Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-05-01 / 5. szám
1942 májas 1. Napközi otthonok. A háborús idők rendkívüli követelményeket támasztanak népünkkel szemben. Sok helyen hiányzik a férfi munkaerő s a hadbavonult férfiak helyett, nők kell helyt álljanak. Gyönge asszonyi vállakra szakad nemcsak a család eltartása, a háztáj gondja, hanem a földek megművelése is. Ilyenkor az egyik nagy gond, hogy mi legyen a kis gyermekekkel, amig az anyjuk munkában van ? Hol hagyja, kire bizza, hogy nyugodtan dolgozhasson ? Gyülekezeteink is tudnának hathatós segítséget nyújtani sok gonddal, bajjal látogatott családainknak, napközi otthonok létesítésével, ahová minden dolgozó édesanya nyugodtan elhozhatná gyermekét, mert jó helyen volna és szeretettel elgondoznák, amig ő a család részére keresi a kenyeret. A Sánmiclo§ul Maré i kicsiny gyülekezetünk átérezve ezt a szükséget és a szolgálat vágyától eltelve, már a múlt évben felállította, nőegyletének önfeláldozó buzgóságából, napközi otthonát, hova minden szegény édesanya, aki arra rászorult elhozhatta maga gyermekeit. Áldott és szent munka volt ez és mindenekelőtt megfizethetetlen nagy segítség. Ezt a szolgálatot ebben az évben is tovább végzi. Sőt társai és követői is akadtak ebben a szép munkában. Most a cernatu-i gyülekezet is megszervezte a maga napközi-otthonát, melynek fenntartásáért a gyülekezet és annak lelkes nőegylete tetemes áldozatot vett magára, mert azt mintaszerűen és minden igénynek megfelelően rendezték be, hogy a gyermekek ne csak szállást és ételt, hanem nevelést is kapjanak. Az egyházkerület elnöksége nagy elismeréssel és megértéssel üdvözölte ezt a kezdeményezést és felszólítást küldött az esperesek utján valamennyi egyházunknak, hogy azt a többi gyülekezeleinkben is megvalósítsák s ezzel is munkálják és elősegítsék népünk boldogulását. Hisz- szük, hogy a mutatott példának meglesz mindenütt a maga termékenyítő hatása. Lelkipásztoraink és híveink megértik jelentőségüket és saját érdekükben hozott áldozatok vállalásával mindenütt meg is fogják valósítani ezt a szép és hasznos eszmét. ------—— .. —— ___dns— le zettséget sem fogadta el. Ö tve pedig a számára készitelt ágy mellett a padlózatra terité úti köpenyét s nadrágját feje alá téve hosszan nyúlt rajta. Ellenvetéseimre azt f -leié : hogy hosszú ut áll előtte, szoktatni kell a rossz testet nélkülözéshez, mert a test hálátlan s minden kényeztetést megboszu'ó. Öt napot mulatott Bécsben, a bucsuvételkor mo olyogva szólitám meg. hogy Göttingába rai okból megy. mert hitem szerint már mi idén tudományt kimerített. „Nem meggzőződésem visz: az emberek előítéletét akarom kielégíteni ... de nem mulatok soká. mert nálam drágább az idő, mint másoknál /“ M ntegy pár év múlva jött vissza Göttingából, de szokása ellen kedvetlen hangulatban. Másn»p elbeszélő nekem, hogy Göttingában Kanyaró nevű fő díje 100 darab ar ny t vett el tőle, szentül megígérvén, hogy Bécsből pontosan megküldi, da féléve már, hogy semmit sem tud róla s ha E chorn göttingeni tanár 30 aranyat nem kölcsönöz neki, le sem uLzhatiic . . “ a pénz még hadján, de mindég őszinteséget színlelt, s utóbb úgy rászed: iskolás pajtástól s főleg földitől ily gyalázatosán lefözetni, annyira kedélyemre hatott, hogy vastag hypocóndriát kaptams az Eichorn lelkes felrázására lehettem képes kiocsudni.“ Kérdém azután, hogy a göttingsi tudományos aknában mi nemes érceket zsákmányolt ki? „Reménységem fölött — mondd a zsidó exegesist.Jőleg az arab és török nyelvet, mik tervemnek főtényezői.u Es akkor pendité meg elöltem keleti útitervét; de amit én akkor a megcsaiatás szülte vastág vérnek tulajdoniték.. 1820 ik év utolján romladéki lakomban búcsút venni meglátogatott. Szokott csendes kedé yén újra változást ti pasztalék. Békéden és szavaiban némi dacoló modort váltott. Közlém vele észrevételemet, fejét rázva busán rrondá : „Sietnem kell e földről, ho! még érettebb emberek is telve vannak előítéletekkel. Megtámadtak mindenfelől, hogy útitervemmel hagyjak fel, mert kivihetetlen s hogy eszelősség szüleménye. És én keblemben fiatal éveim óta táplált vágyaimat értek feláldozzam: amire tizenhárom élő és holt nyelvet szereztem meg, mire annyi nélkülözés és sanyargatással készitém el testemet: soká viaskodtam balitéletjeik ellen s utóbb béketürésem rovásán végződött.“ ...igy nem jó ! ; ,. mondám. Gőtlingtból elcsüggedve, most meg hazádból bekétlen h ngul than indülsz ki: e két szó régen nem lélezett szótáradban s én azt javaslom, hogy rögtön törüld ki, mert ezentúl nagyobb szükséged lesz béketürésre, mint nekem vagy másnak .. . Nem felelt, de arca felderült s jobbomat hévvel rázts meg : a bucsuvételkor lelkesedve volt. ahogy sohasem láttam ezelőtt „Barátom! a nagy kérdés megoldása... elődeink ősi lakhelyét felfedezni... az én feladatommá vált A nagy célnak megfelelő lesz egykor jutalmam. Élj boldogul, barátom ...“ Tessedik Sámuel a népnevelő lelkipásztor. Kétszáz évvel ezelőtt egy derék szarvasi evangélikus lelkész különös gondolatokra határozta el magát. Hívei meg is rótták érette, de a hatóságok is idegenkedve nézték a különös vállalkozást, ez pedig abból állott, hogy egy szép napon Tessedik Sámuel beállított a szarvasi földesurhoz és kért tőle 6 hold szikes földet. Minden különösebb nehézség nélkül megkapta. Erre Tessedik iskolát kezdett építeni, kertet kezdet alapítani, könyvtárat szervezni, — mindezt a saját költségén — szerzett különböző gépeket is és amikor mindezzel készen volt, fiukat és leányokat hivott az iskolájába és elkezdte tanítani őket minden olyan szükséges dologra, ami az iskolai nevelésből kimaradt: földművelésre, talajnemesitésre, gazdaságtanra, szóval mind olyan dologra, amire az életben nagy szükség van. S mindezt azért, hogy kiváló gazdákat és tanult néposztályt neveljen a nemzet számára. Miért? Mert nagyon bántotta népe elmaradottsága. „Vizsgáló szemmel tekintettem magam körül“ — írja — „kerestem a költők által oly elragadó színekkel festett falusi élet egyszerűségét és találtam együgyüséget, ostobaságot, bizalmatlanságokat még a leghasznosabb javaslatok iránt is. Hamisságot, gonoszságot, rögzöttséget és hiányt még a legszükségesebb dolgokban is. Kerestem cselekvő keresztyénséget és találtam a vallás álcája alatt borzasztó zavart, hamis néphitet, babona- ságot, előítéletet, ferde vallásos nézeteket, melyek a földmivelő nép lelkében sötétséget, a szívben aggodalmat és az életben nyomort terjesztenek“. Szóval Tessedik az elmaradottság ellen és a műveltségért küzdött. Fel akarta emelni a népet elmaradottságából, ki akarta rázni bűneiből, le akarta vetkeztetni bűnei ruhájából, műveltebb, felelősségteljesebb, keresztyénibb földmives réteget akart teremteni első népfőiskolájában. Mennyi gyűlöletet, üldöztetést kellett ezért és áldott törekvéséért szenvedni. Maradhatott volna kényelemben is, a nép tetszését kereshette volna és akkor szerették volna és dicsérték volna, de mert orvosolni akart, mert a népet fejleszteni akarta, megrótták, megrágalmazták, üldözték. Még azért is megszólták, amiért szerette a könyveket. „Úgy látszik, nem tanult eleget, amikór kellett volna“ *— mondogatták. De Tessediket mindez nem gátolta, kitűzött céljában nem akadályozta. Nem a tetszésért, hanem a népe fejlesztéséért dolgozott és tudta, hogy ez nem megy áldozat nélkül. Megteremtette a népfőiskolát és ma áldják emlékezetét mindenütt. Az igazság elveszi a jutalmát! Műveltebb, komolyabb, keresztyénebb földműves réteget — ez a mi vágyunk is. A földműves a nemzet alaposzlopa. Az ő munkája után él a nemzet. Nem kötelessége-e hát minden felelős tényezőnek nem üres frázisokat dagasztani a népről, hanem egyszerű, becsületes, és igazságos munkával nevelni a népet, hogy külömb legyen, ellenállóbb legyen, erősebb, igazságosabb legyen ? Mert amilyen a nép, olyan a nemzet élete is. Műveltség, keresztyénség, haladás, tanulás, ez a mi törekvésünk is. Értsük meg ezért az idők szavát és a múlt bölcs tanítását: ne elégedjünk meg azzal, hogy ismeretekben csak annyit kapjanak gyermekeink, amennyire apáik és nagyapáik rendelkeztek. A mostani erős versenyben csak azok a népek fognak tudni boldogulni, amelyek tudásban és erőben állni tudják a harcot. Tanultabb és műveltebb, meg hívőbb nemzedéket kell nevelnünk, hogy népünk megmaradása és jövője biztosítva legyen. KISS BÉLA. EVANGÉLIKUS ÉLET. belmissziói, társadalmi, kulturális és világnézeti hetilap, a Romániai zsinat jresbiteri ág. hitvallású evangélikus magyar egyház lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ág hitv. ev. lelkészi hivatal B A CIU, jude{ul Bra?ov. Pénztár: Szuperintendensi hivatal, ARAD, Piafa Luther 2, — Mindennemű pénzek ideküldendők. — Magyarországi előfizetések íbiszére: Ág. hitv. evangélikus lelkészi hivatal KOLOZSVÁR.
