Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-06-15 / 8. szám
Autortzat de Ministerul de Interne sub No. 14.850 Anul 1936 5 lej. 1942 junius hó 15, VII. ÉVFOLYAM, 'Betmissaiéí, lai'sadatmi. 6u£iur4tvs í»wít&gi>éjaál ^eVvEajfc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: A Romániai zsinatpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Évi előfizetési dij 100 Lei Baciu, jud. Brasov» Szerkeszti: OILUCH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Külföldön 4 Pengő Hirdessétek az Urnák hatalmas s dolgait ! „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hivott el titeket..“ I. Péter 2,9. Akik az idők változásait lesik és az események latolgatásaival próbálnak tájékozódni a világ sötét útvesztőjében, azokra manapság is keserű csalódás vár. Tétlenül és közömbösen talán arra várnak, hogy a jelenvaló életnek minden fájó kérdése és tagadhatatlan rejtélye — a háború meg a kommunizmus letörése — nélkülük s magától is .„ megoldást Quer. Kiváltságos helyzetben, és zouaxia- lanul szemlélődve szeretnék átvészelni a legnehezebb időkéi, f^aa egyszer majd simán, zökkenés nélkül tepjék át azt a korküszöböt, amelyen túl a o-ebb élet várja őket, amelyért mások vérüket ontották a világ eme eddig nem látott legnehezebb küzdelmében. Közülünk azonban senki nem vonhatja ki magát bünhődés nélkül abból a küzdelemből, amelyet ma minden evangélikus keresztyénnek ereje egész latbavetésével azért kell megvívnia, hogy eljuthasson arra a csodálatos világosságra, amelyre Istentől kapott meghívást és amelyben az életnek és világnak uj, igazi arcát megláthatja. Hiábavaló és haszontalan dolog lenne itt azzal érvelni és mentegetőzni, hogy az erre irányuló igyekezetünkben adottságaink igen szegényesek és hatáskörünk erősen korlátozott. Arra, hogy az Urnák hatalmas dolgait épen mostanság és a legerőteljesebben hirdessük, nemcsak elhivatást nyertünk, nemcsak utasítást vettünk, hanem olyan indításokat és erőket is, amelyeknek meg kell mutatkozóiok. A minden világosság Atyja, aki gyermekeivé méltatott minket akkor, amikor a sötétségből csodálatos világosságra hívott el, mindent megtett azért, hogy az életünk és világunk általunk is világosabbá legyen. Olyan igazság ez, amely megdönthetetlenül szilárd és olyan mélyen van beleírva az életünkbe, hogy azon a földnek semmiféle hatalma sem változtathat. Ha tehát vettük a Szentlélek világosság árasztó tüzét, dolgoznunk és küzdenünk is kell annak diadalmas kiáradása érdekében. Ne siránkozzunk és sopánkodjunk amiatt, hogy sötét a világ s hogy nincsen az életünknek biztos tájékozódása. A magasságok világosságában, a Szentlélek tüzében Jézus Krisztus munkálkodik, vesz hatalmat bennünk, hogy valóban azok legyünk, aminek az apostol tartotta a keresztyéneket: választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép ... „hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hivott el.“ DÉNES BÉLA Mosolygó diák arcok. Csapatban jönnek szembe velünk. Hangosak, hetykék, boldogok. Vakációzó diákok. Ez az ő idejük, a drága boldog nyár, — az öröm, a nagy -gondtalanság, az édes semmittevés gyönyörű ideje. Milyen elérhetetlen messze veit még néhány hónap előtt és mennyi mindenen kell'át- mennie a diáknak, amig eljön a nagy felszabadulás. Mennyi izgalmat, mennyi idegfeszültséget kellett átélni. Mennyi fellángolás és mennyi csalódás, mennyi sóvárgás és mennyi lemondás, mennyi keserűség és elfojtott könny, mennyi kemény tusa és mennyi szorongás fekszik e mögött a hangos, szivárványos öröm mögött. Mosolygó diák arcok mámoros öröme fennen hirdeti, hogy ennek most mind vége. Elmúlt. Egy szempillantás alatt elfelejtődött minden, ami kellemetlen és kinzó volt, A napsugaras diák lélek ráteritette színes fátylát s csupa mosolygó élmény, derjis sugárzó emlék díít^as-rirb^lyébe — mulatságos mesék kifogyhatatlan forrása. Ifjúság, ez a te erőd. Ez tesz'mosolygóvá és legyőzhetetlenné !- Mosolygó diák arcok, szeretettel fordulunk felétek s melegen köszön* tünk. Kincsünk vagytok s mi nagy gazdagságunk. Mosolygó jelenünk és ígéretes jövőnk. Vigaszunk vagytok s tartó erőnk. Támaszunk s egyben életcélunk. Könnyebb a munkánk, mert értetek tesszük, boldogabb az áldozatunk, mert nektek szól, szívesebb az álmunk, mert rólatok szőjjiik, szebb az életünk, mert ti vagytok ragyogó koronája. Boldog megnyugvással pihen meg lelkünk rajtatok. Büszke örömmel tekintünk rátok, mint anya gyermekére. Gőggel hordozunk, mint vén fa ékes virágát. Féltő szeretettel szorítunk szivünkre. Lehet, másnak fényűzés, pazarlás, nagyra- vágyás vagytok — nekünk az élet, a megmaradás, a jövendőnk! Mi abból élünk majd, amit ez évben végeztetek: munkátok és erőfeszitéstek gyümölcséből. Életünk aszerint lesz sanyarú vagy bőséges, amilyen a szorgalmatok és igyekezetetek volt. Aszerint, hogy mi acélozta akaraterőtököt ; a nagy vakáció délibábos álma, vagy pedig a saját és népetek jobb sorsa és boldogulása. Hiszen minden azért történik, hogy a népek nagy vizsgáján becsülettel megállhassuk mi is a helyünket. A vizsga- biztos maga az Úristen, ki igazságosan és részrehajlás nélkül mér s szó nélkül is jól ismeri, ki mit tud s aszerint oszt sorsot, kenyeret, boldogulást és életet. Mi bízunk bennetek, hogy ezt a nagy életvizsgát is becsülettel álljatok meg. Mosolygó diák arcok, milyen kevesen vagytok! A diadalmas nagy menetben a legkisebb csapat. A szomjazó seregből kicsi töredék, mely odajuthatott a bűvös forráshoz, mit tudásnak hívunk. A többit a szegénység nem engedte veletek menni. Ti többek vagytok, mint ők: boldogabbak, gazdagabbak, irigyeltebbek, mert az élet titkaiból többet ismertetek meg. Mégse tartsátok többre magatokat. Ne nézzétek le őket, kikhez mostohább volt az élet. Érezzétek meg az ő szomjúságukat is és legyetek velük szemben irgalmas Lázárok: bár epedő ajkukat nedvesítsétek meg ujjatok hegyével. Bár ennyivel háláljátok meg lemondásukat, hogy önfeláldozó módon magasan maguk fölé emeltek a fénybe s ti elérhettétek a vágyott forrás peremét. — dns — Igaz beszéd ez, hogy ha meghalunk vele együtt, élni is fogunk vele, ha kitartunk vele uralkodni is fogunk vele; ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket; ha hütelenek leszünk ő mégis hű marad, mert nem tagadhatja meg önmagát. Timotheus 2, 11—13. A legnagyobb kincs a szív békessége. Ez a kincs örök boldogság és élet, elrejtve a mennyben. Ehhez viszonyítva a világ minden országa és gazdagsága csak szemét. Luther
