Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-04-09 / 14. szám
2 I Evangélikus Elet Nyugdíjazandó papok Uiabb válási ai tfryUaii adá vitá{áUai Az egyházi aduval kapcsolatos éleshangú javaslatokba, komoly helyről érkeztek helytelenítő válaszok. Ezeknek is örülök, ha megszólalásom és az általa kiváltott következmények, az ügynek, illetve evangéliumi egyházunknak és hűségesen adót is fizető híveinknek javára fognak válni. Ezt pedig jó lelkiismerettel hiszem. Elvégre a hívő és jó egyháztagok érdekében is szabad, remélem, szót emelni. Ez ai lényeg! Ezért, mint már említettem, az engem terhelő súlyos látszatot is készségesen vállalom. Vállaltam és elbírtam már súlyosabbakat is. A magam személyének sorsa egy pillanatig sem aggaszt s nem érdekel. Válaszképpen Margócsy Emil egyházkerületi felügyelő úr engem illető néhány szavára, hivatkozom kifogásolt cikkem teljes terjedelmére, kérem minden mondatának és szavának figyelembevételét, lelkiisfnere- tcs és egyenlő mérlegelését, valamint Sipkói László testvéremnek írt válaszomra. Mindezeket továbbra is fenntartom. Vállalom azt is, hogy lúlhágtam hatáskörömet, azzal, hogy hasonló esetekben mint az általam említettek, ma sem cselekednék máskép s nem lenne módomban mellőzni jól megfontolt eljárásomat. A kötelező emberszeretettel és részvéttel én is számoltam — szóltam is ezekről, mint a lelkész ellen alkalmazható fegyverekről —, csak éppen nem tűröm, hogy gyülekezetemben velük bárki is méltatlanul visszaéljen. A javaslatomat keiflfen helytelenítek nem kívánnak kevesebbet, minthogy a juhokat egy akolba tereljük a kecskékkel (kérem most az eschatológiai vita mellőzését, csak hasonlatról van szó!), nem kevesebA nagy tavaszi ünnep, Mária napja, Lappföld evangélikus népének különösen nagy ünnep. Erre a napra Enontekiö templomához gyűlik a vidék népe. Még Inari, sőt a norvég oldalon fekvő Koutokeino népe is. Ott ilyenkor még tél van s megindulnak a rénszarvas szánok a tundrákon és dombokon át. Ez a megmozdulás leginkább Isten Igéje vonzó erejének köszönhető. Az Ige köré csoportosulnak az ünnep eseményei. Istentiszteletek, hosszú áhitatos összejövetelek, az ú. n. szeuratok, temetések, esküvők, konfirmáció, keresztelés s minden más egyházi jellegű összejövetel. Legutóbb Mária napkor Enontekiö- ben lehettem. Alkalmam volt sok olyan dolgot látni, amit hasznos lesz másoknak is elmondanom. Már a nap előestéjén nagy volt a feszült ünnepi várakozás. A távoli vidékekről, egyre érkeztek kis rénszarvas fogatjaikon az ünneplők. A falu utcáin egyre több színes népviseletbe öltözött lapp járt. Ezen a napon tartották az ismert, hatalmas rénszarvascsorda-tulajdonos, Jussa Iisko feleségének, a näkkälänjärvi-i Inker Annának — családi nevén Magga -— temetését. Nunna falujában lakott, négy mérföldre Näkkälä- től. Ünnep szombatjának reggelén indították onnan útnak s most egyre növekvő izgalommal várták az érkezését. Csodálatos látvány volt, amikor végre is megjöttek. Heta tavának jegén vonultak hosszan s csak a falu határában kapaszkodtak fel a partra. Egész sereg feldíszített rénszarvas kísérte a koporsót vivő szánt, ami hét lóval vitte a menetet. Az emberek csodálatos szépségű, színdús lapp népviseletben voltak. Különös sapkájuk, prémes bekecskéik messze virítottak élénk színeikkel. A férfiak méltóságteljes tartással emelekedtek ki a hosszú, néma sorból. Ünnepélyesen és büszkén lépkedtek a hatalmas agancsú rénszarvasok, mintha tudatában lettek volna, hogy úrnőjüket kísérik utolsó útján s ez alkalommal igen komoly dologról van szó. bet minthogy a lelkész már puszta megjelenésével is odahazudja az egyházhűséget, a Krisztust, annak irgalmát, kegyelmét, megváltó halálát, a hűtlenek, a meg nem tért latrok koporsója fölé, azok fölé, akik talán egész életükben lábbal taposták mindezeket. Hangsúlyozottan ismétlem; a tudatosan egyháztagaidjók- ról és egyházellenségekről van szó, azokról, akik az egyházhüség látszatára jogtalanul is jogot formálnak (mert különben miért ragaszkodnak az egyházi szertartáshoz?!), Mert mit várjanak tőlünk akkor azok, akik az egyház ügyét valóban hordozzák ebben az elkerülhetetlen materiális formában is s méltán há- borognak, ha minden fegyelmezés elhalását látják, mindinkább csak saját vállaikon érezve az egvház- fenntartás terhét? Vagy kíméletesebb és szeretet- teljesebb eljárás lenne talán „közbotrányt“ kiváltani egy temetésen, az elhunyt, vagy családja cgybázellenes magatartásának megfelelő lelkészi magatartással és szolgálattal, l tehát a nyilvános kipellengérezéssel (amire olyan nagyon vágyik ai hasonszőrűek és farizeusok kárörvendő hada), vagy az ítélet és kárhozat hirdetésével, mint az általam javasolt utólagos, de még idejénvaló jó- vátételi lehetőség megteremtésef Vagy azoknak, akik engem a nyilvánvalóan szeretetlenekkel szemben alkalmazott „szereletlenséggel“ támadnak, közömbös amazoknak egy- házszeretetlensége, hogy egyenlő mértékkel óhajtanak mindenkinek mérni? Kétségbevonom! Abban a reményben, hogy ezek után jobban megértenek mindazok, akik — állítom — nem hatoltak sem a bajnak, sem „éles cikkemnek" velejéig, a magam részéről ezt a vitát lezártnak nyilvánítom. Boggá Géza Megérkezés után ki-ki szállására ment. Többen belátogattak a jegyzői hivatalba, hogy eladni és vásárolni valóikra vásárengedélyt váltsanak, miután Enontekiö Svéd- és Finnország között határvárosként szerepelt. * Reggel a templomban gyülekeztek istentiszteletre. Templomuk most csak barakktemplom, mert a régit a háború elpusztította. Ezt a barakkot ajándékba kapták. Mellette kis parókia is állott. Hasonló, barakktemplom több helyen is áll. Így Rovaniemiben, Kuusamoban, Inariban és Kolariban. A rendes vasárnapi istentiszteletekre alkalmasak, de ilyen ünnepen már kicsinek bizonyulnak. Most is zsúfolásig megtelt. Az ajtókon kívül is sokan álltak. Konfirmáció volt s úrvacsoraosztás. A gyülekezet lelkésze, Kallio Aimo esperes, aki közel két évtizede szolgál ezen az északi őrhelyen, oltárhoz lépett, hogy beszéljen a konfirmandusokhoz. A nép élénken figyelt. Énekük igen erőteljesen zengett. Különös érzés volt ezeket a sajátos, rikítóan színes öltözékű embereket énekelni látni. A rénszarvasok közül, a tundrák világából oly ritkán jutnak az Ige hallgatásához. A zsúfolt templomban nehéz lélekzetek párája terjedt s fojtó meleggé fűtötte a helyiséget. A meleg bundákba öltözött lapp hívek közül sokan törülgették a homlokukon gyöngyöző izzadtságot. Három óra hosszat tartott az isten- tisztelet. Mindvégig nyugodtan kitartottak. Senki sem távozott idő előtt. Még akiknek nem volt ülőhelyük, azok is türelmesen végigálllák a három órát. A konfirmandusok után az úrva- csorázók száma váratlanul kicsi volt. Azt gondolta volna az ember, hogy miután oly ritkán jutnak úrvacsorához, többen fognak élni az alkalommal. (Valójában épp az ellenkezője igaz. Minél ritkábban jut valaki a megterített oltárhoz, annál kevésbbé érzi sürgető szükségét, puszta szokássá merevedik benne s lassan egéÖrönimel, de egyúttal megrökönyödéssel olvastam a fenti címen a lap előző számában egy régen várt írást. Mi állami alkalmazottak 35, ill. 40 évi szolgálat után az illetékes számvevőség jelentése alapján a nyugdíjazási eljárás tortúrájába kerülünk bele. A pedagógusok 35, ill. 40 évi szolgálat után akár igazgatói minőségben, akár tanítói vagy tanári beosztásban működnek, kötelesek nyugdíjba menni. A legújabb VKM tervek szerint a középiskolai tanárok már 55, az általános iskolai tanszemélyzet pedig 60 éves kora betöltése után kényszerülnek nyugdíjba, tekintet nélkül betöltött szolgálati évükre. — Kíméljetek meg bennünket Szerencsére a németországi keresztyének között vannak tiszta látású emberek is és reméljük, hogy nincsenek kevesen. így a De Hervomde Kerk című holland lap megírja, hogy az ottani reformátusok konferenciára hívták meg a keletírieslandi és bentheimi református lelkészeket és presbitereket. A német vendégek a holland lap március 5,-i számában néhány kérést intéztek a külföldi keresztyénekhez. —- Kíméljetek meg bennünket — írják — mindenekelőtt a sajnálkozásoktól, mert ezzel épp olyan kevéssé segíttek rajtunk, mint a bűnbocsánatról szóló jószándékú beszédekkel. Mindkettő csak arra volna jó, hogy újra rettenetesen fontosaknak tartsuk Aíen elmarad. Akinek kevese van, az is elvétetik tőle, amije van.) * Istentisztelet után mindenkit meghívtak a näkkälänjärviek szállására temetésre, össze is gyűltek sokan. Közöttük számos túrista, fényképező ember és újságíró. Még francia és svájci újságíró is volt közöttük. Mindenkit kávéval kínáltak. Utána odagyülekeztünk a megboldogult nyitott koporsója köré. Mellette állt az élettársa, két fia és három leánya. Mindnyájan pompás lapp ruhában. Rokonok és barátok vették őket körül s ebből a csoportból hangzott a halk zokogás és sírás. Mindenki igen méltóságteljes és ünnepélyes voit. A koporsót lezárták s az ének után a megboldogultat elvitték a leégett régi templom melletti temetőbe. A sírnál igen sokat énekeltünk, leginkább a laestadiánusok énekeskönyvéből. A temetőből visszatértünk a halottas házhoz, ahol újra kávéval vendégeltek meg mindenkit. * Este a templombarakkban szeura- tot tartottak. Üjra zsúfolásig megtelt Igére éhes hívekkel. A szeuratokat a laestadiánus ébredési mozgalom szokása és rendje szerint tartják. Fehér terítővei borított asztal áll elől. Mögötte ül a prédikátor s a felolvasó. Az első bizonyságtevő a fiatal Keski- talo Alfréd volt. Valóban alaposan és eleven erővel magyarázta azt az igét, melyet a lelkész olvasott fel az öreg kötésű Bibliából: „Keressétek az Urait, mert megtalálhatjátok ...“ Szavaival jól megszorította hallgatóit. Szinte nőtt és hatalmasodott a beszéd alatt. Fiatal voltát elfelejtették, meri az ige, amit szólott eleven és megrázó volt. Minden dicsekvéstől és olcsó ítélgetéstől mentes. Két óra hosszat tartott a beszéd. Amikor Istennek arról a csodálatos békességéről beszélt, amely az ő szívét is rabul ejtette s bizonyosságot adott afelől, hogy a bűnei megbocsát- lattak, mozgolódás támadt a hallgatók között. Könnyes szemek, kegyelem után sóvárgó tekintetek szege- ződtek rá. Az ige élni kezdett a hallgatók tömegében, közvetlenül munkálkodva. Az asszonyok oldalán valaki felsírt, beszéd közben odajött az asztalhoz s bűnei bocsánatát kérte. Senki sem ütközött meg rajta, sőt lassan egyre többen tették meg ugyanezt. A lelkészi pálya teljes szellemi frisseséget kíván meg. Mi laikusok nem tudjuk elgondolni azt, hogyha az állam 35 és 40 évi szolgálatnál hosszabb ideig nem akarja kifárasztani és agyondolgoztatni alkalmazottait, akkor pont az evangélikus egyház akarja ennyire kizsarolni a bizonyára megfáradt lelkészeit, hogy őket 45, 50, sőt amint halljuk egyet még 00 évi szolgálat után is dolgoztatni akar. M.i világiak, akik tudjuk, nti az egyetemes papság tanítása, egyenlő elbánást kérünk a lelkészek számára s azt javasoljuk, hogy az a lelkész, aki betöltötte 40. szolgálati évét, vagy elmúlt 60 éves, kötelezett legyen a nyugdíjba vonulásra. Balázs Mihály magunkat nehézségeink közepette és ennek folytán megint csak maradnánk akik voltunk. — Kíméljetek meg bennünket attól, hogy jóindulatotok következtében megint mi akarjuk meggyógyítani a világot, akárha csupán egyházi vonatkozásban is. Most annak, a belátására van szükségünk, hogy nekünk kell elsősorban meggyógyulni. — Kíméljetek meg végül attól, ami a német nép legnagyobb veszedelme lehetne: ne akarjátok belénkoltani azt az érzést, hogy egy elkövetkező háborúban nekünk világmissziónk volna a kommunizmus elleni harcban. Ez — emberileg szólva teljesen bezárná az ajtót az evangélium hirdetése számára, meri a hátsó ajtón ismét behozná a nemzeti szocializmus bálványait, .. írják a német református lelkészek a holland lapban. Majd egy lapp asszony állt fel beszéd közben s boldogan dicsőítette Istent. Csatlakoztak hozzá többen. Állandó rövid Istent dicsérő közbe- szólások és felkiáltások hangzottak. Végül már a szónok szavát alig lehetett hallani, annyira nőtt az elragadtatott közbeszólók száma. Megkérdeztem a szónok testvérétől, aki mellettem ült s szintén prédikátor volt, hogy mi az az erő, ami ezekben az emberekben dolgozik. Előttem u. i. roppant különösnek és szektás jelenségnek tűnt fel. Azt felelte, hogy a megváltás felőli bizonyosság ez az erő. Ök most tapasztalták meg, hogy skarlátpiros bűneik semmivé lettek. Ezért oly nagy az örömük, hogy hangosan kell érte dicsérni Istent. Már ezelőtt is tapasztaltam ilyet a laestadiánusoknál, innen délebbre, de soha sem értettem meg. A felébredtek körében is láttam hasonló megmozdulásokat, de az nem jutott így külsőleg is kifejezésre. Ha azok között valaki így hangosan felkiált s elkezd ugrálni, talán egyszerűen kivezetik... Itt nem vezettek ki senkit. A prédikátornak félbe kellett hagynia beszédét, oly sokan csoportosultak eléje, követve az első asszony példáját. Most az egyénenkénti bűnbocsá- nathirdetéssel volt elfoglalva. Ilyen megmozdulások a nagy Laes- tadius, Lappföld ébresztő prófétája idejében lehettek, amikor a megkeményedett nép felébredt a bűn álmából. A természet gyermekei hozták most Isten elé érzéseiket gátlás és képmutatás nélkül. Ezek között a színes népviseletben járó emberek között ez a szokás s aki ezt megpróbálná elfojtani, Isten munkájával állana szemben. Más eset, ha az ilyen felbuzdulások üres lelkendezéssé és szokássá válnak, sőt feltétellé, amely kizárólagosan bizonyítaná valakinek hívő voltát. Ebben az esetben kiilsőségcs, világi rendszerré válna, aminek gyökere minden más volna, csak Isten Szentlelke nem. De itt, mint másutt is a laestadiánusok között, ezt a jelenséget csak a mozgalmon belül élő értheti meg. Általánosságban is úgy van, hogy mi idegen szemszögből sok olyat látunk, amit valójában megérteni csak belülről nézve lehet. Ezért lehetetlen a keresztyénséget is más oldalról nézni és megítélni. Ebben az esetben a prédikátor teljes szívvel benne volt abban, amit hirdetett. Széles és gazdag igehirdeHalott, vagy élő hit Egg kínai keresztgén eggszer ígg magyarázta meg jó vidéki darabossággal a kínai vailásalapító Konfuce és Krisztus közötti különbséget: „Itt látjátok ezt a gabonaföldet. A kalászok érnek. Természetesen jönnek a verebek s meg akarják dézsmálni a kalászokat. Mit tesz ilyenkor a gazda? Botból és szalmából madár- ijesztőt készít, aminek keze, lába van, fejébe kalapot nyom, kezébe pálcát ad s ettől várja, hogy elijedjenek a verebek. , Sokáig úgylátszik, hogy sikerül is a dolog. De előbb-utóbb észreveszik a verebek, hogy ebben az apókában nincsen élet. Egyre közelebb bátorodnak, megcsípdesik a kalászokat s bátorságukban lassan addig jutnak, hogy belecsipkednek magába a madár- ijesztőbe. De ha egy élő ember lép a gabonaföldre, a kis verebek félik őt s elszállnak. íme, ilyen a különbség Konfuce és Krisztus közt. Valumikor én is Konfuce tanítA ványa voltam. Az ő tanítása néni tudott belőlem más embert faragni1 Sőt! Gonoszságban éltem. A verebeim — ösztöneim és vágyaim — uralknúI tak és ricsajoztak a szívembeiM Konfuce tanai hadakoztak bennetM ezek ellen, de nem tudták elűzni fl verebeket. B Azután megismertem Jézust. LéifiI kel, élettel és erővel volt telve. életem alapjaiban megváltozott gonosz vágyak elszálltak.“ B Tőlünk az öreg kínai világa l\ -B fuccstöl együtt messze van. De ugyanez a különbség a halott keresm tyénség és az élő hitű keresztyétM ség, — a szokásból, tradícióból, foM masáyból hívek s a Krisztusban srfl mély esen hívők között is. I lése kétségtelenül igaz iidvbizonyi^H ságot és örömet gyümölcsözött hallgatók között. Micsoda megvilá^B sodott ember volt ez a fiatal prédi^B tor! És micsoda egyszerűen és fé^B érthetetlenül vezette hallgatóit ép;^| a legfontosabbhoz: a Krisztusl^B megjelent kegyelemhez! ^B A másik szónok az öreg Bäck nos sóit. akit ennek a vidéknek 1^^| atyjaként ismertek. Békés, csen^B hangon mutatott rá Isten gycrmci^H nek megpróbáltatásaira. Minden^B előtt az izgalomtól óvta hallgah^B mert az Igét csak csendben lehet haB gatni. Ha aa érzések uralkodnaB azok miatt nem lehet az Igét meg* hallani. Bäck János volt a lappföldi espe- resség világi képviselője az egyházi gyűléseken. Isten országának fáradhatatlan munkásaként dolgozott. Világos ismeretei voltak Luther tanítását illetőleg. Tiszta és friss igehirdetése minden bizonnyal mélyebben szántott, mint az előző, láthatólag nagy megmozdulást eredményező prédikáció. Összesen négy beszéd hangzott el s így az összejövetel az éjféli órákba nyúlt. Voltak, akik a végén már mozgolódtak, mások ki is mentek, de voltak mindig újonnan érkezők is. Az Ige mindenki számára kívánt eledel volt. Nagyon ritka alkalom ez ott fenn a tundrák világában, rénszarvas csordák között. Igénytelen kis otthonaikban, sokszor nomádéletük heteiben, nem tudnak szeuratokat tartani, nincs prédikátor, nincs lelkész. Csak nagy ritkán jutnak ilyen kivételes alkalomhoz. Üj és eddig nem látott tapasztalatokat hozott számomra az enontekiöi ünnep. Egész Lappiöld megmozdul« sát láttam. Márki ünnepe utáni hét« megindultak a hosszú rénszarvaj karavánok. Nem hazafelé, hanel kilenc mérfölddel tovább a norvB oldalra, Koutokeino-ba, ahová LapB föld népe újabb ünnepet ülni vonull Ott még gazdagabbak az ünnepeli Több a temetés, igen sok az esketél és más ünnepi alkalom. Ünnepek után hazatérnek, mert vár a sok nyári munka. Ott fönn tatáim a vj. lág legrövidebb nyara virít, de a lappok számára túl hosszúnak tűnik fel. ök a telet várják, amikor a tundrák, tavak, mocsarak és végtelen halmok világából a templom köri gyűlhetnek s a magány világábó ismerősök közé jöhetnek. (Finnből fordította: Koren Emil) TUNDRÁK ÜNNEPLŐ NÉPE Irta: Muilu Vilié