Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-09-01 / 14-15. szám
1911 szeptember 1 EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Ragaszkodjunk-e felekezeti iskoláinkhoz ? A Magyar Kisebbség f. é. junius 1-én megjelent számában „Ragaszkodjunk-e továbbra is a felekezeti oktatáshoz és a társadalommegsegítés eddi rendszeréhez ?“ cim alatt dr. Ja- kabffy Elemér cikket közöl azzal a szándékkal, hogy a második nemzedéket megszólaltassa és véleményilvánitásra bírja a felekezeti oktatás kérdésében tanúsított magatartásuk felől. Véleményem szerint, bár az egyik kérdés kulturális, a másik ellenben társadalmi vonatkozású, mégis nyugodtan egybekapcsolható ez e kettő akkor, amikor a mai korszellem látási síkjából akarjuk őket értékelni. Cikkíró felhívását a második nemzedékhez intézi, tehát ahhoz a nemzedékhez, amelyik részt vett a vásárhelyi találkozón s megszerkesztette e találkozó határozatait. Úgy vélem azonban, hogy ez az egész kisebbségi életünket komolyan érintő kérdés nem esketik csupán egyetlen nemzedék, a második nemzedék érdeklődési területébe, hanem egyformán kell érdekelje egész közösségünket, az egész délerdélyi magyarságot. Én tehát, nem mint a második nemzedékhez tartozó magyar vitatom a cikket — bár a vásárhelyi találkozó idején még a második nemzedékhez tartoztam; de azon másokkal együtt részt nem vettem, ma viszont 40 évet múltam s igy a második nemzedékhez való tartozás korértékelése értelmében már az első nemzedékhez tartozom. Egyetemes magyar szempontból szólok hozzá. Különben is a nemzetközösségnek életkor szerinti csoportokba való tagozódását nem tekintem helyes folyamatnak, mert az nem természetes, mert létrehozásában nem a nemzeti vagy népi élet természetes fejlődési folyamatai játszottak szerepet, hanem egy bizonyos korszak nehézségei teremtették meg azokat a körülményeket, amelyek ezt a nemzedéki elkülönítést lehetővé tették anélkül azonban, hogy egységes nemzedéki lelkűidet formáltak volna s megteremthették volna a magyarság minden sorskérdésében az egységes felfogást. Bizonyíték erre éppen az a vásárhelyi találkozó, amelynek határozatait a második nemzedék különböző felfogású és világnézetű tagjai oly sok vitatkozás és alkudozás után szerkeszthették csak meg. A nemzedéki elkülönülés gyengíti azt a nemzeti öntudatot, azt a lelki egységet, amely a felekezeti tagoltság folytán amugyis ban kiszállingozó gyülekezet felé int s azt kérdi: „itt ennyien járnak templomba?“ Mondom: igen, hát Önöknél nem? — „Bei uns?“ — (nálunk?) (ez volt kedvenc kifejezése) — „nálunk mindenki minden vasárnap a templomban van“. Hányszor hallottam azután ezt a megszégyenítő: bei uns, in Baden Baden-t! Amikor vasárnap viszik a szénát, hallom: bei uns, in Baden Baden arbeitet man Sonntag nicht“ (vasárnap nem dolgoznak). Vagy ha koldus jön: bei uns in Baden Baden sind keine Bettler“ (nincsenek koldusok). Hallja, hogy verekedés, lopás történik, „bei uns in Baden Baden geschieht so etwas nicht4 (ilyesmi nem történik). Elgondolkoztam rajta: templom és izzó fajszeretet. Csoda-e ha a német átgázol az egész világon? De még valamit tanultam Guttmann barátomtól. Egyszer a felszereléseit mutogatja, magyarázza az aknavetőt, gépfegyvert (ezrede legjobb lövője volt!) majd hirtelen oldalszijját kapcsolja le és mutatja. A kapocsnál csodálkozva olvasom: „Gott mit uns“ (Isten velünk). íme: a pogánynak minősített német katona, keresztyének és nemzeti szociálisták, büszkén hordják ezt a mindennél több és szebb feliratot: Gott mit uns! . . Vájjon az irtózatos harcok kellős közepén, amikor más ember remeg és kétségbeesik, nem ez a nehány szó ad neki bátorságot, kitartást, ami hajtja és veti előre a rettenhetetlen német katonát: Gott mit uns 1 ? Nem mondom, hogy azok az emberek, akik ezt az ővet viselik mind templombajáró keresztyének. De az is biztos, hogy a minden külsőségtől óvakodó, egyenruhában végtelenül egyszerű német hadvezetőség nem ok nélkül vésette ezeket a szavakat a szolgálati öv közepére. S úgy látszik, hogy a feliratot az eredmény is igazolja. Guttmann, Rühland, Passler és annyi sok más derék német katona 1 Ez a hit tartson meg benneteket a keresztyénség ellenségei ellen viselt rettentő harcotokban: „Gott mit uns“ l __ Kis s Béla. Lapunk at előfizetési dí j akból tartjuk fenn. Evangélikus kötelesség tehát, hogy minél előbb rendezzük előfizetésünket^ amely a lap zavartalan megjelenését biztosítja!!! olyan nehezen teremthető meg és kovácsolható össze. Éppen ezért a nemzedéki felelősség komoly sorskérdéseinkben csupáu formai jelentőséggel bir s nem jelenthet végleges állásfoglalást. Sorskérdéseinkben a döntés és felelős véleménynyilvánítás joga csupán az egész magyar nép egyetemét illetheti meg. Amikor tehát a felekezeti iskolák megtartása, vagy azoknak az egyetemes népi közösség munkaterületébe való átutalásáról esik szó, akkor meg kell nyilatkozzék ebben a kérdésben délerdélyi magyarságunk egyetemes felfogása. Az erdélyi szász és a bánsági német hitvallásos iskolák megszűntével délerdélyi magyarságunk előtt hatalmas kérdőjelként meredezik a kérdés: mit fogunk mi csinálni ? A kérdés sokkal komolyabb, semhogy egyszerű megvitatással elintézhet- nők. A dübörgő népi erők szele hozzánk is elért, az ujjáébredő európai népek között mi is ott vagyunk, s hiába dugjuk be fülünket: egész népi létünk s jövendőnk függ attól, hogy idejében és kellőképen tudjuk-e felfogni, megérteni mindazt, ami körülöttünk történik. Lássuk meg világosan: itt nem csupán ifjúságunk iskolai nevelésének mikéntjéről van szó, nemcsak az a fontos, hogy tetszik-e vagy sem mindaz nekünk, ami az európai népek kapuit döngeti, hanem egy uj korszellem igényeinek megfelelően egész művelődési politikánk átértékeléséről, erősebb nemzedéket s egészségesebb népi lelkületet formáló elhatározások vállalásáról kell dönteni. Hitvallásos iskoláink kisebbségi életünkben mindeddig a lehető leglelkiismeretesebben elvégezték teendőiket. Az új idők szelleme többet kíván tőlünk: egyetemes nemzeti szellemű művelődést és nevelést, a nemzeti gondolat tisztultabb átértelmezésének szellemében. Egyetemes nemzeti oktatást és nemzet- nevelési rendszert sürget, egy keresztyénibb és erkölcsösebb magyar élet megteremtésére. Délerdély magyarságát csak mindössze elvi vonatkozásokban érintheti ez a kérdés, tekintettel arra, hogy a kérdésnek gyakorlati értelemben vett megvitatásához és alkalmazásához szükséges feltételek hiányzanak. A romániai német nép vezetősége által megvalósított uj iskola rendszer szorosan beleilleszkedik az egész német nép megújhodását és felemelkedését szolgáló nemzeti szocialista felfogásba. A mi helyzetünkben sem lehet mindaddig szó iskolapolitikánk- nakayjáwndezéssrőlr amíg-nemzeti és népi.éleiü^MüiQ- -íP.QgQ egészében nem frissült fel a népi megújhodás megtisztult levegőjében. E nélkül céltalan és eredménytelen dolog egyes kérdéseknek kiragadása s az a próbálkozás, hogy azokat igy elkülönülten a mai kor szellemének mértéke alatt megmérjük, a vagy ennek szellemében megszervezzük. Hogy eljuthassunk ide, előbb meg kell szabadulnunk a szabadkőmives-liberális korszellem örökségeként vállainkra nehezedő terhektől, előítéletektől, ki kell formálnunk egészséges népi életszemléletünket s főkép le kell rakni egész magyar népi jövendőnk erős alapjait. Éppen ezért a felekezeti iskolák ügye feletti vitának kierőszakolása most időszerűtlennek tűnik, mert mindaddig amig ifjúságunknak nevelése és művelődése számára jobb megoldás nem adódik, a felekezeti oktatásunk eddigi rendszerét sem változtathatjuk meg. Bár kétségtelen, hogy a római katolikus, református, evangélikus és unitárius irányítások alatt álló felekezeti iskoláknak bizonyos egységesítése még a mostani helyzetünkben is kívánatosnak látszik. Különben is most nem az a fontos, hogy különböző felekezeti intézményeink keretébe tartozó iskoláink működésével megvagyunk-e elégedve vagy sem, vagy hogy népkösösségi vezetőség alá helyezzük-e azokat, hanem annak az elvnek vagy rendszernek elfogadása, illetve megtagadása előtt állunk: biztosithatja-e az egységes irányítás alatt álló népi oktatás és nevelés, egészséges népi lelkületet teremtő erővel és formáló öntudattal, szilárd helyünket az új Európában. Képes-e keresztyén, nemzeti, erkölcsös, szellemileg, lelkileg és testileg felkészült erős nemzedéket nevelni népünk számára ? A társadalmi megsegítés eddigi rendszerének egységes irányítás és vezetés alá való helyezése, a Népközösség keretében csak eredményesebbé és gyorsabbá teheti a segítség nyújtást és adást. Megvalósítása kisebbségi helyzetünkben is, — eltekintve a vele járó kisebb technikai nehézségektől, amelyeket jobb belátással könnyen le lehetne győzni, — fegyelmezettségünket s a komoly idők teljes megértését igazolnák. Elmúlt az ideje annak, hogy érzelmi alapon ítéljük meg helyzetünket s féljünk a népi lét mélységében rejlő titokzatos erőktől, amelyeknek idejében történő felismerése és szolgálatba állítása révén csak értékesebbé és életképessebbé válhatik népünk. Bátran kell vállalnunk életünk útját megszabó kérdéseink tárgyilagos, elfogulatlan vizsgálatát, létünk és megmaradásunk ügyének általuk való szolgálatát. Dr. PAPP BÉLA
