Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-04-02 / 13. szám
Evangélikus Elet I 3 Sergius pátriárka szellemi hagyatéka Sergius pátriárka az orosz orthodox egyház egykori feje 1945- ben halt meg. Címünk annak a könyvnek a címe, amit az orosz orthodox egyházi sajtó egyik legjelesebb kiadványaként most kezd megismerni a világ. Alexij pátriárka, Sergius utódja írta a könyv előszavát. Az előszó szerint „Ser- giust az egyház igazságának egyik legnagyobb harcosaként tekinthetjük, akinek szellemi hagyatéka tovább él az egyházban.‘‘ A könyv a Szovjetúnión belül és kívül élő orthodox egyházi emberek cikkeiből, Sergius írásaiból, hivatalos okmányokból, temetésén ehnon- jdott beszédekből és személyes vo- latkozású megemlékezésekből ala- ítja ki Sergius arcélét• Mély be- tyomást keltő képet ad egy viha- >s időben élt nagy egyházvezér- ől, aki maga testében hordozta :t a képet, amit maga az egyháza mtatott, vagy legalább is akart ialakítani saját magán. Ez egy ■pi egyház, gyülekezetek mély [ökereibe épített nemzeti egyház amelynek szelleme egyaránt ■dozza a középkori patriarchá- hierarchikus elveit s ugyankor azt a legmodernebb féltőit, amivel az egyház megtalálja világi küldetését a szocia- ita új államban, ennek az államiak hű polgárai között. A könyvet a The Ecumenical 'Review egyik száma bőven ismer- ti s megpróbálja rendszerezni ;rgius pátriárka szellemi hagyását, ami a nem orthodox egyhá- számára is izgalmasan érdekes mulság s a mi figyelmünket is 'elkeltheti. Ebből a 4 pontba fog- It ismertetésből kibontakozik 'számunkra az a szellemi magatar- amit az orosz egyház korunkban vett fel, s ami nyilván egyháztörténelmi jelentőségű belső vívódások eredménye egy olyan új helyzetben, amibe pedig Európa keresztyénségének egyik legálmosabb egyháza került, egy olyan egyház, amely a cári Oroszországgal s annak minden bűnével szorosan kovácsolódott össze, alsó rétegeiben pedig középkori babonák hordozója volt. Isten vezetésének és kegyelmének csodálatos bizonyítéka ennek az egyháznak az a szellemi megújulása, amit ez az egy- házvezéri szellemi hagyaték tükröz. 1. Sergius hagyatékából az derül ki, hogy az ortodox egyház először is öntudatosította magában belső alapvető különbözőségét a római katolikus és a protestáns egyház-felfogástól. Elvetette és egész magatartásában világosan megtagadta Róma egyházának merev, hierarchikus felépítését „ami az egyházat az imádság közösségéből valami szellemi természetű állami szervezetté torzította.““ A protestantizmus magatartásával szemben, mely a megigazulástant a kegyelemből és hit által való üdvözülés tanítására építette és a földi és mennyei világot radikálisan szétválasztotta, az ortodox egyház a keresztyénség erkölcsi tartalmát emelte ki, s hangsúlyozta a földi és mennyei világ és élet egységét a keresztyén hitben és szeretetkö- zösségben, különösképein hangsúlyozva az eucharisztiának az úrvacsoraközösségnek nagy jelentőségét. Az egyház e szerint a felfogás szerint olyan közösség, amelyben emberek legmélyebb szellemi egységüket találják meg az Úrvacsora alkalmával- „Az ember megváltása és megigazulása pedig már nem egyszerűen személyes jelentőségű, nemcsupán egyéni vágy személyes boldogságra, hanem az egész egyház törekvésének részévé lesz az Istenben elrejtett erkölcsi igazság felé való igyekezetben“'. Nem hisszük, hogy az ortodox egyház Sergios teológiája szerint (ha ugyan az említett ismertetésből mi ezt jól értjUk meg), helyesen fogta volna fel a maga különbözőségét a reformátort protestáns keresztyénség- gel szemben, s hogy magát a protestantizmust helyesen értelmezte volna, de a római és a protestáns keresztyénség felé való állásfoglalás mégis igen jelentős, gyakorlati eredményű és tartalmában áldásosnak mutatkozik. Elképzelhetjük, hogy az ortodox keresztyénség azzal a szellemi magatartásával, hogy az egyházat megszabadította attól a látszattól, mintha állam volna az államban, másrészről pedig hangsúlyozta a keresztyénség erkölcsi tartalmát és az Úrvacsorában megteremtette a gyülekezet szellemi közösségét, valamint azzal a tanításával, hogy az egyéni megigaz.nlás egyben az egész egyház közösségi célkitűzése és eredménye — valóhan az életét és legújabbkori fejlődésének alapját találta meg. 2. Az orthodox egyház Sergius hagyatéka szerint ökumenikus egyháznak tartja magát, és igényt tart az egyetemességre, anélkül azonban, hogy olyan igényt jelentene be, mint a római katolicizmus, amely egyetemességét az egyetlen pápa csalhatatlanságára akarja építeni. Az orthodox egyház ma egyetemes egyháznak tartja magát, de ezt a felfogását nem tekinti megváltoztathatatlannak. Szerinte a történelem hozhat olyan változást, amelyben nem az orosz egyház, hanem akárhol máshol kialakuló más egyház hordozhatja az egyetemességnek ezt a küldetéséi. 3. Az orthodox egyház nem akarja feladni hagyományait és a kanonikus hierarchikus felfogás helyesen értett elveit akarja alkalmazni, de megszüntette a hierarchikus egyházi szervezetnek azt a kísértését, hogy egyházi bürokráciává legyen. Felismerte, hogy a forradalom előtti orosz egyházat ez bénította meg. Az orosz egyház ma hagyományőrző, de nem merev elvekre épített egyház és egészen modernül vallja, hogy nem a törvény betűje, hanem annak szelleme adja meg az életet és azt vallja, hogy „a hűséges keresztyén magatartás, engedelmesség Isten akaratának és parancsainak, amik a politikai rend változásain keresztül is megnyilvánulnak““- Ebből a felfogásból kiindulva az orosz egyház „normalizálta“ viszo nyát az új szovjet államhoz, felismervén azt, hogy ez a normali- záció feltétele annak a szolgálatnak, amit az egyház a haza számára akar elvégezni. 4. Az orosz egyház meg van győződve arról, hogy szenvedéstell modern korszakban Isten új Igazságra vezette. „Mélyebb belső szabadságot kaptunk, a keresztyénségnek a világban való misszióját jobban megértettük és jobban megértettük, mint nrndcn más egyház, hogy a keresztyén üzenet prédikálása felelősségteljes szolgálat. Megtanulta, „hogy nagyobb figyelmet szenteljen a körülötte lévő világnak, jobban megértse a világ szükségleteit, szenvedéseit és az igazság után való éhségét és szomjúságát. Azt vallja, hogy a vallásos szabadság erőteljesen növekedett az egyházban, mióta az egyház elvált az államtól s magát az egyházat szellemi családnak tartja, amelyre az állam nem tekinthet politikai Kim kämoHÖdmk A megosztott narancs épolyan jóízű ... Ha nem segítsz felebarátodon, hiába imádkozol Buddhához éjjelnappal. Tüzet nem lehet papírba csomagolni. Ha tízezer ho'dad van is, csak egy tál rizskását ehrtsz meg naponta. gyanúval s amelynek nem kell azon aggódnia, hogy szellemi életét korlátozzák. Azt vallja, hogy az egyház főfeladata tagjait erkölcsi felemelkedésre vezetni. Ha az egyház tud tanulni a történelemből, akkor elsősorban tagjai erkölcsi nevelésének feladatát kell elvégeznie. Mindezek a lényeges vonások Sergiius pátriárka szellemi hagyatékából úgy állnak előttünk, mint a modem egyház magatartásának jól felismert alapjai, abban a világban, amelyben hekiink is élnünk kell. Ha meggondoljuk azt, hogy mekkora szellemi forradalmat jelenthetett Sergius pátriárka és hívő munkatársai egyházépítő szolgálata azzal a cári orosz egyházzal szemben, aminek szellemi arcát Rasputin jelentette, s amiről Dosztojevszkij és Tolsztoj könyveiben bőven kapunk adalékokat, akkor kalap levéve állhatunk ez előtt az orosz egyház előtt, amelyik önmagát megtalálta, amelyik a maga helyét felismerte s amelyik képes volt arra, hogy keresztyén küldetését a szocializmus új államában realizálja. Távol áll tőlünk az, hogy az orosz egyház, a keleti or- thodoxizmus szellemi hagyatékát egyszerűen alkalmazni mernénk a magunk protestantizmusára. De ennek a történelmi példának láttán bátran merünk beszélni arról, hogy az egyház Istenben való teljes bizalommal revideálhatja egész történelmét, teológiáját és magatartását, megszabadulhat könyvektől és elvektől, hogy visszatérjen magához a Szentírás tiszta forrásához. A lutheranizmus alap hitvallási tétele az, hogy minden időben a Szentírás, vagyis Isten eleven igéje az a norma, ami minden egyebet szabályoz s ezért bátran merünk hinni a magyarországi lutheránus keresztyénség biblikus megújulásá- sában is. Most nem elvek és hitvallások hangoztatásának ideje van, hanem ideje van annak a hitvallásnak, hogy életünk egyedüli zsinórmértéke a Szentírás. A Szentírás pedig ma is Ind életet támasztani, sőt ki tudja alakítani az egyház életének kereteit is, vadonatúj módon. Dezséry László Az egyetemes felügyelő önmagáról 1894-ben születtem, 1912-ben érettségiztem, 1921-ben avattak orvossá. Ezeknél az adatoknál nagyobb jelentőségűek azok az érzések és célkitűzések, melyek életemet irányítják. Sorrendben az első ezek közül az emberszeretet. Öntudatra esz- mélésemnek szinte első perceitől kezdve ez az az érzés, mely nemcsak, mint velem született jelentkezett, hanem ez az, amit átélek és vállalok. Segíteni az embereken, inegkönnvíteni élelüket, megjavítani sorsukat: ez vezetett az orvosi pályára. Az EVANGÉLIKUS ÉLET int tided evangélikushoz szól! A tevékeny emberszeretet hamarosan felelősségérzettel párosult és tett fogékonnyá a közösségi munkára és a szociális haladás szorgalmazójává. Az ember- és igazban szeretet, a józan s logikus értelemkeresés, az életnek, a halálnak és az emberi sorsnak a végső problémái a keresztyénség mély igazságaihoz vezettek el és problémáin megoldását Jézus Krisztus tanításában találtam meg. A biblia tanulmányozása révén Krisztussal kerültem közvetlen kapcsolatba, hitre jutottam, meggyőződtem arról, hogy ő valóban az Üt. az Igazság és az Élet. Neki szenteltem életemet, őt akarom követni és szolgálni. Tudatában vagyok annak, hogy ezt a szolgálatot ebben a jelenvaló világban kell elvégezni nemcsak a polgári és emberi foglalkozás keretei között, hanem a hívők közösségében, az Ő egyházában. így lettem evangélikus egyházam munkása, aki szóban és írásban sok alkalommal végezhettem eddig mint közkatona azt a munkát, amit most már egyházam egyetemes felügyelőiéként szélesebb keretek között folytathatok. ECCE HOMO — Munkácsy Mihály képe A rónaságon bús böjti szelek Zúgása zengi: Krisztus közeleg, Ma is, mint rég a szent Sión felé, Romlástól népét, hogy megmenteni. S a bűneimmel együtt lép elembe, Munkácsy zordon Ecce homo képe. Oszlopos tornác közepén, árván, Ríborköntösben, mereven, márvány - Szoborként — kezében kormánypálca Szerepét leveles nádszál játssza — Tomboló viharban gráritisziklaszál: Bősz dühtengerárban Jézus Krisztus áll. Révedező szeme messzire néz. Homlokán a töviskorona kész. Gyógyító két keze kötözve csüng. — Borzadva fordul el tekintetünk E képtelen képtől, hogy Isten Fia Szívének értünk mit kell hordoznia. Szitokra nyílt tömegnyi kerge száj Hazug beszéde mind feléje száll, A szent és tiszta Megváltó felé. De ő csak áll. Isten így renddé: Megostoroztatik, megcsúfoltatik, Pogány helytartó /kezébe adatik. Pilátust nézd! Ruhája római. Tekintete? Megalkuvó mai. A képen ott áll Jézus oldalán. Megvédeni. De bajba jut talán. Ecce homo! Királyotok! Vigyétek! Mosom kezem. Nem terhel semmi [vétek. Krisztus csak áll. A tömeg háborog, „Feszítsd meg őt“, — kiáltja száz [torok, Öklök tolulnak levegőbe fel, — Magdolna már az Úrhoz esdekel, Es Mária némán, halotthalványan Ott roskadoz az apostol karjában. Szentpáli Pál yitsti acc Fénylik a homályból... Most már alig felejtem el, pedig csak egyszer láttam. Akkor is rövid időre. Aztán eltűnt, csendesen, szert- nyen, ahogyan felbukkant. De talán elmesélem, hogyan találkoztam vele. A józsefvárosi gyülekezet üllői úti imatermében prédikáltam, ahol az egyetemisták istentiszteletén mindössze 56-an jelentek meg. Ezek közül is alig volt fiatal. Dezséry Lászlót az egyetemisták volt lelkészét e napon iktatták bt óbudai lelkészi hivatalába s bizonyára ott volt az egyetemisták ifjú gyülekezete. így a széksorok üresen tátongtak, itt-ott fázott bennük a hideg terem ben egy-két lélek. Ügy szerettem volna lejönni a szószékről, körém gyűjteni a fázókat * a villanykályha sugárzó melegénél ágy, egy kupacba húzódva lett volna jó elbeszélgetni velük egyházunk árva-ügyének kérdéseiről. De ezt nem lehetett. Elénekeltük a befejező éneket « nem reménykedtem nagy eredményben. Kissé szomorúan mentem a sekrestyébe s ott nyitott rám valaki akinek a lelkét világgá szeretném kiáltani ebben az írásban. Fiatal ember volt. , Nagy, meleg, barna szemei voltak, de az is lehet, hogy kékek, már neu, emlékszem. Csak a sugarukra. Csodálatos szivárvány-hidat épt tett velük a szivemig. S átjött rajtuk... Remegő kezeivel a belső zsebébe nyúlt és elővette a pénzét. I essék, mondotta egyszerűen és hangsúlytalanul, fátyolos hangon, ezt az árváknak adom. És a könnyei között mosolygott. Megszámoltam a pénzt: 80 forint Töméntelen pénz! Az ifjú nevét kérdeztem s csak mosolygott. Nem fontos, a név igazán nem fontos, és nem mondotta meg. Csak annyit vallott ki, hogy tana ne. az egyik állami tanoncotthon lakója, aiinek réges-régen nincsen már sem édesanyja, sem édesapja. Könnyes-szemeiből pedig arcáru gördült két, nagy fénylő, nehéz könnycsepp. Két drága gyémánt. Mégegyszer zavartan rámnézetf, szinte bocsánatkérőn, szinte félénken, a nagyon hívő és nagyon alázatos lelkek végtelen szerénységével, aztán eltűnt. Egyedül maradtam ... A szivem kongatni kezdeti, mint egy meséket jelző csodálatos üvegharang. A dallam, amit kivert a nyelve: az én áldott Uram dicsérete volt. En kicsiny árvám, a többiek, uz aprócskák, a maszatosak, a ron- gyocskák, a minden árvák nevében engedd meg, hogy ebbe az egyszerű írásba berámázzam a lelkedet. Függjön ott képed sok evangélikus lélek házában, azokéban is, akiknek szíve kemény, mint a kő. Hogy meglágyítsad őket! A köveket! Hiszen meg van írva, hogy Isten még a kövekből is támaszthat fiakai magának“. Jakus Imre Tiszta gyülekezet Egy férfi ment egyszer Spurgeon- hoz s megkérdezte a nagy prédikátortól, tiszta-e az ö gyülekezete. Mert — úgymond — 6 a tiszta egyházat keresi, ahová érdemes tartozni. Spurgeon azt válaszolta, hogy nem tudja, milyen az 6 gyülekezete. Azt tudja, hogy sok buzgó tagja van, sok igaz keresztyén, de lehetnek közöttük júdások is, mint ahogy volt Jézus első tanítványai körében is. Lehetnek közöttük csalók, tévelygők és olyanok, akik nem járnak kegyességben, mint ahogy Rómában, Korinthusbcn, Galátiában, Efezusban, Kolesséban, Filippiben, Tessalonikában s a többi gyülekezetekben is voltak, akikről az Üjtestamentom gyakran megemlékezik. Végül is kifejezte, hogy minden bizonnyal nem az ő gyülekezete az, amit a kérdező keres. S ő nem is emlékszik, hogy valaha is lett volna ilyen gyülekezet a pilágon. — De — fejezte be intését —, ha találna ilyen gyülekezetét, nagyon kérem, ne csatlakozzék uhhoz, mert mindent el fog rontani. Sana
