Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-04-01 / 4. szám
1942 április hó. EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Mindnyájan jól ismerjük Hamupipőke történetét. Gyermekkorunknak kedves emlékei közé tartozik ő, ez a mostoha sors közé jutott kedves kisleányka, akinek aztán mégis csak sikerült kiemelkedni mostoha körülményei közül s az őt megillető helyre jutni. Hamupipőke sorsa, ez volt nagyon sokáig az egyházi sajtónak szerepe egyházunk életében, Lenézték, lebecsülték, félredobták s mindent elkövettek ellene, nehogy eljuthasson arra a helyre, mely fontosságánál fogva megilletné. Valaha az egyház, s nem csak a mi egyházunk, könnyelműen elhanyagolta a sajtónak ügyét. Mások ragadták azt kezükbe. A nép pedig, mint az ópiumot úgy szívta magába az idegen szellemet, azt a lassan ölő mérget, amit betűk formájában tálaltak elébe. Az utóbbi időben egyre többször nyílt alkalmunk reá megtapasztalni, hogy micsoda borzalmas károk származtak abból, hogy az egyház és az állam is hitetleneknek, üzéreknek és lélekölő kufároknak engedte át ezt a területet. A legújabb időkig teljesen idegen szellem uralta a sajtót. Az idegen szellem pedig nemcsak üzletet akart, de önző céljai érdekében megmérgezte népünk lelkét. Arra kellett ébrednünk egy szép napon, hogy népünk nem keresztyén, nem nemzeti eszmékért lelkesülő, hanem idegen eszméknek gyáva szekértolója. így terjeszkedhetett a hitetlenség, a szektáskodás, a kommunizmus stb. Az egyházak pedig csak elkésve ragadták kezükbe ezt a fontos fegyvert, s amikor megtették, akkor az egyházi sajtónak, már csak a Hamupipőke sorsa jutott. Évtizedes mulasztások boszulták meg magukat. Az egyházi sajtó azonban merészen vállalta ezt a szerepet. Megtehette, mert nem üzletért, hanem hivatásból szolgált. Lassan-lassan csak felvergődött.. . s megszűnt Hamupipőke sorsa. Egyházunkban csak a közelmúltban történt meg ez a változás. Egyházkerületünk elnöksége, ismerve ennek a munkaágnak nagy jelentőségét, felkarolta magáévá tette azt. Azok, a kik eddig végezték jóleső örömmel fogadták egyházunk vezetőségének lépését. Szívesen adjuk azt át az illetékesek kezébe, hogy az eddigieknél eredményesebb lehessen: a szolgálat. GILLICH FÜLÖP. És áldalak Téged, te jó, te nagy Isten, Mert nagy vagy Te Nagyokban és kicsinyekben I Ifjúkori verseiben panaszosan kesereg szerelméről, vagy vidám hangon sejteti egy munkás élet Ígéretét, az alkotni vágyás óhaját. Nemrégen irt J e g e 1 é s cimü elbeszélésében már hazatérő lelkülettel szólaltatja meg gyermek és ifjúkori emlékeit: „Óh az áldott Tatrang vize. Gyermekkori emlékeimnek kimeríthetetlen kincsesháza. Deresedő fejjel, a mindent bearanyozó emlékezés ködén keresztül, nézek reád — partjaidtól távol — Tatrang vize. Locsogó hullámaid most is itt duruzsolnak fülembe, zugó habjaid most is játékos kedvvel jönnek, jönnek a végtelenségből és mennek végtelenségbe, mint akkor régen. Szivemnek minden dobbanása utánad vágyódik, utánad sóvárog, hogy körülölelj, mint szerető anya egyetlen gyermekét, hogy elsírjam neked tengernyi keservem, sorscsapásos életem folyását, hogy megvigasztalj, uj erőt önts csüggedő, fáradt testembe lelkembe. Emlékeid raja mint csattogó szárnyú galambsereg, vagy talán, mint sárgult falevelek sokasága, miket őszi szél kavart fel a földről, zugnak, kavarognak agyamban. Egyet- egyet megpróbálok elcsípni s gyönge erőmtől telhetőén — életet lopni beléje, Neked küldöm őket Tatrang vize, fogadd őket szeretettel ..." Páll András tolla még nem esett ki kezéből. Fáradt kézzel, de bizakodó lélekkel ir most is. Jóakaratu barátai, ismerősei, testvérei segítségére jöttek, megfogták fáradt jobbját s biz- tatólag üzenték: „írj Páll András tovább rólunk, életünkről, gondjainkról, örömeinkről, falvainkról, hegyeinkről, népi szokásainkról, templomainkról, iskoláinkról és arról a sok jóról ami bennünket közelről érdekel. írj ami népünk szeretetéről, áldozatkészségéről, felebaráti szeretünkről, őseinkről, gazdasági életünkről, a csángó nép faj szeretetéről, szorgalmáról és gyermekeink jövőjéről, taníts nehéz időkben is viselni sorsunkat. írj csak tovább nekünk hadd üdüljön fel a mindennapi élet küzdelmeiben elfáradt lelkünk betűid olvasásán. Dr. PAPP BÉLA. Asszonyok tavait. Tejakció. Mint az előző iskolai években, akként az 1941—42-ik iskolai esztendőben is megszerveztetett a Hosszu- falu—alszegi ev. egyházközségben a2 úgynevezett „iskolai tejakció“. Ennek célja az, hogy az egyház- község által fenntartott elemi iskola tanulói naponként a 10 órai szüneten egy-egy szelet ízletes házikenyérben részesüljenek. Elsősorban olyan gyermekek tejjel való ellátásáról van szó, akik annyira szegények, hogy otthon nem tudnak tápláló tejhez jutni. Kivülök azonban tejben részesülnek azok is, akik jobbmóduak ugyan, de az iskolába való sietés miatt, vagy pedig mert otthon nem ízlik külön a tej, a közösségben kívánják elfogyasztani a 10 órai uzsonnájukat. S valóban egymást szuggerálva, kitűnő étvággyal és örömtől csillogó szemekkel szokták meginni az izes tejet és megenni a jó kenyeret. Átlag 40 gyermek részesül rendszeresen ilyen módon történő táplálásban az iskola 78 tanulójából. 25 teljesen díjmentesen és 15 heti 40—40 lej táppénzért. Elfogyasztanak napi 8 liter tejet és egy 4—5 kg.-os házikenyeret. Nem ritka eset, amikor 50—60 tanuló, sőt valamennyi uzsonnához jut, mert a szülők, illetőleg a hívek rendkívüli tejmennyiséget küldenek az iskolába kiosztásra. E tejakció munkáját és költségeit a nőegylet vállalta magára és a megoldás zavartalanul történik. Az iskolás gyermekek reggelenként maguk hozzák el a megrendelési helyekről a forralatlan friss tejet. A felforralásról a nőegylet elnöknője gondoskodik. A kiosztást ugyancsak a nőegylet elnöknője jelenlétében a nőegyleti tagok végzik rendszerint hármasával. Megtérítik szép tiszta fehér abroszokkal az asztalokat abban a helyiségben, amelyben az étkezés történik, egyforma fehér csészékbe kitöltik a tejet és minden csésze mellé egy-egy darab kenyeret helyeznek. így várják a tanítónő vezetésével-ftjvu- gyermekeket. Evés előtt közösen imádkoznak, evés után köszönnek és úgy mennek a szünet örömeit kihasználni. A jelenlevő nőegyleti tagok felmossák a használt edényeket, elraktározzák és a helyiséget rendben hátrahagyják. A következő héten más három nőegyleti tag végzi ugyanezt a munkát szives készséggel. Szinte állandóan az elnöknő mellett jelen van és a szétosztásban s egyéb munkában részt vesz egy buzgó és áldozatkész nőegyleti választmányi tag. Mint rendkívül dicséretes dolgot kell kiemelni, hogy a kenyeret a nőegyleti tagok és hivek önként és minden ellenszolgáltatás nélkül díjmentesen ajándékozzák a gyermekek részére. Ez ideig még nem fordult elé, hogy a tejkiosztás kenyér nélkül történt volna. Valahogy kedves kötelességnek érzik az asszonyok, hogy frissen sütött kenyerekből rendre-rendre juttassanak az iskola tanulóinak. Hasonló némileg a helyzet a tejküldéssel is. Sokan küldenek díjmentesen egy-két liter tejet, sőt vannak asszonyok, akik mindennap rendszeresen küldnek egy vagy több hónapig ingyen, vagy mérsékelt árban. Viszont mások pénzadományokkal támogatják az akciót, úgyhogy végeredményben közös munka és közös áldozat gyümölcse a gyermekekre és szülőkre egyformán áldásos „tejakció“. Külön költségbe se az egzháznak, se a nőegyletnek nem kerül. Pedig elég tekintélyes értéket jelent az elfogyasztásra beküldött kenyér és tej. De talán még nagyobb az ügy erkölcsi jelentősége: a felelősség és kötelességtudat egymás terheinek a hordozásában. S az örömérzés, mely sok szivet megdobogtat 1 SIPOS ANDRÁS főesperes, lelkész. Kedves testvéreink! Lapunk további munkássága érdekében egyházkerületünk elnöksége, az egyházkerületi közgyűléstől kapott megbízása értelmében, a következő intézkedéseket tette: a lap továbbra is Brassóban jelenik meg. Szerkesztőségi cime a régi. A lap anyagi ügyeinek kezelését az egyházkerületi pénztár fogja végezni. Előfizetési dijakat stb, oda kell küldeni. Magyarországi előfizetéseket a kolozsvári magyar evangélikus egyház címére kérjük. Ezeket ott fogják intézni. A lap ismét rendesen fog megjelenni, tehát minden hó 1-én és 15-én. Az árak emelkedése miatt a lap idei előfizetési dija 100 lej, példányonkénti ára pedig 5 lej lesz
