Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-07-01 / 11. szám
1941 julius 1. EVANGÉLIKUS ÉLET 3 VIII. Mi az egyház? „Habár az anyaszentegyház tulajdonképen a szentek és igaz hívők gyülekezetei mindazáltal — mivel ez életben környezetükben sok képmutató és gonosz ember él — élni lehet azokkal a szentségekkel is, amelyet a gonoszok szolgáltatnak ki, Krisztus ama szavai szerint: Mózes székében ülnek az Írástudók és farizeusok stb. (Máté 23: 2) Úgy a szentségek valamint az Isten Igéje Krisztus rendelése és parancsa erejénél fogva hatékonyak akkor is, ha azokat a gonoszok szolgáltatják ki. Kárhoztatja a donatisták s más hasongondolkozásukat, a kik tagadják, hogy az egyházban szabad volna a gonoszok szolgálatát igénybe venni s azt vélik, hogy a gonoszok szolgálatának sem haszna, sem foganatja nincs“. E cikknek nagy jelentősége van. Megszünteti a személyválogatás bűnét az egyházban. Mert bár igaz, hogy a szentek gyülekezete kellene legyünk, a bennünk uralkodó bűn miatt mindnyájan bűnösök vagyunk. Mi hajlandók vagyunk arra, hogy amikor a templomban a „jó ember“ kifejezést halljuk, azonnal magunkra gondoljunk, amikor „bűnösről“ van szó, rögtön a szomszédom jusson az eszembe. Ezért: ne ítélj, hogy ne Ítéltess. Minden embernek meg vannak a maga bűnei és bűnös megnyilvánulásai. Az igehirdetőnek ép úgy, mint az igehallgatónak. Nem azt jelenti ez természetesen, hogy az igehirdetőnek akármi szabad, hanem azt, hogyha az igehirdetőben is a bűnöket látjuk, azért ne forduljunk el az igehirdetésétől. Hányszor halljuk: én ilyen papot nem hallgatok, ilyen paptól nem veszek úrvacsorát. Miért nem? A pap nem magát prédikálja, hanem az evangéliumot, ő csak eszköze az Istennek. Épen olyan ez, mint amikor valaki trombitál: nem a trombita maga a lényeges. Ne essünk hát a donatisták farizeusi bűnébe, hanem vizsgáljuk szüntelenül magunkat és ha az egyházban látunk bűnöket, ne forduljunk el a bűnösöktől, hisz nincs gabona konkoly nélkül, inkább kövessünk el mindent a megjavítás érdekében, de az Igét és szentségeket az igehirdető miatt ne vessük meg, mert Isten ezért súlyosan felelősségre von és csak magunkon állunk bosszút. Ismerek embert, aki soha nem jár templomba, mert egyszer a pap megbántotta. Kiss Béla. _ Visszajön a kortes egy jó óra múlva, roppant megnyúlt arccal: — Mondtam ugy-e? Elkéstünk? Minden kocsmát lefoglalt az ellenfél. Toporczy ijedten ugrott fel: — Hát már most mit csináljunk ? — Nem tudom én, kérem alásan. — Menjen, ígérjen nekik kettős árt. A kortes kettős árt ígért a kocsmáért és megkapta, de másnap megint beállított Toporczy hoz : — Megint bai van, tekintetes uram. — No mi az? — Banda kellene. — Banda? Hát lakodalmat tartok én, vagy mit? Egy krajcárt sem adok, érti-e ? — Hiszen nem is kell, kérem alásan, mert már vége van, minden bandát lefoglalt az ellenfél, a Klupka Pistát, a Gyurkát — még a malacbandát is, a Kugyi Palkót. No még igy sem jártam a praxisom alatt — dörmögte fejvakarva a kortes. Toporczy izgatottan förmedt rá. — Hát akkor mit áll itt ? Fusson rögtön a sürgönyhivatalba és sürgönyözzön a városba, hogy a banda készen legyen. Bandának okvetlen kell lenni, akármibe kerüljön is. Érti? Másnap még savanyúbb arccal állít be a kortes: — Mi baj van megint ? — Elvesztünk, tekintetes uram . . . Toporczy elsápadt. — Végünk van, tekintetes uram. — Szóljon, az istenért . . . — Az ellenfél fizeti a voksokat . . . Mind vele mennek az embereink. — Lehetetlen, — hörgé Toporczy — akkor hát mi is fizetünk . . . igen fizetünk. — Nem győzzük, tekintetes uram. — Azt én jobban tudom, győzzük-e, vagy nem győzzük. Meg kell lenni, punktum. Ha az egész vagyonom rámegy is. Toporczy most már vesztegetni kezd és őrülten pazarol. A polgármesterék odajárnak a nyakára és takarékosságra intik. — Okosabban bánj a pénzzel, János. Hiszen úgyis melletted a valószínűség, ha nem költesz is olyan botorul. Toporczy türelmetlenül üt az asztalra: — Ejh, nekem a bizonyosság kell. Ti nem értek az efféléhez. Nekem a képviselőség nem pénzkérdés. Az új lelkipásztor üdvözletére. „És valónak mindnyájan egyakarattal együtt“ „És nagyhirtelenséggel lón mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése .... „És megtelének mindnyájan Szentlélekkel“. Ap. cs. 2. 1-4. A keresztény világ egy részének hite szerint egy ily napon történt a Szentlélek kitöltése. A mai napon pedig a bukaresti magyar evangélikusok vannak itt mindnyájan egyakarattal együtt, hogy köszöntsék uj pásztorukat hivatalba lépése alkalmából. „Áldott, aki jött az Urnák nevében“/ Légy áldva Istentől, üdvözölve híveidtől, Te is ifjú, ki az égbenyuló havasok lábától, az áldást, életet termő lankák, dombok vidékéről elindultál, hogy munkás légy az Urnák szőlőjében. Légy áldott ifjú pásztor, ki eljöttél, hogy a messze idegenbe szakadt magyar evangélikusokat, kik ezer veszedelem kisértésének vannak kitéve, hitükben megerősítsd, anyanyelvűkben, magyarságukban megtartsd. Isten lelkének gazdag ajándékára van szükséged, hogy a nehéz feladatok sokaságának megfelelhess és a hozzád fűződő reménységeket valóra válthasd. Nézz szét a hívek seregén 1 Lásd meg arcukon a lelkesedés és öröm pírját, vedd észre szemükben a szeretet és bizalom fényének ragyogását. Igen szeretetünket és bizalmunkat előlegezzük. Várakozó reménykedéssel veszünk körül, mert ismerjük a feladatok nehézségeit, melyeknek elvégzésére elhivattál s tudjuk, hogy túlzott reményeket táplálunk. A mai nap egyházunkra nézve nemcsak második rendes lelkésze hivatalba lépésének bensőséges ünnepe, hanem évforduló és mi azt reméljük: fordulópont is egyházunk életében. Szinte naptárszerinti pontossággal nyolc éve, hogy az apáink által kitaposott ösvényt elhagyva, uj útra léptünk s járatlan uj utón keressük lelki szükségleteink kielégítését. Nyolc esztendő még az egyes ember életében sem nagy idő. A kicsi ember palánta csak az iskola padjáig ér el, pedig az ember életkora a zsoltáriró szerint is 70, legfennebb 80 esztendő. Mennyivel kevesebb 8 év az egyház életében, mely nemzedékeken, emberöltőkön át a századok homályában vesz el 1 Ily rövid idő alatt nagy célokat megvalósítani nem lehet. És mí-ínégis Isten előtti alázatossággal dicsekedünk, hogy egyházunk jövőjét biztos alapokra helyeztük. Nem a magunk érdeme, hanem Isten lelkének drága ajándéka, mely megihlette sziveinket és megnyitotta erszényünket az áldozathozatalra. Ez a lélek indította két nőtestvérünket is nagyobb alapítvány tevésére, kik közül egyik az Urnái örül, másik követendő példaként köztünk jár. És hogy az eredmények nem még teljesebbek, annak az az oka, hogy hivatása magaslatára felemelkedni nem tudó pásztor után botorkáltunk és sokunkban a lelkesedés, munkakedv és áldozatkészség tüzét az elkedvetlenedés hamuja takarta be. Ennek akartunk véget vetni azzal, hogy Téged ifjú pásztor, koronának választottunk a mi fejünkre. Benned láttuk a férfit, ki ifjú lelkesedésének tűzével uj lángra lobbantsa egyház- épitő munkakedvünk hamvadó parazsát. Benned véljük feltalálni a vezért, ki gyermekcipőben járó egyházunk hajóját a békés, áldozatos munka termékeny vizeire vezeti. A Te munkádtól várják egyházi intézményeink és egyesületeink az uj munkába állítást és irányítást, hogy kulturális és emberbaráti céljaikat munkálhassák, megvalósíthassák. Gyülekezetünk pedig azt várja, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak drága evangéliumát tisztán hirdesd a mi hitünk előírása és szokása szerint azon az édes magyar nyelven, melyet drága örökségként édesanyánk ajkáról tanultunk meg. E sok és nehéz feladat elvégzésére adjon erőt, segedelmet Istennek Szentlelke, ki egy ily napon alászállt a menyből. Kettős tüzesnyelvek drága ajándéka töltse be egész valódat s tegyen képessé úgy szólani hozzánk, hogy szavadra ellenállhatatlan vágy támadjon szivünkben szavaid követésére. Az Atya, Fiú, Szentlélek tegye áldottá és gyümölcsözővé a Te bejövetedet és kimeneteledet. Ámen. (Üdvözlő beszéd Rapp Károly bukaresti lelkész beiktatásán.) Szász Isván. Az Evangélikus Élet kérelme előfizetőihez és barátaihoz ! Hatodik esztendeje teljesíti tápunk áldott hivatását Mindenkor arra törekedtünk, hogy népünket szó gátjuk s hogy anyagi haszon keresése nélkül, sőt anyagi áldozatok vállalása árán juthassuk cl népünkhöz ezt a lapot. Előfizetési dijunk más hpokhoz viszonyítva mindiga lehető legszerényebb volt. Most megnehezült felettünk az időjárása. Papirés n,unk,.dijak ismét emelkedtek Tehát akaratunk ellenére is kénytelenek vagyunk felemelni előiizetési dijainkat. Azonban most is kisebb lesz az bármelyik más lap előfizetési dijánál. Vr<*yts 60 lej helyett SO lej. Reméljük hogy előfizetőink szívesen és megérté« vállalják ezt, barátaink pedig áldozatkész támogatással sietnek tóvá: a s segítségünkre. k (—6.)
