Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-10-23 / 42. szám

3 Evangélikus Élet ßz európai protestantizmus változásai Érdekes és tanulságos cikket kö­zöl az Üj Ember szeptember 25-i száma ezzel a címmel. Mindig örü­lünk neki, ha katolikus atyánkfiái­val hasznos eszmecserét folytatha­tunk, mert abból álta ában egymás kölcsönös, alaposabb megismerése származhalik. Attól sem félünk, ha a kritika mérlegére kerülünk, hiszen egyházunk alapelve az, hogy a refor­máció nem befejezett tény, hanem á landó folyamat és ennek egyik jel­lemzője az állandó és éles önvizsgá­lat és önbírálat. A jóindulatú bírá­latra, mely kívülről jön, szívesen hallgatunk. Ebben a cikkben azon­ban van néhány tévedés, amit sze­retnénk helyreigazítani. A cikk szerint II. Vilmos német császár volt a német protestantiz­mus „vallásfűje“. A kifejezés pontat­lanságától eltekintve a német csá­szár sohasem volt olyasféle egyház­kormányzati kapcsolatban a német- országi protestantizmussal, mint pél­dául annakidején az orosz cár a pravoszláv egyházzal. Az e Jenben igaz, hogy a német protestantizmus­nak legalább is egy részét jellemezte egy nagyfokú szolgalelkűség és loja­litás, amely a német tartományi uralkodó házakkal szemben nyilvá­nult meg. A trón és oltár ezen vég­zetes kapcsolatára különben éppen Barth Károly mutatott rá a német p: otestantizmusról írott egyik tanul­mányában. Stílusbeli pongyolaságánál több­nek kell tartanunk azt a következe­tességet, ame lyel a cikk állandóan skandináv evangélikus „hitvallásról“, hollandi, francia, svájci, magyar református és evangélikus „hitvallás­ról“ ír. Hitvallás alatt nyilván fele- kezetet ért. De nem lett volna egy­szerűbb egyházat írni? Mi nyugod­tan beszélünk például franciaországi katolikus vagy református egyház­ról. Túl kellene már jutni egyszer azon, hogy az egyház szót maguk­nak foglalják le. Jól látja ai cikkíró Barth Károly döntő szerepét és je entőségét az európai protestantizmus életében, bár Barth teológiájának két mon­datban foglalt ismertetése kissé túl egyszerűnek látszik. Téves az is, mintha az amszter­dami világgyűlés Barth Károlyt óhajtotta volna elnökévé választaná. Az egyházak világtanácsának tudva­lévőén hat tagú elnöksége van, de ennek nem tagja a cikkben említett Fischer angol érsek. Tehát a cikk azon következtetései, amelyeket Fisher anglikán püspök megválasz­tásához fűz, mind tévesek és irány- zatosak. Az Egyházak Világtanácsa e nökségében van lutheránus, kálvi­nista, szabadegyházi, orthodox és anglikán egyházi férfi egyaránt, s a hat tagú elnökség éppen1 azt fejezi ki, hogy az Egyházak Világtanácsa semmiféle egyházszervezetet nem tüntett ki a többiek kárára. Végül alapvető tévedés az, hogy a protestantizmus csak most jutott oda, hogy az egyházat Krisztus ala­pításának tartsa. Éppen ellenkezőleg, a reformáció ebbői indult ki. Lehet, hogy közben ez a tanítás elhomá­lyosult (a liberális teológia korában). Azonban éppen a protestantizmus újabb korában egészen élesen áll az előtérben. A reformáció valóban el­vetette az apostolok utódainak jog­igényét, de annál erőteljesebben han­goztatta az egyházban Krisztus egyedülvaló ura’mát. Egyébként van a cikkben figye­lemreméltó felismerés is, így pl. a német lutheránizmus szerepének há­ború utáni meggyöngülésére és meg­újulási kísérleteire vonatkozó; ez utóbbiak, sajnos, egyelőre nem sok kilátással kecsegtetnek. A protestan­tizmus —- és itt nemcsak az európai, hanem általában a világ protestantiz­musára gondolunk — útjának bib­likus és reformátori kialakulását éppen nem a cikkíró szerinti püspöki (tehát klerikális) és apostoli utódlá­sok irányzatában látjuk, tehát a lényegileg konzervatív és restaurá- ciós ii ányzathan. Ezi az irányzat na­gyon erősen kapcsolódik a politikai konzervutizmushoz, sőt a reakcióhoz. Hanem sokkal inkább látjuk a pro­testantizmus igazi reformátori és bibliai alapokon való megújulását a hitvalló egyházi irányzatban, amely a Szentírás alapján visszamegy a re­formációhoz. A protestantizmusnak ez a világszerte megmutatkozó leg­újabb változása az, ami a legtöbb örömmel és reménységgel tölt el bennünket. G. Gy. Héi szórványnap a fancsali qyMekezeWen Fancsal kicsiny község az abaúji dombok között. Kétszázhuszonhét lelkes lanyagyüekezet. Az anyaegy­házközséget koszorú módjára veszi körül közel négyszáz lelkes fiók ós szórványgyiUekezeteink serege. Október 10—16-ig hét napon ke­resztül szórványnapok voltak az egy­házközség területén. A szórványterii- iet legtávolabbi és lélekszámban leg­gyengébb pontján indult meg a munka s a szórványhíveket végig­látogatva minden helyen esti és reg­geli igeszolgáiattal és lelkipásztori látogatássá’, az egyházközség szívé­ben, a fancsali anyagyüiekezetben végződött az áldott munka záró- evangé izációval és úrvacsoraosztás­sal. Elmondhatjuk, hogy a hetedik nap is szórványnap volt. A fe boly­gatott szórványhelyekről, a hat gyü­lekezetből csapatosan siettek a hívek a hetedikbe, Fancsalba, hogy ott egy gyüle'. ezetté válva, a Lélek állat egybeforrasztva nyerjenek indítást kegyelemleijes új életre és hűséges megállásra. A szórványnapok tervét a gyüleke­zet lelkipásztora, Tessényi Kornél dogozta ki s az igehirdetés szolgála­tát végző lelkészt, Nikodemusz Já-1 nőst szórványhelyről-szórványhelyre kísérte. A hívek szeretettel fogadták a hozzájuk érkező egyházkerületi el­nökséget: dr. Vető La jos püspököt és Margócsy Emil egyházkerületi fel­ügyelőt, akik a gyülekezetnek hasz­nos segítséget és útmutatást adlak az építő munkához s áldott igeszol­gálattal végeztek lelki munkát az Ige által egy héten át megmunkált és előkészített gyülekezetben. Szombaton, október 15-én Velő Lajos tiszántúli püspök Margócsi Emil kerületi felügyelővel folytatta a kis egyházközségek meglátogatá­sát. Szombaton Hernádvecsére uta­zott, amely 27 km-nyire fekszik Kassától. A püspök megérkezését nagy érdeklődéssel várták, amit bi­zonyít az is, hogy a püspök elé lo­vasbandérium vonult ki. A templo­mot zsúfolásig megtöltötte a közön­ség, ahol vallásos délutánon vett részt a püspök és a felügyelő. 16-án, vasárnap délelőtti istentiszteletet tartottak Hernádvecsén, ahol Vető Lajos püspök prédikált. Délután Facsal községet látogatta meg, majd Encség és Forrón tartott gyülekezeti látogatást. Ezekben az északmagyar­országi községekben rendkívül nagy érdeklődést tanúsít a nép az egy­házi dolgok iránt. A vallásos érzület emelkedését mutatja az a körül­mény, hogy nagy újjáépítési láz ta­pasztalható ezekben a kis egyház- községekben. A templomokat min­denütt helyrehozták és az egyház- községek az egyházi épületek újjá­építését már mindenütt elvégezték, sőt sokszorosan túlteljesítették a kormány által juttatott adományo­kat. Hernádvecsén, ahol ötezer fo­rintot adott a kormány a templom helyreállításárai, az egyházközség tagjai 15.000 forintot adlak munkál ban és pénzben. A kormány adomá­nyai serkentőleg hatottak a hívekre és fokozták a hívek érdeklődését az egyház iránt. Nikodémusz János Eiwg«iTPwaBBi»miBrei«wiBSBSi«8MMaiTiw>f'wmiriii-t»iifnggasg Szemelvények Szabó József püspök évi jelentéséből A dunáninneni egyházkerületnek 41 anyaegyházközsége, 11 leány- egyházközsége, 10 fiókegyházközsége, 95 rendezett szórványa, 152 kisebb szórványa van. A hívek lélekszámú 29.980. Az összlélekszá’mból 7257 lé­lek él az anyaegyháztól távol. Ki­telepítés, egyke, kétke, elköltözés miatt 1528 lélekkel apadt a hívek létszáma. Kereszlelletetl 571 gyermek. Kon­firmált 496 gyermek. Esketett párok száma 282, 28 párral több, mint az előző évben. Eitemettetelt 421 egy­háztag, 20-szal kevesebb, mint az előző évben. Az úrvacsorával élők száma foko­zódott 957 lélekkel több élt az úr­vacsorával, mint az előző évben. Át­tért hozzánk 25, tízzel több, mint az előző évben, kitért tőlünk 37 egyháztag, kettővel több az előző évinél. A keresztsei/ szentségét 1, Hl es- kttést 8, a temetést 1 egyháztag mel­lőzte. A vasárnapi és ünnepi istentiszte­letek száma 4815 volt. 803-mal több, mint tavaly. A házi istentiszteletek száma 289. Az istentiszteleteken 28 egyházközségben kizárólag magyar nyelven, 12 egyházban magyar-szlo­vák nyelven, egy egyházközségben magyar-német nyelven végzik. A gyermekistentiszteletek száma 344, ifjúsági istentiszteletek száma 190, gyermekbibliaköri összejövetelek szá­ma 1124, ifjúsági bibliaórák száma 485 volt. Konfirmációk, evangéiizáeiók. „Sokan megállapították már, hogy fgyházunkb'n ébredés van. Valóban bátran és határozottan hangzik a hívó szó: Atyai háztól eltávozott, tékozló fiák, térjelek vissza az atvai házhoz! Árad a Szentlélek. Hitre jutnak az emberek. Már mindenki szükségesnek tartja az evangélizá- ciós hadjáratokat és a különböző konferenciák tartását, mert az alvó vizek felkavarására van szükség, hogy minden közömbös evangélikus családba betörjön az evangélizáció s vele együtt ennek a világnak egyet­len igaz örömüzenete, Vigyáznunk kell azonban arra, hogy az evan­gélizáció és különféle konferenciák ne idézzenek elő szakadást az egy­házban, a hitre jutottak ne külö­nüljenek el a gyülekezetekben, ne alkossanak farizeusi gőggel külön szektát, hanem éljenek benne a gyü­lekezetben és töltsék ott be a ko­vász szerepét. Őrködöm felette, hogy ez így is legyen“. Az egyházkerület gyülekezeteiből országos jellegű konferenciákon 15 különböző helyen 351-en vettek részt. Az egyházkerület területén lel- készevangélizáció volt a mosoni és a nógrádi egyházmegye lelkészei részére, 60 résztvevővel. A n óv rád' papnék részére evangéüzáció volt 30 részi vevővel. Vasárnapi iskolai ve­zetőképző tanfolyam volt Orosz­lányban és Tatán. Ifjúsági konfe­rencia 7 egyházközségben, gyüleke­zeti konferencia 3 egyházközségben, presbiteri konferencia 2 helyen, diákok részére konferencia 2 helyen volt. Evanaélizáció r.z egyházkerület 29 egyházközségében volt. A konferencák éis evangéiizáeiók hatalmas tön ebeket mozgatlak meg. A püspök felhívta azokat a lelké­szeket, akiknek gyülekezetében még gyermekbibliaköri munka nincs, szervezzék meg azt, mert az iskolák államosítása nem vette le, sőt inkább megnövelte a keresztyén tanítás ter­hét. Ebbe a munkába be kell kap­csolni a szülőket is, szorgalmasan látogatni kell őket, hogy ne feled­kezzenek meg nevelői felelősségük­ről és kötelezettségükről, amely nemcsak az egyházat terheli, A ki­tűzött cél érdekében egyház és szü­lői háznak össze kell fogni és a fel­merülő nehézségeket le kell győzni. Lelkipásztori látogatások. A lelkészek az anyaegyházközsé­gekben 3540, a leányegyházközsé­gekben 190, a fiókegyházközségek­ben 171, szórványokban, tanyákon 184 lelkipásztori látogatást végeztek. A meglátogatott hívek száma 10.997. Presbiterek lelkigondozása. Az egyházkerületben 809 presbiter van. Részükre külön 95 előadást tartottak a lelkésztk. A püspök hangsúlyozta, hogy a presbitereknek csak olyanok választassanak meg, akik Krisztus mellett már határo­zottan döntöttek. Szükségesnek tartja továbbá a presbitereknek külön kon­ferenciákon való összegyűjtését. Iratterjesztés, egyházi lapok, naptárak. Iratterjesztés 30 gyüiekezteben volt. Az iratterjesztés forgalma 7457 forint volt. A püspök felhívta a gyüleke­zetek vezetőit, hogy sürgősen szer­vezzék meg a gyülekezetekben a rendszeres iratterjesztést, mert az egyház nem nélkülözheti a sajtó munkáját. Anyagi ügyek. Az egyházközségek bevétele 910 519 forint 87 fillár, kiadása 882.540.62 forint volt. A gyülekezetek segélye­ket kaptak. Újjáépítési segély címén 44.597 forintot, gyámintézeti segély­ként 3163 22 forintot, közalapi segély címén 1,985.50 forintot, külföldi se­gélyként 165.757.80 forintot, községi segélyt 24.446.50 forintot. Egyesek adománya 52.146.74 fo­rint volt, a perselypénz 46.787.16 fo­rint, külcélokra a hívek 8262.54 fo rintot, szórványok gondozására 3957 forint 87 fillért adtak. Kötelező offertóriumok eredménye: 4676.61 fo­rint volt. Éphkezésekre, nagyobb javításokra az egyházközségek 193.211.83 forin­tot használtak fel. A püspök felhívta a közgyűlés tagjait, készítsék elő a híveket arra, hogv az egyház szükségleteiről a hí­vőknek maguknak kell gondoskod- niok. Meg kell tanulnunk saját lá­bunkon járni, az állam mankója nélkül. Felhívta a közfigyelmet a perselyezés fontosságára is.- -u. -V. Gyülekezeti hírek A csepeli gyüzelekejt október 16-án szeretetvendégséget rendezett, amelyen Korén Emil tartott felolva­sást. IsifcusStépző tanfolyam Önkéntes egyházi munkások képzé­sére háromhetes alapfokú tanfolyamot rendez az egyetemes egyház Luther Márton Intézete (Budapest, VIII., Ulői-út 24) november 3—24 között. A jelentkezők 10 forint jelentke­zési díj postai megküldésével egy­idejűleg levélben közük szándékukat Benczúr László ev. lelkésznél az in­tézet fent megjelölt címén. Leveliik­ben megjelölik az illetékes gyülekeze­tét, az egyházi munkaágat, ame ylien eddig szolgáltak, vagy a jövőben szolgálni szeretnének, mellékelik rö­vid életrajzukat és a gyülekezet lel­készének ajánló sorait. A tanfolyam programja a követ­kező: Bibliai bevezetés. — Bibliai alapfogalmaik. — Üjszöv. ismeret. — Ószöv. ismeret. — Egyházunk taní­tása. — Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket? — Hogyan tanítsuk a Kis Kátét? — Egyházunk egyetemes életjelenségei. — Egyházi ének. —- Minden reggel bibliakörök, este evangélizáló áhítat. A tanfolyam költsége 40 forint. Ebéd és vacsoráért a közelben lévő Protestáns Diákmenzán heti 20 fo­rint. Ágyneműt, kispárnát, pokrócot hozni ke l. Ezenkívül teljes Bibliát, énekeskönyvet és jegyzetfüzetet. A jelentkezéseket sürgősen kérik. A budapesti egyházmegye lelké­szeinek figyelmét felhívjuk arra, hogy a gyermekmisszió bibliaköri vezetők számára október 23-ára ter­vezett összejövetelt, közbejött aka­dályok miatt, november 6-ára ha­lasztották. (Csak templomiárókciaK szól...) Tegyük fel, kedves olvasó, hogy minden vasárnap megjelensz Isten házában. Talán van is valahol meg­szokott helyed, ahol kényelmesen el­helyezkedsz, jól látod az oltárt s szemben áll a szószék. Tegyük fel, hogy egész éven át egy­szer sem hiányzol, tehát akkor egy évben ötvenkétszer vagy templom­ban. Sőt, néhány különleges alkalmat is hozzászámítva, mondjuk összesen hatvan órát töltöttél így .. . Hatvan órát áldoztál igehallgatásra, ennyit ném sajnáltál Istentől. Büszke is vagy arra, hogy ennyire hűségesnek mutatkozol. De tudod, hány óra van egy évben? Számolj csak velem! Kereken 8760 óra! Éz mind, mind a tied, te rendelkezel vele, te osztod be, te használod föl munkára, pihe­nésre, alvásra, beszélgetésre, olva­sásra, szórakozásra, búsúlásra, sírásra, emlékek gyűjtésére, felejtésre, szóval az életre... S ebből 60 óra jut Istennek! Tegyük fel, hogy ez az évi 60 óra valóban Istené ... De kié a többi, a 8700 óra? Vagy ha ebből elveszünk kereken 3000 órát az öntudatlanságban töltött alvásra, kié az 5700 óra? Jaj, ha a bűné...! Mennyi, mennyi alkalom a kisértésre, mennyi alkalom a bűnre, a mulasz­tásra, a hűtlenségre...! Milyen szűkmarkúak vagyunk mi valamennyien. Tegyük fel, hogy Isten megfordí­taná ezt az arányt. Evenként 60 órában vigyázna ránk, gondunkat viselné, egészséget adna, szerelne, megbocsátana, de a többi időben, ezer és ezer órában el­hagyna, utálna, büntetne, meghara­gudna, átengedne gyűlöletnek, harag­nak, bosszúnak, gyalázatnak. Ki lehetne így bírni? Egyetlen évig sem! Ezért van hát az, hogy Isten egész embert kíván, egész életet, teljes oda­adást s részleteinkben el nem fogad, mert ha ránk bízza, mi képesek va­gyunk néhány percnyi vallásos sóhaj­tást „ajándékozni“ Istennek a fel­kínált örökkévalóságért... Számolj csak velem! Számítsd csak ki milyenek vagyunk . .. Azután számolj Istennel, aki nagyon jól ismeri a bűnbocsátó atyai kegyel­met, de nem ismeri el az emberi ki­fogást. H. A. líí% és Fergeteg... 1610... A végtelen orosz síkságon dúló, fosztogató hadak jelentek meg. Zsigmond lengyel király páncélos lovasai törtek az orosz főidre. Ellen­állás úgyszólván nem volt. Szétszórt parasztcsapatok harcoltak csupán, az orosz nemes urak kisujjukat sem mozdították. Még azzal sem törőd­lek, hogy a lengyelek fel akarták gyújtani Moszkvát. Nem az ő va­gyonuk égett... Ekkor vezér támadt o népből Kuzma Minyin. Összefogva Pozsarsz- kij herceggel, az egyetlen főárral, aki bánatot érez hazája vesztén, parasztok százait, ezreit toborozzák zászlójuk alá. A sereget azonban fel is kell fegyverezni. Minyin lángoló szavakkal fordul a néphez: adjatok! A filmet Pudovkin rendezte. Talán csak a kiemelkedő néma filmekben voltak olyan tömegjelenetek, mint amilyeneket a „Tűz és fergeteg‘‘-bea láthatunk. Ezeken a jeleneteken ke­resztül hatalmas erővel jelentkezik a nép legyőzhetetlensége. A kezdetleges fegyverekkel felszerelt néphadsereg azonban nemcsak tömegével győzött, győzelemre vitte a lelkesedés, a haza, az orosz föld mindenekfelett való szeretete. A filmet 1939-ben készítették az 1600-as évekről. A mondanivalója ma, 1949-ben is a legaktuálisabbak közé tartozik. Ellátásért vezetné magános sze­mély háztartását intelligens nyug­díjas. Cím a kiadóban.

Next

/
Thumbnails
Contents