Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-02-19 / 7. szám
a Evangélikus Elet Napirenden az ifjúsági munka Az Egyetemes Egyház vezetői ismét fontos lépést lettek, összehívták az evangélizáció és az ifjúsági munka néhány fontosabb munkását, s február 21-én meghallgatják elgondolásaikat munkájuk továbbvitelére nézve. Ügy láijuk, hogy éppen ezek a szakmegbeszélések tanúskodnak leg- , óbban az egyház legelöl harcoló nunkásainak reformvágyáról, s ügyien arról a közös felfogásáról, hogy nzonyos egy kötegbe tartozó kérdéseket egyetemes áttekintéssel és in- ézkedc-ssel kell megoldanunk. Ezerén éppenúgy számba kell vennünk múltat, mint a jelen lehetőségeit. Az is kiviláglik ezekből a megbeszélésekből. hogy milyen széles mezőn ágazott el az egyház munkája, s mennyire áthelyeződött a misszionáló egyház súlypontja ezekre a munkákra. Lehet vitatkozni azon. vájjon helyes volt-e a gyülekezeti munkák és keretek tevékenységét ezekkel az országos szakmunkákkal keresztezni, de hogy a 'ejlődés ilyen irányban szükségszerű volt, semmi sem vonhatja kétségbe. Via már senki sincs, aki ne tudná, íogy mit jelent az evangélizáció, vagy a külön ifjúsági munka egy- lázunk missziójában. Hálát kell adnunk az egyháztörténet nyugod- tabb korszakának minden olyan tevékenységéért Istennek, amit ezekjen a szabad munkákban bontakoz- laiott ki. A gyülekezeteket rázta fel velük, s az álmos népegyházat mozdította a misszió felé. Az egyház 'térítésből él, s nem kis szolgálat volt egyházunkat ebben az irány- ran megmozgatni. De miénk a mi orcánk pirulása, hogy ezeket a különmunkákat nem tudtok idejében stabilizálni, munkásainak élethelyzetét biztosítani, közöttük az országos együttműködést megvalósítani, s a gyülekezetek egyetemleges felelősségét megmozdítani irányukban. slen ezekben a munkákban az egy- íázi reformációt készítette elő, s nem csoda, ha régi hivatalosak meg- reszellék bennük az önkéntelen forradalmat. Üj helyzetben vagyunk, s ma már hivatalos egyház is a reformáció oldalán áll. De beszéljünk most csak az ifjúsági munkáról. Biztos, hogy ezen a területen teljes csőd következeit be. Nehéz ezt nevem leírnom, mert magam is ifjúsági munkás voltam, mégis éppen a tények ismeretében leírom. Persze nem a siránkozás okából, hanem a tanulságok levonása érdekében. Mit tanít a múltúnk? 1. Nem sikerült eddig egyetlen ifjúsági lelkész helyzetét sem elviselhetvén stabilizálnunk. Személyes és táji érdekek, néhol egyesületi érdekek szűk látókörében veszett el ennek ehetősége Az értekezletnek feladata esz azon tusakodni, hogyan lehelne egalább egy serdülő ifjúsági munkás, legalább egy leánytitkár, legalább egv egyetemi lelkész, s legalább tgv „KiE-lelkész'“ (vagyis a volt Ev KIÉ lelkész országos vándormissziója gyülekezeti ifjúsági munkák összhangbahozása és mozgatása érdekében) állását anyagilag tovább biztosítani, de úgy, hogy lakásuk, irodájuk s elviselhető fizetésük és utazási költségük is legyen. 2. Nem sikerült az ifjúsági munkál országos együttműködésbe szervezni. Ez ismét táji. személyi és egyesületi érdekek miatt nem sikerült. Ez a korszak lezár ült. Az utolsó lehetőség az 1917 tavaszán a Hűvösvölgyben tartott ifjúsági munkaankét volt, amelynek éppen az én előkészítő munkám volt a témája. Ez a tárgyalás példája volt annak, hogyan nem ismerték fel sajnos az ifjúsági munkások sem a helyzetet, az általános kifejlés irányát, s hogyan voltak képtelenek arra, hogy csoportérdekeiket alárendeljék az egész egyház közös ügyének. Ma már nevetséges személyi kérdések azok, amiken az akkori javaslat az egész egyházi ifjúsági munka összeegyeztetésére megbukott. De az ilyen nevetségességekben meg- bánhatatlan szomorúságok is adódnak az Isten gyermekei számára. Ma úgy látszik, hogy ez az 'ankét csak részmegoldást fog találni az ifjúsági munka országos kérdéseiben, s felismeréseinek valamiféleképpen bele kell ömlenie abba a másik tanácskozásba, ami tnár két héttel később lesz a vallástanítás és diákmisszió ügyében. Ma már a vallástanítás és az ifjúsági munka gondja egy gond.' 3. Az ifjúsági lelkészek annyira beletemetkcztek a maguk lelkes ébresztő munkájába, hogy elfelejtkeztek misszionálni az öregek egyházát a munka fontosságának felismerésére. Nem kellett volna szégyenleni több propagandát az egyház felé. Beszélni saját munkájuk nehézségeiről, az el- hagyatotlságukról, a szegénységükről és az ifjúság tömegeinek vágyairól az Ige hallgatása után. Nem tudtuk megértetni, hogy közegyházi fontosA német szellemi életet súlyos megrázkódtatások érték, amelyek azonban a vallásos felfogás szempontjából nem jelentenek problémát. Az a katasztrófa, amely Németországot érte, az egész német ösz- szesség bűnössége miatt történt, mert eltűrt egy gonosztevő-rezsimet. Ezzel szemben az egyéni sorsok igen sok rejtélyt adtak fel. A kibombá- zottak, a hontalanok, az elűzöttek, a szerencsétlen asszonyok és lányok, a gycrmeknélküli öreg szülők, a vakok, az agysérültek szomorú sors előtt állnak. Ezeknek a száma igen nagy. Nincs olyan egyházközség, ahol ne találnánk meg őket. Ezeknek az összetört lelkeknek vigaszt nyújtani nem könnyű feladat. Természetesen vannak kivételek is. Az egyház problematikájának a valódi magva tulajdonképen abban áll, hogy a templomoktól a hívők távolmaradnak. Ma már ezen a téren is egy kis javulás tapasztalható, de a háború befejezése után a németek sokáig nem nagyon keresték fel a templomokat. Még mindig van .számos egyházközség, ahol az evangélikus lelkészek helyzete meglehetősen jó. különösen a rajnai és wesztfáliai vidéken és azokon a helyeken, ahol a papság nem restéit föllépni a nácizmussal szemben. Különösen a württembergi evangélikus egyház tanúsított, püspökével egyiilt, rendkívül férfias és hősies magatartást, amelynek eredményeit az ottani papság most élvezi. Ha voltak is azonban ilyen egyháziing kifogástalan, náciellenes egyházközségek, az egyházi életet tartó alap az utóbbi esztendőkben lényegesen kisebb lett. Az egyház csak a kispolgári kő-. riikre, de itt is elsősorban az asszonyokra számíthat. A munkások, az intellektuális osztály és a fiatalság meglehetősen idegenül áll szemben az egyházzal, amely jelenséget azonban semmi körülmények között sem lehet nemvallásos magatartásnak minősíteni. A legtöbb eseiben gyakorlati keresztény gondolkozókra találunk, akik a vallásos életet élik, sokkal inkább, mint azok, akik csak külsőségekben mutatják magukat keresztényeknek. Ez a helyzet a német papok proble- malikájának a valódi forrása. Mindenki meg van győződve azonban arról, hogy valamit tenni kellene az egyházi étet megjavítása érdekében, különösen arra mutatnak rá, hogy a fiatal teológusokat közelebb kell hozni az élethez és az emberekhez, különösen olyan emberekhez. akikkel majd a hivatásuk gyakorlása közben dolguk lesz. Azt kívánják a teológusoktól, hogy a teológia elvégzése után úgynevezett gyakorlóévre menjenek és pedig gyárakban vagy üzemekben, kereskedelmi házakban vagy pedig földsagú munkában égünk és nyomorgónk, hogy közegyházi fontosságú ügyben nem kapunk elég segítséget. Ébredjen rá az egyház, hogy az ifjú sága áldozatokra kötelezi! 4 Nem sikerült egyetlen kizárólag az Ifjúsági munkát szolgáló konfe- renciázö-helyct létesíteni! Egyesületeknek s minden más egyháznak sikerült ez, csak nekünk nem. Miért? Az ankétnak azon is gondolkoznia kell, hogy az ifjúságnak meg kell valahol vetnie a lábát, ahol maga van s ahol minden az övé. A gondok is s a munka győzelmei is. 5. Ifjúsági sajtónkat és irodalmunkat is egészen elsöpörte a szegénység és a tcrvteíenség. Sohasem volt igazi ifjúsági irodalmunk, de ma már az is elveszett, ami volt. Ez a tény is kötelezi 6. Az Ifjúság új lelkészeit pedig azokból o fiatalokból kell kiválasztani, akik műveltségben, hitben, missziós erőben, szervezőkészségben és politikailag is élenjárnak. Határozott, helyes lépésekkel, bátor és áldozatkész beavatkozással ma még újjá tehet teremteni az ifjúsági munkát. Előre annyi reménységgel, ameny- nyi reménység csak van a tarsolyunkban! Dczséry László mívesekkel töltsenek el egy esztendőt abból a célból, hogy a néppel közvetlen érintkezésbe kerüljenek. Ha azonban a gyakorlati esztendőt a belmisszió egy intézetében töltené el a teológus, akkor újra az egyházi levegőt szívja, amelyből a papjelöltnek kikerülnie fontos és hasznos lenne. Nagy mozgalom indult meg az evangélikus egyházi főiskolák felállítása érdekében, Bethelben és Berlinben már ilyenek vannak, de még több ilyen intézményt akarnak felállítani. Ha ez a gondolat maradéktalanul megvalósulna, akkor ez azt jelentené, hogy a reformáció óta fennálló tradíció is megváltozna. „Németországban a laikusok tiszta, áttekinthető kereszténységet akarnak, amely az Ujlestamentum elvitathatatlan bizonysága szerint nem tanítás, hanem szellem és lélek“. Mennyire felszabadítóan hatnak még ma is Luthernek ezek a szavai: „Egyház Ide vagy oda, nem az egyház, hanem Krisztus az Igazság. Nem az egyházzal Szemben tanúsított engedelmesség, hanem a Krisztusba vetett hit ment föl Isten előtt.“ A német tömegekben bizonyos válság tapasztalható. A nácizmus lélekromboló hatásait a német nép még nem heverte ki. A német tömegek szellemi téren most döntenek, hogy milyen irányban fognak haladni. A protestáns egyház nagy erőfeszítéseket tesz a laikusok megszervezése érdekében, bár ez a tevékenysége nem olyan vehemens, mint a katolikus egyházé, amely minden erejét mozgósította és a legkisebb faluban is nagy energiával dolgozik és megkísérli az egyháztól elfordult elemeket a katolikus egyházba visz- szavinni, sőt olyan jelenségek is tapasztalhatók, amelyek arra mutatnak, hogy a protestáns tömegeket is az ősi egyházból is ki akarják emet- ni és vissza akarják vinni a katolikus egyház kötélékébe. Ez ellen a veszedelem ellen az evangélikus egyház most széles és átfogó tevékenységbe kezdett. _____________________________(g-i) Ev anffélizációs Cl naptár Február 20—2(1. Balassagyarmat. (Káldy Zoltán.) Február 20—27. Tiszaföldvár Külterület. (Zátonyi Pál.) Február 20—27. Bábonymegyer. (Cséry Lajos, Cserháti Sándor.) Február 22—március t. Nagybörzsöny. (Harmati Béla.) Február 27—március 1. Országos láthatatlan evangélizáció. A Luthcránia hangverseny énekkar február 26-án este tart meghitt összejövetelt a Deák-téri díszteremben tagjai részére. Erre az estére gondoljon a budapesti egyháznak sok tagja De necsak szeretettel és megjelenésével legyen együtt egyházunk kiváló énekeseivel, hanem áldozatot hozó szeretetével is. Mindazok, akik annyi időn át és olyan nagy hangversenyek során élvezhették az énekkar tagjainak szolgálatát, adakozzanak is ennek az összejövetelnek céljaira. A Deák-téri egyházi pénztár, mely ennek az estnek rendezését vállalta, szívesen fogad és vár mindennemű természetbeni adományt erre az összejövetelre. Az „Üj ember“ írja e ^sorokat: A skandináv államokban a katolicizmus lassabban, de szintén fellendülőben van. Jelentős mértékű a katolikusok terjeszkedése Finnországban is. Ezeket a sorokat nem a magunk kedvéért írjuk le. Kizárólag a skandináv és a finn olvasóink kedvéért közöltük a magyar katolicizmus lapjának sorait. S ezt abban a bizakodó reményben tettük, hogy ha nem is a következő számban, de hihetőleg a közel jövőben maguk a skandináv és finn olvasóink írnak választ ezekre a sorokra Cantate Domino — A 96. zsoltár — 1. Énekeljetek az Úrnak Szent éneket, zengőt, újat Te egész föld énekelj, Szent nevét dicsérni kell. Hirdessétek napról-napra, ő szabadításunk atyja, Váltjátok dicsőségét, Minden nép közt hűségét. 2. Mert nagy az Űr, dicséretes, Hívő szív feléje repess, Fenség \an előtte, fény Méltóság van szent helyén. Nemzeteknek földi fénye, Embereknek dicsősége Mind csak bálvány, mind halott Ö egeket alkotott. 3. Adjatok az Úrnak, népek, Ajándékot, tisztességet. Hódoljon az Űr előtt Az egész föld s félje őt. Mert jön az Űr, mint Ígéri, Minden népet megítélni Hatalommal, jósággal, Hűséggel, igazsággal. Szentpáli Pál Az 1. Szánni keresztrejtvény megfejtése: „Kész szívvel áldozom néked: áldom a Te nevedet, Uram, mert jó.“ (Zsolt. 54:8.) A jutalmul kitűzött Üjtestamen- tumot a sok megfejtő közül Abaffy Márta, Békés nyerte, akinek postán el is küldöttük. meghívó A Luther-Társaság 1949. február hó 24-én, csütörtökön d, u. 6 órakor Budapesten, Vili., Üllői-út 24 sz. alatt, a Magyar országi Evangélikus Egyház egyetemes székházában (udvari épület, 11 e.. díszterem) évi rendes közgyűlés! tart. Tárgysorozat: 1. Megnyitó. 2. Jelentés a társaság működéséről. 3. Számadások. Felment- vény megadása. Költségvetés. 4 Indítványok. 5. Általános tisztújítás. 0. Berekesztés. — Mind ezt tagjainak szíves tudomására hozza (Budapest, 1949. február hó 9.), a Luther Társaság elnöksége. Budapest, 1949 február 12. Grünvalszky Károly evang. lelkész, az L. T. titkára. Kiíp^ásmeMéf Scholz László: Viaskodásunk fehér ördögökkel. Győr 1948. 31 lap. Ez az áhitatserozat a Magyarhoni Evangélikus Lelkészek Egyesülete által 1947 augusztus utolsó napjaiban Gyenesdiáson rendezed lelkész- evangélizáción hangzott el Judás levele alapján. Az, aki napjainkban e sorokat bátran vállalja: Csakugyan soha semmiféle üzlet nem szerepel a mi egyházi, leiki munkánkban? Iratterjesz- tés, uliköltségelszámolás, stóiameg- áltapítás, ajándékelfogadás, a vándorprédikátoroknak vagy evangéli- zátoroknak kijáró ellátás dolgában minden iekintetben fehér a lelkiismeretünk?, joggal elvárhatja lelkész- testvéreiiő] és kortársaitól, hogy írását necsak elolvassák, hanem értékes belső tartalmát és mondanivalóit megértsék és ahhoz a maguk számára mértéket vegyenek. Isist keres egyedülálló fiatal hivatalnoknő. Meghitt otthont keres békés, evangélikus családnál. Ajánlatokat a szerkesztőség címére kérünk. ANKÉTOK sorozata folyik a* egyetemes egyház szobáiban. Egyházunk különböző munkaágaiban tevékenykedő férfiak hivatnak időnként gyiilésezésekre. Nem mindig nagy és kiválasztott férfiak gyülekezete ez, hanem olyanoké, akik csak dolgozó tagjai valamilyen speciális egyházi munkaágnak. A tisztábban .látás okából hívatnak össze ezek az anketok. S a változó világnak sok problémát elénk dobó követelése teszi szükségessé az ankétok folytatását is. A hivatalos egyház így értesül pontosan es híven a helyzetéről. Több szem többet lát, s azok, akik eddig a bepárnázott ajtókon túl nem juthattak, most meghívott és kiválasztott felelősek lesznek. Mindegyik e kérdés elé állíttatik: beszélj, mondd ed véleményedet s ne vonakodjál tanácsoddal egyházadnak segítségére lenni. Gyűlnek a nagy feljegyzések és jegyzőkönyvek ezekről az ankétok- ről. Szaporodik az írás, de tisztul az eSyháziak látása sok eddig meg nem látott és nem sejtett kérdésben. Megszólal sokak lelkén keresztül az egyház lelkiismerete s mer immár gondolkodni, bizonyára problémái tisztázása után, cselekedni is az egyház. Üj utak következnek majd az ankétok után. Üj emberek kerülnek fel a mai régiek helyére. Sok esetben egészen fiatalok és egészen protekciósok helyébe. Az ankétok első eredményei bizonyosan csak ezek lehetnek: megméretnek a kijelöltek és az elhívoltak. A pihekönnyüek. ingadozók, lassan elszállnak és eltűnnek s jönnek a oroblémalátók, segíteni akarók és hittel, értelemmel dolgozó egyházi férfiak. Induló irodám részére írógépet (lehet táskaírógép is), sürgősen vennék. Telefon: 221—550. Evangélikus Elvi Az Országos Luther Szövetség Lapis Szerkesztésért lelel: Dr. H. Gaudy László főszrrkesztO Szerkesztő: Dezséry László Szerkesztőbizottság: Dr, Gcleji Dezső. Groó Gyula. Dr. Gyimesy Károly, Dr. IteiEk Iván. Szabó József, Túróezy Zoltán. Szerkesztőség: Budapest. IV.. Fehérhajó*. 8-10 H. í Telefon: 180-051 Kiadóhivatal: Budapest. IV., Fehérhajó*. 8-10. tétem. 7. Felelős kiadó: Sülé Károly Előfizetési árak: Negyedévre: 12 ft Félévre: 24 It Egészévre: 48 ft t’ostatakarékpénztári esekkszáma: 20.412. Hirdetések árai milliméter soronként 2.50 forint Független-nyomda. Budapest, Efltvfls*. 12 Felelős: Főid! Vilmos vállalatvezető Német egyház; problémák
