Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-09-01 / 13. szám
1 912. szeptember 1 EVANGÉLIKUS ÉLET Egy életrevaló vállalkozás. Az utóbbi évtizedekben egégz Európában egyre szélesebb körben hódított teret a szövetkezeti eszme. A nép mindenütt belátta, hogy az erők összefogása az a forrás, melyből eredmény, siker és áldás fakad. A kisemberek, akik szegénységükben tehetetlenül állanak a nagy feladatok megoldásával szemben, a szövetkezés által a nagytőke fölényével sikeresen vehetik fel a küzdelmet és képesekké izmosulnak arra, hogy saját érdekeiket biztosítsák és a köznek javára legyenek. A bra$ovi magyarság egyetlen gazdaság-közösségi szervének, az Általános Gazdasági Szövetkezetnek (ÁGISZ) uj vezetősége ezeknek a megdönthetetlen igazságoknak hatása alatt arra határozta el magát, hogy meglevő háziipari üzlete mellett egy a mai kor igényeinek és követelményeinek mindenben megfelelő fűszer- és csemege üzletet létesít. Az ÄGISZ a Hangya Szövetkezeti Szövetség tagja és igy első sorban a Hangya Szövetkezeti Szövetség vezetőségével lépett érintkezésbe, és amikor bfztosifotta ennek erkölcsi és anyagi támogatását, valamint irányitó és ellenőrző befolyását, beindította a szervezés munkáját. Mindenek előtt a befektetéshez szükséges tőke előteremtéséhez fogott. A megfelelő anyagi erőt, ÁGISZ-üzletrészek jegycztetésével kívánja és fo^ja biztosítani. A vá_ ros magyar intézményei nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták a komoly vállalkozás eszméjét. Mindenki érzi és tudja, hogy szükség van a tervbevett intézményre és ezért mindenki a legteljesebb bizalommal sorakozik fel az üzletrész-jegyzők kétségtelenül hatalmassá duzzadó táborába. Egy üzletrész 500 lej. Mindenki vagyoni erejéhez mérten keli, hogy kivegye részét a tőkegyűjtésből és mindenki minél több üzletrészt kell, hogy jegyezzen, mert az ÁGISZ vezetősége, a Hangyával egyetértve, csak az esetben nyitja meg hiánytpótló és közérdeket szolgáló uj boltjának ajtait, ha az ilyen nagyszabású üzlet folytatásához szükséges tőke biztosítva és teljes egészében biztosítva van. A lejegyzett összeg fele és 50 lej belépési dij a jegyzéskor azonnal befizetendő, a hátrálék pedig 30 napon belől fizetendő be. Üzletrészt jegyezni a Közgazdasági Banknál (volt Népbank), az ÁGISZ Weisz Mihaly-uccai háziipari üzletében, valamint az iga. Z0J. ''—"' lehet. Gondoskodás történik arról is, hogy a legkiválóbb szakembeT'V.oyi'.ljön az uj üzlet élére, mert ez is egyik feltétele a terv megvalósításának. Szerencsére már van is ilyen kiváló kereskedő, aki a legmesszebbenmenő szakmai követelményeknek is mindenben megfelel. Kipróbált, komoly emberek komoly vállalkozása készül a brasovi magyarság gazdasági erőinek összefogására. Vegyen ezért részt minden magyar testvérünk a saját boldogulásunkat célzó munkában, hogy a szép terv minél előbb testet ölthessen, és meg legyen a mi‘boltunk, ahol mi is megkapunk mindent, ami családunk részére szükséges, s ahol tőkénk is gyümölcs^"" jliyjyezést nyer. r. tSegilsTmK magunKOn, az latna is r valami könnyű fekete pótanyrgbói préselt érmet, amelyet eredetileg csak kevesek jótalmr zására s2ánt. A november 16 án országszerte megtartott gyermek-ünnepélyre már a legapróbb, buzgó kis hazafi is feitüzhetie. A gyűjtésben legjobb eredménnyel résztvetl versenyzők között többezer értékes d j 4, sportcikkeket, gazdasági eszközöket osztattak ki, köztük első d jként a köztársasági elnök kerékpárját, másodiknak a miniszterelnök ajándékozta órát. A finn ifjúság múlt nyári kalákamu =kája olyan nagyarányú volt, hogy anyagának teljes számszerinii feldolgozásával még az év végére sem készü hettek el, a lelkesedés pedig cly fokozódó, hogy az ország minden részéből és minden társadalmi rétegéből jönnek a kérések és sürgetik a folytatást. A következő t .vaszra máris lázasan tervezget, még jobb eredményre készülődik, uj munkaversanyre gyürkőzik az egész finn gyermekhad. 1942 II. 8-án. Tauszig Mária. t Idb. BÁLINT ANDRÁS Augusztus hó 17-én hunyt el 94 éves korában. Augusztus 19-én temettük el nagy részvét mellett. Élete szeretetben és szolgálatban bővelkedett. Szerette családját és lelkesedéssel állott mindenkoron minden nemes ügynek szolgálatában. Községét 30 esztendeig szolgálta mint pénztáros és biró. Egyházának 50 esztendőn át volt presbytere, 1932 óta tiszteletbeli tanácsosa. Annak a régi nemzedéknek volt egyik kiváló tagja, amelyik önmagával szemben kemény és fukar, a közügyekre való adakozásban pedig tékozló. Ez a nemzedék építette templomainkat, iskoláinkat... Gyermekei, unokái, dédunokái és kiterjedt rokonság gyászolja, közöttük egyházunknak több vezető családja. Feltámadunk! \ — Uj evangélikus püspök. A Dunáninneni evangélikus egyházkerület gyülekezete nagy szótöbbséggel, Kardos Gyula balassagyarmati esperes-lelkészt választották meg püspöknek. Az uj püspök a néhai Kiss Árpád volt cernatui lelkésznek veje. Munkájára Isten gazdag áldását kérjük. Mi számit az életben. Nemrég nagy kacagva ront be a kislányom a szobámba. — Talán kopogtatnál — szólok rá feddőleg. — Jé apu, mit találtam! Kiváncsi voltam, ugyan bizony mit talált s már el is felejtettem előbbi bosszankodásomat a zavarás miatt. — Na, gyere ide, fityfirity kisasszony és mutasd, mit találtál, a munkámat már úgyis elrontottad. De mit is cipelt a gyermek akkora diadallal? Odapillantok s nyomban megbántam, hogy nem küldtem ki azonnal a szobából. Régi bizonyítványaimat lobogtatta a kezében, egész garmadát. Hogy is juthatott hozzájuk! — Ujjé, apu, nézd csak, mi mindent lehet itt olvasni! És lassan, irgalmatlan kegyetlenséggel kezdi lapozni a bizonyítványokat, egyiket a másik után, kajánul vetve egy-egy oldalpillantást reám. — Ni, itt egy 4-es számtanból és itt latinból, itt pláne szorgalomból. — Szót se szóltam többet. Felidéződött bennem diákkorom egész szörnyű, istenverte dögsége és átkozott lustasága, amint a kislányom vállamon keresztül mustrálta a bizonyítványokat s fejemre olvasta belőlük bűneimet. Milyen kaján, diadalmas mosollyal tette ezt? Hogy élvezte a pirulásomat a kis betyár/ A kislányom előtt való szégyenemben a legszívesebben a föld alá szerettem volna süllyedni. De mit segített az most. Gyámoltalanul sóhajtottam egy nagyot, mint a rossz diák, akit a tanár megint rajta csípett, hogy nem tanult. — Na apu, ilyen bizonyítványokat igazán nem szeretnék — hahotázott teli torokból a kis ördög. Amikor azonban észrevette mélységes zavaromat, hirtelen mozdulattal összecsapta S a bizonyítványokat, forrón, keményen megcsókolt s úgy, amint ^- jött, viharosan kiröhögött a szobámbóL. A gyermek-nem^eurossz— \ bizonyítványok szerint becsülte az édesapát s nem aszerint ítélte meg, hogy mii tudott. Ez az ő tiszta, őszinte gyermeki szeretetét egyáltalán nem befolyásolta, melyet pazarul sugárzott rám. És igy« fog ez még sokszor megesni szülők és gyermekek közt. Kint az életben azonban máskép megy. Az emberek között a teljesítmény számit. Ott csak azt nézik, hogy ki tud valami kézzelfogható dolgot felmutatni. Valamit, ami a képességeiről tanúskodik: egy nagy címet, egy nehéz vizsgát, vagy egy kitűnő bizonyítványt. Ez nem is baj. Sőt! A mindennapi életben bizony kell tudni valamit. A velünk szemben támasztott követelmények felkeltik az ember becsvágyát és szorgalmát. Nő az akaraterőnk, és az önbizalmunk, ha valamiért keményen meg kell küzdjünk. Az ember erőssé lesz, ha az élet mind nagyobb és nehezebb feladatok elé állítja. Mégis helytelen az, ha mindég csak azt nézzük, hogy ki mit produkált, a szivet pedig teljesen kifelejtjük. Helytelen, ha az ember állandóan csak arra törekszik, hogy minél többre vigye. Helytelen a nagy törletés mindenütt, hogy lehetőleg minél magasabbra kapaszkodhassunk s aki a legjobban tudott kapaszkodni, annak van a legnagyobb becsülete. Ez a mérővessző, amellyel az embereket mérjük, csak a külsőt érinti s nagyon hiányos. Jézus nem aszerint értékelte az embereket, hogy mit tudtak felmutatni, hanem aszerint, amit nem tudtak felmutatni. Nem becsületük, pénzük, bölcsességük szerint ítéli meg őket, hanem aszerint, amijök nincs: bűneik miatti nyomorúságuk, bünbocsánat után szomjazó szivük szerint nézi őket. Asszonyok voltak ott, akikre ujjal mutatott a világ, olyan mélyre süllyedtek, Az Üdvözítő nemritéli el őket, nem is védi, de jó hozzájuk és ezzel erőt ad nekik, hogy uj és jobb életet kezdjenek. Zákeust, a fővámszedőt sem veti meg és nem kergeti el magától, pedig jól tudta, hogy mennyi embert csalt meg. Kedves, szelíd szóval közeledik hozzá s ezzel teljesen megváltoztatja úgy, hogy Zákeus egészen más, uj ember: Isten gyermeke lesz. Szeretetet adni egymásnak többet ér, mint látszólagos külső dolgok szerint ítélni. És ami a legfontosabb: a szeretet mindennél nagyobb és erősebb s mindeneket meggyőz. H. Ubbelohde után fordította: — dns. —
