Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-10-01 / 15. szám
1 1 li 42. október 1 evangélikus élet A presbiteri munka kettős irányú: vonatkozik a presbiteri gyűlésekre és a gyülekezetre. A gyűlésen a jó presbiternek pontosan meg kell jelennie, a tanácskozásban komolyan kell résztvennie. Nem szabad szem elől tévesztenie, hogy az anya- szentegyház ügyei fontosabbak kell legyenek előtte, mint a saját dolgai . . . Szem előtt kell tartania, hogy Isten a gyülekezetét nevelni akarja és ez a tény fontosabb, mint hogy az egyháznak pénze legyen . . . Presbiter társait, ha kell, figyelmezteti, hogy Isten országa érdekéért minden áldozatot meg kell hozni . . . Ha észreveszi, hogy társai hibásan akarnak határozni, teljes bátorsággal igyekszik meggyőzni őket felfogások helytelenségéről. Nincs szégyenteljesebb dolog, mint mikor meg- szólás, megsértés, esetleg társai gyűlölete miatt gyáván megfutamodik és többet nem hajlandó tekintélyét kockára tenni. Gondoljon az őskeresztyén egyház presbitereire, akik vérüket hullatták hivatásukért . . . A gyülekezetben való munkálkodásnál a jó presbiternek tudnia kell, hogy ő a lelkipásztor munkatársa. Azon kell legyen, hogy a gyülekezetben Isten félelme uralkodjon és Isten neve megszenteltessék. Ezért a gyülekezet tagjait, rokonait, barátait, ismerőseit szeretettel figyelmezteti és felvilágosítja. Mindegy, hogy az emberek miként fogadják munkáját. Különösen harcol az ünnep megszenteléséért, viszálykodások megszüntetéséért, hívek áldozatkészségéért, a szükölködők támogatásáért, egyházi összejövetelek látogatásáért, bűnösök megjavításáért, gyermekek neveléséért. Odaadással kell fáradoznia azon is, hogy a felekezeti iskola jelentőségét mindenki megértse és azt mindenki támogassa. A támogatásban maga járjon elő jó példával. Keményen harcol minden babona ellen. Nem tűri az egyházban a szektákat, hanem harcol ellenük, hogy meg ne bonthassák a Krisztus egyházának egységét. Jó szolgálatot tehet a presbiter hitünk öntudatositásáért azáltal is, hogy egyházi újságunkat olvassa és terjeszti. Saját környezetében látogatja az evangélikus családokat, buzdítja őket Isten igéjének hallgatására s igyekszik az észlelt bajokat orvosolni, vagy azokra lelki- pásztor figyelmét felhívni. . . KISS BÉLA Az evangélikus presbiter jogai és kötelességei cimü iüzetéből. is. Csak az volt az elszomorító jelenség az elmúlt időkben és a jelenben egyaránt, hogy nem akadt senki csángó testvéreink között, aki szívügyének tekintse a csángó népdalok megmentését. Kerestem, kutattam régi írások, nyomtatványok között, de még irmagul sem találtam semmit a hétfalusi csángók dalaiból. Mi lehetett ennek az oka ? . . . Semmi más, mint a nép vezetőinek rideg közönye őket népüknek lelki megnyilatkozá* sai teljesen hidegen hagyták, aminek aztán nem lehetett egyéb kézzelfogható eredménye, mint az, hogy a nép szellemi javai elvesztek, megsemmisültek; örökségül ezekből a javakból nem maradhatott semmi a késői utódoknak. Öt évtized távlatán keresztül néz&k vissza a múltba s igy próbálom felidézni emlékezetemben azokat a népdalokat, amiket a falumban, Tárlungenin hallottam és jómagam is énekeltem. Nem sok az egész, néhány szál virág : de ezt a néhány szál virágot mégis jóleső érzéssel nyújtom csángó testvéreimnek, hadd lássák, hogy nekünk is van valamink, amit nem kell szégyenlenünk. Amikor ezeket olvassák vagy a nótájukat hallják dalolni, bizonyára megmozdul szivüknek az a rejtett kamrája ahol észrevétlen szunnyad, felébredésre vár egy- egy rég elfelejtett dalfoszlány. Amit mdpó vagy mányi dudult, apó vagy anyó zümmögött őszi estéken törökbuza fosztáskor, csókra érett leányajkak csilingeltek, régutasorba levő legények harsogtak végig az utcán. Hát csak vesse le magáról mindenki azt az álkos nemtörődömséget s vegyen annyi fáradságot magának, amennyivel leírja azt az eszébe jutott és eleddig elfelejtett éneket. írja alája a nevét, a falut, ahol hallotta vagy énekelte. Ne tegyen hozzá, ne hagyjon ki belőle semmit : tel' jes hűséggel írjon le mindent. Ezt az Írást aztán juttassa el lelkészének, aki ezeket majd továbbítani fogja azokhoz, akik a mindenfelől összegyűlt énekekből kiválogatják mindazokat, a mikből egy csokros bokrétát, vagy egy gyönyörűséges gyöngyös koszorút lehet majd kötni. Lesznek bizonnyal olyan dalszövegek is, amiket Írójuk ától (szégyel, restel) leírni, mert csúnya szavakat kell használni leírásuk alkalmával. Ez ne riasz- szon vissza ezeknek a leírásától. Ezekre is szükség van, ezeket is meg kell ismernünk. j(Folyt. köv.) Laikusok szerepe az egyházban. Hogyan látom munkámat a gyülekezetben. Egyházi Alkotmányunk a mi Evangélikus Egyházunknak az eszményi demokratikus önkormányzatot biztosítja. Ez többek között azt is jelenti, hogy az egyházközségi közgyűlés maga választja meg úgy lelkészeit, mint világi vezetőit. Ebben a választásban az Egyházközség minden teljes jogú tagja részt- vehet és véleményét és akaratát minden központi irányítás és kényszerítés nélkül, legjobb meggyőződése szerint nyilváníthatja. A közgyűlés megbízást ad úgy lelkészeinek, mint laikus vezetőinek, hogy gyakorolják mindazt a jogot, amelyet az Alkotmány alapján hivatva vannak gyakorolni. Nagy tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezen megbízás alapján a lelkészek és laikus vezetők működési területe szigorúan különálló és a lelkészek csupán teológiai, a polgári vezetők pedig kizárólagosan gazdasági téren fejthetik ki működésűket az egyházban. Igaz ugyan, hogy az érdemes lelkészi kar nemes működését elsősorban lelki téren végzi, mégis elképzelhetetlen, hogy a lelkészek ezen felül ne törődjenek az egyházközség gazdasági dolgaival is 1 De éppen úgy lehetetlen elképzelni, hogy a világi vezetők ténykedése csakis a világi javak sáfárlására szorítkozzék. Lelkésznek és világi vezetőnek működése összecsendül, munkájuk két, egy célban egyesülő, eredője az egyházi munkaszolgálatnak 1 Evangélikus egyházunk szelleméből fakad, hogy a világi vezetőnek nemcsak joga, de kötelessége is az egyház belső életének ápolása és fejlesztése. A belső missziós munkából éppen úgy ki kell vennie a részét, mint a lelkésznek! Istentiszteletek látogatását példaadással, buzdítással mozdítsa elő 1 A gyülekezet tagjait ne csak a templomból ismerje, hanem az életben is keresse az érintkezést hittestvéreivel! Ismerje meg mindegyiknek ügyes-bajos dolgát, lássa el tanácsokkal az arra szorulókat, támogassa az elesettet és védje az ügyefogyottat. Az emberbaráti egyházi intézmények létesítésében tevékenykedjék és szorgalmazza, hogy az egyháztagok társadalmi ösz- szejöveteleken találkozzanak egymással, ismerjék meg és szeressék meg egymást, mert igy lesz a gyülekezet valóban olyan gyülekezet, amelyet a testvéri szeretet ézése fog ősszel w A gazdasági és társadalmi működésen túl fontos szerepe "an a világi vezetőknek az egyház kulturális életének kiépítésénél 1 Ahol csak lehetőség adódik, szorgalmaznia kell az iskola és a kisdedóvó létesítését 1 Evangélikus iskoláink erős várai a lutheri szellemnek és ez a szellem erős lelket teremt az élet küzdelmeihez ! Erős lélekkel állani az életben pedig azt jelenti, hogy becsülettel, kötelességtudással, az igazság utjain haladva végezzük azt a munkát, amit Isten kiosztott reánk a magunk és embertársaink javára az Isten dicsőségére 1 Amikor a gyülekezet tisztébe iklatta vezetőit, ez az ünnepélyes beiktatás a gyülekezet bizalmának megható, felemelő és megtisztító megnyilvánulása 1 Reá bízza lelki életének legdrágább kincséit a kiválasztottakra 1 Ezt a bizalmat csakis ugv lehet szolgálni, ha lélekben és igazságban végezzük a kötelességünket, mindenkor az egyház érdekeit tartva szem előtt 1 Dr. Palágyi Jenő az aradi egyházközség felügyelője. Szövetkezeti-üzlet Bra§ovban. Lapunk szeptemberi 1-i számában közöltük már, hogy a bra§ovi magyarság meglevő háziipari boltja mellé fűszer és csemege üzletet is akar nyitni. A szükséges tőke előteremtésére a vezetőség üzletrész jegyzésre szólította fel a város magyar közönségét. Ennek a felhívásnak meg is volt az eredménye s igy már is biztosítva van az üzlet megnyitásának lehetősége. A város lakossága nagy lelkesedéssel karolta fel a magyarság gazdasági szervezkedését és a szeptember 9-én megejtett pontos számbavétel szerint kétmillióegyszázötvenezer lej üzletrészt jegyezett. Azóta a lejegyzett üzletrészek és azok értéke még nőtt, úgy, hogy minden bizonnyal ma már eléri a kettőmillióötszázezer lejt. Siessen mindenki, aki eddig még nem jegyzett és hozza meg áldozatát, mert a saját javát szolgálja, aki a köznek szolgál. Újabb hozzájárulások u. i. módot nyújtanak arra, hogy az üzletet mennél jobban lehessen felszerelni. Segíts magadon, az Isten is megsegít! Jegyezz H an gya-Ágisz részjegyet! \
