Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-09-01 / 13. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET 1942 szepte valaki más lehessen, mint evangélikus és aki történetes az volt, azt úgy sajnáltuk, mintha valami nagy szerenco^uen- ség érte volna. Ez nem is lehetett máskép, mert abban az iskolában minden az evangélikus szellemet lehelte s minden az evangélikus hitet prédikálta. Számunkra ott kezdődött a világ s ott végződött, pedig szülővárosom nem volt tiszta evangélikus, hanem nagy többségben katolikus hely, de az evangélikus iskola olyan evangélikus öntudatot adott, hogy azt később semmi sem tudta legyengíteni, vagy közönbösiteni. Erre gondoltam, amikor bragovi iskolánk évzáró ünnepélyét hallgattam s láttam, hogy ezek a gyerekek mennyire szeretik iskolájukat. Az evangélikus szellem az, amely kedvessé és örökre felejthetetlenné teszi azt számunkra. — dns. — — Mennyi iskolája van a magyarországi református egyháznak ? A magyarországi református egyháznak az elmúlt esztendőben 27 fiú- és 10 leánygimnáziuma, 9 tanítóképzője, 9 kereskedelmi iskolája, 16 polgári iskolája s 1251 elemi 1 fiolája volt. A középiskolai tanulók száma 14.417, az elemi iskolásoké 247.414 volt. — Nagy hiány van úgy tanárokban, mint tanítókban. A magyarországi református egyház tervbevette több vidéki református elemi, valamint köx4pi*kal^ óqWAánö*.- üs. Mi tette kedvessé az iskolámat? Szívesen és örömmel emlékszem elemista iskolás koromra. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egyházközségünk iskolájába járhattam s ugyanaz volt a tanítóm, aki édesapámat is tanította. Ennek az iskolának sok része volt abban, hogy lelkipásztor lettem, mert széppé és naggyá tette előttem mindazt, ami evangélikus, de különösen a lelkipásztori hivatást. Az iskolán keresztül öntudatlanul és elválaszthatatlanul odanőttünk a templomhoz és az egyházhoz. Az iskolánk ott volt közvetlen a templom mellett s minden reggel ott voltunk a reggeli istentiszteleten. Vizsgáink mindég a templomban voltak, nagy közönség előtt. írásgyakorlatnak iskoláinkba gyönyörű bibliai mondásokat, vagy énekverseket másoltunk, amelyek igy kitörülhe- tetlenül belevésődtek a lelkűnkbe. A legboldogabbak azonban akkor voltunk, amikor a tanító ur abbahagyta a számolást, vagy az olvasást s elkezdte me sélni a szép bibliai történeteket s aztán énekeltük egyházi énekeinket, amelyek dallama örökre bevésődött az emlékezetembe. Ez naponta, volt igy s hogy egyebet mi mindent tanultunk, csak homályosan él a lelkemben, de ezekre az énekekre, bibliai mondásokra és történetekre úgy emlékszem, mintha csak tegnap hallottam voln^ őket. Tanítóink szájából sohasem hallottam, hogy más vallásokat nevetségessé.tette volna előttünk, de mi mégis úgy képzeltük, hogy az egész világ evangélikus s nem is tudtuk v'/i'iv'í'jll.. oírrr..T—-Liogy gazdaságában, vagy a kincstár területén, de a más erdejében vagy földjén engedély nélkül senki sem gyűjtögethet. Az összehordott értékek természetesen a család vagy a gyerekek tulajdona marad ; amit otthon nem használhattak fel, a lehető legcélszerűbben éitékesithettek, pénzzé tehették, szegényeknek adhatták, de mindenképpen hasznositaniok kellett. A szervezőbizottságnak csupán az eredményt jelenít tték be a toborzólap erre szánt szelvényén. A belelentett adatok valódiságát két felnőtt tanú — de köztük csak egy lehetett családtag! — igazolta aláirásával. A legkisebb mennyiség, amellyel versenyen résztvehettek : huüadékfábó*, száraz gályákból (1 m-es vagy fél m-esre fűrészelt kötegekbeD) 5 köbméter, fenyőtobozokból 3 hektó, bogyókból 10 liter, gombából 20 kg, takarmányt pótló növényekből 50 kg. vo’t Az eredményt október közepéig be kellett jelenteni. (Természetesen voltak mások, sőt harmadsorban gyűjthető anyagok is, amelyekkel szintén résztvehettek a versenyen, igy gyógynövények, kávépóíléku! használható gyökerek, stb) A közben kitört háború, az ország szűkös viszonyai csak fokozták az ifjúság munkakedvét A legkisebb gyerek is akart valamit tenni a hazáért, igy történhetett meg, hogy ősszel, a határidő közeledtével ezrével futottak be naponta a levelek a szervezőirodába. Az eredmény várakozáson felül meglepő volt. A vezetőség meghatottságában végül minden egyes kis kilátásnak megküldte azt a háborús viszonyoknak megfelően nem bronzból, hanem gyJáld* TANÉV KEZDETEN Irta: Kürthy Károly A szent kapuk megyiltak már megint. Felhangzik újra a vidám kacaj. Bejött tanulni sok-sok kis diák, Akárcsak régen, ép úgy, mint tavaly. Megkezdődik a munka lázasan, A csend elűzve jó ti 5 hónapig. Pajkos fiuk, haliga, figyeljetek: Jó tanitótók uj leckét tanít. Notesze megnyílik, jegyez belé. Az elnémult csengő megint kiált. És zeogő-bongó hangja arra kér: Tanulj szorgalmasan te kis diák. Csengjen füledbe anyád hangjaként Esdeklő és imádságos szava, S azt az arcot, mit otthonról hozál, Tíz hónap múlva, vidd megint haza... Mig vágyón nézlek, kőrüllengenck Csillingclő, csengő melódiák — És úgy, de úgy fáj, mért nem lehetek Újból mosolygó, pajkos kis diák?! Finn gyermekek a hazáért Most egy éve, amikor Finnország — mit sem sejtve az újabb háború veszedelmes közelségéről, — minden erejét latba vetette az ország ujjáépitésése és a nemzet életének a változott körülményekhez szabott átrendezése érdekében, valaki — Aalto Reinonsk hívják — felvetette a gondolatot, hogy ebbe a munkába bele kell kapcsolni a gyermekeket is. Es mert a finnek kevés szó, ügyes szervezés, erélyes, kitartó cselekvés emberei, a gondolat néhány hónap múlva tekintélyes gazdasági értékek alakjában bizonyította be életrevalóságát. A finn erdőkben évente 130 nfillió kiló drága, izes bogyó rothad el a tövén, mérhetetlen mennyiségű jhust helyettesitő gomba pusztul el; lépten-nyomon letört ágakba, fabulladékokba botiunk ; a íenyő- tobozok miilói mennek veszendőbe; ütött lekaszálatlan fü, takarmánypóílásra használható lomb és szatmaféie ... A gazdag Finnország észre sem vette, de a háborúban megszegényedett, külföldtől elszigeteli, magára utalt Szuomi számára nemzeti vagyont jelent, amelynek megmentésére a gyermekeket toborozták egy nagy-nagy, láthatjüan kalákába : 1941 nysrára. Egy kis bizottság alakult, amely már kora tavasszal 300 ezer tikaros kiállítású ügyesen, világosan megszövegezett kék röpiratot küldött szerte az országba, ifjúsági egyesületek, iskolák, szövetkezetek és más intézmények utján : „Jer velünk a finn ifjúság gyűjtő kalákaversenyére !“ A felszó iiás az ország minden gyermekének szólt, kicsinek, nagynak, fiúnak, leánynak egyaránt — korhatár nélkül. „A haza újjáépítési tervének ahhoz, hogy sikerülhessen, szüksége van minden kézre — a tiédre i«.“ A versenyreszövetkezés egy nyárára szólt. A gyűjtést tavasztól őszig ott végezhette mindenki, ahol alkalma volt rá : a szülei birtokán, rokonok vagy ismerősök \
