Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-02-05 / 5. szám
Evangélikus Elet } A hét érdekes embere ——r\^»Mh—■--------------------------------- 3 Az egyetemes presbitérium határozatai Beszélgetés Dezséry Lászlóval, az ű| óbudai lelkésszel Néhány hónap óta a rádió evangélikus igehirdetői között új nevekkel találkozunk. Egyházupk közönsége ezeket eddig ritkán hallotta. Örömmel állapítjuk meg, hogy az új emberek új hangon, nemcsak komolyabban evangéliumi és korszerű, hanem merész és bátor és egyben jobban egyház- és országépítők. 1949 január 30-án a vallásos félórán Dezséry Lászlót hallgatta evangélikus egyházunk és a magyar nyilvánosság. Komoly, bátor és sziveket megragadó, az értelmet üdítő beszédet hallott 'az Ige után vágyakozó közönség. S ez az igehirdető ezzel a szolgálatával nyitotta meg az új lelkészi állásában való szolgálatát, melyre 1949 február 6-án indul el. — Voltak-e őseid között evangélikus papok? — Én vagyok az első. — Nem bántad meg, hogy papi pályára léptél? — Nemi-— Boldogabb . leszel új munkahelyeden, mint a régi munkahelyeden voltál? — Remélem. — Mi indított a „Nyílt levél“ megírására? — A felszabadulás óla figyeltem azt a magatartást, amelyet különösen az egyházi vezetőség képviselt. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy az a hangulat, amiben ezek megítélték a körülöttünk kialakult új magyar államot és a társadalmi rend fejlődését, alkalmatlan arra, hogy biztosítsa egyházunk igeszolgálatát az új helyzetben. Napról napra kiderült, hogy ez a fejlődési vonal az egyházban veszélyezteti az egyház életét és lgssankint lehetetlenné teszi az igehirdetői és tanítói szolgálat elvégzését. Egyházunk elszigetelődött. Világosan láttam azt is, hogy meg lehet próbálni egy másik utat is. A református egyház magatartása példaadó volt számomra. Azért kerültem szembe az egyháznak elég széles rétegeivel, mert én éppen abban a pillanatban hittem legerősebben, hogy az állammal meg lehet egyezni, amikor a legnagyobb összeomlás volt az egyházban. — Külföldi utaimon figyeltem, hogy igaz-e az, amely híreket,, ide mások hoztak a nyugati egyházak felfogásáról a jelen történeti helyzetben. Azt tapasztaltam, hogy igazi élő keresztyének előítélet nélkül nézik az átalakulást, ami a világban lefolyik s csak egy gondjuk van, az, hogyan lehet azt az embert megközelíteni az evangéliummal, aki ebben a forrongó korszakban él. Igaz, hogy vannak a nyugaton egész egyháztestek, akik mindenestől rabjai a kapitalista polgári gondolkodásmódnak. De éppen ezeknek félelme és elzárkózása a szociális forradalomtól, leplezte le számomra azt, hogy fontosabb számukra poL . gári rendjük, mint Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése. Én éppen nyugaton erősödtem meg abban, hogy Idehaza újat kell kezdeni. — A „Nyílt levelet“ egyedül a magam nevében adtam ki, holott tudtam, hogy sok barátom van, akik azonosítják magukat vele, sőt kértek is arra, hogy aláírhassák. Magam akartam vállalni a felelősséget. Nem azért, hogy előnyöket szerezzek, hanem azért, hogy bátorítsam lelkészeink nagy tömegét a személyes felelősség vállalásában. Erről ugyanis kezdtünk leszokni. Meggyőződésem, hogy ma oly kort élünk, amikor minden lelkész a maga gyülekezetében naponta személyesen kell döntsön életfontosságú és az egész egyház életét érintő kérdésekben. — Azt hiszem, hogy a „Nyílt levél“ ma már senkit sem izgat. Ma már érthető. — Milyen szívvel hagyod ott az egyetemi lelkészi munkát? — Nagyon nehéz szívvel! — Körvonalazd az egyetemi lelkészi munka lényegét utódod számára. — Ez a munka egészen sajátságos. Minden évben új gyülekezet. Ezt a gyülekezetét minden évben újra kell személyesen összegyűjteni. Az benne a szomorúság és az öröm is, hogy soha sincs készen és mindig új gond az, hogy mi legyen az a mondanivaló és mi legyen annak az összejövetelnek a formája, amivel még akarjuk közelíteni az egyetemi ifjúságot. Csodálatos tapasztalataim vannak bibliakörökről, konfprenciákról és magánbeszélgetésekről. — Látod-e a jövendőjét ennek a gyülekezetnek? — Igen. Ha valaki úgy jön közéjük, mint barát, aki meg tudja szólaltatni mindennapi kérdéseiket és aki szereti a szociális munkát is, a máról holnapra élő intézményekért való küzdelmeket és imádkozást, annak mindig öröme lesz benne, mint bármilyen más munkában. — Szóval ez az a gyülekezet, amelyben hincs adófizetés, adakozás? — Ez nincs, bár lehetne. A háború előtt bevezettük a diáktizedet és körülbelül kétszáz egyetemi hallgató adományaiból, akik az akkori Egyetemi Luther Szövetségben együtt éltek, több mint ötven diáknak fizettük a menzadíját vagy lakását. A vasárnapi egyetemi istentiszteletek offertóriumából csaknem fel lehetett tartani^az adminisztráció kiadásait. — Ez a gyülekezeti élet nem jövő képe a jövő gyülekezetének? — Ha az önkéntességre és a tizedre gondolok, vagy a vasárnapi offertóriüm komolyabban • vételére, akkor az a meggyőződésem, hogy az offertóriüm éppen olyan lényeges része az istentiszteletnek, mint az ének. — Hogyan gondolsz új jgyülekeze- tedre és annak munkásaira? — Az óbudai gyülekezet papja 12 évig tanított engem hittanra, ö is konfirmált. Apám ott volt presbiter. A mai felügyelő vasárnapi iskolában tanított. Úgy érzem, hogy hazamegyek. — Milyen programod van az első hónapokra? — A gyülekezet előtt sok gazdasági természetű feladat áll. Még hiányzik a kiégett és helyreállított templomból az orgona, a padok, a toronytető és a fűtés. Meg kell próbálni ezeket megszerezni. Ügy érzem, a gyülekezeti életet a család- látogatásra kell építenünk.-— Tudod-e, hogy szegények és munkások papja leszel? — Éppen azért vágytam Óbudára, mert ezt tudtam. — Hány lelkészi munkatársad lesz a gyülekezetben? — Egy vallástanár és egy segédlelkész. Mind a ketten örömmel dolgoznak a gyülekezetben. Szeretik őket. Az egyik régi barátom, a másik idősebb testvérem. Hiszem, hogy velük is és közösségeikkel is Isten dicsőségére tudunk együttmunkálkodni. — Tudod-e azt, hogy egy vád hangzik el veled szemben? Meg aka rod tartani a menza és a Leányotthon vezetését. — A Protestáns Diákmenzának és az Evangélikus Egyetemi Leányotthonnak munkája és jövője szempontjából' legalább egy ideig ott kell állnom utódom mögött. Tudom, azt suttogják sokan, hogy ezeknek az intézményeknek a vezetése biztosítja az egyetemi lelkész exisztenciáját. Ez a hírverés annak a reakciónak a nagyon megszokott szemtelen hazugságai közé tartozik, amelyekből már hónapok óta eleget kaptunk. Az Egyetemi Leányotthont semmiből szerveztem és egy fillér jövedelme sem lehet belőle sem nekem, sem az módomnak. A Protestáns Diákmenza nem evangélikus lelkészi állás. Az protestáns intézmény és azért vezettem éppen én, mert én állítottam helyre és a menza léte is nagyrészt szem^es kapcsolataimra épült. Ezt nem lehetne átörökíteni utódomra. Azt hiszem, ez a reakció megint azért terjeszti ezeket a híreket, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy az egyetemi lelkész jussa a Luther Otthon. Az egyetemi lelkészi állást a Luther Otthon igazgatójának lakásával és az intézmény egyéb juttatásaival kell gazdaságilag megalapozni. Én ebből a paradicsomból kimaradtam. De üzenem azoknak, akik az utódom sorsáért aggódnak, hogy fő kötelességemnek tartom azt, hogy ezt az intézményt az egyetemi lelkész kezébe adják. Ezt el is fogjuk érni. Több kérdésem nincs. S abban a gyülekezetben, ahol Dezséry László 1949 február 6-án megkezdi szolgálatát, sok terve közt bizonyosan az elsők között valósítja meg azt az elengedhetetlen tervét: megépíttetni az óbudai templom új orgonáját. S emellett az orgona mellett Sulyok Imre fog ülni továbbra is, a magyar evangéliumi muzsika ihletett költője és fanatikusa. Aki szelíd improvizációval és dübörgő fortisszimóiva] letérdelted papját az oltár elé és felemelteti szemeit az égre, hogy az Ige Urával mindig találkozzék. (g- 1.) A H-iU pont A Magyar Függetlenségi Népfront február elsején Rákosi Mátyás elnöklete alatt megalakult. A Függetlenségi Népfront nyolcadik pontja a következőképen szól: A vallásszabadság feltétlen biztosítását, az egyházakkal kötött megegyezés pontos megtartását, ameny- nyiben az egyházak is teljesítik vállalt kötelezettségüket: a népi demokrácia országépítő munkájának elismerését és támogatását. Ugyanakkor következetes harcot minden olyan törekvés ellen, amely bármely egyház szervezetét, szellemi befolyását és nemzetközi kapcsolatait arra használja fel, hogy a népi demokrácia belső és külső ellenségeinek támogatást nyújtson. A Népfront nyolcadik pontja minden evangélikust a legteljesebb mértékben megnyugtat. Mikor pedig még szála a sokaságnak, imé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni. És monda néki valaki: íme a te anyád és testvéreid odakünn állanak és szólni akarnak veled. ő pedig felelvén momlá a hozzászólónak: Kicsoda az én anyám és az én testvéreim? És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, mondván: Imé az és anyám és az én testvéreim. • Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám. Az egyetemes presbitérium 1949 február 2-án tartott ülésén kiírta az üresedésben lévő egyetemes felügyelői tisztségre a választási eljárást. A választás a legrövidebb időn belül megtörténik. Az egyidejűleg tartott megbeszélés egyhangúan dr. Rcök Iván Luther-szövctségi elnököt ajánlja a gyülekezetnek megválasztásra. Az egyetemes presbitérium törvénymagyarázó határozattal megállapította, hogy a szolgálatra nézve legidősebb püspök Túróczy Zoltán. Az egyetemes presbitérium ezenkívül kiküldötte azt a bizottságot is, amely a zsinat határozata és egyházunknak az állammal kötött egyezsége alapján tovább tárgyal az egyház és az állam közötti függő kérdésekben. A bizottság tagjai Túróczy Zoltán püspök, M á d y Zoltán cgyházkerülcti felügyelő, Szabó József püspök, Vélsz Aladár egyházkerületi felügyelő, Kemény Lajos esperes, Gaudy László val- lástanítási igazgató, Renner János gimnáziumi igazgató. Megalakult a Teológia Tanulmányi Bizottsága Az általános egyetemi reform keretében rendeletszerűen megalakult a Pécsi Egyetem Hittudományi Karán is, Sopronban a ^Tanulmányi Bizottság. A Bizottság feladata az igazi „univerzitás“ alapján professzorok és hallgatók együttműködéséből előkészíteni a tanulmányi reformot minden egyetem minden fakultásán. A teológia reformja is időszerűvé vált, s örvendhetünk' hogy a Bizottság megalakulásával rendszeres tanulmányozás tárgyúvá lett, s megvalósulása hivatalos támogatásban részesülhet. A Tanulmányi Bizottság tagjai a professzori kar részéről: Jánossy Lajos, Sólyom Jenő és Pálfi Miklós, a teológusok részéről Szeberényi Tamás, Ajtay Ilona és Dóka Zoltán. A Bizottság rövidesen megkezdi működését. A teológusok legfőbb törekvése, hogy "az ötödik évfolyamot eltöröljék, mint amire nines különösebb szükség, vagy legalábbis elvigyék Sopronból, hogy ha már ezt az évet is teológiai iskolázással keli tölteni, közelebb kerülhessenek ezen az éven keresztül a gyakorlati egyházi munkához. A professzori kar főleg kéziratban elkészült könyvei kiadatását szorgalmazza, valamint azt a tervet, hogy a Teológus Otthon lelkészképző intézetté alakuljon. Ennek munkájával akarják ugyanis az egyetemi tanulmányokat gyakorlati tanulmányoktól tehermenetesíteni. Az idevonatkozó előmunkálatokat Sólyom Jenő professzortól várják. Itt említjük meg, hogy a Teológiai Kari Mefesz elnöke ideiglenesen Szeberényi Tamás lett, akinek programmja elsősorban a tanulókörök felállítására támaszkodik. Ezeknek is jelentős szerepük lesz a kari tanulmányi reform kidolgozásában. Példaacló ökuménikus imahét Békésen Budapesten már nem ritka az ökuménikus együttműködés imahét, evangélizáció, Protestáns Napok és más különféle alkalmakon. Vidék azonban lassan bátorodik fel ezekre a közös vállalkozásokra. Békésen éppen az evangélikus lelkész, Abaffy Gyula kezdeményezte ezévben az imahetei, s váratlanul gazdag áldást adott rá az Isten. Egész héten keresztül mindennapon igehirdetéseket tartottak, mindig más templomban, s gyülekezeti központokban. Az igehirdetések témái: „Együtt az ébredésért“ összefoglaló cím alatt a következők voltak: Az ébredés, Az egyház, Az evangélizáció, A felsőbbség, A misszió, Isten országa és az ő igazsága. Az imahét végén közös úr- vacsoravétel pecsételte meg az ökuménikus testvériséget. A résztvevők száma öszesen meghaladta a háromezret. A reformátusok, evangélikusok, baptisták boldogan., épültek fel egy lelki házzá ezeken a napokon. Különös hangsúlyt kellene adnunk a vidék ökuménikus nevelésének. Vidék a felekezeti elzárkózás talaja. Mi mind egy Igén élünk, egy Ür szolgálatában! Halló, itt a Kossuth Rádió! Halló, itt a Petőfi Rádió! Február elsejének ajándéka a magyar rádió hallgató közönségének. Régen hallottuk hangját s most újra halljuk. Felekezeti soviniszta elfogultság nélkül vagyunk büszkék a Kossuth és a Petőfi rádióra. Legfontosabb számunkra az, hogy istentiszteleteink közvetítései alkalmával minden evangélikus és minden protestáns ember azt érzi majd: Ez a rádió a miénk is. Ez a rádió méltó egyházaink szeretetere. KÉT LEVÉL, Dr. Reök Iván úrnak, az Országos Luther Szövetség elnökének. Kedves Barátom! Fel akarom hívni a figyelmedet arra a körülményre, hogy az Evangélikus lilét régi előfizetői közül sokan olyan leveleket intéztek szerkesztőségünkhöz és kiadóhivatalunkhoz, hogy nagyon szívesen és örömmel olvassák lapunkat, azonban olyan viszonyok közé kerültek, vagyis annyira, elszegényedtek, hogy az előfizetési díjat nem tudják megfizetni. Mi nem akarjuk, hogy ezek a régi jó evangélikusok újság nélkül maradjanak és nagyon szeretném, ha valami módot találnánk arra, hogy ezek részére a lapot ingyen küldhessük. Nagyon kérünk, gondolkozzál ezen a dolgon és várjuk szíves intézkedésedet. Budapest, 1949. jan. 25. Szeretettel ölel: Dr. Gaudy László az Evangélikus Élet főszerkesztője Dr. Gaudy László úrnak, az Evangélikus Élet főszerkesztőjének. Kedves Barátom! Kedves leveledre vonatkozólag közlöm, hogy a magam részéről is nagyon helyesnek tartom azt a gondolatodat, hogy a régi evangélikus híveket nem szabad az Evangélikus Élet olvasói táborából elveszíteni, s ezért úgy határoztunk, hogy azok részére, akik szegénységük miatt nem tudnak előfizetni az Evangélikus Életre és a Luther Szövetséghez fordulnak, a Luther Szövetség vállalja az ilyen elszegényedett olvasók előfizetési díjának a megtérítését. Amikor ezt közlöm veled, sok szerencsét kívánok eddigi sikeres munkátokhoz. Budapest, 19í9. febr. 1. Szeretettel ölel: Dr. Reök Iván az Országos Luther S, , Szövetség elnöke
