Evangélikus Élet, 1948 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1948-11-20 / 1. szám

AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVETSÉG LAPJA Kis egyház vagyunk Irta: Gaudy László * Amszterdam üzenete Az Egylá zak Világtanácsa zárógyűléséneL deklarációja Egy féLszázad előtti vérsze­gény színmüvecske jeleníti meg Luther harci énekének meg­születését és népszerűsödúsét. \ színmű első jeleneteiben a barci dal tilinkón szólal meg. •gén halkan és igen szívhez szólóan. A színpadon és a da­rabban sok minden történik 'ddig, amíg az induló hatalmas rgonák plénójával zúg a hall- tók és az egész világ felé. Hazánkban mindig kis egy- ,áz voltunk. De a legparányibb Magyar gyülekezet is úgy rekli ezt a dalt, mintha a leg- atalmasabb és legdiadalma- abb egyház volnánk. Világviszonylatban sem va­gyunk a legnagyobb egyház. Rossz nevelés, hamis látások, elhitető próféciák alapján ki- )lakúit egyházunkban az a ha­ms képzelgés, hogy nagy és ha- . almas egyház vagyunk Hazai viszony latban ma kü- önösen kis egyház vagyunk, mkan azt érzik és úgy vélik, .ogy nagy luxus ennek a kis igyháznak négy püspökséget fenntartani. Pazarlásnak ítélik sokan azt m centrahzáló kikristályoso- lást, amely egyházkerületi köz- nontokban értékeket gyűjt ösz- sze, nagy készültségű teológu­sokat sorakoztat fel jobbára és általában kihasználatlanul, tossz ökonomikus érzékre vall az, hogy nagyobb lélekszámú gyházmegyék tömbgyülekeze- eiben összegyűjtik a környék legképzettebb lelkészeit. Szór­ványhelyeken pedig megfáradt :s kiábrándult lelkészek vívnak egyházi és exisztenciális sziszi­fuszi küzdelmeket. Túlbecsülték rangjukat és hatalmukat régi püspökeink. Egyházkerületi megnyilatkozá­saikban úgy beszéltek, mintha birodalmi püspökök lettek vol­na. Államsegélyekre és kon- rruákra épített egyházunk leg­sürgősebb problémája mindig az volt, hogy tisztázza helyze­tét az állammal szemben. Egyházunkban füleket sér­tően megszokottá kezdett válni az egyházfőhatósági szólam. Egyházunkban püspökkari :vüléseket tartanak. Ez a ma­gyar evangélikus bibomoki kol- égium évekkel ezéfőtt lelké­szekkel szemben még fegyelmi téleteket mert hozni. S abban az egyházban be- i zéltek lelkészhiányról, amely- bek rengeteg proletárjellegű zórványlelkósze, vallástanító Mkésze és majdnem évtizedek óia szolgáló segédlelkésze várja a jobb jövendőt. Pontosan azt, amelyben egyszer a lelkészi fizetések egyenlősítésére hatá­rozza el magát vagy valaki, vagy maga az egyetemes egy­ház. Kis egyház vagyunk. Minket gyötört meg legjobban minden gazdasági válság. Minket súj­tott legjobban minden lelki vál­ság. Ezt a legkisebb egyházat gyötri legjobban a pártokra szakadozottság. Annyira el­gyöngültünk, hogy a többi egy­házak papjai mosolyogva teszik meg ezt az őszinte megjegyzé­süket: legkönnyebb az evangé­likus híveket betéríteni. Isten sokat vár mégis ettől a kis egyháztól is. Talán a leg­többet várja. A kis egyházban kell a leg­jobb igehirdetést nyú jtani. Az ige hatalma az egyetlen erő a kis egyházban. A legbuzgóbb és örökké fáradozó lelkipásztori szolgálat csak a kis egyházban valósítható meg. A személyvá­logatás nélküli evangéliumi egyenlőség ülteti egymás mellé a testvéreket. Csak a kis és sze­gény egyház tud leszállni a leg­szegényebb, legnyomorultabb és legelhagyatottabb emberek közé. Az élet vihara megrázta ezt a kis egyházat. S ahogy a vihar zúg felette, tépi ágait és gyü­mölcseit, érett és éretlen gyü­mölcsei hullanak el. Egy negyedszázad óta ennek a kis egyháznak mindig csak veszteségei vannak. Lelkekben és lelkiekben egyaránt. De a viharokban álékessé­geinktől megszabadultunk. Nagyságot és dicsőséget és ha­talmat álmodó világunkat elte­mettük. Le kell tudnunk írni mindennemű veszteségeiriket. És újra kezdjük a kis egy­ház életét megformálni. Portánkon teljes békességet kell teremteni mindenkivel és minden áron. A békesség és igaz megbékélés szolgálata fog megindulni. Minden terv és ötlet előbbre­viszi egyházunkat. Mindenki szolgálatára szüksége van ennek a kis egyháznak. Minden egy­háztag és minden lelkész szol­gálatára. Elítéljük és kárhoztat­juk azt a balga tervet, amely ezeket híreli immár ország­szerte: Egyházunk 600 lelké­szét mind nem tudja megtar­tani. Ezért ez volna ez egyedül helyes terv: 200 lelkész szá­mára biztos exisztenciát terem­teni. Kétszáz lelkészt a közel jö­I vőben nyugdíjazni s kétszáz I lelkészt szélnek bocsátani. Ilyen balga, ennyire otromba s gonoszul evangéiiumellenes terveket nemcsak kárhoztatunk, hanem tervezőit is átadjuk az ördög hatalmának. A kis egyháznak minden munkásemberre szüksége van. Legfőképen úgy és aképpen, hogy mindegyik lelket valóban munkás emberré kell tenni. S igen hamar és igen erélyes.esz­közökkel. Sokat várunk az összeülendő zsinattól. Nemcsak törvényeket fog alkotni. Inkább munkapro­gramot dolgoz ki. Nem papiro­son, hanem a lelkek számára írott törvények formájában, amelyeket meg kell cselekedni. Újraindul ebben a lelkiálla­potban régi lapunk: az Evan­gélikus Élet. Progi . mja csak ennyi: szolgálat és 0^£evség. Isten szolgálata az egyház­ban minden eszközzel és min­denáron. Békesség az emberek és testvérek között ugyancsak minden áron a lélek és a betű erejével. József Attila fordítása: Erős vái a mi Istenünk Erős vár a mi Istenünk, Kemény vasunk és vértünk, ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk. Kél az ősi rossz, Bajvető gonosz, Csel vad fegyvere, Erőszak ővele, A földön ő az első. Önnön erőnk csak délibáb És bizony esnénk esten. De bareba küldte Egy Fiát Értünk maga az Isten. Kérded-é ki az? Jézus, az igaz. Sok had, Egy a fő, Nincs Isten más csak ő. Krisztus a Győzedelmes. S ha földön ördög nyüzsögne És elnyelni akarna, Meg nem riadnánk — ellene Győz hitünk diadalma. A világi Ur Tombolhat vadul, Semmit sem tehet, ő megítéltetett, Megrendül egy szavunkra. Ét, ált az ige igazul, Akárki vesse, hányja, Táborainkra száll az Ur Szent Lelke, adománya. Jó hír, nő, család, Jószág, test, világ Veszhet, vihetik Veszendő kincseik, — Mienk marad az ország. Az egyházak Amszterdamban ösz- szegyűlt világzsinata köszönti mind­azokat, akik Jézus Krisztuséi és mindazokat, akik készek a hallásra. Áldjuk Istent, Atyánkat és Jézus Krisztust, Üdvözítőnket, hogy minket Isién szétszórtságában élő gyermekeit egybegyüjt és most ide, Amszter­damba egybehívott. Bennünket elválaszt a tan külön­bözősége, az egyházi rend más volta, a hagyomány, de elválaszt bű­nös gőgösségünk is: nemzeti, osztály és faji gőg. De Krisztus maga tulaj­donává tett minket és őbenne nincs ellentét közöttünk. Ahol öt keressük, egymásra találunk. Komoly törekvésünk, hogy egyek legyünk. Hívjuk a keresztyén egyhá­zakat mind, hogy igényeljék ezt a kö­zösséget és egymás között valósítsák is meg. Isten iránti hálával megvi- gasztaltan nézünk így a jövendőbe. Ha a Krisztusra nézünk, úgy lát­juk a világot, amilyen az valójában, t. i. mint az ő világát, amelyikbe el­jött, amelyért halálba ment. Hz a v'ilá„ tele van nagy. séggel és ugyanakkor sok reményte­len kétséggel. Egyes nemzetek örül­nek újonnyert szabadságuknak, má­sok nem szabadultak meg keserűsé­gükből, mert nem nyerték meg a szabadságot. Ismét mások megbénul­tak egység híján. Mindenütt félelem van. Milliók éheznek, milliók vannak gondviselés és otthon nélkül, remény­telenül és az egész emberiség feje felett a totális háború veszélye lebeg. Mindnyájunknak részünk van a világ nyomorúságában, ezért ítélt meg az Isten és az ő ítéletét el kell hordoz­nunk. Hányszor próbáltuk meg, hogy Is­tennek és Mammonnak együtt szol­gáljunk. Hányszor kötöttük össze Jé­zus ügyét egyéb ügyekkel. Meghami­sítottuk az evangéliumot, mert össze­kevertük gazdasági, népi és faji érde­keinkkel. Jobban féltük, mint gyű­löltük a háborút. Mostani egybesereglésünkön meg­értettük, mennyire hátráltatott min­ket szétszórságunk abban, hogy Jé­zus Krisztustól tanácsot és útmutatást kapjunk és mert magunk tévelyeg- tünk, a világ Isten igéje helyett a mi szánkból gyakorta emberi üzenetet vett. Isten azonban szólt a világhoz. A világ az ö kezében van és Istennek ló célja van a világgal. Jézus Krisztusban a testté lett Igé­ben, aki közöttünk élt és halt meg és közöttünk támadt fel a háláiból, Isten egyszer s mindenkorra megtörte a gonosz hatalmát és minden ember számára a béke és öröm kapuját a Szentlélek erejével megnyitotta. Az utolsó ítélet az emberiségen és min­den egyes emberen a könyörülő Jé­zusé és a világtörténelem végén az ő országának dicsősége* jön el. Akkor értjük csak meg igazán: hogy meny­nyire szerette Isten a világot. Ez Isten változhatatlan igéje a vi­lág számára. De hány millió testvé­rünk sose hallott erről. Mi, akik annyi országból ide egybesereglet- tiink, kérjük Istent, ébressze fel az egész egyházat, hogy az egész világ­gal megismertethesse az örvendetes üzenetet és minden embert felhívhas­son a Jézus Krisztusban való hitre, hogy az ő szeretetében élhessünk és eljövetelében reménykedhessünk. Hogy mi itt egybegyűltünk az Egye­temes Világtanácsot megalkotni, ered­ménytelen kísérlet maradna, ha a keresztyének oda nem szánják ma­gukat Jézus Krisztusnak, az egyház fejének tulajdonául, hogy ott, ahol vannak, tanítványai legyenek, úgy, mint az Ő szolgái embertársaik kö­zött bizonyságot tegyenek az Ó evan­géliumáról. Mindnyájunknak újból meg kell találnunk, Jézus Krisztus nevében bátran szólani népeinkhez és azokhoz, akik népünket kormányoz­zák. Meg kell tanulnunk, hogy erő­szaknak, kegyetlenségnek, faji gyűlö­letnek ellenálljunk. Hogy a kitaga­dottaknak, foglyoknak, menekültek­nek mellé álljunk és az egyházat a némák szájává tegyük. Űjból meg kell közösen tanulnunk, milyen feladatai vannak keresztyén férfiaknak és nőknek az iparban, a- mezőgazdaságban, a politikában, ott­hon és munkakörökben. Könyörgünk Istenhez, hogy mind- “ nyájunkat megtanítson igazi nemet és valódi igent mondani. Nemet minden ellen, ami ellenke­zik Jézus Krisztus szeretetével. Min­denféle rendszer, mindenféle pro­gram, mindenféle ember ellen, aki embertestvérével úgy bánik, mintha nem volna Isten teremtménye, hanem kihasználható áruként kezeli azokat. Nemet mondani azoknak, akik a rend nevében a rendetlenséget teszik rend­dé. Akik a háború vetését aratják és azoknak, akik arra hívnak fel, hogy a háborút elkerülhetetlennek fogad­juk el. Igent mondani mindennek, ami Jé­zus Krisztus szeretetével összhangban van. Mindlen embernek, aki az igaz­ságért küzd. Mindenkinek, aki a vi­lágban valódi békét teremt. Minden­kinek, aki az emberért harcol, szen­ved, reménykedik. Igent mondani mindenkinek, akik ha még öntudat­lanul is új égre és új földre vágyód­nak, amelyikben igazság lakozik. Nincs az ember hatalmában bűnt és halált eltörölni, hogy egy szent egyházat építsünk. Nincs hatalmunk a Sátán erejét megtörni, de Istennek van. Húsvét hajnalán megbizonyította nekünk, hogy ezt Ö fogja végbe­vinni. Egyet tudunk, ha a hit dol­gait engedelmességgel hajtjuk végre, jeleket mutathatunk a világnak, me­lyek az eljövendő győzelemre utal­nak. Ama napig el van rejtve ez a győzelem, ami életünkkel egyben Jé­zus Krisztussal az Istenben. És nincs olyan földi csalódás, mégolyán nyo­morúság, az ördögnek semminemű hatalma, amely tőle ■ elszakíthatna. Mint olyanok, akik bizalommal és örömmel mennek szabadulásuk napja elé, felkészülünk feladatainkra, amelyek ránk várnak és ezáltal lát­ható jeleket állítunk. Annak pedig, akj véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedlhetik, feljebb hogy nem, mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, annak legyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről- nemzetségre örökkön örökké. Terjeszd az Evangélikus Életet! Küldj adományt az Evangélikus Életnek!

Next

/
Thumbnails
Contents