Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-10-02 / 39. szám

4 Evangélikus Élt) A SZEMÜVEG Irta: Várady Lajos A nagymama nemcsak templomba, hanem bibliaórára is járt hűségesen. Hogyne járt volna, hiszen a fia fo­goly volt, otthon feleség és három gyermek várta. Érette a bibliaórán belesírhatta bánatát hangosan az imádságba s a könnyek kis hullá­main küldte az égbe. Mások is mellé álltak együttérzésükkel, hitükkel, azért minden alkalom megerősítette őt a megújuló reménységben. A sö­tétben minden félelem nélkül ment haza s átbotorkált egyedül azon a sok ravasz gödörrel teli mezőn, amely utcájuk előtt elterült. Csak a szemével volt mindig baj. Vagyis inkább a szemüvegigei. Mert a szem együtt öregszik gazdájával, ez még csak hagyján. A könnyek is gyakran mossák és gyöngítik, az is természetes, mindjén gondűzött öreg így jár. De, hogy a szemüveg se le­gyen jó, az nincs rendjén. Az ének­lés még csak elmegy, szeret is éne­kelni, de annyira, hogy a sor utolsó betűjét, ha mássalhangzó, jól meg is nyomja s elmarad egy gondolatnyit a többiek mögött, de ezt már meg­szokták. De a bibliaolvasással van az igazi baj: aprók a betűk, hiába, na­gyon aprók a betűk. Már pedig min­denki olvas egy verset, sokszor nem is a nagytiszteletű úr kezdi, hanem csak ránéz az utolsó sorban egymás mellett ülő öregekre s akkor övék az első szó. Megy is az szépen, csak a nagymamánál akad fenn ., . Pedig felemeli bibliáját az ablak felé tart­va, szinte ragyognak a lapok. Vagy ölébe teszi a bibliát, lekapja a szem­üveget, megtörli szoknyája szélivel, újra felteszi, de ettől sem kövéred- nek meg a betűk. Mindez nem megy szó nélkül. Mert az Írás így mutatkozik: — És... An...na... De a szomszéd öreg már közbe­szól. — ... Annás ... 1 — Hát igen, persze, hogy .. ■ An­nás ... — És Annás a fő ... pap .. és Ka .. ja .. fás ... De akkor már minden ugrál, a be­tűk felfordulnak, a sorok kiugra­ttak, két-liárom sor helyet is cserél s a nagymama nem találja, hol hagyta abba. A többiek csendben várnak. Nagymama lejjebb engedi a bibliát, hunyorgatja a szemét, az­után kinyújtja karját és távol tart­ja, pedig tudja ám, hogy akkor vál­tig semmit sem lát, azután meg fel­emeli, megfordul a széken, . hogy másként essék rá a világosság, ke­resgéli az elvesztett sort, benne a két gonosz nevét, az Annásét, meg Kajafásét, d|e akkorra a megerőlte­tett szemek úgy megtelnek, mint a mezei mélyedések hirtelen záporeső után. A nagytiszteletű úr halkan szól. — Talán, menjünk tovább ... Igen, menjünk tovább, de a szem nem veszi tudomásul azt, amit a fül meghall. Bele kell törődni, bár az öregje semmibe se tud beletörődni szó nélkül. ^ — Hiába, nem jó a szemem... mentegetődzik. De'a szemüvegem se. Kicsik a betűk nagyon ..> Nem Iá­tok, nem látok... jdondtam már a menyemnek: kellene egy új szem­üveg ... Mindezt hangosan mondja, hol a jobbra, hol a balra ülő szomszéd­nak, de azért mindenki hall ja. Tovább olvassák mások, hogy mi volt azzal az Annással. De a nagy- maipa lelke már felzavarodott. Nyug­talan. Restelkedik, hogy miatta min­dig meg kell állni. Már régen folyik az írásmagyarázat, de gondolata visz- sza-visszatér a szöveghez. Attól kezd­ve semmi se jön szívből. Hát még akkor, amikor rá került volna a sor és egyszerűen kihagyták! Mert a nagymama, ha olvasni nem is tudott, de legalább mindig megpróbálta. Ilyenkor, sírni is tudott volna. így ment ez néhány héten keresz­tül. Közben a nagymama beteglapot szerzett a menye által, erre járt,*3rra járt, megvizsgálta a szemorvos s egyik napon új szemüveget kapott. S ím volt azon semmi szép s a? üveg- mintha közönséges ablaküveg lett volna. De amikor otthon kipró­bálta (oh, de sietett haza a szem­üvegestől, hogy kipróbálja a bib- ­liát...!), minden betűt csudamód tisztán látott. Igaz, hogy nappal volt és nem sürgette senki. Még inkább növelte örömét, hogy éppen a biblia­óra napja volt. Hát alig találta he­lyét. A lakásban bútorokat tologatott össze-vissza s azután mindent újból a helyére tett. Belenézett minden könyvbe, kis betűsbe, nagy betűsbe s szüntelen leste a konyhaóra ván- szorgó mutatóját. Türelmetlensége keveredett, kavarodott örömével. Előbb is indult el, mint máskor szokott. Kopott retikiil mélyén ott feküdt szemüvegje tokban. Olyan könnyen lépegetett, mint fiatalasz- szony korában, hisz az öröm emel­gette lábait. Úgy gondolta, nem szól senkinek, nagyobb lesz a meglepe­tés. Útközben olykor lelohadt min­den kedve. Hátha a teremben más a világítás? őszi idő is van, ég a vil­lany, ki tudja, jó lesz-e mégis a szemüveg. De azután elhesegette gon­dolatait. Nem is tudta megállani, hogy szokás szerint ne szóljon a Szabódénak s el ne árulja elsőként a titkot.-t- Új szemüvegem van. .. Már én is tudok olvasni. .. Korán érve, csak néhányan vol­tak, énekbe kezdtek s minden gyö­nyörűen ment, ki is hallatszott ez a nagymáma hangján. A kérdő arcok­ra, úgy érezte, válaszolni kell: Új szemüvegem van .. Nagyon jól látok vele ... A bélső újjongás másokra is rá­ragadt. * _ Idejében kezdődött a bibliaóra, bár a nagymama úgy érezte, hogy kés­tek. A nagytiszteletű úr megint az öregek felé nézett s nagymama úgy negyediknek számította magát. Amíg nézte a sorokat, mennyei boldogság fogta el: minden betűt tisztán lá­tott! Annyira megtelt szíve hálával, hogy a szeme is hirtelen homályo- sodni kezdett. Már a második vers hangzott, de kénytelen volt előkapni zsebkendőjét. Hamar levette a szem­üveget, ölében elhelyezte a tok mel­lett, a retikiilből előkapta zsebken­dőjét, megtörölgette a szemét, a zsebkendőt már csak úgy maga alá akarta tenni a szék -szélére s amint! így izgett-mozgott... .. . praccs .. 1 A tok és a szemüveg hangos csörömpöléssel lecsúszott a padlóra... ­A nagymama ma se tudná elmon­dani, hogy akkor mit érzett Vad fájdalom támadott reá s kiáltani sze­retett volna önmaga ellen. Ezért örült hát egész nap? Ezért várta oly kimondhatatlan izgalommal ezt a pil­lanatot, amikor ő is olvashat a töb­bivel? Most vége a szemüvegnek, el­törött vele minden öröme is . .. Mindenki felkapta fejét és nézte, amint a nagymama mozdulatlanul ült s tehetetlenül engedte, hoigv sze­mének árja meginduljon, mint még soha ... Molnár Elli hajolt te, felvette a to­kot, felemelte a szemüveget s mind a kettőt odanyujtotta. — Tessék, nagymama, nincs semmi baja.. . Mindenkin szétömlött a széles mo­soly. Mindenki nyugodtan várt, amíg a puha zsebkendő nagy keresgélés után előkerült és ráborult az öreg szemekre, várt, amíg a szemüveg el­helyeződött az orrán s a nagymama boldogan, hangosan és hibátlanul olvasta a negyedik verset: — „Örüljetek az Urban minden­kor, ismét mondom örüljetek!“ Fii. 4:4.) ‘ Akár hiszitek, akár nem, a közös imádságnál nagymama ilyen szava­kat is mondott. — „Azt is köszönöm, hogy meg­tartottad az új szemüvegemet s jól látom az apró betűket is. Kérlek, Uram, add azt is, hogy Téged az örökkévalóságban szemüveg nélkül mindig láthassalak . . .“ Mindezt látta és hallotta az az égi angyal, akire az Űr nagymama sorsát rábízta és derűsen nevetett, majd az elsötétülő égen örömében két kézzel szórta szét az apró csilla­gokat. Az „Evangélikus Élet“ éves elő­fizetői ingyen, a féléves előfizetői pedig féláron kapják tneg a 100 ol­dalas, tartalmas „Családi Naptár“-t. Novemberben jelenik meg az 1950 évre szóló 100 oldalas Családi Naptár! Istentiszteleti rend 1949 szeptember 25-én Deák-tér, d. e. 9 (ifjúsági) Deák-tér, d. e. 10 (gyermek) Deák-tér, d. e. 11 Deák-tér, d. u. 5 Fasor, d. e. V2IO (ifjúsági) ' Fasor, d. e. 11 (úrvacsora) Fasor, d. u. 4 Dózsa György-út, d. e. 10 Űllői-út 24. d. e. ValO Üllői-út 24. d. e. 11 Rákóczi-út 57. d. e. V2I2 Bécsikapu-tér, d. e. 9 Bécsikapu-tér, d. e. 11 (úrvacsora) Torockó-tér, d. e. 8 Óbuda, d. e. 9 Óbuda, d. e. 10 (úrvacsora) Óbuda, d. u. 5 (evang.) Óbuda, d. u. 6 Egyházmegyei presbiteri Böszörményi-út 2/a d. c. 9 Böszörményi-út 2/a d. e. 11 Böszörményi-út 2/a d. u. (> (evang.) Fóti-út 22. d. e. V2IO Fóti-út 22. d. e. 11 »(útvacsora) Fóti-út 22. d. u. 4 Fóti-út 22. d. u. 5 (szeretetvend.) Tomori-úti leányiskola^ d. e. 8 7 Zugló d. e. 9 (gyerek) Zugló d. e. 11 Zugló, d. u. 6 (evang.) Thaly K.-u. 28. d. c. V2IO Thaly K.-u. 28. d. e. 11 Kőbánya, d. e. V2IO Kőbánya, d. u. 4 Simor-utca, d. e. 11 FÉBE Diák. ház, Báthory-u. 8. d. e. 10 Protestáns kát., Vas-u. 2. d. e.* 11 Sülé Károly Sülé Károly ^ ifj. Rimár Jenő ifj. Rimár Jenő Pásztor Pál Pásztor Pál Pásztor Pál Lamnek Vilmos Fekete István Grünvafszky Károly Fekete István > Sréler Ferenc Roszilc Mihály Roszik Mihály Komjáthy hajós Dezséry László Csepregi Béla konferencia * Danhauser László Danhauser László Túrmezei Erzsébet id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő id. Rimár Jenő Győri János dr. Benes Miklós Hafenscher Károly Suchovszky Gyula 6 óra Danhauser László Szabó Aladár Halász Kálmán Koren Emil Korén Emil Majba Vilmos Csengődy László Szimonidesz Lajos Gyámintézet: oltár... A budapesti egyházmegye gyámin-1 főzetének új elnökségét, Ocskay Fri­gyes óbudai egyházfelügyelőt' és Tomcsányi László kispesti vallás­tanító lelkészt szeptember ^8-án, va­sárnap délelőtt iktatta be a kispesti templomban tartott közgyűlésen Vó- rady Lajos alesperes. Már az is új és jelentős, hogy a beiktatás népes gyülekezet jelenlétében történt és nem néhány érdeklődő megjelenése mellett. Az egyházmegye csaknem valamennyi gyülekezete képviseltette magát. Nagyszerű alkalom adódott arra, hogy egyházunk tagjai előtt ismertté tegyék a gyámintézet na- nagyon is nagy jelentőségét az ön­ellátás felé haladó evangélikus Sión életében. Ugyanaznap délután az óbudai egyházközség szeretet vendégséget rendezett s -így egy napon két gyü­lekezet hallhatta azokat a megnyi­latkozásokat, amelyek a gyámintézet jelentőségéről szólották. A szeretet- vendégségen adta ál Dezséry László lelkész % csillaghegyi és budafoki egyházközségnek felajánlott két, igen nagyértékű, gyönyörű úrvacso­rái kelyhet és 50 kis énekesfüzetet Kiváló alkalom volt arra, hogy a gyülekezetek ^egymás iránt való test­véri szeretete erősödjék. A gyámintézet ezen a napon sza­vaztatta meg közgyűlésén azt a se. gélyosztási tervezetet, amelynek ke­retében a budafoki, csillaghegyi., dunaharaszti egyházközségek és a szervezés alatt álló gödi misszió az erősebb gyülekezetek ajándékozása révén különféle ajándékokhoz jutott. Ezek az adományok: összecsukható oltár oltárképpel, 2 úrvacsora! ke­hely, 1 kereszteliőkancsó, 2 ének­számtábla, 1 persely, 8 gyertyatartó,) 25 dunántúli énekeskönyv és 5(1 énékfüzet, amelyeknek értélte mint­egy 2200.— forint. Ezenkívül az, egy­házmegye gyülekezetei 2550.— forin­tot bocsátottak rendelkezésre egy­házkerületi segélyezésre és a nagy szeretetadománvokra. Az új gyámintézeti elnökség terv­bevette, hogy a kölcsönös segítés gondolatának erősítésére végigláto­gatja az egyházmegye gyülekezeteit. Néhány mondat az elhangzott be­szédekből: Várady Lajos: Más az eredmény, ha az új élet megújult emberei el­indulnak a gyámintézet, de még- inkább az Űr nevében és azt kiált­ják: testvérek! Jézus, az Ür jön! Adakozzatok, nemcsak a gyáminté­zetnek, hanem az egész evangélikus egyháznak fenntartására úgy, mint akik tudjátok, hogy Jézus jön! Gyü­lekezetek, készen vagytok-e a szám­adásra? Ocskay Frigyes: Szeretni azt, aki ad, könnyű, de szeretni azt, akinek adunk, nehéz! Olyan családot kell formálnunk, amelyben az áldozat­hozatal biíonyságtevés. Tomcsányi László: Olyan, elődök és példák, mint Szűcs Gábor. Broschkó G. Adolf vagy Sárkány Béla után, megrettenve is, de meg­bátorodva és Jézusra ítézve, elindu­lok, hogy hirdessem: a jóttevő soha­sem fizet rá! Nandrássy Elek (a gyülekezetek ne­vében): ígérjük, hogy az új elnök­ség munkáját naponként imádságban hordozzuk és áldozathozatallal le­hetővé tesszük. Az óbudai szeretetvendégségen De. zséry László: A gyámintézet oltár az egyház kellős közepén... Nem karitatív szolgálat, hanem az egyház életének biztosítéka, mert amikor segítünk, azt segítjük, hogy minde­nütt, még g legszegényebb (negye­dekben is, igét hirdessenek, keresz­teljenek és osszák Krisztus hűntörlő kegyelmét. Az úrvacsorái kelyhek átadása előtt Fogarasi Árpád budafoki lel­kész ismertette a szórványókban végzett munkát és dr. Somogyi Jó-' zsef egyházfelügyelő mondott kö­szönetét az átvett szentedényekért. Az Evangélikus Élet megjelenik minden pénteken! Postaláda Fröhlich Ödön írja: „örömmel olvasom az „Evangé­likus Életben“, hogy híveink 'és hit­testvéreink komolyan foglalkoznak az istentiszteleti renddel, mely oly szép, áhitatos és megható. Nekem is, mint erdélyi származá­sú embernek, volna hozzászólásom. Minájunk Erdélyben mindenhol az énekes liturgikus istentiszteletet tart­ják. Ez nekem úgy' a szívemhez nőtt és annyira hiányzik minden pesti templomban. Hiába keresem ezt a gyönyörű, megható áhítatot, nem ta­lálom sehol sem; egyedül néha szer­da esténként a fasori templomban, ahová oh'an szívesen megyek §s Úr­vacsorát is ott veszek. Magam pl. kegyelettel őrzöm a ko­lozsvári liturgiát és mágam itthon énekelem is minden vasárnap temp- lombamenés előtt. Kérem foglalkoz­zanak továbbra is a liturgia ügyével. Magam sokat foglalkoztam a gondo­latiak hogy ezt egyszer megírom a lapnak, de eddig nem találtam rá kedvező alkalmat. Ha az Evangélikus Élet szívesen fogadja és közzé teszi, úgy elküldöm a híveknek a kolozs­vári liturgia menetét.“ * Köszönjük kedves hozászölását, örülünk, hogy az istentisztelet szere- lete önt is, mint már többeket is le­vél írására késztette. A kolozsvári liturgia menetének leírását most nem tettük közzé, mert ámbár annak ér­tékeit mi is ismerjük, nem volna pil­lanatnyilag gyakorlati értéke az is­mertetésnek. Az istentisztelet rendjé­nek megállapítása a püspökök jog­körébe tartozik, s a nem is két évti­zede bevezetett liturgia megváltozta­tására most nincs alkalom. Egyhá­zunk azonban’ állandóan napirenden tartja az istentisztelet helyes és szép rendjének kérdését és bizonyos, hogy egyházunk egyetemleges megújulásá­val kapcsolatban új istentiszteleti li­turgiái fejlődés, illetve megújulás is várható. Híveink szeretetébe ajánl­juk templomainkat és istentisztele­tünket. Isten imádásában való buz- góságból születik' az igazi egyház. Buzgó egyház Istentől kapja a lelkek épülésére és gyönyörűségére szolgáló istentiszteletet. (Szerkesztő). Tudod jól hogy meg kell térned. Istennek ez a követelménye számodra sokszor kí­nos teher. Várj egy pillanatig! —1 szeretném megmondani neked, hogy ne így gondolkozz: meg kell térnem! Hanem így: még szabad meg­térnem! Mint az álom és az árnyék ... Az élet rövidségét sokféleképpen szemlélteti a Szentírás. Az élet csak tenyérnyi — csak mint a szellő fu- valíata — szálló árnyék — gyorsan mozgó orsó — futás csupán — tőré' kény nádszál — álom — füst — sóhajtás — sátor a pásztornak —■ virág — fű — Szálló madár — földre öntött viz. Ezért az ige: taníts helyesen szám­lálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. 22-ik kiadásban megjelent: Dr. Luther Márton: Kis kátéja. Magyarázatokkal ellátta: Majba J. Vilmos. Az általlámos iskola DL—IV. o. szá­mára segédkönyvül és az V—VIII. o. számára tankönyvül. Bevezetésire mutatvány példányt küldünk. Bolti1 ára Ft. 3.G0. Kőkai Lajos, Budapest, IV., Bárczy István-u. 8. Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért letel: Dezséry László szerkesztő Budapest. III.. Dévai Biró Mátyás-tér I. Telefon: 162—635. F’őmunkatársak: Benczúr László. Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly, Koren Emit Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői-út 24. Telelőn: 137—886. Felelős kiadó: Dr. Geleii Dezső Előfizetési árak: Negyedévre: 8 Ft Félévre: 16 Ft Egészévre: 32 Ft Postatakarékpénztári csekkszáma: 20.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árai milliméter soronként 2.50 íonnt Független nyomda N. V.. Bpest, E5tvtEs-u. 12. Felelős: Földi Vilmos igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents