanulmányi időn kívül engedélyezte. E1 rendelkezés következtében meg kellett változtatni a csendes napok eddigi jó bevált programját. A többezer diákot nyilvántartó budapesti nagy egyház április má- sodikán és kilencedikén, azaz két szombat délután rendezte meg a csendes napokat. Másódikán a lelkészkörök gyűjtötték össze a területükön levő iskolákba járó s a lelkészkörhöz tartozó ifjúságot, kilencedikén délután pedig a Deáktéri templomba jöttek össze a felsőbb osztályú növendékek. E csendes napon való megjelenés tehát teljesen önkéntes jellegű volt. Diákjaink közismerten rendkívüli módon elfoglaltatnak délelőtti és délutáni rendes és rendkívüli tanulmányaikkal és ifjúsági szervezeti munkásságaikkal. A valláspedagógusok nem ringatták magukat álomba és különleges csodát sem vártak, de azt tudták, hogy növendékeik jó része hallgat a hívó szóra. Az eredmény a legvérmesebb reményeket is felülmúlta! Közel ezer fiú- és leánynövendék töltötte meg a templomot s ezeknek harmada járult az Űr asztalához. Egyháztörténet számára kínálkozó nap és adatok ezek. _______—_____s Hi toktató műhelyéből A hitoktatás ma a legfontosabb lelkipásztori munkák közé tartozik. Ezzel lelkipásztoroknak és szülőknek egyaránt tisztában kell lenni. Nehéz munka, de áldott munka. Értékéi nem lehet eléggé kihangsúlyozni. Az én kicsinyeim közül úgyszólván mind szereti a hittant, lelkesedéssel tanulja azt és örömmel jár el a hittanórákra. Ezt a jó eredményt az osztályozólap bevezetésének köszönhetem. Minden általános iskolai növendéknek van osztályozó lapja, amit minden tanuló a hittankönyvében magával hord az órákra. Minden tanuló minden órán felel és osztályozólapjára megfelelő osztályzatot kap. Például: Kovács Péter 1948 november 6-án: kitűnő. Ezt az osztályzatot minden alkalommal otthon láttamoztatni kell a szülőkkel. A látogatáson kívül így tartom fenn a szülőkkel az állandó kapcsolatot. A legtöbb tanuló kitűnőre felel. Jeles vagy jó felelet ritkábban fordul elő. Aki öt kitűnő feleletet szerzett ,az jutalomképpen képecskét vagy jelzőt kap. A jutalom értéke 10, 15, ill. 20 kitűnő után állandóan emelkedik. A verseny mindig félévig tart. Utána újból előröl kezői'idik a kitűnő jegyek gyűjtése. Az igyekezet és a buzgóság még a leggyengébb tanulóknál is szembeszökő. A íeghanyagabb és a legelru- gaszkodottabb gyermekek is csakhamar kedvet kapnak és ők is indulnak a versenyen. Osztályozó lapjukat féltve őrzik, mert tudják, hogy elvesztésével együtt jár a kitűnő jegyek elvesztése is. Isten kegyelméből csodálatos példákat talál az ember. Vannak, akik betegen is el akarnak iskolába menni, nehogy a hittanórán lemaradjanak emiatt a versenyről. Egyik általános leányiskolában bejelentettem, hogy nem lesz az órán felelés. Azt gondoltam, örömrivalgás fogadja bejelentésemet. Tévedtem. A kicsinyek nagyon kedvetlenül fogadták bejelentésemet és addig könyörögtek, sőt rimánkodtak azért, hogy feleltessem őket, hogy a végén megsajnáltam a társaságot és helyt adtam kérésüknek. Kitörő lelkesedéssel fogadták a feleltetést. Másik iskolában szünet volt. Iskolai szünet alkalmával hittanórát nem tartunk. Ez természetes. Véletlenül 11 órai felé arrafelé az iskola felé volt dolgom, ahol egyébként ebben az időben tanítás alatt hittanóra szokott lenni. Ott találok a bezárt iskola előtt egy harmadikos fiút, aki ebben csoportban a hittanversenyzők között az első helyen állott. Hóna alatt hittankönyv és osztályozólap. Kiderült, hogy a biztonság kedvéért eljött az iskolába, nehogy véletlenül legyen hittanóra és ő lemaradjon a versenyről. A hideg télben ki tudja mennyi ideje állott már az iskola kapuja előtt és ki tudja meddig állott volna még ott, ha az utam véletlenül arra nem vezet. Egy másik iskola II/B Fiú-osztál>’ evangélikus tanulóiról külön meg kell emlékeznem. Osztályukat járványos megbetegedések miatt két hétre be kellett zárni. Az iskola igazgatója kijelentette az osztály tanulóinak, hogy két hétig az iskola felé se nézzenek, mert esetleg behordják a járványt és tovább fog terjedni az iskolában. Ebben az osztályban 9 evangélikus tanuló volt. Rendkívül nagy szám evangélikus viszonylatban. Egyik lelkesebb és kiválóbb volt, mint a másik tudásban és szorgalomban. A csoport gerince hiányozni fog két hétig az órákról! Mikor a rendelet után az első alkalommal megjelentek az iskolában, hogy órát tartsak a többi evangélikus tanulónak, csodálatosképen a II/B osztály tanulói is ott v-oltak teljes számban. Hónuk alatt mindnek hittankönyv és osztályozólap volt. Az első pillanatban azt gondoltam, hogy megszűnt a járványszünet. A kilenc gyermek lelkesen, örömtől villogó szemmel futott felém, amikor megláttak. — Hát ti, mit kerestek itt, — kérdeztem, habár tisztában voltam vele, hogy mi járatban vannak. — Hát. . . hittanórára jöttünk, tisztelendő bácsi — válaszolta a legbátrabb és a többi is helyeslőleg bólintott. — Ügy tudom, hogy nektek nem szabad belépni az iskola területére, nektek most nincs tanítás, járvány- , szünetetek van, — folytattam és kíváncsian vártam a feleletet.-— Tudjuk, de mi nem iskoláira, hanem hittanórára jöttünk! — válaszolták teljes határozottsággal. Beláttam, hogy itt erélyes fellépésre van szükség, ezért kissé emeltebb hangon így válaszoltam: — Gyerekek! Nektek most nincs tanítás, így hittanórára sem jöhettek. Menjetek azonnal hazai Rendkívül kedvetlen arcot vágtak erre a kijelentésemre. Az egyik csaknem pityeregve válaszolt: — Tisztelendő bácsi, ne küldjön haza bennünket! A többi arcáról is lerítt a kegyelemért való könyörgés. Megindult « szívem rajtuk. Rendkívüli módon megsajnáltam őket, de nem tehettem mást. Parancs, parancs. Nem tehetem ki az iskolát annak, hogy- a járványos betegség miattuk tovább terjedjen. (Habár közülük egyik sem volt beteg.) Most már elhatároztam, hogy könyörtelen leszek: — Gyerekek! Azonnal hazafelé. Egy percig sem maradhattok itt! Egy, kettő!! Hiába volt minden további könyörgés, hízelgés. Irgalmatlan voltain. Kivezettem őket az iskolából, de miközben tuszkoltam őket kifelé, még akkor is méltatlankodva, mint akiket nagy igazságtalanság ért, most így morogtak: — Ej, tisztelendő bácsi, miért is nem vehetünk részt a hittanórán. Most nem tudunk kitűnőt szerezni! Ügy érezték magukat, mintha büntetésből nem vehettek volna részt a hittanórán. Nagyon fájt, hogy így kellett cselekednem, de egyúttal boldog is voltam. Milyen pompás gyerekek ezek. Gyermekkoromra emlékeztem, amikor a szünetet kitörő lelkesedéssel fogadtuk és még egy hittanóra elmaradásának is tudtunk örülni. Ezek a rendkívül értékes gyerekek a téli hidegben, cgy-két kilométeres távolságról eljöttek a hittanórára még akkor is, amikor kiadták nekik a parancsot, hogy két hétig tartsák távol magukat az iskolától. Az iskolától még hajlandók voltak távol tartani magukat, de a hittanóráról semmi esetre sem akartak elmaradni. Szinte erőszakkal kellett őket eltávolítani. Amíg ilye» gyermekei vannak egyházunknak, nem kell attól tartani, hogy egyházunk hajója a közömbösség saharában elsüllyed. Sikter László. 0 debreceni derronizácBó száz esztendeje után is ugyanazzal a lélekkel tekint a dátumra, a mai magyar protestantizmus, mint az akkori magyarság. Az egyetemes papság elvét, elméletét és szolgálatát jól ismerő evangélikus Kossuth Lajos a debreceni református papokkal az első ökuméni- kus közösséget teremtette meg. Abban az időben egyházainkban komolyan élt az únió gondolata, az ökuménikus mozgalom első magyar hajtása. Az eredmény és a határozat túlontúl közismert népünk és egyházunk előtt. A templomban tanácskozó országgyűlés határozatai az Isten előtt érzett komoly felelősség hatása alatt születtek meg. Mi késői nemzedék, mint templomos közösség tudjuk és valljuk azt, hogy az Isten házában hozott határozatokat a legkomolyabban kell venni és megítélni. Egyszerűen azért, mert közvetlen őseink hitéről van szó. Meghajtunk őseink hite előtt. kz Evangélikus Elet megielenik minden pénteken!
