Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-11-01 / 18. szám
1941 november 1. EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Miért? Szólnak a harangok. Aratási hálaünnep. Fáradt, gondterhelt emberek szállingóznak a templom felé. A falu leggazdagabb gazdája mogorván nézi őket. Ki hallgat ma a harangokra ! Nehány szegény jámbor lélek I Esze ágába sem jut hozzájuk csatlakozni. Sőt, sötét gondolatok rohanják meg és dolgoznak kemény koponyájában. „Csak harangozzanak“ — nekem hiába húzzák. Miért is adjak hálát? Nem elvitték legjobb lovaimat, behívták legjobb szolgáimat? A réteket elöntötte az áradás, a krumpli megrothadt a földben. Nem robotoltam éjt s napot egyfolytában s még sem mentem semmire ? /“ „Apa, készen vagyunk a templombamenetelre“ — haitik leánykája hivó hangja. „Édesanya szeretné, ha te is jönnél és az énekeskönyvet is hoznád-“ „Nesze, itt a könyv, nem megyek!“ „Apa, édesanya szomorú lesz, ha nélküled kell mennünk“. „Menj!“ Miért kiállt úgy a gyermekre? Kislányát mindennél jobban szereti a világon. S az már ismét előtte áll, szemei telve vannak könnyel. Fél tőle. Sötét gondolataiban megzavarja. Ismét szól a leányka : „Édesanya szépen kér, hogy gyere, hogy olyan sok okunk van rá, hogy hálát adjunk az Istennek, neked is apa!“ „Nekem ? Hálára ? Ugyan miért ?“ „Édesanya azt mondta, hogy Isten sok jót tett velünk. Tudod-e, amikor betegen feküdtem és már mindenki azt hitte, hogy meghalok“. Az apa megtörli a homlokát. Gyermeke kellett, hogy mondja: „tudod-e?“ ... És mégis milyen jó, hogy csak egy ember mondta. Ez szivén találta. Nem tudott tőle szabadulni. Elment a templomba. És egyre több minden jutott az eszébe, amiért hálákat adhatott Istennek. Még a keserves háborús időben is ...! És mindenen, amit hallott és látott áthangzott szüntelenül a gyermeki szó: „tudod-e ? !“ _ __________(Lichter der Heimat '! Né metből fordította: KISS BÉLA. intésre szükég van. De hogy az embereket rögtön kígyókkal és viperákkal hasonlítja össze, arra nem volt szükség. Na, de ez az ő dolga. A bibliában kígyók és viperák gyakran fordulnak elő. Amikor a gyülekezet befejezte, akkor ő köhint még néhányat. Végre megembereli magát és hozzákezd. De barátom, mondhatom neked, hogy ami most következett, olyat még nem látott a világ. Az már nem volt lelki. De még világi sem. Csak elképesztő és őrültség. így kezdte: „Keresztyén testvéreim! Vagy amint az apostol mondja : ti kígyók és viperafajzat! Ti kígyók. . . Ti kígyók és viperák! —- Ti viperák és kígyók. . . Ki. . . kígyók. . . Ti viperák.“ Csak ennyit tud dadogni s amellett a szószékre üt az öklével. Nem kifejezésképpen, hanem félelemből. Bátorítani akarja önmagát. De nem sikerült. Teljesen belezavarodott a mondanivalójába. Ismét újra kezdte: „Ti kígyók és viperafajzat! — Ti kigyófaj- zat!“ — Ez volt megint az egész. Aztán ránk meredt, mi reá. Csöndesen ültünk. Még egyszer nekidurálta magát, de teljesen megzavarodott: „Ti kígyók. Ti kígyók és viperák. Ti viperafajzat“ — csak ennyi és nem több. Ennyi volt az egész intése. Olyan kétségbeesetten tekintgetett körül, mint aki nagy bajban van. Közelében ült egy másik presbiter, akire a következő vasárnap kellett volna sor kerüljön. Látta emennek a zavarát és azt, hogy az állatok már egészen összezavarodtak! Azt is látta, hogy a lelki intésből a mai napon aligha lesz valami. Ezért megkönyörült rajta és odasugta: imádkozzunk! Az megértette és szemeivel kétségbeesetten keresett a Máté 23-ban egy imát, de már semmi sem segített. Imájában is meg volt teljesen zavarodva. Kezeit összekulcsolta és annyit dadogott: „Jaj nektek írástudók és farizeusok. Ámen“ Leült és igen törölgette homlokáról a verítéket. Még egy rövid éneket énekeltünk és vége volt a templomozásnak. Az áhitatnak már sokkal előbb vége volt. Tudod, mit szeretnék tudni? Hogy vájjon a Jó Isten mit szólt a kurátor „intésé“-hez. A presbiterek azonban tanácsot tartottak és azt határozták, hogy a papjukat felkeresik és kérik, hogy jöjjön vissza. „Nehezebb a dolog, mint gondolták !u — Nem is volt nehéz a lelkészt felkeresni, mert a közelben maradt, mivel sejtette, hogy alighanem igy fog történni! A következő vasárnap már ismét a szószéken állott és a templom tömve volt 1 . . . (A „Lichter der Heimat“-ból fordította: KISS BÉLA). Van Isten az égben! Megemlékeztünk róla: az anglikán egyház feje, a canterbury érsek, felhívta papjait és híveit, hogy imádkozzanak a vörös hadsereg győzelméért. Az anglikán egyházfejének ez a megnyilatkozása világszerte csodálkozást keltett. Azt még meg tudjuk érteni, hogy Anglia politikai vezetői szövetségre lépnek a véreskezü vörös hóhérokkal — Churchill és társai bizonyára szövetséget kötnének magával az ördöggel is, ha megígérné nekik, hogy biztosítani fogja számukra a győzelmet. Érthetetlen ellenben az anglikán egyház legfőbb püspökének ez a magatartása. Nem ismeretlen Angliában sem, hogy mi a való helyzet Szovjet- oroszországban. Nemrégen még maga a canterbury érsek volt az, aki a leghangosabban követelte a kommunizmus elleni harcot. A Suomen Sociáldemokraatti cimü finn napilapban egy, a canterbury érseknek címzett nyílt levél jelent meg. A levél írója Rantamaa A. finn evangélikus lelkész. Ezeket írja: „Egy bolsevisták által meggyalázott templom előtt ülök és irom ezt a levelet, Önnek címezve, Érsek ur, az anglikán egyház fejének, aki olyan dologba avatkozott bele, amely engem, az ifjú finn lelkészt mélységesen megrendített. A Szovjetunió fennállásának 20-ik esztendejében végre vegyen tudomást Ön is, Érsek ur, arról, hogy bánik a szovjet Krisztus egyházával. Nézze meg csak ezt a templomot, amelyben a bolsevisták tanyáztak. Az oltárt egyszerűen színpaddá változtatták egy pianinó- val és vörös rongyokkal, az oltárkép helyén az Istentelenek Szövetségének jelmondatai, a padok helyén táncparkett és bárasztal. Az orgona előtt pedig a balaTajka- és tangóharmonika- zenekar dobogója. A sekrestyét, ahol a lelkészek, mint Érsek ur is nagyon jól tudja, csendes áhítattal készülnek szolgálatukra, félreeső helynek használta a szovjet. Felvételeket is készítettem róla. De hasonló célokat szolgált a harangtorony állványa is. Ez azonban nem minden. Az egyik templomajtón olyan képek ékeskednek^ amilyeneket csak részeg hetérák és paráznák fantáziája teremthet. Alattuk olyan szöveg, amely tiszta képet ad a bolseviki katonaság gondolkozás módjáról és kulturnivójáról. Erről is fényképeim vannak, amelyek ezer hasonlóval együtt kellő megvilágításba helyezhetik a szovjethadsereg erkölcseit. A temető is a dulásnak és halottgyalázásnak legszörnyübb ké------------------------t —rvit' t • r r r i—h— pé t mutatja. “ 1' De volt valami, ami mindezeknél nagyobb fájdalmat okozott nekem s ez, Érsek ur, az Ön felhívása, hogy az angol egyház milliói templomban és „titkos kamrában“ imádkoznak a „vitéz szovjethadsereg“ győzelméért és sikeréért. Tudatlan embereket arra biztatott tehát, hogy imádkozzanak azokért a fegyverekért, amelyek a balti államokban ártatlan civil lakosságot öldököltek, noha ezek az államok éppen a világháború utáni angol politikának köszönhetik létüket. Mi, finnek, azért nem hódolhatunk be soha a bolsevizmusnak, mert széj- jelzuzza a családot, elszakítja a gyermekeket a szülőtől, az asszonyokat pedig megalázza és meggyalázza. S ezt az angol diplomácia ugyanolyan jól tudja, mint mi. Én, mint lelkész, megborzadok attól a felelősségtől, amelyet Ön, Érsek ur, vállára vett akkor, amikor a bolsevizmus igazi arcát nem ismerő emberek millióit a bolsevizmusért való imádkozásra hivta fel. Van Isten az égben s eljön az idő, amikor mindnyájunknak számot kell adnunk cselekedeteinkről! Ott majd találkozunk. De találkozunk azokkal a bolsevisták által 1917 óta ártatlanul legyilkolt papok és keresztyén hívők ezreivel is, akiknek a vére bosszúért kiált az égre. Találkozunk majd ennek a meggyalázott templomnak a papjával is, aki ebben a háborúban életét áldozta a szabadságért és keresztyén hitéért. S akkor majd számadásra vonják azokat is, akik az emberek százezreit taszitották szerencsétlenségbe. S mindenekelőtt eldől majd a kérdés is, szabad volt-e, mint ahogy Ön tette, Érsek ur, a bolsevisták ügyét Krisztus nevében megáldani ?“ így hangzik annak a finn lelkésznek nyílt levele, aki szamélyes tapasztalatok alapján ismerte meg, hogy va'óban mi volt az igazi helyzet Szovjetoroszországban. Aki igy látta és látja a helyzetet, az nemcsak megbotránkozik az anglikán egyház fejének érthetetlen magatartásán, de Isten iránti hálaadással érzi azt is: Isten különös kegyelmének kall tekintenünk azt, ami most történik. Isten kegyelmének útja, ha a világ megszabadul a bolsevizmus átkától. A kegyelmet és áldást pedig elsősorban az orosz nép fogja érezni, amelynek szabadságát fogja jelenteni. — Dr. NAGY ERZSÉBET, belgyógyász és gyermekorvos, Brassó Lópiacz 8 szám alatt orvosi rendelőt nyitott. Rendel délelőtt 11—1-ig. d. u. 5—7-ig. Az uj orvost, aki egyházunknak buzgó tagja, híveink figyelmébe ajánljuk.
