Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-08-14 / 32. szám
ivqngélikus Eiet 3 Miből él az egyház? Az egyház imádságból él. Az á kiváltsága, hogy bármit kérhet az Atyától és ő megadja. Az a biztosítéka, hogy olyan Atyánk van, aki nem ad követ kenyér helyett és nem ad irgalmatlanságot irgalmasság helyett. Az ő bünbocsánatából él az egyház, s az ö segítségéből. De kiilönösképen az ö világosságából él az egyház. Pál apostol éppen azt kívánja, hogy állhatatosan imádkozzunk ne is akármiért, hanem éppen azért, hogy Isten „nyissa meg előttünk az Ige ajtaját1“, hogy „szólhassuk a Krisztus titkát“, hogy az nyilvánvalóvá lehessen úgy, ahogy azt hirdetni kell. Az egyház az ige világosságából cl. Az a kiváltsága, hogy tudja, amit Isten az embernek tudtára adott s így tanáccsal szolgálhat az embernek. Ez a mi vagyonunk, ami soha cl nem fogy s amiből, mint örök tőkéből élni tudunk. Nem éiősködni. Nem ragadomány ez, amit tartalékolhatunk jobb időkre, vagy forgathatunk, mint egy váltót, hogy azt váltsuk be belőle, amire éppen kelendőség van. Az egyház vagyona az Isten igéje, ami tanácsul szolgái az embereknek, s azt állandóan egész latbavctéssel kell szétosztogatnunk az emberek között. Mint az öt taieníumos ember, aki nem ásta cl, hanem forgalomba hozta egész talentumát. Hogyan tud megélni ebből az igéből az egyházi Egyszerű. Isten kelendő vagyont bízott a kezünkre. Olyan kincseket, amikre mindig van igény. Az emberek keresik. Az embereknek szükségük van rá. Az ■emberek áldoznak érle. Az embereknek megéri áldozni érte. Az emberek tehát keresik az egyházat, ahol ezt megvehetik. Az egyháznak nem kell mást csinálnia, mint kínálni ezt a kincset. Mondogatni Isten igéjét. Hirdetni emberek előtt. Bizonyságot tenni róla, hogy nálunk van. És az embereknek felcsillan rá a szeme! Hozzá kell azonban tennünk azt, amit Pál apostol is igen jól tudott. Az ige mégsem olyan valami, ami egyszerűen a zsebünkben van, s úgy rendelkezünk vele, ahogy akarunk. Nem olyan vagyon, amit csak le kell akasztanunk a szegről. Az Isten igéje a kezünkben van, mégis egészen csak Isten hatalmában van. Mindennapos kegyelem az, hogy általunk hozza forgalomba. Mindennapos imádság eredménye, hogy „nyilvánvalóvá tudjuk tenni“. Minden hívőnek tudnia kell, hogy az egyház r.em hiába kéri: imádkozzatok az igehirdetésért! Azért kéri ezt, mert tudja, hogy egyébként nem „nyitja ki előttünk Isten az ige ajtaját“. Lehetséges, hogy egy egyház nagyon sokat beszél, mégsem tudja „szólni Isten titkát1“. Vegyétek komolyan azt, hogy napjainkban is meg kell kviz- denünk éjt nappallá tevő könyörgésben azért, hogy megértsük az igét és Istentől jött tanácsot tudjunk adni az embereknek belőle. Azt hiszitek, hogy olyan könnyű dolog az ige alapján szólni a világ kellős • közepén? Imádkozzatok azért, hogy helyesen értsük az igét és igazán beszélhessünk. Az egyház minden szava lelkiismereti döntés eredménye. Érzel te valami lelkiismereti mozgást is akkor, amikor az egyház beszél? A te imádságod is igen hiűnyozhatik! A mai ige szerint az egyház még ezek mellett bölcseségből i.s él. Meglepő Pál apostol nyíltsága, ahogy erről beszél. „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron és megvévén.“ Ehhez az igéhez kapcsolódik a mostani vasárnapon Jézusnak az az igéje is, hogy „legyetek okosak, mint a kígyók“. Pál itt leplezetlen nyíltsággal beszél arról, hogy az alkalomért, az igehirdetés lehetőségéért legyünk bölcsek. Az egyházat a Szentlélek vezeli. nem a pillanatnyi ötlet. Az egyház nem ismeri a félelmet, de Jézus volt a föd legtürelmesebb embere. Az egyház nem méri dekával a szavait, hogy ezt még mondhatja-e a kívül állók előtt, de mindig megtalálja a szavakat, amik az emberek áldására vannak, nem liáborítására. Amik az ember segítségére vannak, nem bot- ránkozására. Amik az emberek tanácsára vannak, nem megzavarására. Mert az egyházat az imádság és a Szentlélek vezeti. A szeretet vezeti és Isten terve vezeti, hogy egyház által alkalmas és alkalmatlan időbeni egyaránt elmondhassa az embereknek azt, amit akar. De jól figyeljünk. Az egyház nem taktikázik, amikor bölcs az alkalomért. Nem hazudunk a világnak, hogy aztán valami dugárut csempésszünk bele. A bölcseségünk nini staniol-papir a szavunk elfogadhatósága kedvéért. A bölcsességünk nem álnokság, hogy a világ elfogadjon bennünket, hogy aztán mégis azt lehessük és mondhassuk, amit akarunk. Az egyház nem ostyagyárnak tartja a teológiát, hogy abban kidolgozzák a szellemi dugáru csomagolását, amivel ezt lenyelheti az egész világ. A mi bölcseségünk nem ámítani akarja a világot. Amiben a világ kedvére beszélünk, azt hisszük is, azt igaznak tartjuk, s őszintén mondjuk. Nem egyéb érdekeink kedvéért. A mi bölcseségünk a szeretet bölcsesége. Abból a szeretetből fakad, hogy szeretjük az embert, aki bölcsőtől koporsóig él itt a földön, s akinek el kell számolniai Isten előtt az életéről, akinek ítéletre kell mennie, s akit Isten üdvözíteni akar. Ez a szeretet azt mondatja velünk, hogy az embernek szüksége van ránk, s az embereknek rendelkezésére állunk minden időben. Azért imádkozunk, hogy valóban szereiéiből tudjunk élni, szolgálni és beszélni. Mert hisz- sziik, bogy a szeretet nem csalatkozik. A szeretet emberszelidítö, embert nyerő hatalom. A mi bölcseségünk érdek né'küli, mert szeretetünk is érdek nélküli. Akit megnyerünk, az a maga életét találja meg. .4 saját maga üdvösségét. . . D. Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván afcnan hálaadássá'. Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok. Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell Bölcsen viseljétek magatokat a kívülállók irányában; a jó alkalmatosságot áron js megváltván. \hsszkavity Megállsz a tihanyi hegyen s elkiáltod:-— Ki van olt? — Ki van ott? — jön a válasz. —. Gyere ide! — Gyere ide! A visszhang úgy felel, ahogy kiáltasz. * — Olyan vagyok, mint a visszhang mondta egy asszony. Mindig úgy válaszolok, ahogy megszólítanak. Ha a férjem dühösködik, dühösködöm én is. Ha a szomszédasszony csípős nyelvvel szurkai, nekem is készen van a tüském. * Jézus nem akarja, hogy ilyen visszhangok legyünk. Ha valaki, ő sok haragot, bántalmat, szidalmat, félreértést szenvedett el. S még hozzá ok nélkül. Visszavágott ő ugyanezekkel a fegyverekkel? Bizony nem. * Tanuld meg Jézus visszhangját.-— Haragszom rád! — kiáltanak feléd. — Szeretlek — válaszolj. — Megátkozlak! — kiáltanak. — Áldalak -— feleld. Egykor Jézus felé így kiáltottak: — Feszítsd meg! — B.ocsásd meg nékik — volt Krisztus válasza. Egyenesen a paradicsomba Csendes és igénytelen tanítónő volt. Nem törekedett soha arra, hogy nagy dolgokat vigyen véghez, még arra sem vágyott, hogy csodás tapasztalatokban legyen része. Mikor méy tanuló volt sem ébresztett különös érdeklődést tanulótársai mellett, de azt sem lehetett róla elmondani, hogy a többiek mellett a segítésre készségesebb lett volna. Nem volt szépségkirálynő, de különösen művelt sem volt. Egyszerűen hétköznapi ember számba ment. 1939 március eleje óta egy bécsi iskolában működött és ugyanazon év júliusában már azzal bízták meg, hogy kb. 440 zsidó gyermeknek Lengyelországba szállítása alkalmával felügyeljen és gondozza őket. Minden ellenkezés nélkül teljesítette a megbízatást. Maga köré- gyűjtötte a. nagy csapat gyermeket és elutazott velük együtt a táborba. A gyermekeket boruké pütetekbe helyezték el, csak hiányos táplálékot és igen kevés tanítást nyújtóitok neki. A tanítónő mindenben parancs' szerint járt el és éppen olyan ielkjismeretesen végezte feladatát, mint azelőtt, anélkül, hogy valakinek is az érdeklődését felkeltette volna. Mikor azután az egyik napon új rendelkezést kapott, mely szerint ott kellett volna hagyni a gyermekeket, hogy egy újabb csapatot hozzon a táborba, bizalmatlan megmondták neki, hogy azokat a gyermekeket, akiket eddig gondozott, gázkam- ráktxt viszik. A tanítónő, életében először, megtagadta a rábízott feladat elvégzését. Nem hagyta el a gyermekeket, hanem kijelentette, hogy ő a gyermekekkel kíván maradni az utolsó pillanatig. Senki sem mert ellenkezni vele. A tanítónő csodálatos erőt kapott, boldogan és csendesen ismét maga köré gyűjtötte a gyerekeket. Aztán elkezdett beszélni arról a nagy és csodálatos országról, mciy nagyon messze van tőlük. Elmondta, hogy az az ország csupa napsugár, ahol a világosság angyalai laknák, ahol csodálatos muzsika szól és csak jó emberek élnek ott. És hogy a gyermekek szülei már ott vannak és már várja őket is a gyerr m e k e k barátja, az Ü r Jézus Krisztus. Nemsokára megláthatják az ö ragyogó és csodálatos világosságát, de először egy sötét szobán kell keresztülmenniök igen gyorsan. Mikor elérkezett a pillanat, a tanítónő Hozsanna-énekbe kezdett és a gyermekek vele együtt énekeltek boldogan, örömmé! a szívükben. A kis sovány kezek összekulksolódtak, ragyogó szemekkel és csengő hangon énekeitek az énekeket és követték a tanítónőjüket. Boldogan mentek egyenesen a paradicsomba. De ő akkor is, mint mindig, csak csendes és igénytelen tanítónő volt. Isten áldjon meg téged, Anne-Marie! (Sana-liői) „II keleti orotestánsok nem hajlandók a Vatikán! támogatni“ A svájci nagytőke egyik világszerte olvasott lapja, a Gazette de Lausanne július 25 - i számában vezércikkben foglalkozik a Vatikán kiközösítő dekrétumával és azzal az erőfeszítéssel, hogy ebben a kérdésben a protestáns egyházakat is a Vatikán mellé állítsák. Megállapítja azonban, hogy éppen a keleti országok protestáns egyházaiban semmi hajlandóság nem mutatkozik erre a szerepre. „Ezekben az országokban ugyanis — írja —- a protestánsoknak nincs okuk panaszra. Csehszlovákiában, valamint Magyarországon a protestáns gyülekezetek megtartották szabadságjogaikat. És vájjon nem jellemző dolog-e, hogy miközben a kommunista kormányok és a katolikus egyház közötti harc erősödik, a magyarországi református egyház helyzete felől a legderülátóbb jelentések érkeznek.“ SAJÓKAZA Sajókaza: paraszt- és munkásgyülekezet. Az északborsodi dombos vidéken a gondosan műveli, de csak közepesen termő mezők felelt ott fül a csilléket vivő drótkötélpálya, vagy a magasfeszültségű távvezeték s a domboldalakban bányalejáratok nyitnak, az országutakon és a vasúion pedig folyik a szénszállítás. Ennek a minden időben dolgos palóc népnek az evangélikus egyházközsége 1681-ben keletkezett. Üjraalakult 1784-ben s innentől vannak anyá- könyvei is. Az óriási területet magába foglaló egyházközségből 1899-ben szakadt ki a szintén nagykiterjedésü ózdi egyházközség. Ma az anyagyülekezelben 350 a lé- lekszám, de az egész egyházközség területéin 1700 evangélikus él. Három templomban folynak az istentiszteletek, a sok iskolai helységen kívül. Lelkész, missziói segédlelkész és 2 levita végzi a szolgálatot. Az anyaegyházon kívül 6 leány- és fiókegyházközség van, ezeken kívül 13 szórványban vannak rendszeresen istentiszteletek s alkalomadtán az egyházközséghez tartozó még 60 faluban és bányatelepen fordulnak meg a- szolgálattevők. A missziói segédlelkész egy vasárnap 5 különböző kis gyülekezetben is szolgál olykor. Voll vasárnap, amikor 9 istentisztelet volt az egyházközség területén. Természetesen nagy szükség volna a működő egy motorkerékpár mellett egy másikra is, de végeredményben legtöbbet az érne, lia az egyes kis gyülekezetekben lenne .szolgálatképes őrálló, vagy laikus munkás. A sajókazai egyházközség példája is kiált a laikus munkások szolgálata után! Szórványaink egyre jobban fognak morzsolódni, ha helyben lakó önkéntes gyülekezeti munkást nem tudunk Isten akaratából odaállítani e kis gyülekezetek elé. Vannak szórványhelyek, ahol a lélek- szám régóta állandóan csökken a re- verzálisok miatt s különben is nagy a hitbeli közönyösség. A havonta’ egyszer, istentiszteleti időtartamra felkeresett falu vagy bányatelep lakói közölt nem lehet komoly lelkipásztori munkát végezni, tovább kell menni, mert már gyülekezik a nép a következő helyen az istentiszteletre s a közlekedési nehézségekre is kell számítani. A kizárólag papi munkára épített szórványgondozást fel kell váltania a gyülekezeti leiki önellátás állapotának, laikus1 munkások szolgálata állal, amit a tcrniészeiesen nem csökkenő lelkész! munka keretez. Ha e külső helyzetrajz után az egyházközség lelki arcképét akarjuk megadni, akkor meg kell rajzolnunk a kegyességi élet különböző sajátságait, hogy a gyülekezet belső életét az Isten igéje iránti engedelmesség mérlegén láthassuk. A gyülekezet tagjainak kb. 50%-a éi paraszti életformában. Ennek nagyrésze ú. n. rendi paraszti réteg, amely mint a régi rendi társadalmi összefüggés ittmaradt kövülete, botolóban van. Ezzel együtt halványodik a régi paraszti vallásos tradíciók, szokások kegyességi jellege. A rendi paraszti életformában még íratlan szabály a formai vallásosság „illik-keresztyén- sége“. Kegyességi életét is a hagyományok, népszokások szabályozzák. Ennek a népvallási kegyességnek természetes tartozéka a templom és az ünnep, mint a kollektív vallásosság megnyilvánulási területe. De nincs személyes hite és keresztyén élete. Ki miben született, abban hal meg, ez az elvük és azért evangélikusok, mert abba születtek. Ez a vallásosság különösen temetésekkor, esküvői szokásokban, a jeles napok vallásos tradícióiban keveredik erősen a népszokásokkal. Az iparvidékhez közel álló falvakban a család fiatalabb tagjai bányászok s csak az öregek gazdálkodnak. Ezeken helyeken haladóbb a paraszti réteg is. Már az öltözet módja, a szokásokon való felülemelkedés, a világnézeti különbség, a modern vonások mutatják, hogy itt a foglalkozás lehet ugyan földmíves ,de az életforma már nem a rendi paraszté. Ebből a rétegből többen közönyösekké lesznek ugyan, de viszont masak a tradíciót jelentő formai vallásosság vonzóköré- . bői kiszabadulva, személyes Iliire jut- I nak. A gyülekezet hívő magja éppen a parasztifjúságnak ebből a rétegéből kerül ki, amely már felszabadult az öregek tradíció és szokás által meghatározott népvallási kegyességétől. Az ifjúság igeszomjúságára jellemző. Az idősebb nemzedékkel viszont sokszor alig lehet valamit kezdeni. A gyülekezet tagjainak kb. 40%-a bányász, vagy üveggyári ipari dolgozó, illelve annak családtagja. A munkások élete az emberi erő és a technika tervszerű munkájának a világában zajlik le s nem állnak olyan kézzelfoghatóan az első hitágazat világában, mint a paraszt. A vallásos népszokások sodra sem viszi őket. Ellenkezőleg. Itt a tradíció éppen a közönyösség. Mivel emberközéppontú az érdeklődésük, erős érzékük van a szociális igazság iránt s ennek a mérlegén értékelik egyházunkat is, papjukat is. Noha a hitbeli közöny jóval nagyobb, mint a parasztoknál, mégis van sok templomos lélek és több buzgó presbiter közöttük. Az ifjúsági bibliaórán és egyéb igehirdetést alkalmon a bányász- és munkás- ifjuk is részlvesznek. A gyülekezet tagjainak kb. 9%-a kispolgár, iparos, kereskedő, kistisztviselő. Nem olyan törzsökös palóc réteg, minit a másik kettő. Mivel mozgékonyabbak, több konferencián résztvettek s egyrészük olyan gyülekezetből került erre a régebben hib beli fásultság hírében álló vidékre, ahol elevenebb gyülekezeti élet volt s ezért aránylag több közöttük - a liitrejutott ember. A bennszülött réteg viszont a kispolgári értelemben vett „jó“ emberségnek a cselekedeti erkölcsén mérlegeli a keresztyén életet. A gyülekezet tagjainak kb. 1%-a értelmiségi. Ez a Iegmegosztotthbb réteg. Van közöttük esztéta, idealista, materialista világnézetet valláspótlónak tekintő is, de van szorgalmas templomlálogató is. Természetesen nem lehet a keresztyén hit szívben rejlő titkaiba belelátni i&mberszemmel s csak és kizárólag Isten tudja; hogy ki hogyan áll előtte, nem is ilyen határsértés céljából, hanem a gyülekezet jellemzéséül lehel megkülönböztetni néhány kegyességi réteget a hitélet látható minősége szempontjából. Az ébredéshez közel áll kb. 5%. egyházias, templomos réteg kb. 15%, népvallási szo- káskeresztyén, ritka templomlátogató kb. 60%, közönyös, akinek alig jelent valamit az egyház s főleg csak halálesetek kényszerű alkalmakkor lesz igehallgató, kb. 20%. Az utóbbi réteghez főleg egyes bányászlelepek lakói tartoznak. Az egyház terheinek viseléséhez’ azok közül, akik adó fizetésére voltak kötelezve, kb. Ő0% járul hozzá. Ez az arány ott jobb, ahol gyakoribb a lelkészi szolgálat és olt rosszabb, ahol erős a szórvány-jelleg. A gyülekezet legnagyobb gondja: az egymás liitrejutásáért való felelősség. Legnagyobb öröme: Isten kegyelmes cselekvésének boldog megtapasztalása. A pásztori szeretet csak azért könyöröghet az Egyház Urához, hogy hozza el a kemény munkában verejtékező paraszt- és munkástestvéreink számára a gyülekezeti új élet és az egyéni lelki ébredés áldott légkörét! Dr. Ottlyk Ernő Az élet iskolája Nézd, lelkem, te cg Ür gyermeke vagy, akit fényes otthonától messze küldtek, kemény nevelő iskolába, amelynek a neve: Elet a [öklön. Különféle osztályok vannak ebben az iskolában: szenvedés, szegénység, megnemértés, barátok hűtlensége s hasonlók. Különféle leckéket keit itt megtanulni: hinni abban, amit nem látsz — megbocsátani, bár nem kértek tőled bocsánatot —, örülni, bár a szíved sajog — rejtve hordani a szenvedésedet —, készen lenni szüntelenül mások terhének hordozására s hasonlók. A vizsgatételek is különfélék: megállni megpróbáltatások és kísértések között — örülni a szenvedésnek — Isten akaratát a magadé elé helyezni — s hasonlók. Már az is győzelem, ha ebben az iskolában az ábécét sikeresen elsajátítottad. Leija
