Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-12-11 / 49. szám
2 ^Bvangéllhu« Elet I Hromádka professzor a csehszlovák egyházak új útjáról Ami az állam tényezőit illeti, ők ünnepélyes biztosítékokat adtak az egyházak szabad fejlődésére vonatkozólag. Dr. A. Cepicky igazságügyminiszter, az új egyházi hivatal vezetője, egy alkalommal kijelentette: „Mi élő egyházakat akarunk I Azt akarjuk, hogy növekedjenek!“ És ezt kiegészítette egy ironikus megjegyzéssel: néha úgylátszik, mintha a mai állam vezetői jobban hinnének a keresztyénség jövőjében, mint az a sok egyházi ember, aki félelemmel és gyanakvással tekint a kormányra és az új törvénnyekre és nagyon tart attól, hogy megtalál rövidülni. Az államférfiak jóindulatát ez a törvény is kétségtelenül bizonyítja. Keménységünk szerint az új hivatal ki fogja küszöbölni az óhatatlanul felmerülő félreértéseket is a helyi hatóságok éls a helyi gyülekezetek és lelkipásztorok között. Hosszú útra indulunk, döntő dolog, hogy mi történik most a legelején. Bármi legyen is a marxista-leninista álláspont a vallás és az egyház jövőjét illetőleg, a prófétákra és az apostolokra támaszkodó élő keresztyén hit erős történelemalakító kovász marad és a sZociálisla társadalom óriási épületének benső megerősítéséhez szükség van a hívő keresztyének őszinte, erkölcsileg és lelkileg tiszta együttműködésére. Az államnak viszont minden joga megvan arra, hogy védekezzék az egyház és a vallás felforgató célokra való kihasználása ellen. Az egyház is épp — így köteles a hit tisztaságát védelmezni az olyan kísérletek ellen, amelyek poliiikai aknamunkákra akarják őt felhasználni az épülő új világrend ellen. Végeredményben minden azon fordul meg, hogy az egyház helyesen fogja-e fel a maga küldetését és haj- landó-e önmagában leleplezni azokat a bűnöket, amelyek mialt az emberi társadalom annyit szenved. Gyülekezetépítés A Krestanska Revue új számában .1. L. Hromádka professzor, a cseh protestánsok vezetője cikket ír a csehszlovák egyházi törvények hatálybalépése után bekövetkezett új helyzetről. A fontos cikk a következőket mondja: Az október 14-én megszavazott új törvények gyökeresen érintik az állam éls egyház viszonyát. Annyira gyökeresen, hogy hatásaikat most még nem is lehet teljességgel mérlegre tenni. Az újonnan szervezett „Egyházi ügyeket intéző állami hivatal“ egy helyre központosítja valamennyi minisztériumnak az egyházzal kapcsolatos adminisztratív kérdéseit. Másik feladata, hogy a felekezetek teljes egyenjogúságát megvalósítsa. Az állam vállalta a lelkipásztorok fizetésének biztosítását, felekezeti különbség nélkül. Most tehát leomlott minden különbség az úgynevezett elismert és el nem ismert felekezetek között. A lelkész az államtól kapja javadalmazását és kinevezéséhez szükséges lesz az állam hozzájárulása. Kis és nagy egyházak kapcsolata az állammal egyforma lesz. Felelősségteljes pillanat ez és mi tartozunk erre az útra minden félelem és főként minden agitáció nélkül rálépni. Az állam és az egyház képviselői tartoznak az új helyzetet teljes komolysággal megvizsgálni és megkeresni a jövő felé leginkább járható és leginkább gyümölcsöző utat. Az új egyházi törvények lerakták az alapokat az egyház és az állam viszonyának új épülete számára és megadták az új társadalom lelki és erkölcsi tartalmának kereteit. Ezt azonban ki kell tölteni élő és termékeny tartalommal. A közélet őrállóin és az egyházak tagjain áll, hogy miképpen fog fejlődni az állami és egyházi élet légköre. Velem együtt bizonyára sokan olvassák igen nagy érdeklődéssel lapunknak azt a színes cikksorozatát, mely Uj idők — újuló gyülkezetek címmel lát időnként napvilágot. Jól esik tudnunk egymásról. Jól esik örömmel szemlélnünk, mi van olyan másutt, ami nálunk nincsen: hogyant küzd, milyen munkamódszereket ve-t zet be, hogyan táplálja híveit, állítja munkába a gyülekezet egy-egy rétegét itt is, ott is a gyülekezet vezetője, lelkipásztora. Sokat gondolkoztam magamban egy-egy cikk elolvasása után. Magam is keresem az új idők kívánta munkamódszereket; szeretném járni a korszerű utakat. Gondolkodás, meditálás közben született meg bennem ez a cikk. Azt hiszem nagyon lényeges, hogy gyülekezeti munkánkban el ne felejtsük: Nem magunknak építünk. A gyülekezet folyton változik. Tagjai cserélődnek. Mindig keresztelünk. Folyton helyet változtatunk. Amint örök lakás csak elméletben van, úgy egyazon gyülekezet sem létezik. Egy alapja van a gyülekezetnek: Jézus Krisztus. Erre az alapra kell mindenkit reá építenünk Jézus Krisztusért, országa diadaláért, uralma növekedéséért. Kikkel építünk? Egyedül — előbb- utóbb be kell látnunk —, nem bírjuk. Az a nagykoncepciójú vezér- egyéniség, akinek minden terve hetek alatt átalakította, felélénkítette egy gyülekezet életét, hamarjában észreveszi: Nincs új elgondolása, nem bír semmi különöset adni egy bizonyos idő után. Nekem az a tapasztalatom, hogy az ifjúsággal kell építenünk. Az ifjúság, ahogyan belenő az öntudatosan dolgozó egyházi munkások sorúba és ahogyan folyton változik — mindig új és új látásokat hoz. Igaza van e tekintetben is Joel prófétának: „Ifjaitok látomásokat látnak.“ (2: 28.) Jaj lenne az egyháznak, ha csak a vének álmait álmodná és ha csak a tapasztaltak életbölcsességét szűrné le! Mindig kell valami új látás a munkához, a gyülekezetépítéshez. Tekintsük tehát ifjúságunkat velünk együttmunkálkodóknak. Minden lelkész találhat néhány olyan ifjút, aki várja, hogy megszólítsák; aki jönni akar, segíteni szeretne — és segíteni tud. Igen intenzív lelki munkát végzek ipari gimnáziumot végzett tanit- ványaimmal. A magam tapasztalatából Írom hát ezt. Természetesen a lelkésznek magának kell meghatároznia, milyen területet adhat, esetleg önálló munkakört biztosíthat a gyülekezetben egy-egy ifjú munkásnak. Gyülekezetünkben mindenfelé tág tere van ma az ifjúságnak. De vájjon nem idegenkedünk-e attól, hogy ifjabbakat is belevonjunk a presbitériumunk tagjai közé, (akiknek jó bizonyságuk is vanl) nem kötjük-e egyes egyházi tisztségek betöltését bizonyos korhoz?! Az újuló gyülekezetek új gondolkodást kívánnak sokfelé ... De szóljunk a gyülekezépítésnek egy szintén igen fontos feladatáról! Ügy látom, családias közösséggé kell tennünk gyülekezeteinket. Jó, hogy ma inkább azok ragaszkodnak egyházunkhoz, akik ezt öntudatosan teszik. Ezek azonban sok mindent fel akarnak találni a gyülekezetben. Mind gyakrabban merül fel az a kívánság fiatalemberek ajkáról, hogy rendezzünk ismerkedési estéket, alkalmakat fiúk és leányok között, mert ők élettársukat a gyülekezetben szeretnék megtalálni. Valamikor pl. egy nagy gyülekezetben arra törekedtek, hogy különböző lelkészkörökben legyenek különféle egyesületi, közösségi, bibliatanulmányozási alkalmak. Ma mindent ugyanott kell adnunk. Híveink várják, hogy. otthon is mindent feltaláljanak. Egyszóval: szeretnék, ha otthonuk lenne a gyülekezet. Tudom, nehéz ezt megteremteni városban. A legfőbb feltétel azonban már adva van: Vágyakoznak rá. Isten teremti és hozza a segítséget nekünk ezáltal is. Pásztor Pál BIBLIAI ALAPFOGALMAK TEST. A magyar Bibliának csak egy szava van arra, amit a görög eredeti az Újszövetségben — de a héber is az Ó- szövetségben — két szóval jelöl Szarksz és Szóma görögül). Mind a két kifejezés nagyon gazdag jelentésű, amit a magyar test szó sehogyan se tud visszaadni. Ebből azután rengeteg félreértés származik. Eredetileg az Újszövetség görög „szarksz“ szava húst jelent, az emberi vagy állati test anyagát (Luk. 24, 39; Jelen. 19, 18; I. Kor. 15, 39). Érdekes, hogy Jézus akkor, amikor az úrvacsoráról beszél a tömegnek és saját testének és vérének evését és ivását Ígéri, ezt az erős kifejezést („hús“) használja. (Ján. 6, 51—56.) Magái az egész emberi testet is jelöli az Újszövetség ezzel a szóval. (Csel. 2, 31; Efez. 5, 29.) Mint jelző: testi, a másik: „lelki“ mellett áll ellentétképpen (I. Kor. 7, 1). Éppen ezért —• ezt nagyon meg kell jegyeznünk — a test szó igen gyakran azt jelenti: ember, földi, halandó élőlény. Ezt akarja mondani Ján. 1, 14: Az Ige emberré lett (Isten emberré lett!). A „Minden test“ kifejezés már az Ószövetségben is egyszerűen azt jelentette: minden ember (Ésaiás 40, 6; Luk. 3, 6; János 17, 2; Csel. 2, 17. síb.) „Egy test sem“ azt jelenti: senki (Máté 24, 22; Róma 3, 20). Ebből az a fontos tény következik, hogy a jelzői forma: „testi“, test szerinti, egyszerűen azt jelenti: emberi. Róma 9, 8 pl. azt jelenti, hogy az Ábrahámnak adott isteni Ígéretet nem lehet csupán testi leszármazás útján örökölni. Róm. 1, 3: Jézus a Dávid utóda a testi leszármazás rendje szerint, vagyis emberi vonalon. I. Kor. 10, 18: akik vér szerint tartoznak Izrael népéhez, stb. A „test és vér“ együtt ugyancsak azt jelenti: ember. Máté 16, 17 híres helye ezt jelenti: nem ember jelentette meg ezt Péternek (sem más, sem a saját értelme), hanem a Szentlélek- isten. Gal. 1, 16. azt jelenti: Pál nem tanácskozott emberekkel, pl. a többi apostolokkal, hanem közvetlenül Istentől kapott kijelentést. Efezus 6, 12-t nagyon szeretik félreérteni, pedig itt nem arról van szó, hogy nem a saját „testi“ indulataink és ösztöneink ellen kell hadakoznunk, hanem arról, hogy általában nem emberi hatalmakkal, hanem földöntúlinkkal kell a keresztyén embernek viaskodnia. Végül Máté 19, 6, sokat idézett (és félreértett) helye, mely különben maga is idézet (I. Móz. 2, 24), nem a házasságnak a szekszuúlis oldalát akarja hangsúlyozni, hanem éppen azt, hogy Isten titokzatos rendelése szerint az emberi lét teljessége csak a kétnemű ember, férfiúi és női teljes életközösségében bontakozik ki és lesz teljes- értkű emberséggé. Csak mindezek után jön tekintetben a test szónak, főnévi és jelzői formájában egy olyan jelentése, ami azt jelenti: bűnös, gyarló, elbukott. Nem azon az alapon azonban, mintha a test, az anyag magában véve valami rossz lenne s szellem, a lélek magában véve jó. Ez pogány bölcseleti gondolkodás, ami a Bibliától egészen távol áll. Hanem úgy, hogy mivel a test szó állatában embert, emberit jelent s a Biblia nem ismer mást mint bűnös embert, ez a síó egyúttal jelenti az emberi élet bűnbe merültsé- gét is. Testi ember tehát annyi, mint emberi ember, vagyis: bűnös ember. (I. Kor.. 15, 50; Róma 7, 18; 6, 19; 8, 4—10.) Ez az utóbbi hely mutatja, hogy testi = emberi, bűnös, mégpedig az egész ember (láttuk! test = egész ember!), testestül, lelkestül. Viszont a Lélek, (sajnos kisbetűvel van ezen á helyen nyomtatva), Isten Szentleikéi jelenti. így értendő a híres hely is: „A Lélek (t. i. Szentlélek) kész, de a test (az ember) erőtelen“. (Máté 26, 41.) Nyilvánvaló tehát, hogy bibliai gondolkodás szerint nem lehet „bűnös testet“ emlgetni, mintha bizony a lélek, az emberi szellem nem volna éppen úgy _J>űnös. Beszéljünk bűnös emberről, arról, hogy a bűn teljesen megrontotta egész valónkat mindenestül. Akkor lesz gondolkodásunk biblikus. Groó Gyula TÖRTÉNELEM 1. Tépett gyolcsban. Rágódom mérgem cafatán, századok ravatalán. Szemem sárgája gennyeteg... Torzadt agg képek — menjetekt Agyamra hull a nagy lepel. Csalárdul szívem vezekel. Ütöm a betű-rendeket... kínlódva várom csendedet.. . Szenvedek... 2. Anyáskodom. Üvöltök... Szülöm magamat... Agyamat... Lángoló eszes magamat vágyom ... Fehéres, szűzes papírokat — ágyamat, görbe csontvázak telítik. 3. Megtörtént...! És megenyhülök ... Arcom békére mosolyog. Én ma még kérni fogok. Szívem is örül — hű barát! S én hinni kezdem, szeretni az arany-utcák sugarát — és nem emészt meg már a láng, és nem rág meg a féreg-liad. i. JöjjI Kicsoda áll meg, hogyha jössz.. .VI Ki mer meglátni? Fergeteg kelt, — e büntetek megromolt fáit kifacsaró. 5. Vallanom kell itt... Én Istenem, adj kerteke ti Kertekbe fehér liliomot. Napod izzón déltől délig ... Tavasz legyen és ne tél itt! Török György pozsonyi teológus. Elkészült az ötéves terv A Magyar Népköztársaság kormánya most terjesztette be az országgyűlés elé az ötéves tervet, amelyhez a minisztertanács már előzőleg hozzájárult, A magyar dolgozók milliói az újjáépítés hároméves terve győzelmes befejezésének küszöbén most az új építés felé, ötéves tervünk felé fordulnak, hogy munkájukkal valóra váltsák mindazt, amit a magyar népi kormány elébük tűzött. Milliók olvassák, tanulmányozzák most az új terv törvényjavaslatát, a dolgozók boldogulásának, derűs, boldog, szabad jövendőjének i tervét, amelyről Rákosi Mátyás március tizenötödikén a Függetlenségi Népfront megalakulásának napján beszámolt és amelyről a következőket mondotta: Nincsen hazánknak egyetlen faluja, egyetlen polgára, akit az ötéves terv és annak eredményei közvetlenül ne érintenének, ne járulnának hozzá életszínvonalának megjavításához. A magyar evangélikus egyház is szívvel-lélekkel magáévá teszi a nemzet felemelkedésének tervéti Mert a békés építőmunka hívei vagyunk. Osztozunk a magyar nép örvendező tapasztalataiban, melyeket a tervgazdálkodással kapcsolatban már eddig is szerzett. Hatalmas eredménynek tartjuk, hogy egy minden eddiginél pusztítóbb háború után népünk életének gazdasági alapjai mind szilárdabbak tesznek, s világos előttünk, hogy ez a vátságmenies fejlődés a szocialista gazdaság-tudomány és gazdaságpolitika eredménye. Minket ezek a gazdasági eredmények, melyek annyira nyilvánvalóak, hogy az ellenség sem tagadhatja meg őket — szintén csak megerősítenek abban, hogy teljes bizalommal legyünk kormányunk iránt és állampolgári hűséggel, munkakészséggel és áldozatkészséggel éljünk népünk között. Mi keresztyének áldás szeretnénk lenni az országban, amelyben élünk, s amely- lyel minden siker idején együtt örvendezünk. Gyermek mellé keresünk bejárónőt, aki takarítás! és egyszerűbb főzést is vállal a dolgozó anya távolléiébcn. Megbízható ajánlásokkal jelentkezések a kiadóhivatalban. Mély, gyermekbabakocsit kéz alatt vennék. Ajánlatokat a kiadóba kérek. „Használt“ jeligére. MIT HOZ? „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad." Az élet legnagyobb feladata: helyesen élni. Ez a lecke a számtani, földrajzi és történelmi kérdéseken túl a gazdasági, társadalmi, politikai, meg vallási házi példák garmadáival lep meg. Ezekről nem elég szakszerűen értekezni, meg beszélni. A megoldásokat hasznosítani kell, mert minden találmány és felfedezés csak akkor lesz haladássá, ha a szabadba kerül s áldása mindenkire helyesen szétszóródik. Nem mesékre, hanem megmarkoló tettekre van szükség ahhoz, hogy a helyes élet útját lebetonozzuk. Ez az úttörő munka azonban nem dizőz- mintájú embereknek való, hanem férfiaknak. Az Ur Jézus azzal az igénnyel jön, hogy utat törjön a helyes életre. Mit hoz? Mindenekelőtt igét a tanításra. S akik szolgálatára adták a fejüket, meg a szívüket, azok mély meggyőződéssel hisznek az ige igazságában s alázatosan engedelmeskednek az Isten akaratának. Amikor ezeknek az embereknek az elcsendesülő órák tusakodó perceiben a Szentlélek tolmácsolásában megvillan a dolgok lényege s mint napfényben tündöklő havasok csúcsai felragyog előttük az egyszerű, tiszta igazság, akkor boldogan tesznek bizonyságot arról, hogy Ö valóban minden igét meghozott nekik a tanításra. Ez a tanítás nagyigényü tanítás. Nem elégszik meg azzal, hogy az értetem apró csavarjait megolajozza, hanem az érzelem és az akarat hajtókerekét is meg akarja lendíteni, a szív motorját is be akarja gyújtani. Az egész embert kívánja testestül-lel- kestiil. Ezt a tanítást nem elégíti ki a szó, hanem tettet is kíván. Mit hozV Az igén kívül erőt is a j tettre, a szolgálatra. Mi emberek akkor vagyunk a legszánalmasabbak, amikor csak szóval követjük őt. Amikor lépten-nyomon a szeretetet hirdetjük, azt a magunk számára meg is követeljük, de nem fordulunk igaz szeretettel mások felé. Ilyenkor a legátiátszóbb a koponyánk és a legkongóbb a szívünk. Isten igéjét csak a magunk számára akarjuk kamatoztatni. Az Ur Jézus ajkán a tanítás sohasem volt csupán szózat, hanem mögötte meghúzódott mindig a példa is. A helytelen élet útvesztőjében kószáló embert ma is csak az olyan tanítás tudja elérni és felemelni az erő és a szépség karjaival, amely mögött a bűnnel hadviselő becsületes élet húzódik meg. Isten elküldte az ö egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust, hogy életre és halálra felszereljen bennünket, ö magával hozza a tökéletes tanítást és a tökéletes példaadást. Nélküle őszintén se nem taníthatunk, se példát nem mutathatunk. Aki elfogadja példamutatását és segítségét, az boldogan tehet bizonyságot arról, hogy Isten Szentleikével minden erőt is megadott nekünk a szolgálatra. Krisztus igéje és példaadása ma is tündököl. A világ szeme ma is rátapad azokra, akiknek élete medrét a hit és szeretet mélységéből kibányászott alázatos és segítő tettek köveivel ö pallérozza. Aki megáll a szónál, abban megakadt a küldetés. Az szózatok okleveles mestere lehet, de ijesztő méretű felfedezések, nemes és patinásveretű találmányok zuhatagában is csak ügyetlen elrontója marad a maga életének. És mások életének is. Fogadd el az ö tanítását és segítségét. Örök életed lesz. s áldás leszel másoknak, mint jó példa és igaz tanácsoló. Komjáthy Lajos Január elsején indul az „Éva n- gélikus Élet“ nagy keresztrejtvény-pályázata! A karácsonyi számban ismertetjük a verseny feltételeit! Csupa meglepetés lesz az „Evangélikus Élet* karácsonyi száma. Sok olvasnivaló, rejtvények stb. Feltétlenül vegye megl
