Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-10-16 / 41. szám
p ivanaélihus Elet Egy óra az evangélízáció munkásainak konferenciáján Fóton összeültek az evangélizáciot végző és evangélizáciot kérő lelkészek és egyházi munkások, hogy többnapos konferencián egyeztessék munkájukat és beszéljék meg munkájuk időszerű kérdéseit. A gazdag tartalmú konferenciáról nem tudunk beszámolni. Egy konferencia, minden benyomását sohase lehet összefoglalni írásban. De nyissunk egyetlen kis ablakot, s adjunk hű beszámolót egyetlen óra felszólalásairól. A konferencia lelke lüktet ebben az egyellen órában. A Mandák Otthon nagytermében nagy karéjban ülnek a hallgatók s Győri János beszél szokott csendes hangján, s közben lapozza ai bibliát. Pás apostol elevenedik meg, az első igazi utómunkás, s a mai evangélízáció „utómunkásainak“ örök példaképe. Páratlan szeretettel járja a gyülekezeteket, s mindenütt keresi azokat, akik már kaptak az evangéliumon. Szavai bátorítások, s hitben való erősítés, minden a gyakorlati keresztyén életben felmerült lelki probléma megoldásának bizonyítékai. A pásztori szeretet hajtja Pált és senkiről el nem feledkezik, akit ébredni látott. Az előadás után mély csend. A hallgatók, általában lelkészek, kénytelenek mágukba nézni. Es vívódnak a kérdéseikkel: Hogyan lehetek én minden felébredt lélek hűséges pásztora. Cseprcgi Béla emelkedik fel először a szólásra. Szavai szeretettel simogatják a lelkipásztorokat. ö, az evangélizátor alázatossággal beszél a gyülekezeti lelkészekről, akik otthon maradnak evangélízáció után és nyakukba szakadt a felébredtek lelki gondozásának gondja. „Érzem, hogy az ő dolguk olyan, mint az anyáé, övé a ve- sződség a gyermekekkel. Gondolok a két kedves iker leányomra. Nekem iinep a velük lét, de a feleségem vállán van a mindennapos ve- sződség.“ Bizony, az otthoni' munka a legnehezebb, legfáradságosabb. Boldog, aki hűséges benne. A szolgálat, a kicsinyen való vesződség akkor öröme,' ha mindennapos munkájából nem vész ki a lélek. Győri János viszont figyelmezteti a pásztorokat. „Legyetek megértők a lelki úton gyermekesen elinduló felébredt, új keresztyének iránt. Ahogy a gyermeket nem lehet születése után azonnal lábraállítani. hogy „nosza, lud-e járni“? vagy nem lehet megkérdezni, hogy tud-e gyököt vonni, s ahogy vele szemben nem lehet nagy- képűsködni, hogy lám, semmit sem tud még, úgy a lelki születőkkel szemben is nevelő szeretetre van szükség. A pásztorok legyenek áldozatkészek is. Ahogy a Jézus-korabeli pásztor minden juhért felelt, úgy felelünk mi is mindenkiért. Ha farkas támadta is őket, s széttépett •’ííyet-kettőt közülök, a pásztornak harcba kellett szállnia aj farkassal. És haza kellett' vinnie legalább a bárány megmaradt fülecskéjét, amit a, farkas szájából mentett meg, s így igazolnia magát az ura előtt, úgy kell nekünk is életet áldozó módon küzdeni minden juhocskáért.. . Scholz László szokott praktikusságával összegez: Fogadjunk meg valamit ebből a jószóból. Legyünk minden nap mindenki pásztorává. De Jávor Pál nem akar gyakorlati útmutatás nélkül hazamenni Ceglédre. Mondjátok meg mégis, hogyan fogjunk az evan- gélizáció után a felébredt lelkek pásztorolásához. Engemj mégis a dolog gyakorlata érdekel. Torda Gyula népiesen és képiesen felel: Azt tapasztaltam, mint a családban. Ha a gyermek alszik, nincsen vele semmi bajunk. De ha felébred, kell! körülötte dolgozni. Meg kell mosdatni, enni kér, el kell kísérni az iskolába, hibáira] figyelmeztetni kell, s még sok mindent kell vele és érte tenni napközben. Fordílsátok le a képet a lelki születőkre. így kell körülöttük is szorgoskodni. Scholz László megint a praktikus gyülekzeti lelkész: „Arra kérjük az evangélizátorokat, hogy küldjék, irányítsák a lelkeket hozzánk, a gyülekezeti lelkészekhez.“ Csepreyi Béla hitet tesz amellett, hogy minden becsületes szándékú evangélízáció ezt teszi, ők nem maguknak ébresztenek, hanem a gyülekezetnek. De emlékeztet egy vidéki lelkész lieszámolójára,, aki azt mondta, hogy a gyülekezeti lelkész első kötelessége minden cvangélizá- ció után, hogy egyenkint hódítsa meg a felébredt lelkeket a maga pásztorolása alá és a maga gyülekezetébe. Ez a feladat Isten nevelőmunkája a lelkészek számára, akik esetleg már évek óta ismerik azt a lelket, akiről szó van, de az ő igehirdetésük nem tudta őket iiitre indítani. Győri János most a „prófétákra támad“: A lelkésznek meg kell térnie. Számoljatok le vele, hogy csak a“ Szentlélek vezetése mellett és erejében lehet téríteni. Balikó Zoltán beszámol egy újításról. Prédikáció után felhívja gyülekezetét, hogy aki- ftek az igehirdetéssel kapcsolatban valami kérdezni valója volna, jöjjön le istentisztelet után a templom alagsorába, s beszélgessen a lelkipásztorral felőle. Sok hívő jön így össze, s igen áldott hozzászólások vannak a prédikációval kapcsolatban. Ez a módszer jó, hogy a magunk igehirdetését ellenőrizzük. Főkép azt, hogy megértik-e, amit mondunk. Bártfay Lajos szól még, s kéri az evangélizátorokat, hogy törődjenek a lelkészekkel is. Jó volna, ha egyházmegyénkül! papokat lelkigondozó lelkészek is dolgoznának. (Arra gondolunk, hogy erre a célra fundálta valaha a püspöki és esperesi intézményt az egyház... Az ébredés önkénytelenül nekitámad az egyházszervezetnek is. Be akarja hajtani mindenkin a rábízott munkát...) Aztán imádság következik a jó lelkipásztorokért, a hűséges pásztorokért. És felhangzik a „Menj elől Urunk...“ c. ének, s papok, megalázkodva Isten számonkérő szeme előtt, csendesen elhagyják a termet. .. A háttérben pedig, odahaza a gyülekezetekben felébredt lelkek imádkoznak az újabb evangélizációkcrt, a lelkészek megtéréséért, a jó pásztorokért. Nagy csendes egyházi tömegek pedig egész kihűlt keresztyén életükkel kiáltanak Istenhez, hogy hallgassa meg a fóti közös imádságot is. Adjon ébredést, az ő ügyéért való buzgóságot, min dann,gilt n k ba ... D. Evangélikusok a X. Országos Protestáns Napokon Október 27.—november 4-ig rendezi meg a protestánsok országos nagy találkozóját az Országos Bethlen Gábor Szövetség. Az esemény- sorozatot Kemény Lajos esperes nyitja meg. Október 31-én, a Zeneakadémián tartandó közös Reformáció Emlékünnepélyen Szabó József ev. püspök mond ünnepi beszédet, s evangélikus részről még K a p i K r á 1 i k Jenő működik közre orgonaszámokkal. A záróünnepélyen, az egyházi kórus-esten Sulyok Imre orgonái, a buda- hegyvidéki evangélikus énekkar több számmal szerepel, Rezcssy László vezényletével. A részletesebb műsort közölni fogjuk, ahol még számos evangélikus névvel találkozunk majd. Igen érdekesnek ígérkezik az okt. 28-i „Krisztus és a munka“ c. konferencia, amelyen G r o ó Gyula tart előadást, s az okt. 29—30-i színpadi evangélízáció, a nov. 1-i missziói konferenciák stb. Olvasóink figyelmébe ajánljuk az áldott alkalmakat! A vidékiek figyelmét pedig arra is felhívjuk, hogy az Országos Protestáns Napokra féláron utazhatnak Budapestre, ha az IBUSZ menetjegy- irodáiban, pavillonjaiban vagy bizományosainál ti Frt.-ért utazási igazolványt vállanak. Űj idők — újuló gyülekezetek 1. Budapest-Ferencváros. Ebben a sorozatban gyülekezeteink vezetői számolnak be arról, hogy a gyülekezeti élet hogyan változott meg és a gyülekezeti munka miképpen igyekszik az új idők követelményeinek megfelelni. Még sok pesti hívünk sem tudja, hogy az egyszerű, földszintes Thaly Kálmán-utcai ház udvarán evangélikus templom van. Vasárnap. Ragyogó napsugár ömlik, el a kis udvaron s a templom zárt ajtói mögül harmonium és ének hangja szűrődik ki: „Mily nagy az Ur kegyelmessé- ge ...“ Az istentisztelet végeztével dr. Halász Kálmán lelkész bevezet a lcl- készi hivatalba. Itt benn minden egyszerű és barátságos, mipt odakinn az őszi verőfény. — Mióta az egyház visszakapta jogi és bibliai rendeltetését, egy törekvése van: élni akar! — kezdi a beszélgetést dr. Halász Kálmán. Milyen az istentiszteletek látogatottsága? — Vasárnaponként két istentiszteletet tartunk és mindannyiszor megtelik a templom hívekkel. A gyermek bibliaórák számát szaporítani kellett, mert egy alkalommal nem tudja befogadni a gyermckseregel gyülekezeti termünk. Általában minden gyülekezeti alkalmon a hívek száma nemhogy megkétszereződött, hanem megsokszorozódott. Az úrvacsorázók száma az előző évekhez képest pontosan megháromszorozódott. Milyen eszközökkel folyik a lelkipásztori munka? — A gyülekezet pászlorolását leghatékonyabban családlátogatások által tudom elvégezni. Hetenként 2—4 családot látogatok meg, mert jelenleg lelkészi segítség nem áll mellettem s így minden funkció rámhárul. Ebben a munkában azonban mégis jó segítséget találtam a gyülekezet tagjaiban. Tíz munkatársam van, tíz „őrálló“. Havi hatvan látogatást vállaltak el. A látogatások alkalmával az igén és imádságon kívül nem viszünk magunkkal semmit és nem is kívánunk elhozni semmit. A családdal együtt imádkozunk, énekelünk és együtt olvassuk a Szentírást. Munkánk helyességében a hívek ragaszkodása és hálája megerősít bennünket. Több alkalommal hangoztatták, hogy éppen_ ezt várják az egyháztól, ezt a pásztori gondoskodást, minden más segítő munkánk előtt. Tapasztaltuk, hogy a gyülekezeti közösségbe való beleépítésnek áldott eszköze lehet. Gyakran kérnek meg, hogy a gyülekezeti imádságban hordozzuk híveinket. — A hasznát és a mindkettőnek csak egy célja lehet: a gyülekezet építése. A nálunk megtartott evangélízáció ebben a tekintetben rendkívül eredményes volt. Nem egy kis közösség elkülönülő törekvéseit támogatta, hanem e gyülekezet egésze számára volt nyereség. Uj erők éledtek fel, felelősség ébredt a testvérek iránt. Mindez nem látványos lelkesedés, hanem névtelen hívek kitartó munkájaként jelentkezik a gyülekezetben. Egyre inkább szükségéit érezzük az önkéntes segítők szolgálatának, a gyülekezet igénye folytán. A mi gyiileketünkben is igaz: „az aratni való sok, de a munkás kevés.“ Auyagi vonatkozásban milyen a gyülekezet helyzete? — A gyülekezel tagjainak java része szerény jövedelmű dolgozó. Az egyház ügyéért való áldozatkészségben mégis élen járnak. A templom építési költségének négyötödrészét a gyülekezet adta össze. A lelkészi lakás, az iroda, a gyülekezeti terem berendezése az utolsó darabig gyülekezeti adomány. A pesti egyházközség közös pénztára ma a lelkészi és egyéb alkalmazotti fizetésen kívül mást nem tud fedezni. De nyugodtan nézhetünk e lelkészköri gyülekezet életének jövője felé. Az egyre inkább reánk nehezedő terhek arra késztettek, hogy próbaképpen megajánlásokat gyüjtsünk s elmondhatjuk, hogy minden várakozáson felül mutatkozott meg az áldozatkészség. Jellemző egy kis példa. Templomunkat székekkel akarjuk felszerelni. A székek ára azonban 600 forinttal meghaladta az előirányzatot. A legrövidebb időn belül összegyűlt a hiány fedezésére 300 forint. A fennmaradó 300 forint sem okozott sokáig fejtörést. Jelentkezett egy özvegyasszony gyülekezeti tagunk, aki munkájából szerzett s megtakarított 300 forintot kölcsönképpen felajánlotta, hogy a templom minél hamarabb székekkel ékeskedhessék. Ugyanilyen adakozó készség mutatkozott az oltárterító megszerzésekor és minden minden más egyházi ügy érdekében. Milyen további terveid vannak még a gyülekezeti munka területen? — Célom egy csupán: a gyülekezet életének biztosítása. A gyülekezet élni akar és nekem szolgálni kell ezt a kívánságot. Szolgálatom pedig az, hogy minél szorosabb kötelékkel fűzöm a híveket Jézus Krisztushoz. Erre pedig csak egy lehetőség van: az ige által építeni a közösséget. A ferencvárosi gyülekezet élni akar! És Urával együtt élni is fog. Mimcz Frigyes gyülekezet életében nagy láttuk az evangélizációnak konferenciáknak. Szerintem AmeriLrai lelkész nyilatkozata magyarországi tapasztalatairól Európai tanulmányútja során nemrég Magyarországon járt dr. G» E. Hopkins, az amerikai methodistá egyház missziói tanácsának titkára. Hazaérkezve hosszabb nyilatkozatot adott az A. P. sajtóügynökségnek) A népi demokratikus országokban szerzett tapasztalatait összefoglal v;i megállapítja, hogy a katolikus egyház föld- és iskolareformmal szemben tanúsított ellenállását azonosítja és összekeveri a vallási kérdésekkel. Ezzel szemben a protestáns és az orthodox egyházak visszaemlékeznek azokra az üldöztetésekre, amelyeket a római katolikus egyházzal szövetkezett kormányrend-, szerektől szenvedniük kellett és most pozitív módon tudják értékelni a népi demokratikus rendszer nyújtotta szabadságot. A katolikus hier-1 archia és a népi demokráciák közötti feszültséget Hopkins így jellemzi: „A népi demokráciák sehol sem akadályozzák meg a vallásos szertartások végzését, és az igehirdetést, követelik azonban, hogy az egyház mondjon le baljós szerepéről a politikai és a szociális rend kérdéseiben.“ Mindszenthy bíboros elítélésével kapcsolatban ezeket mondja Hop* kins: „Kétségtelen, hogy a magyar bíboros olyan nagyarányú politikai manőverekbe bocsátkozott, amelyek legalábbis súrolják a hazaárulás határát.“ A nyilatkozat végül megállapítja, hogy a holland imperialista háború az indonézek ellen, a fran-1 ciák embertelensége a gyarmati népek felszabadulási törekvéseivel szemben, a fasiszta Portugália részvétele az Atlanti Paktumban, továb-) bá az olasz és görög 'kormányok jelenlegi politikája egyáltalán nem szolgálja a béke ügyét. Végül óva int Hopkins attól, hogy az aineri-1 kaiak háborútól várják a Kelet és Ny ugat között fennálló kérdések megoldását. ViLaroL érSefme Mi szükséges a növények növekedéséhez? Csak a napsütés? Nem. Az eső, a hideg, sőt a viharok is szük-t ségesek. Ezek erősítik igazán a gyökereket. Akár a keresztyén életben. A budapesti egyházmegye legutóbbi presbiteri konferenciáján szó volt az egyház élnöiesedéséröl. Utána megfogott egy presbiter és azt mondotta: „Nem beszéltünk még az egyház, közelebbről a presbitériumok elöregedéséről. Aki látta a presbitereket, megállapíthatta, hogy a legtöbben 40 éven felüliek. Hol vannak a fiatalok?“ Amikor a megjegyzésnek igazat adok, meg kell védenem a 40 éven felüliek jónéhá- nyát, magát a megszólalót is, olyanokat, akik igen fiatalos lelkesedéssel és nagy szeretettel szolgálnak az egyházban, de el kell fogadnunk azt is, hogy ai többség nem ilyen. Igen' sok a.valóban öreg egyházi munkás, akik nem a szolgálatban öregedtek meg, hanem a tisztségviselés folyamán. A gyülekezetek szinte kegyeletből tartják meg |jket, kegyeletből pedig csak a halottakra szoktunk gondolni. Hallottam más alkalommal, presbiteri konferenciákon, feli szólalni hármat is az öregek közül s ők úgy beszéltek, mintha hosszú, hosszú álom után az elalvásuk pillanatában abbamaradt gondolatot) mondatot folytatták volna. Mindenki számára kínos volt... Nagyon tapintatosan el kellene tőlük búcsúzná Persze a helyük, többnyire, üresen maradna, mert azok a fiatalok, akikre várunk, még csak nőnek, erőt gyűjtenek és felkészülnek. * Az egyházi munkások, lelkészek; beszélgetéseinek állandó tárgya a megélhetés kérdése. Nem az egyház életének, megélhetésének kérdése, hanem az egyházi munkások megélhetésének kérdése. .4 dolgok végzetes felcserélése ez! Jellegzetes következménye is mutatkozik abban a felfogásban, hogy ha egy egyházi állás megüresedik, úgy kell azt betölteni, hogy a betöltő üresen maradt helyét ne kelljen betölteni. Így takarékoskodik az egyház gondnoki hivatala. A pénztár győz az egyházi érdek fölött. Ne arra törekedjünk, hogy minél kevesebb fizetett egyházi munkásunk legyen, hanem arra, hogy mindenki többet és mindig többet vállaljon a szolgálatból. Az egyházi munkások megélhetése az egyház életétől, aa élő egyháztól függ. A lelkészi hivatal önfeláldozó betöltése oldja meg a gondnoki hivatal gondjait; a gondnoki hivatal vajmi keveset old meg a nehézségekből. Egyik este adószedőnkkel együtt indultunk el kerékpáron a gyülekezet széle felé. Csepel-szigetneit arra a vidékére, amelyen ő is lakott. Váratlanul elbúcsúzott tőlem, mondván, hogy egyik egyháztagunkat megkeresi még, éppen az ellenkező oldalon. Lehet, hogy nem is találja otthon. Lehet, hogy igen, de lehet, nem kap tőle semmit, vagy csak néhány forintot. De azért nekivágott. El- szégyeltem magamat. Egyházszere- tellböl vállalta ezt a nehéz munkát, nem a megélhetésért, de elment az egy után. Mi lelkészek pedig milyen könnyen gondolkodunk a lelkipász- tori látogatás tekintetében. „Este van, sötét van, nem érdemes már elindulni. Menjek? De hátha niesen otthon? Múltkor is találkoztam vele. hidegen köszönt...“ És így tovább. Azt hiszem, a lelkészek egész sora nem tudna felmutatni az utolsó hónap alatt végzett látogatásból húszat se, talán tizet se. Ha bérházban lakik, ki tudja ismeri-e a házban lakó evangélikusokat? vagy az utcában lakókat? A lelkészi szolgálatnak ez a része két mozzanatból áll. Az egyik: legalább 15 éve az összes egyházi közgyűlések kötelezővé tették minden lelkipásztor számára híveik, tanítványaik látogatását. A másik: ugyanannyi idő óta a nagy többség annyi kifogásból építette fel a „nem érek rá“-várat, hogy ezek után azt kellene kimondanom: a lelkészek csak akkor látogassanak, ha ráérnek... Kissé kiélezve: a gyári dolgozó csak akkor menjen a gyárba, ha ráér... Várady Lajos.
