Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-03-05 / 9. szám
Evangélikus Elet A héf érdekes embere ' 'TJ— i Beszélgetés OCSKAY FRIGYESSEL, a „Meliorációs alap" ügyvivőjével Ocskay Frigyes az egyház régi munkása. Az óbudai egyházközség felügyelője, s azon laikus munkások közé tartozik, aki igehirdetéssel is szolgál. Polgári foglalkozására nézve bank ember, s az evangélium ügyéért való lelkesedését ez még érdekesebbé teszi. Az Egyetemes Egyház rábízta az ú. n. „meliorációs alap“ kezelését, így e§y igen korszerű lelkészi-jóléti intézkedés lebonyolítójává lett, . s munkája közérdeklődésre tarthat számot. — Felügyeld úr, tájékoztassa egy-, házi közvéleményünket, voltaképen mi az a „meliorációs alapi“ Erre a kérdésre az eziigyben kibocsátott első „Tájékoztató“ szavaival tudnék válaszolni, megjegyezve azt, hogy a „melioráció“ szó egy hosszabb hivatalos címet takar: „Segélyköl- csön alap“. Ez a közlemény így szólt: „A kultuszminisztérium közölte Egyházegyetemiinkkel azt az elhatározását, hogy költségvetési megtakarításokból, az 1948. évben, s esetleg azon tűt is havi összegekben bizonyos tökét bocsát az egyház rendelkezésére abból a célból, hogy Egyházegyetemünk kedvező kölcsönnel támogathassa azokat a lelkészeket, akik a kölcsönök felhasználásával lelkészi javadalmi földjeiket gazdaságosabban tudnák kihasználni, amivel egyúttal a többtermelés érdeke is előinoz- dittatnék. Elsősorban részesíten- dők kölcsönben azok a lelkészek, akik rajtuk kivülcső okokból (háború, kitelepítés, aszály, jégverés, árvíz stb.), nem használhatják ki újabb befektetés nélkül lelkészi javadalmi földjeiket.“ — Mekkora volt ez az összeg, amit a kormány így az egyház rendelkezésére bocsátott9 — ötszázezer forint folyt be eddig hozzánk, és ezzel egyelőre ez a juttatás meg is szűnt. A segélykölcsön- a'lap így nagyon tekintélyes összegű, s példája annak, hogyan lehet az egyén és a közösség érdekét összehangolva kielégíteni* A lelkészek hozzájutnak olyan kedvező feltételű kölcsönhöz, amiből saját jólétüket emelhetik, gyülekezetüknek megkönnyítik a lelkész-eltartás gondját, s ugyanakkor parlagon heverő, vagy jobban kihasználható gazdaságok feljavításával a többtermelést is előmozdítják, ami az általános közjót emeli. — Kié ez az összeg? Ki rendelkezik felette9 — Az összeg az Egyetemes Egyház tulajdona. A kultuszminisztérium minden kölcsön folyósításáról jelentést kér, de szétosztásába nem szól bele. A felhasználást viszont ellenőrzi. A visszafizetések után a második kiosztást már nem is ellenőrzik, s az a remény fűződik hozzá, hogy ha lelkészeink pontosan fizetnek, a kezelési költségek és ügyes akciók r-Hén szaporítható tőke az egyházi „közalap“ alap a it vetheti meg. — Felismerte a papság a segély- kölcsönben rejlő kedvező lehetőségeket9 — Általában igen. Életrevaló ötletekre kértek segélykölcsönöket, s sokan nagyon ügyesen használták fel az összegeket. Némelyek azonban panaszkodtak, hogy nem tudták meg a hírét. Persze a körlevél minden lelkésznek elment, de úgy látszik néha Isten ilyen praktikus módon is neveli a lelkészeket, hogy olvassák el a központi körleveleket. Legáltalánosabb sikere Nógrádban és Dunántúl Indaló irodám részére írógépet (lehet táskaírógép is), sürgősen vennék. Telefon: 221—550. volt ennek az akciónak. Leggyengébben a Tiszavidék papsága nyúlt utána. — Hallhatnánk nagyobb központi akciókról, vagy ötletesebb lelkészi vállalkozásokról a segélykölcsön fel- használásával kapcsolatban! — Volt két vetőmagakciónk, az egyik amerikai búzaajándékkal, volt péti- só-akciónk, s amint megfigyeltem, legjobban bevált a lelkészek sertéshizlalási vállalkozása. Ügy látszik ez a leghasznothajtóbb, s leghamarabb van eredménye. Ezeknek a lelkészeknek jórésze már vissza is fizette a tartozását. Sokan egyéb haszonállatokat vettek. így tehenet, igásökröt. Mások méhészetet telepítettek a se- gélykölcsönből. Ügy látom, a lelkészek olyan vállakózásokba kezdtek, amivel kapcsolatban hamar lehet visszafizetni az adósságot. -Ez bizonyára arról tanúskodik, hogy lelkészeink nem szeretik az adósságot. Azt hiszem, ez jó jel. — Mi a visszhangja a lelkészek között ennek az akciónak1 — Sokan hálálkodnak. Ma kaptam éppen egy levelet egy idősebb lelkésztől, aki azt írja, hogy a segélykölcsön őt a legnagyobb nyomorúságból emelte ki, s egyenesen az imameghallgatás esetének tartja azt, hogy részesülhetett benne. Megható levél. Egy másikról tudok, akinek 19% -ra volt egy régi tehénvásárlási kölcsöne, s most ezt tudta behelyettesíteni a mi 5%-os kezelési költségen kívül semmi kamatot nem számító kölcsönünkkel. Ha arra gondolunk, hogy régen hány lelkészünk vergődött javadalmi földje beinstruálása folytán előállóig uzsora-bnnk-külcsö- nök között, azt mondhatjuk, hogy ez u meliorációs alap az első pénzkölcsön, amihez lelkészeink emberséges körülmények között jutottak hozzá. Igen sok lelkészünk ezzel a kölcsönnel tudta elmozdítani kátyúba jutott gazdálkodását a holtpontról. — Hányán vették igénybe eddig a melioriációs alapot! — 134 lelkész részesült eddig segélyben, ebből 20 máris rendezte adósságát, a többi rendesen fizeti az átlagosan három évre felvett scgély- kölcsönt, s összesen 17 olyan lelkész van, aki . még semmit sem fizetett belőle vissza. Persze ezek, ha kevesen is vannak, csalódást okoznak nekünk, mert arra mutatnak, hogy nem hálásak és nem veszik komolyan a kötelezettségüket. Pedig ezt a kölcsönt mindenkinek becsületesen kell kezelnie, hiszen a visszafizetés ad lehetőséget arra, hogy más, eddig segély- kölcsönben nem részesült lelkésznek Is juttathassunk, s a hanyagság az egyházi közalapot károsítja. Intézmények is kaptak ilyen kölcsönöket. Ezeknek előírás szerint 50.000 forintot oszthattunk szét, ez kiosztásra is került. — Örömmel halljuk mindezt, s kívánunk az ügyvivő úrnak sok sikert közhasznú munkájában. Befejezésül mondjon még valamit, ami munkája közben igaz örömet okozott. — Legnagyobb örömöm az, hogy a segélykölcsön felhasználásának felülvizsgálata közben alkalmam van gyülekezeteket is megismerni, s sok helyen igehirdetéssel, előadással, vagy egyszerű bizonyságtétellel is szolgálni. Isten így megelégít e gazdasági természeti} egyházi munka közben a lelki munka gyönyörűségeivel is ... Szeretettel nézzük ezt az embert, aki boldog, hogy munkájával olyan szolgálatot végezhet, ami az egyház reménységét növeli... D. Kivégzés előli — Leresztelés Sok külmissziói történetkét ismer a magyar keresztyénség. Ezek a be- szélyek keresztiil-kasul járják az egyházi életet. Példát merítenek sokan abból, ami ott történik. A külmisszió alakjai hősökké magasztosulnak az európai keresztyének előtt, a misszionáriusok pedig mind nitzschei alakokká növeltetnek fel. Az alábbi történet —* valódi, vagy hamis nem tudjuk megállapítani — részben más világításba helyezi a külmisszió alakjait. Egon Erwin Kisch ír Kínai Titkok címmel sorozatos beszámolót a Távol- Keletről. Egy kivégzés részleteit tárja olvasói elé. így ridegen elmondva a történet nagyjában érdekesség nélkül való. De az a plusz, ami az esemény körül történik, már roppant érdekes papi emberek számára. Nem kevesebbet állít a tudósító, mint annyit, hogy a pogány kínai kivégzése előtt köteles megkeresztelkedni. Az író maga is csodálkozik ezzel kapcsolatban néhány dolgon. Így ő maga is pontosan tudja azt, hogy az európai és amerikai külmissziói egyesületek milyen nagy anyagi áldozatokat hoznak a kínai nép misszioná- lása érdekében. Intézményeik nagyobbak és jelentősebbek, mint a katolicizmus munkái és eredményei. S az ilyen eseteknél elsősorban a római egyház exponenseinek szolgá- gálatát veszi igénybe a hatóság. A magyar lapban megjelent tudósítás ezeket írja: „A kis kocsiból kiugró egyházfi szolgálatkészen kisegíti a lelkészt — ugyanakkor egy rendőr felkattintja a rabomobil ajtaját s egyidőben lépnek ki a járművekből a pap és a halott. Tszang csuklóiról leveszik a béklyót, hadd legyen szabad emlier, amíg felveszi a keresztyén vallást. A pap is kínai. Kínaiul beszél, nem tudom miként lehet ilyen villámsebesen megmagyarázni az Ótestámentu- mot és az Újszövetséget, hogyan képes valakit ilyen sürgősen áttéríteni Buddhától Krisztushoz. Tszang Kja Jing először csodálkozik, morcos, majd dühös lesz, hallani sem akar a dologról. A zömök élő kínai folytatja a munkát, megdolgozza a sovány halott kínait, míg végre az utóbbi vállat von s engedi, hogy a nyakába akasszanak egy Mária-érmet és megkereszteljék. Most keresztet kell vetnie. Megrázza a fejét, ezért inkább a lelkész vet keresztet a neofita felett. Az egyházfi felnyit egy szelencét, a halott letérdel és ismétli a pap szavait. Egyre ingerültebb lesz és visszautasítja a haldoklók szentségét. Fel sem akar állni többé és a földhöz verdesi a fejét és ordít. Azt kiabálja, hogy ne kínozzák tovább, lőjjék már végre agyon.“ Eddig érdekes a történet. Az eseten el kell gondolkozni. Talán egy Keletet járó tudósító eltúlozza a dolgokat. Talán az egész meséből (?) csak néhány sor az igazság. Ki tudná azt ilyen messziről ellenőrizni, hogy ebben az egész storybani mennyi a legenda és mennyi a valóság. Az azonban kétséget nem hagyhat bennünk, hogy a külmisszió kérdéseiben, a múltra vonatkozóan és a jövőbe tekintően egyaránt több gondossággal járjon el az európai keresztyénség. Bár mi is kirívó esetnek tekintjük a leírtakat, borzasztóan restelkedtünk volna azon, ha ezt a fentebb említett aktust evangélikus misszionárius jelenlétében folytatták volna le. Tele vannak templomaink Hozzászólás a „Felekezet vagy egyház?“ című cikkhez Nagytiszteletü Szerkesztőség! Napokban jutott csak kezeim közé az Evangélikus Élet 1948. dec. 4.-i (2.) száma. Ebben a lapban „G. Gy.“ írt cikket „Felekezet vagy egyház?“ címen. Mivel a cikkíró állításait az igazsággal meg nem egyező tényekre alapítja, tisztelettel kérem, hogy jelen helyreigazító soraimnak az Evangélikus Élet legközelebbi számában helyt adni szíveskedjék. 1. Tévedés az, hogy az amsterda- mi világgyülés az Egyházak Világtanácsában a felekezeti szemponttal szemben a földrajzit fogadta volna el irányadónak. A világgyülés idevonatkozó határozata szószerint így hangzik: „A nagygyűlésre szóló helyeket a központi bizottság osztja szét a tagegyházak között, illő figyelmet szentelve a számbeli nagyság, az, arányos hitvallásos képviselet és az arányos földrajzi megoszlás tényezőinek“ (ld. az Egyházak Világtanácsának Amsterdamban 1948. aug. 30-án elfogadott alkotmánya V:l. pontjában.) 2. Tévedés az, hogy a hitvallásos alapon való képviselet csak egyes evangélikus egyházak javaslata lett volna. Az igazság az, hogy 1947-ben a Lutheránus Világszövetség lundi vi- lággyülésén az összes résztvevő evangélikus egyházak ezen szempont érvényesítését kívánták az Egyházak Világtanácsa elé terjeszteni. 3. Tévedés az is, hogy a hitvallásos alapon való képviselet pl. a magyar evangélikus egyházat kizárhatta volna. Az igazság az, hogy ezt a szempontot éppen a kisebbségi evangélikus egyházak érdekében kívánta a Lutheránus Világszövetség. 4. Félrevezető a cikkíró azon beállítása, mintha Arthur Frey az Ökumene hivatalos álláspontját képviselné. Az amsterdami világgyűlés fentidézett határozata másról tanúskodik. Fenti tények ismeretében a cikkíró következtetései sem felelnek meg a valóságnak. Soraim közléséért előre is köszö- netemet fejezve ki, maradok hittestvéri köszöntéssel: Herrljunga, fehr. 11. Vajta Vilmos * Vajta Vilmosnak Svédországból küldött hozzászólása nem változtat a dec. -t.-i számban megjelent cikk lényegén. Sőt megerősíti azokat az aggodalmakat, amiket a luteránizmus egy részének az ökuméneben játszott szerepével kapcsolatban táplálunk. Erre legközelebb külön cikkben visz- szatérünk. Groó Gyula Nem kell külön megállapítanunk, hisz ezt minden hívő evangélikus tudja, hogy az evangélikus vallásos élet az utóbbi esztendőkben jelentős fejlődésen ment keresztül. Bárhol is fordulunk meg, akár a vidéken, akár a fővárosban, a vasárnapi istentiszteletek alkalmával templomaink zsúfolásig tele vannak és a hívek az Űr Jézusnál keresnek vigasztalást. Egy vidéki templom papjával beszélgettünk a minap, aki elmondotta, hogy olyanok is járnak most templomba, akik ezelőtt évtizedekig még a templom tájékát is elkerülték. Nagy érdeklődés mutatkozik a hitélet minden megnyilatkozása iránt és az egyházi életet a hívek nagy kíváncsisággal kísérik. A papságunk is örömmel állapítja meg, hogy nem üres templomok előtt prédikálnak, hanem szi- niiltig megtöltött templomokban sohasem elegendő az ülőhely és a lelkészek állal rendezett Bibliaórákon is nagy az érdeklődés s a hívek a bibliamagyarázatokat nemcsak érdeklődéssel kísérik, hanem a vitában is résztoesznek és magyarázatokat akarnak hallani az élet mostani súlyos problémáiról. Ez az egyházi élet felé irányuló érdeklődés a szeretet jegyében történik és az egyházi életben jelentkezett válságot is igyekeznek úgy a papok, mint a hívek türelemmel megmagyarázni. Soha annyi énekeskönyv nem fogyott a könyvesboltokban, mint az utóbbi hónapokban, úgy hogy az énekeskönyvekért valóságos kutatás folyik, hogy a templomok megfelelő számú énekeskönyvvel el legyenek látva. Az egyházi irodalom termékei is nagy kelendőségnek örvendenek és mindenki nagyon várja az olcsó evangélikus kiadványokat. A hitéletnek ez a gyors emelkedése természetesen egyházi körökben igen nagy örömet váltott ki, az egyház szolgái teljes erővel azon működnek, hogy a híveknek ezt a nagy ragaszkodását továbbfejlesszék és az egyházi élet bensőségét még inkább elmélyítsék. FIGYELMEZTETES pesti egyháztagjainkhoz! Űjabb időkben egy szélhámos látogatja egyháztagjuinkat, aki kiadja magát egyházi pénzbeszedőnek és jogtalanul fölvesz egyházi adót. Személyleírása: 4(1—45 év körüli sovány, barna férfi, elöl felső fogsorában egy foga hiányzik. Ha bárkinél jelentkezik, rendőrnek adandó át. Igazolványa az Egyháztól nincs. Felkérjük egyháztagjainkat, hogy esak igazolvánnyal ellátott pénzbeszedőknek fizessenek. 50.000 lelkész segédkezik az iszákosság elleni harcban Az iszákosság egyike a legborzalmasabb emberi szenvedélyeknek. Aki az ital rabjává válik, rendszerint elhanyagolja hivatását, családját és csakhamar valósággal betegállományba kerül, mint olyan egyén, aki gyógyításra, italelvonó kúrára szorul. Az iszákosság elmaradhatatlan következménye a züllés. Igen gyakori esetekben nincs is ez ellen mentség, a legtöbb iszákos ember vagy korán hal el, vagy elmegyógyintézetbe kerül, mint élő halott. Az iszákosság minden országban szedi áldozatait. Ez ellen manapság már épúgy védekeznek a társadalom vezetői, mint akár a tüdővész vagy a nemi betegségek ellen. Egyik amerikai laptársunk írja most, hogy az U. S. A.-ban a nyilvántartott iszá- kosságban szenvedő betegek száma közel jár a i millióhoz. Laptársunk hosszú riportban számol be az iszá- kosság elleni harc legújabb eredményeiről és arról, milyen jelentős szerep jut a védekezésben a lelkészeknek. Ma már Amerikában 50.000 lelkész vesz részt az iszákosság elleni harcban. Az iszákossá# elleni harcba most bekapcsolódott egy nagy társadalmi egyesülés: az „Alco- holyc Anonymous Society“. Ennek máris 200.900 tagja van, köztük vagy 50.000 lelkész. Az Egyesület azt vallja, hogy az iszákosság főként — lelki probléma. Állandó lelki munkával, meggyőzéssel kell az iszákos beteget meggyőzni szenvedélyének ördögi hatalmáról. A legelső teendő tehát rábírni az iszákos beteget, hogy lássa be eltévedését és érezze azt, hogy csakis egy felsőbb hatalom — mindnyájunk sorsának intézője, a Mindenható — képes ót megmenteni. Az iszákosság elleni ezen legújabb mozgalom sikerét jelenti az is, hogy' újabban minden amerikai főiskolán műkö3ik az „Alcoholyc Anonymous“ egy vagy több tagja. Így a múlt hóban a híres Yale-Egyetemen kezdte meg működését az Egyesület és egy tíz tagból álló tanári bizottság vállalta a karitás jzen legújabb szervezetének vezetését. Bekapcsolódtak a mozgalomba a teológiai lelkészképző intézetek és egyetemek is.
