Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-12-11 / 49. szám
4 Evangélikus Elat ■ Rainer A4 aria Rilke: esek a jó (FordítottaVidor Miklós) IV. Dal az igazságról Aljosa meg sem próbált ,új képbe kezdeni. Ha apja nem parancsolt rá, hogy aranyozzon meg egy-két glóriát, kint csatangolt a steppén, senki sem tudta merre. Nem is tartotta otthon senki; anyja csodálkozott rajta s úgy féLt beszélgetni vele, mint egy idegennel vagy hivatalnokkal. Nővére ütötte, amíg gyerek volt, de most, mióta Aljosa fölcseperedett, tisztelni kezdte, nehogy most ő verje meg. De a faluban sem törődött senki a fiúval. Mariannna, a kozáklány kinevette, mikor megmondta neki, hogy szívesen levenné, a többi lányt meg sem kérdezte Aljosa, elfogadná e vőlegénynek. Sseccsbe, a zaporogokhoa senki sem akarta magával vinni, mert igen gyenge alkatú volt meg túlságosan fiatal is. Egyszer már eljutot a legközelebbi kolostorig, de a barátok nem vették föl s így csak a puszta maradt a számára, a széles hullámzó puszta. Egy vadász megajándékozta egyszer valami öreg flintával. Isten tudja mivel volt töltve. Azt hordozta magával Aljosa minduntalan, de sohasem lőtt Vele, először is, mert takarékoskodni akart a golyóval, aztán meg nem is tudta, minek is lövöldözzön. Egyik csöndes, langyos este a nyár elején, együtt ültek a nagy asztalnál egy tál darakása mellett. Péter s a többiek nézték s várták, mit hagy nekik. Egyszerre csak az preg kanala megáll a levegőben s széles, hervadt fejét a fénysáv felé fordította, mely az ajtóból jött s az asztal fölött, rézsutosan az alkonyodásba surrant. Mindnyájan fölfüleltek. A kunyhó falán kívül valami nesz hallatszott, mintha egy éji madár szárnyával az ereszt halkan súrolta volna; de a pap még alig nyugodott le s éji madarak különben sem igen jártak a faluban. Aztán újra hallatszott a zaj, mintha valami más nagy állat lépegetne a ház. körül s egyszerre valamennyi falból visszhangzanék kereső lépte. Aljosa halkan felemelkedett s abban a pillanatban elsötétült az ajtó a hatalmas fekete alaktól; elébetolakodott az estének s éjszakát hozott a kunyhóba. A maga nagyságában bizonytalanul mozgott előre. „Ostapl“ Szólalt meg a csúnya lány a maga kellemetlen hangján. S most mind megismerték. Egyike volt ,a vak kobzosoknak, ősz énekes, aki tizenkéthúrú bandurjávai járta a falvakat s a kozákok nagy híréről, vitézségéről, hűségéről, kapitányairól, Kirdjagáról, Kukubenkóról, Bulbáról és más hősökről énekelt s mindenki szívesen hallgatta. Ostap mélyen meghajolt abba az irányban, amere a szentképet sejtette (Znaineskéja volt, akihez így ösztönösen odafordult), a kályhához ült s halkan megkérdezte: ,.Kinél vagyok?“ „Nálunk Atyuska, Akimovics Péter, vargánál.“ Felelte barátságosan Péter. Szerette a nótát s örült ennek a váratlan látogatásnak, „ó, Akimovics Péternél, annál, aki a képeket festi“, mondta a vak, hogy ő is biztosítsa valamivel a barátságát. Aztán csend lett. A badara hat hosszú húrján felcsendült a hang. Egyre áradóbban s ugyanakkor röviden visszarezdült a hat rövid húron s ez a hatás mind gyorsuló ütemben ismétlődött, úgy, hogy az embernek be kellett hunynia a szemét a félelemtől, hogy mindjárt meglátja a felszálló dallam dübörgő futásából előzuhanó hangot; így csendült meg a dal, helytadva a kobzos szép, tömör hangjának, mely csakhamar betöltötte az egész házat s a szomszéd házikókból is előcsalogatta az embereket, akik az ajtónál és az ablak alatt összegyülekeztek. De most az egyszer nem hősökről szólt a dal. Bulba, Osztranika, Naliviako dicsősége úgyis megdönthetetlen volt már. A kozák hűség minden idők számára öröknek tűnt. Nem az ő teteikről szól ma a dal. Ügy látszott, a hallgatókban mélyen aludt ma a tánc is, hiszen senki sem mozgatta a lábát, nem emelgette a kezét. Mint Ostap feje, a többieké is le volt hajtva és elnehezült a szomorú daltól: „Nincsen már igazság a földön. Igazság, ugyan ki találná meg? Nincs többé igazság a földön, mert minden igazság a jogtalanság törvényeinek van alávetve.“ „Ma bilincsbeverve sínylődik az igazság. S a gazság nevet rajta, látjuk s aranyszékben ül a pánokkal, aranyteremben ül a pánokkal.“ „Az igazság a küszöbön hever és rimánkodik; a pánoknál a gazság, a gonoszság vendégeskedik, azt traktálják palotájukban kacagva s aranynyal teli kelyhet ajándékoznak neki.“ „Ö, igazság, anyácska, anyácskám, sasokhoz méltó szárnyú, tán eljön egy férfi, aki igazságos lesz, akkor légy vele Isten, egyedül ő képes rá, hogy az igaznak könnyebbé tegye napját." S csak nehezen emelkedtek fel a fejek, és minden homlokon a hallgatás ült; ezt érezték meg azok is, akik beszélni szerettek volna. S rövid, komoly szünet után újra megkezdődött a bandurajáték, de most már jobban megértette az egyre növekvő tömeg. Háromszor énekelte le dalát Ostap, az igazságról. S minden alkalommal más volt. Először panasz, a második ismétléskor keserű szemrehányásnak tűnt s végül, mikor a bárd fölemelt homlokkal, mint kemény parancsaik láncát, harmadszor is megcsörgette, vad düh tört ki a reszkető szavakból, s mindenkit megragadott a távoli, egyszersmind lelkesülésre indított. I stenro I (Folytatjuk) ISTENTISZTELETI REND: December hö 11* én Deák-tér 4. d. e. . 9. (ifj.) ifj. 1U- már Jenő, d. e. 11. Kémény Lajos. d. e. 12. (úrv.) ifj. Rimár Jenő, d. u. 5. (evang.) ifj. Rimár Jenő. Fasor d. e. fél 10. (ifj.) Pásztor Pál, d. e. 11. (úrv.) Pásztor Pál, d. u. 4. Pásztor Pál. Dózsa György-út 7. fél 10. Lömnek Vilmos. Űllői-út 24. d. e. fél 10. Grünoalszky Károly, d. e. 11. Valent Béla. Bákóczi-út 57. d. e. 10. (szlov.) Sziládi Jenő dr., d. e. fél 12. Grünvalszky Károly, Bécsikapu-tér d. e. 9. (úrv.) Sréter Ferenc, d. e. 11. (úrv.) Sréter Ferenc, d. u. 6. Győri János. Toroczkó-tér d. e. fél 9. Ro- szik Mihály. Óbuda d. e. 9. Dávid János, d. e. 10. (úrv.) Dávid János, d. u. 5. (evang.) Olt Vilmos. Rómaifürdő d. e. fél 9. Komjáthy Lajos, Xn., Kiss J. alti), u. 43. d. e. 9 Danhauser László, d. e. 11. Danhauser László, d. u. 6. (evang.) Brebovszky Gyula, XII., Márvány-utca 23. d. e. 10. Glatz József. Diana-uti isk. d. e. 9. Ruttkay Elemér. Fóti-út 22. d. e. fél 10. (ifj.) Lehel László dr., d. e. 11. (úrv.) id. Rimár Jenő, d. u. 6. (evang.) Uzoni László. Tomori-u. isk. d. e. 8. Benes Miklós dr. Zugló d. e. 9. (gyerm.) Scholz László, d. e. 11. (úrv.) Scholz László, d. u. 4. (szeretetvend.) Hafenscher Károly. Rákosfalva d. e. fél 12. Hafen- sclier Károly. Thaly Kálmán-u. 28. d. e. fél 10. Halász Kálmán dr., d. e. 11. Halász Kálmán dr.. d. u. 6. Sülé Károly. Kőbánya d. e. fél 10. Gádor András, d. u. 4. Korén Emit. Simor-u. d. e. 11.Koren Emil. Bim- bó-u. 51. d. e. 10. (úrv.) Éliás József, d. u. 6. Konkoly Iván, Fébé Diak.-ház d. e. 10. Csengődy László, Vas-u. 2/e. d. e. 11. Szimonidesz La- Vas-u. 2 c. d. e. 11. Simonidesz Lajos dr BacU-mííwk Hogyan hirdeti Bach nagyságát az ifjúság ? Egész zenei életünk felkészül a Bach-évre. Az új év elejém megkezdődik a nagy esemény-sorozat: nemcsak „befutott“ neves művészek jutnak szóhoz, de az ifjúság is a hangversenyek sorozatán emlékezik meg a Tamás-templom karnagyáról. Az Akadémián Kása György vezetésével már is folyik egy előadássorozat, amely Bach zongoramuzsikáját akarja közelebb hozni a hallgatósághoz. Egyre-másra indulnak hát felfedező utakra Bach csodavilágába! És ez a világ kimeríthetetlenül gazdag. Tudjuk például, hogy Bach elementáris teremtő erejének nagyrészét templomi kantáták szerzésére fordította. Ezeket felsorolni is lehetetlen, mert hiszen az, amit a hangversenytermekből ismerünk, a hatalmas kantátasorozatnak még a tizedrészét sem teszi ki. A huszadik században ugyan egyházi koncerteken több ismeretlen Bach-mü bukkant fel, de azért kevesen mondhatják el, hogy ismerősek Bach-kantátáinak rengetegében. A kantáta csakúgy mint a szonáta két irányban bontakozott ki, a világi kantáta Olaszországban honosodott meg, míg Németország az egyházi kantáta hazája maradt. Bach világi kantátáit főleg csak az utóbbi időben ismerték el, amióta Bach gyűjteményes kiadása lipcsei kántor működésének erre az oldalára is világot vetett. A korálfantáziákon és a szabad madrigálos költemények megkompo- nálásán keresztül vezet az út a „misztériumokhoz“, az oratóriumokhoz és a passziókhoz. A drámai elemek egyre határozottabban nyomulnak az előtérbe. Az Oratórium voltaképpen a későbbi opera előfutárjának tekinthető. Abban az időben keletkezett, amikor az opera még nem volt magasrendű, uralkodó műfaj, hanem csupán felületes divatproduktum. A heroikus opera megjelenéséig az oratóriumban virágzott az, ami a színpadon nem bontakozhatott ki. A kórusok fokozták a produkció komolyságát, sőt ünnepélyességét. A színházi előadás pótlására a zeneszerző természetesen igyekezett a hangképeket minél mozgalmasabbá szemléltetőbbé tenni, sőt a kórusok a költő mondanivalóját szélesebb alapon fejthették ki, mint ahogy ez a színházban lehetséges lett volna. Üj műfaj keletkezett, amely tisztán zenei szempontból többet nyújthatott, mint az akkori színház. Mármost Haéndel művei közül egyik-másik (Acis és Galathea Hercules) az operai műfaj felé' hajlik, míg az „Izrael Egyiptomban“ és különösem a „Messiás“ eltávolodik az oratórium operai eredetétől. Haendel nem írt egyházi zenét a szó szoros értelmében, de amit ezen a területen magába szívott, azt kifejezési eszközül használta fel világi műveiben. Haendel lenyűgözően őserejű és hangjai hallatán, hatalmas lendület széles szárnyalását érezzük, mintha boltozatos mellkasból szabadulna ki ez a nemes hang. Egyes német zenetörténészek szívesen hasonlítják össze Bach és Haendel fejlődését. Bach az orgona- stílusban fejlődött, ez minden müvének bizonyos sajátos jelleget ad, Haendelnek is ez volt a kiindulási pontja, de csakhamar más impresz- sziók is hatottak rá, formálták egyéniségét, Bach befelé fordul, töprengő lélek, belső életet él, Haendel szüntelenül figyeli az embereket és minden külső benyomásra fogékony. Bachot ezért belülről, rokonlélekkel lehet megérteni, Haendel plasztikus, nála elsősorban áll ,a művészi alkotás érzéki szépsége. Bach inkább hajlott a hangszeres művészetek felé és ha énekszólamot írt, ezt bár mu- zsikális, de nem hivatásos énekesek számára írta, Haendel már igen korán szenvedélyesen foglalkozott énekkel és a világ legnagyobb énekeseivel dolgozott együtt. Hammerschlag János zeneakadémiai professzor, Bach nagy ismerője megállapítja: Haydn és Mozart túlságosan ellenlábasai a Bach-Haendelkorszaknak, semhogy szervesen meg- újhodhatnának Bachban, de a XIX. század klasszikusai és romantikusai Beethoventől Brahmsig cs Franck Caesarig nem csupán tanítómesterüknek vallották őt, hanem merítettek is belőle, mint ahogy a reneszánsz kor merített az antik világból. Schuman ezt írja: „A források az idő nagy körforgásában mind közelebb kerültek egymáshoz. Beethoven például nem kellett, hogy mindazt megtanulja, amit Mozart, Mozart amit Haendel, Haendel amit Palestrina. Csak egy kútfőből kellene mindenkinek újból merítenie és ez az egy Bach János Sebestyén." Most száz évvel ezelőtt, 1850-ben alakult meg a Bach-társaság és elhatározta Bach müveinek sorozatos kiadását. A munka ötven éven át, egészen a századfordulóig tartott. Most itt előttünk az életmű, alkalmasan ói nagy seregszemlére. Az énekes művek felsorolása maga is hosszadalmas volna. Moletták, egyházi és világi kantáták, a Karán csonyi oratórium, a Húsvéti oratórium, a Magnificat, a Gyászóda, a Korálgyüjtemények, a vallásos dalok, a passziók, az Ünnepi Mise és rövid misék sorakoznak fel. Itt van a hangszeres művek tömege: orgonakompozíciók, cemballóra, vagy klavikordra írt művek, a vonóshangszerekre vagy fuvolára írt kompozíciók, közöttük a hegedűszonál ták, a hegedűversenyek, a hármas verseny. A monumentális zenekari alkotások: a négy szvit, a hat Brandenburgi verseny, a Msikalisches Opfer és a Kunst der fuge. Somogyi Vilmos D IM [HO A< KARENINA ANNA A Magyar Színház újra bemutatta Volkov N. D. színpadi átdolgozásában Tolstoj Leó „Karenina Anna“ című darabját. A darab, amely kitűnően rajzolja meg a régi orosz társadalom álszenteskedő, hazug formaságait hangsúlyozó, haladásellenes, elmúlt világot. A huszonhat képre oszló drámai kompozíciót Marton Endre művészi rendezésében mutatja be a Magyar Színház és plasztikusan rajzolja meg a múlt század orosz nagypolgári társadalmának képét. Bajor Gizi sokszínű és gazdag művészi tehetségével ábrázolja meg Karenina Anna asszonyi tragédiáját, Somlay Artur produkciója nagy emberi alakítás, a többi szereplőkről^ Básthy Lajosról, Tapolczay Gyuláról, Ladomerszky Margitról, és másokról csak jót lehet mondani. ELLENSÉGEK Már rengett Oroszország, amikor Gorkij megírta az Ellenségeket. A darab 1905-ben játszódik és a darabban az történik, hogy a munkások egy erőszakoskodó művezető elbocsátását követelik, mire az egyik igazgató a gyár bezárásával válaszol. A másik gyárigazgató egyezkedni akar, mert ő „liberális és munkásba- rát“, meg egy kicsit fél a közeledő vihartól. Pontosan így kezdődött a század elején, vagy még korábban. A munkásság megmozdult, véres tüntetések mindenfelé, az államapparátus felvonultatja a csendőrséget, a katonaságot és az ügyészt a „rend“ védelmére. Gorkij a századeleji széthulló orosz polgári társadalomnak könyörtelen leleplezőjc, nagy művész tisztánlátásával és meggyőző művészi erővel mutatja meg hősein keresztül az osztályharc. kiéleződését. Nincs talán még egy színpadi műve sem, amely annyira hitelesen, az élet teljességével érzékeltetné a társadalom változásait kikényszerítő okokat, mint az „Ellenségek“. Különösen kitűnő a darab első felvonása, ahol az író jelenetről-jelenetre hozza elénk a társadalom legkülönfélébb jellemeit és teljes erővel ragyog fel a gorkiji alkotó művészet. Az Ellensé- gek-el ebben a szezonban másodszor mutatja be a magyar színházi kultúra, először a Pesti Színházban láttuk, de most szélesebb hangszereléssel. A Nemzeti Színház nagy tehetségeinek felvonultatásával kapjuk most a gorkiji remekművet. A Nemzeti Színház előadását Major Tamás rendezte és nagyvonalú rendezői művészete teljes fényében pompázik. Ferrari Violetta, Rátkai Márton, Peti Sándor, Tőkés Anna, Makláry Zoltán, Bihari József, Tímár József, Ladányi Ferenc, Várkonyi Zoltán, Balázs Samu, Tompa Sándor, Ungváry László, Juhász József, Rajczy Lajos gondoskodtak színészi képességeikkel a kitűnő előadásról. A szép művészi fordítás Raics István érdeme, a díszletek Varga Mátyás stílusérzékét dicsérik. (Zl.) ■ FILM ■ A „Szabóné“ az első magyar film, amelynek központjában a nagyüzemi munkásság áll. Ügy ismertet meg a munkásság termeléssel kapcsolatos problémáival, hogy bemutatja a munkát telephelyén, az üzemben, tehát belülről fogja meg a témát. A fii mmondanivalója, hogy a termelő munka és a magánélet legsikebb mozzanatai között szoros összefüggés. áll fenn. Annak érdekében, hogy a munkásalakok valószernek legyenek és a környezetrajz egy termelőüzem eleven képét nyújtsa, a produkció hosz- szú időt töltött az OeM-vasgyárban, tau'mányoziák az egyes üzemrészek, főleg a vasmagöntő munkamenetéi. Maguk a színészek i.s beálltak felvételezés előtt a vasmagöntők közé. Máriássy Félix, a rendező beszámolt róla, hogy a munkások milyen nagy szeretettel és megértéssel támogatták a produkciót. A forgatókönyvet a fiatal Bacsó Péter és Banovits Tamás Szinctár Györggyel együtt készítette még 1948-ban. Ő JÖN ö jön. Bizony nem te mégy hozzá s hozod el ő, hiszen elérhetetlenül magasan és messze van főied. Minden értékeddel és semmiféle fáradságos veszödséggel sem érhetsz fel hozzá, nehogy dicsekedhess, mintha szolgálatoddal és érdemeddel te hajlítanád őt magadhoz. Nem, édes atyámfia, érdem és méltóság itt semmivé válik és nem marad más, csak merő érdemetlen méltatlanság az egyik oldalon — nálad s csupa irgalmas kegyelem a másik oldalon -r- Nála. Az evangéliumból tanuld meg hát, hogy mi a kezdete és útja-módja a megigazulásnak. Csak egy: Jézusod eljön hozzád és elkezdi benned a jót. Nem te keresed őt, hanem ő téged. Nem te találod meg őt, hanem ő téged. Hited is tőle van, nem magadból s ha ő nem jön, te ugyancsak kívül maradsz. Ahol nem evangélium van, ott Isten sincs, hanem csak bűn és merő kárhozat. Ne kérdezgesd hát. hol kezdjed a megigazulást. Csak úgy kezdődhetik, hogy Jézus megjelenik és evangéliuma megszólal. Luther. Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért telel: Dezséry Lászlá szerkesztő Budapest. Hl., Dévai Biró Mátyás-tér t. Telefon: 162—635. Főmunkatársak: Benczúr László, Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Üllői-át 24. Telefon: 142—074 Felelős kiadó: Dr. Geieji Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 Ft Félévre: 16 Ft Egészévre: 32 Ft Postatakarékpénztári csekkszámla: 26.412. Evangélikus Élet. Budapest. Hirdetések árai miliméler soronként 2.50 torint 10.258.49 — Független-nyomda N. V. Budapest. Eötvös-utca 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató.
