Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1949-09-04 / 35. szám

2

Evangélikus Elet

I

Dr. Reök Iván:

Spiritizmus és keresztyénség

A spiritizmus kérdésével kapcsolatban a keresztyének többsége nem foglal el helyes álláspontot. A lényeket vitatják, holott közöttük sok olyan van, ami helytálló és magától értetődő, viszont a tények értékelésében elmulasztják az erkölcsi szempontoknak és legfőképen az evangélium ítéletének alkalmazását.

Aki így cselekszik, téved, mert elfelejti, hogy az ember lelki tevékenysége két hatalmas pilléren nyugszik. Az egyik a megismerés képessége. Nem kisebb ennél azonban a másik Ielkiképességünk, amellyel a megismert tényeket megítéljük, értékeljük. Ezért én most a spiritizmus kérdésével kapcsolatban tanulmányomat két részre osztom és először foglalkozni kívánok azokkal a tényekkel, amelyek megismerése minden intelligens ember joga és kötelessége, másodsorban pedig megpróbálom bemutatni, hogy e tényeket miképpen lehet a Biblia alapján értékelni.

A megsimerés kérdésével kapcsolatban vegyük elő amit a spiritiszták általában mondani szoktak. Köztudomás szerint azt állítják, hogy a spiritiszta szeánszon médiumoik közvetítésével az ember a szellemi világgal kerül kapcsolatba. Mit felel erre a keresztyén ember? Eszünkbe sem jut kétségbe vonni a szellemi világ lététI

Keresztyén szempontból nézve nem kérdéses és egyáltalán nem vitatható a szellemvilág és hogy az ember vele kapcsolatba léphet.

Nem vonjuk kétségbe, hogy a spiritiszták médiumaik révén szellemi üzeneteket kapnak szellemi lényektől is. Ebben sincs szerintünk semmi lehetetlen.

Ez döntő fontosságú és be kellene minden keresztyén embernek látnia, hogy a spiritizmussal való vitában erről felesleges beszélni, ezek olyan tények, amiket mi megrendíthetetlenül hiszünk. Természetesen ezt kiegészítjük bűnvallással és az ember gyarló és gyenge voltának beismerésével. Bizony az ember (könnyen téved és ha nem ellenőrzik érdekből, hiúságból, könnyen túloz, sőt gyakran hazudik és csal. Miért ne hazudnának éppen a spiritizmussal kapcsolatban?

Mielőtt tovább mennénk, tegyük hozzá még azt is, hogy annak ellené^ re, hogy a tényeket általában véve elfogadjuk, kiegészítjük azzal, hogy köztudomásúlag a spiritizmussal foglalkozók között akadnak szép számmal exaltált emberek is. És ezért a józanul gondolkodó ember előtt nem vitás, hogy a spiritiszta jelenségekben nagy százalékban szerepel a szándékos csalás és a jóhiszemű tévedés

Ennyi elég a tényekre vonatkozólag. Ne fárassza magát tehát senki, hogy lehetőségüket elvitassa. Sokkal fontosabb azonban, hogy határozott és félreérthetetlen állást foglaljunk velük szemben. A tényeket meg kell ítélni és erkölcsileg elbírálni. Az, hogy valami létezik, egyszerű megállapítás, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy ez a bizonyos szóbanfor- gó valóság jó és kívánatos-e, vagy rossz és elvetendő? Nem kétséges, hogy van pálinka és van morfium. Aki nem 'gyógyszer, hanem élvezeti cikk gyanánt alkalmazza őket, előidézhet velük kellemes bódulatot, azonban, amikor ezt a tényt és ezt a lehetőséget elfogadjuk valóság gyanánt: helytelenítjük és iparkodunk tőle mindenkit visszatartani. A spiritizmussal szemben is nem az a fontos, hogy mennyi benne a szándékos, az öntudatlan és jóhiszemű káprázaí, hanem az a döntő, hogy erkölcsileg és evangéliumi szempontból helyes-e, vagy elvetendő?

Vegyük szemügyre először a prózai életet, és vizsgáljuk meg, hogy józan emberi észszel nézve a spiritizmus helyeselhető-e vagy elvetendő? A kérdés rendkívül leegyszerűsödik, ha figyelembe vesszük, hogy a spiritiszta szeánszok középpontját a médiumok képezik. Médiumoknak, szóval közvetítőknek az érzékeny és finom idegrendszerű embereket nevezik, akik öntudatlan állapotba jutva a szellemvilággal közvetlen kapcsolatot tudnak létesíteni. Nem kell hívőnek lenni, elég a természetes józan ész és a praktikus gondolkodás •szempontjából nézni a dolgot, hogy rádöbbenjünk: minden jóérzésü embernek irtózattal kell elfordulnia a

spiritizmusnak úgy a gyakorlásától, mint a passzív szemlélésétől! Mert a médium, akit ott kínoznák és gyötörnek, orvosi nyelven szólva, rendszerint hisztériában szenved. Ismeretes, hogy ez a komoly lelkibetegség megfelelő ápolással gyógyulásra hajlamos, azonban magára hagva, sőt rossz befolyások következtében rohamosan romlik és végezetül a beteget testben és lélekben tönkre teszi.

Mondjuk ki magyarán, mi mást csinálnák a szeánszokon, mint hogy a médiumokat, a hisztériás betegeket a megőrülés felé hajszolják! Minden egyes szeánszon a médium önkívületi állapotba kerül és a testi-lelki izgalomnak oly fokára jut, amely már alig viselhető el. Mindönki láthatja, hogy a szeánsz lezajlása után testben és lélekben összetörve, mint szánandó emberroncs marad ott és állapota minden egyes szeánsz után rosszabbodik, úgy hogy útja szemmellátha- tóan a megőrülés vagy öngyilkosság felé vezet. Ézeket nem azért mondom, hogy hangulatot keltsek, hanem hivatásom teljes felelősségével és tudatával, mint orvos jelentem ki. Akit érdekel elolvashatja, hogy amikor a hipnózis divatba jött hány szerencsétlenség történt, úgyhogy az állam- hatalom kénytelen volt beavatkozni és megtiltották a hipnózis laikusok által való gyakorlását. Ma a hipnózist komoly gyógytényezőnek tekintjük, amit csak hivatott és megfelelő szaktudással rendelkező orvos alkalmazhat. Ma ez a komoly és veszedelmes beavatkozás, akkor mennyivel komolyabb és veszedelmesebb a transz, amelyben nem is egészséges embert, hanem többé-kevésbbé terhelt médiumot hoznak a hipnózisnál mélyebb és súlyosabb narkotikum állapotba!

A spiritizmust vizsgálni kell a cselekvő személyiség, szóval a médium szempontjából is. Ez azt jelenti, hogy aki észreveszi önmagában azokat a képességeket, amelyek számára lehetővé tennék, hogy transzba kerüljön, óvakodjék a vele való játéktól! Ha egészséges életet él, ha emberhez méltóan komoly munkával tölti idejét, értékes és hasznos ember lesz, viszont ha játszik ezzel a csodálatos képességgel, könnyen hisztériássá válik és az elmebaj útjára lép!

Egyaránt el kell tehát ítélnünk úgy az aktív szereplést, mint a passzívát. Felelősséggel bíró ember távoltartja magát és mindenkit a spiritizmus gyakorlatától és szemlélésétől. Kell ezt egyáltalán bővebben indokolni? Gyönyörködhet a másik ember szenvedésében, akiben emberszeretet van?

Aki tehát kíváncsiságból, akár pedig ú. n. tudományos kutatás céljából médiumok által szeánszok révén túlvilág! ismereteket akar szerezni, rosz- szabb, felelőtlenebb a pogány kor orvosánál! Mert az tudja, hogy nincs és sohasem lehet olyan előrehaladást a tudományokban elérni, ami megérné, hogy egy élő ember szenvedése és pusztulása árán vásároljuk meg.

A spiritizmus nem szolgálhat az emberi nem előmenetelére, nem ajándékozhatja meg az emberiséget túlvilág! ismeretekkel.

Nincs olyan lehetőség a tudományban, ami a másik ember életének és egészségének önző módon való kihasználásával lés tönkretevésével az embernek igazi és értékes szolgálatot nyújthatna.

Hogyha így van ez a biológiai síkon, akkor egészen biztosan így van a lelki élet terén is. Lehetetlen, hogy az emberiség szellemi előhaladása médiumok idegroncsokká tevésén és öngyükoßok hulláin keresztül vezethetne!

Megismétlem tehát: spiritizmus aktív gyakorlása, sőt puszta kíváncsiságból való szemlélése és a tudományos kutatásba való beállítása erkölcstelen és ezért megengedhetetlen és elvetendő. Mivel mindez csupán csak a természetes józan észre, az ú. n. pogány erkölcsi Ítélkezésre vonatkozik: így kell gondolkoznia még annak is, aki távol áll az Evangéliumtól, aki hitetlen és egyáltalán nem tagja egyik keresztyén egyháznak

sem.

Nyilvánvaló, hogy még súlyosabb ítélet alá esik a keresztyén erkölcs alapján. Itt ismét két csoportba kell rendeznünk gondolatainkat. Először

arra a kérdésre kell felelnünk, hogy a Szentírás milyen parancsot adott a spiritizmusra vonatkozóan. A második kérdés pedig az, hogy a mi lelki fejlődésünk szempontjából hogyan ítélendő meg a spiritizmus.

Az első kérdésre, hogy mi az Evangélium álláspontja a spiritizmussal szemben, nagyon egyszerű a válasz. Mózes könyve szerint a bűbájosok és halottidézők halállal büntetendők. „Szóla az Ur Mózesnek: Legyetek szentek, mert én, az Ur, szent vagyok ... és akár férfi, akár asszony, hogyha igéző vagy jövendőmondó lesz közöttetek, halállal lakóijának, kővel kövezzétek azokat agyon, vérök rajtok. (III. Móz. 20.) „Abban az időben mondá az Ur... Ne találtassák te közötted... se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló, se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titokfejtő, se halottidéző. Mert mind utálja az Ur, aki ezeket műveli.“ (V. Móz. 18:10.)

Akit azonban ez még nem győzhet meg, mondván, hogy csak nagy általánosságban tiltatik el a varázslás és a régi pogány vallásokkal és rítusokkal való kapcsolat és korunk spiritizmusára már mindez nem vonatkozik: lapozza fel Sámuel első könyvének 28-ik részét és egy minden ízében „modern“ spiritiszta szeánsznak, egy elhalt ember lelkének médium által való megidézésé- nek történetét és annak bibliai megítélését találhatja meg: „És történt abban az időben.... hogy Saul a varázslókat és jővendőmondókat kiirtó a földről... Amint azonban Saul meglátta a filiszteusok táborát, meg- félemlék és az ő szíve nagyon megrémült. És megkérdezé Saul az Urat, de az nem felelt neki sem álomlátás, sem az Úrim, sem a próféták által. Akkor monda: Saul az ő szolgájának: keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá és megkérdezzem őt. Szolgái pedig mondák neki: íme Eudorban van egy halottidéző asszony, Másnak tettető azért Saul magát és más ruhákat vevőn magára, elmén® ő és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz és monda: Mondj jövendőt nekem halottidézés által és idézd fel nekem azt, akit mondok néked... Monda azért az asszony: kit idézzek fel neked? És ő monda: Sámue't idézd fel nekem. Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asz- szony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul!.. Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél enge- met? És felelt neki Saul: Igen nagy szorultságban vagyok: a filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tőlem és nesm felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem mit kelljen cselekednem? És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Ür eltávozott tőled és ellenségeddé

lőni?

__ Mivel neon hallgattál az

Ür szavára... az Űr Izraelt is veled együtt a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal velem le- szesz ... Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen .a földre esők, mert nagyon megrémült Sámuel sza- vaitóly. És joggal, mert a jóslat szóról-szóra beteljesedék: „És meg- üf közének a filiszteusok... és utól- érték Sault és az ő fiait, és megölték ..

De, akinek még ez sem elég, találhat még bőven a Bibliában tiltást és figyelmeztetést „És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halott- idézőktől és a jövendőmondóktól, aíkik sípognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? Az élőkért a holtaktól kell-ó tudakozni?“ (Ésaiás 8. r. 19.)

Hogy pedig mindez nemcsak az Ótestamentumnak szigorú felfogása, hanem az egész kijelentés szelleme és értelme szerint való, annak igazolására megszólaltatom Pál apostolt: „BJáj ványiimádás, varázsoi'ás . .. és ezekhez, hasonlók, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.“ (Gál. 5. 20.). János jelenéséről

való könyvében pedig meg van írva,

hogy: „a bűbájosoknak és bálványimádóknak és minden hazugoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.“ (21. 8.) És „a Szent Jeruzsálemből, amely Istentől szállott a mennyből... kinn maradnak az ebek és bűbájosok.., és a bálványimádók és mind, aki szereti és szólja a hazugságot.“ (22. 15.)

Hogy pedig a mediumitás semmiképpen sem Isten szolgáinak kedvére való azt az Apostolok Cselekedeteiben (16.) feljegyzett kis történet igazolja, „Lön pedig, mikor mentünk (Pál apostol, Lukács evangélista és Timotheus az ifjú tanítvány) a; könyörgésre, egy szolgáló lányka jőve élőnkbe, kiben, jövendőmondásnak lelke (szelleme) vala (tehát egy igazi médium!), ki az ő urainak nagy hasznot hajtott jövendőimondásávaJ. Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a ma- gasságos Istennek szolgái, kik nektek az idvességnek útját hirdetik-Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván és hátatfordulván mondá a léleknek (szellemnek): Parancsolom a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.“

Ez a néhány idézet meg kell, hogy győzzön (minden becsületes és jóhiszemű embert arról, hogy a Biblia nagyon sok lapja félre nem csavarható és ki nem magyarázható ítéletet mond a spiritizmusral Hiába vetik fel, hogy van egy spiritiszta irány, az ú, n. evangéliuirii spiritizmus, amely nem kersztyénellenes! Mert ez netm a Kinyilatkoztatásra, hanem valamiféle torzított evangéliumra“ hivatkozik, hiszen mindazt, ami reá nézve ítélet, egyszerűen kihagyja és elveti. Keresztyén embernek pedig az evangéliummal szemben nem lehet más álláspontja mint PÁL apostolnak: hogyha meny- nyei angyal hirdetne is más evangéliumot, mint a Jézus Krisztust, átkozott legyen!

Tehát a spiritizmus evangéliumi szempontból átkozott és aki vele foglalkozik, ítéletet von magára!! '

Nézzük a másik kérdést és vegyük szemügyre, hogy a mi lelki életünk, a saját fejlődésünk szempontjából milyen álláspontot kell elfoglalnunk a spiritizmussal szembem

A spiritizmust meg kell bélyegeznünk, mert él akarja venni tőlünk és magától is elveti a hitnek, a reménységnek csodálatos lelkületét. A hit és reménység helyébe a kézzelfogható tudást akarja állítani.

A spiritiszta, a keresztyén élet kincseit dobja el, a diadalmas hitet váltja apró-pénzre! Hisztériás emberek zavaros lelkének képzelgéseire, ámító szellemek játékaira cseréli ki a túlvilág elhitt, remélt és várva-várt üdvösségét.

Ez tehát a lényege a keresztyén ember értékelésének és állásfoglalásának. Jól tudjuk mindnyájan, hogy értelmünkkel uralkodhatunk a világon, hogy tudásunk és érzékszerveink arra valók, hogy birtokunkba vegyük és uralmunk alá hajtsuk a természetet, de tudjuk azt is, hogy mindez csak alapul szolgál az egész emberi életnek.

A spiriszta összekeveri a hitet a tudással, belekeveri a természetbe a túlvilágot, a mennyek országába pedig be'ecsempészi a földi dolgokat. A szellemek és halottak lelkei beleszólnak olyasmibe, ahol mindentől függetlenül felelősöknek kell lennünk. erőnk, tudásunk, hatalmunk öntudatos birtokolójának. Viszont a túlvilág igazságait, a Kijelentés Ígéretét bemocskolja, megfertőzi.

Kinek az ötlete ez? Kinek telik kedve abban, ha felkavarja és meg- rontja az embert? Kinek öröme a káröröm, az eltékozo’t emberi méltóságot, az eliramlolt boldogságot sirató ember fölött, milyen lélekből szakad fel a gúnykacaj? A sátáné! És ha van új kijelentés a spiritizmus- ban, akkor a sátán jelenti ki benne magát!

Aki tisztába akar jönni a sátán szándékaival, olvassa el Jób könyvét. Világosan kitűnik ott arra irányuló törekvése, hogy az ember boldogtalanságba, szerencsétlenségbe zuhanjon, annyira, hogy úgy szóljon, mint Jób és mondja: „Vesszen el! aíz a nap, amelyen születtem és az az éjszaka, amelyen azt mondlák: fiú fogantatott.“ A kétségbeesést azután káromlássá akarja) tenni. Mert miután kifosztotta mindenéből és „megverő Jóbot undok fekéllye', talpától fogva a feje tetejéig“ feleségével, az

egyetlen emberrel, akitől még vigaszt és bátorítást kaphatott volna, ezt mondatta: „Erősen állasz-e még a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent és halj meg!“

Komor és fekete kép ez, amit felvázoltam és hiába vetik ellene, hogy a spiritizmus eddig szelíd és ártatlan dolognak látszik. A pogány vallásokban is a sátán nyilatkoztatta ki magát és a történelemből tudjuk, hogy az ilyen kultusz is ártatlan virágáldozatokkal, lakomával, tánccal kezdődött és csak fokozatosan durvult kicsapongásokká és kegyetlen ember- és gyermekgyilkosságokká. ^

Egyre megy, hogy valami pogány szokásról, kultuszról, babonáról vagy spiritiszta szeánszról van szó! Komolyan figyelmeztet mindenkit Pál apostol, hogy akik ilyesmiben részt- vesznek „nincsenek-e közösségben a (sátáni) oltárral? Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy bogy a bálvány áldozat valami? Sőt, hogy amit a pogányok áldoztak, ördögöknek áldozták, nem Istennek: nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek’ közösségben. Nem ihatjátok az Űr poharát és az ördögök poharát, nem lehettek az Űr asztalának és az ördögök asztalának részesei.“ (I. Kor. 10.)

Tehát el kell, hogy ítéljük a spiritizmust és szívből sajnáljuk azokat a tesvéreinket, akik ennek a szörnyű lejtőnek útjára léptek. De meg kell még azt is mondani, hogy mindezeken túl még egy szörnyű veszedelem van a spiritizmusban. Nemcsak az emberi egészség károsítását, nemcsak az ember erkölcsi értékelésének megrontását és a hitnek és a reménységnek az elsorvasztását rójuk fel bűnéül, hanem egy olyan kaput látunk benne, amelyet a sátánnak nyitnak meg! Aki tönkre akarja tenni az emberiséget, de nem nyílt kiállással, nem emberi észszcl áttekinthető módszerekkel, hanem sátáni praktikákká!, a lélek alattomos megmérge- zésével és megmételyezésével.

Akit azonban az itt elmondottak sem győztek meg arról, hogy az egész spiritizmus a Sátán találmánya, annak el sem kell mennie spiritiszta szeánszra, hanem elég elolvasnia néhány spiritiszta szeánsz jegyzőkönyvét. Hamarosan észre kell .vennie, hogy még az ű. n. legeredményesebb spiritiszta tevékenység is csak mézesmadzag és valójában semmivel sem ajándékozta meg a világot. Nines olyan felfedezésünk, amit nekik köszönhetnénk és ne emberi fáradozás gyümölcse volna. Nincs tudományos igazság, nincs semmiféle újabb szempont, ami bővítette vagy gazdagította volna lelki életünket. Csak hamis és hazug Ígéretek vannak, hogy az embereket oda vonzzák, hogy minél többen kitárják leiküket a sátán előtt!

Azzal a belátással kell befejeznem tanulmányomat, hogy a spiritizmus bírálata túl vezet önmagán. Sokkal nagyobb dolgokról van itt szó, mini valamilyen divatos áramlatnak az Evangélium mérlegén történő megméréséről és könnyűnek találtatásá- ról! Mert a spiritizmus az Isten és az ember pőrének egyik részlete, amelyik a teremtéskor kezdődött, a világ végéig folyik és a végítéletkor fejeződik be.

Az emberiség történelme a Krisztus és az anlikrisztus mérkőzése és harca az emberért. Az igehirdetés hí- vogatásával szemben áll minden idők és korok sátáni szuggesztiója. Ennek két vezérmotívuma van.

Az egyik: legyen az élet kínos és gyötrelmes, hogy az ember kétségbe essék és káromolja teremtő Istenét. Mindenki, aki „elhordozhatatlan teherrel terheli az embereket“, aki megduzzasztja a köny- és vértengert, aki a hazugságot, a sötétséget és a gyűlöletet terjeszti — növeli: a sálán vak és botor eszköze.

A másik: az önmegváltás elhiteté- se, a Golgota keresztjéhez vezető útnak eltorlaszolása. Ugyanolyan sátáni öllet ez, mintha valaki a szomjazó- val halálos mérget itat, a gyógyító orvost kereső beteget vesztőhelyre kíséri.