Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-08-15 / 11-12. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET 1942 n Pár hét még s kezdődik az uj iskolai esztendő. Milyen lesz ez, ki tudná előre megmondani ? Amit ma mondhatunk, csak annyi, hogy sok nehézséggel kell megküzdeni. Háború van, még pedig rettendö háború. A keresztyénség szent ügye forog kockán. S ez számunkra a lét, vagy nemlét kérdése. Minden erőnket tehát össze kell tennünk és“meg kell feszítenünk, hogy él ne törültessünk, de fennmaradjunk s a krisztusi tanítások megvalósításával az életet megnemesitsük és és szebbé tegyük. Az iskola nem maradhat ki ebből az óriási küzdelemből. Még az elemi iskola sem 1 Ezeknek az apró emberpalántáknak is tudniok kell, hogy miről van szó. Még inkább a tanítóknak, akiknek a keze alatt növekedik fel az uj nemzedék, melynek a leikéért és jövőjéért folyik a világ legnagyobb és legvéresebb mérkőzése. Úgy várja és úgy fogadja minden tanító az uj iskolai évben a gyermekeket, mint aki tudja, hogy megnövekedett a felelőssége és kötelessége irántuk. Necsak tanítói szeretet, de szülői gond és áldozatkészség is legyen szivükben. Hiszen sok édesapa hónapok óta nincs itthon s lesz olyan is, aki többé vissza se térhet övéihez és igy kis fiának, vagy kis leányának nem lehet védelmező, biztató és vigasztaló gondviselője. Az édesanya viszont egymagában erő- telen, hogy gyermekét úgy ellássa és úgy nevelje, ahogy kellene. Nem lesz ruhája, nem lesz lábbelije, könyvre és Írószerekre sem fog úgy telni mint máskor. Aztán sokszor talán éhesen jön az iskolába, mert a kenyér kevesebb lett, vagy fáradtan, mert édesanyjának kellett segíteni mielőtt hazulról eljött volna. A figyelemben és előhaladásban is lehet baj. Óh, mert ki tudja, hogy abban a kicsi buksi fejben, milyen nehéz gone it s abban az ártatlan gyermeki szívben milyen szon^. ;1mek kergetőznek. Több törődés, több gyöngédség, több megértés és több jó- akaratu biztatás szükséges, hogy a hiányok kiegyenlítődjenek és a lelki zavarok elsimuljanak. Többet kell elnézni, de jóval többet is kell adni, küzdeni, fáradni, hogy a sok akadállyal és nehézséggel szemben sikeres legyen a tanítói munka. Evangélikus iskoláink, hála Istennek eddig jók oldották meg a megnövekedett feladatokat. Se a fegyelemben, se a szellemben, se az eredményben nem mutatkozott a háború fegyelembontó és erkölcslazitó hatása. A ruházkodási és élelmezési fogyatékosságokon is sikeresen átsegített a nőegyletek fokozott buzgalma, jótevése és áldozatkészsége. A nagy idők megéreztették az összefogás és a segítés szükségét. Sokan jöttek az iskolás gyermekek támogatására. Ki pénzzel, ki természetbeni adománnyal. Erre az uj iskolai évben még inkább szükség lesz. Azért már beiratkozáskor különös gonddal kell számon venni a tanulók anyagi helyzetét és családi körülményeit s akik tényleg rá vannak utalva a felkarolásra, azoknak már az iskolai év elején biztosítani kell a sikeres tanulás feltételeit. Ne érezze lehetőleg senki, hogy ő azért van hátrányosabb helyzetben társaival szemben, mert szegény, mert neki nincsen, vagy nincs itthon az édesapja. Az egyház, mint iskolafenntartó járjon elől jó példával. Ad- íon könnyítéseket az arra rászorultaknak és amennyire telik, nyújtson más támogatást is. A tanítók pedig hívják fel az egyházi és társadalmi intézmények vezetőinek figyélmét a mutatkozó Legszebb felekezeti iskolánk — a bra§ovi egyházközség felekezeti iskolája. GYOMIRTÁS. Irta : Vargha Gyula. Mikor két levélkében kikéi, Oly gyönge a gyom és paréj; Meg nem halad vékonyka cérnaszálat, Azt véled, semminek sem árthat. De csakhamar mélyen, a tőidbe le, Fúródik éhes gyökere, S szívja mohón a drága nedveket, Melyeket a föld rejteget. Nő, izmosul, hajt sűrűn és sokat, Árnyékos, ernyős ágbokat, Közötte már a kerti vetemény Elfonnyad, elsárgul szegény. Kezdő kertész, hát jól jegyezd meg ezt: A gyomirtást későn ne kezd; Ha már a kertben mindent elnyomott, Irtani késő a gyomot. Gyermek, a bűn is kezdetben kicsiny, Azt gondolod, csak balga csíny; De ha nem iptod, felnő, nagyra íöl, S szivedben minden jót kiöl. Képek a napközi otthonból Amikor az otthont megnyitottuk, úgy voltunk vele, mint az anya a járni tanuló gyermekével: eleresztjük, aztán lássuk : elbukik-e vagy sem! Mert sokan voltunk, kik bíztunk abban, hogy megél, de akadtak olyanok is, akik közeli kimúlását jósolták. Most, három hónapi működése után, örömmel állapíthattuk meg, hogy nem csak megélt, hanem meg is erősödött. Ma már széltében-hosszában hangoztatják, hogy érdemes volt megcsinálni. * Az otthonban megfordult gyermekek száma 110. Naponta 20 60-as csoportokban jönnek. Amilyen a münkaidő, Mert a szülők csak akkor küldik, amikor ők el vannak foglalva. S hogy mennyire nélkülözik, mutatja, hogy amikor kanyaró járvány miatt be volt zárva az otthon, folyton jöttek : mikor nyílik már meg ? Büszke is otthonára a cernatui nőegylet. Az egyik asszonytól hallom: amikor jöttünk a trájvánban, mindenkinek elmondottuk, hogy mit tudunk. Egy másik asz- szony.: Zizinben mindenkinek elmondtam : miért nem csinálják meg maguk is? * Kedves vezetője van az otthonnak az örökké jó kedvű Kuruc néni személyében. Nem csekély gondja van szegénynek: soha sem tudja, hogy hány személynek főz, mert egyre jönnek délig. Sokszor ki se látszik a nagy fazekak közül A gyermekek igen szeretik, némelyik szoknyájába kapaszkodik s nem engedi semerre. Kénytelen azzal lerázni magáról: menj ki fiacskám, mert kint csokoládét osztogatnak. S a boldogtalan elhiszi! Mit tudja ő, hogy a csokoládé kilója 1300 lej? . . . * Áldott jó lelkű asszony Éva néni ! Magától jelentkezett s nap mint nap ott van az otthonban, rendesen a legkisebb gyermekek jutnak osztály részül neki. Nem kíván fizetést, ingyen, jó akaratból vállalja a terhes munkát. Milyen sokan tanulhatnának tőle ebben az önző világban! * Öröm látni, hogy a szolgálat szelleme hogyan alakul ki a mai nemzedékben. Vannak kis lányok, akik napról-napra eljönnek játszani az apróságokkal. Vajda Annus, Hátszegi Manci, szinte minden napos vendégek. Igen nagy hasznukat veszszük. Annus még csak IV. elemista, de úgy cipeli a gyerekeket az ölében, mint egy nagy. * Nem könnyű ennyi gyermekkel lenni. Néha átmegyek s úgy kell mozogjak, mint Gulliver a törpék között. Hol a lábaim kö' zött bújik át egy csöppség, hol szinte or" ra esem, mert előttem mászik négykézláb, hol a lépcsőn kapálóznak. * A gyermekdaloknak nagy barátja vagyok. De sokszor elég a jóból, Hátra megyek a kertbe. Hirtelen felharsan: Zöld fű, zöld fű. Futok tovább. Ott meg : Repülve jön egy madárka,.. Tovább. Ott meg: Bársony ibolyácska, ugorj a Dunába . . . Na, ha ez sokáigigy megy, mondom a feleségemnek, én csinálom meg az ibolyácska helyett . . . * „Az Ur csodásán működik“ — állapíthatjuk meg naponta. Előre össze Írattuk, hogy kitől mit fogunk kérni az otthon fenntartásához. Nem kerül rá a sor. Alig van nap, hogy egy-egy asszony ne jelenne meg karján egy kosárral, mellyel a más napi élelmet hozza — csak úgy, a lélek indításából - kérés vagy hívás nélkül 1 Igazán, Isten tartja fenn az otthont! A segítők beosztásával, hivogatásával is any- nyi bajunk volt, hogy elhatároztuk: nem hívunk senkit. S lám: az Ur Isten naponta küldött valakit! * Na, volt izgalom, amikor a püspöklátogatás volt. A gyerekek azt sem tudták, ki az a püspök, de tény, hogy nagy dologban volt mindenki. Egyszer vigyázatlanul átmentem. Szinte elgázoltak a rohanó asszonyok. Alig tudtam megmenekülni . .. * A püspök urék meg voltak elégedve a látottakkal. Elárulták a vonatban is, mert Készüljünk az uj iskolai évre.
