Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-07-01 / 11. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET 1941 julius 1 A bukaresti gyülekezet örömünnepe. A bukaresti gyülekezet junius hó 9-én, ünnepi istentisztelet keretében iktatta be uj lelkipásztorát, Rapp Károlyt, akit egyhangú meghívással hívtak meg ennek a gyülekezetnek vezetésére. A beiktatást Sipos András, a brassói egyházmegye esperese végezte, Antal Márton türkösi és Mezei István tatrangi lelkészek segédletével. Résztvettek azon a bukaresti református és unitárius egyházak képviselői, valamint a Magyar Népkö- zösség központi irodájának képviselője s az egyház hívei. A templomba érkező lelkészt az egyházközség nevében Szász István volt egyházközségi felügyelő fogadta és üdvözölte meleg szeretettől áthatott szavakban. Gyülekezeti ének után Sipos András esperes mondott ünnepi beszédet s iktatta be az uj lelkipásztort hivatalába, akit a segédkező lelkészek is megáldottak. Ismét gyülekezeti ének következett, majd Rapp Károly a bukaresti gyülekezetnek uj lelkipásztora mondott beköszöntő beszédet. Istentisztelet után díszközgyűlés következett, amelyet Dakó Samu egyházgondnok, mint világi elnök nyitott meg. Az üdvözlések sorát Sípos András esperes nyitotta meg. Szeretettel köszöntötte a megjelent vendégeket, a gyülekezet érdeklődést tanúsító tagjait, tolmácsolta az újonnan beiktatott lelkipásztornak az egyházkerületi elnökség meleg üdvözletét és szerencsekivánatait. Köszöntötte a brassói egyházmegye nevében és arra kérte, hogy híven viselje gondját a szülőföldtől távol élő magyar evangélikus népnek, amely mindenkor megfogja hálálni a vele való törődést. Az az óhaja, hogy az uj lelki- pásztor az itt élő magyar egyházakkal karöltve végezze munkáját és a testvéri összefogásnak legyen követője. Ezután Scholcz Károly egyházmegyei felügyelőnek üdvözlő levelét olvasta fel a jegyzőkönyv- vezető. Antal Márton lelkész a lelkészi kar nevében köszöntötte az uj lelkipásztort, akinek munkájára Isten áldását kérte. Kányádi Béla lelkész a református, Lőrinczy Géza lelkész az unitárius egyházközség üdvözletét tolmácsolták, testvéri kezet ajánlva fel uj munkatársuknak. Pare ez György dr. az Országos Magyar Népközösség elnökének, Gyárfás Elemér dr.-nak nevében köszöntötte az uj lelkipásztort. Beszédében dicséretes módon emlékezett meg lelkészeinknek odaadó és hűséges szolgálatáról, akik a legnehezebb időben sem hagyták el őrhelyeiket, hanem áldozatok árán, is vállalták és vállalják népünk szolgálatát. Dakó Samu egyházgondnok, a bukaresti gyülekezet tanár csának és egyháztagjainak nevében köszöntötte a gyülekezet uj lelkipásztorát és arra kérte, hogy tisztét töltse be azzal a szeretettel, mint amilyen szeretettel és bizalommal voltak vele szemben azok, akik egyhangú lelkesedéssel hozott határozatban erre a felelősségteljes posztra elhívták. Székely Róza, az ifjúsági egylet tagja, a gyülekezet fiatalságának üdvözletét tolmácsolta és kérte az uj lelkipásztort, hogy ne feledkezzék meg róluk sem, hanem vezesse, irányítsa őket és nevelje őket egyházuknak hűséges és áldozatkész tagjaivá. Rapp Károly, a bukaresti gyülekezet uj lelkésze megható szavakban fejezte ki ezután köszönetét az üdvözlőknek. Bízva Isten kegyelmében, várva egyházi főhatóságának és lelkészeknek, valamint a híveknek támogató segítségét, igaz szeretettel és odaadással kívánja végezni munkáját. Elfogadja a református és unitárius egyház lelkészeinek feléje kinyújtott jobbját és ígéri, hogy a keresztyén megértés és összefogás szellemében akar dolgozni. Az egyházi ünnepséget közös ebéd követte, a mikor is a fehér asztal mellett újból találkoztak a hívek és vendégek. Isten áldása tegye eredményekben gazdaggá a bukaresti gyülekezet uj lelkipásztorának munkáját 1 Giliich Füföp. A jelölt természetrajza. Irts: Mikszáth Kálmán. Az ám, Toporczy János . . . Másnap már fölkeresik Toporczyt a méhesben, a hol csöndesen szunyókál ebéd után a méh- döngés mellett. — Tudod, miért jöttünk? — Tudom Tarokkozni akartok. ' — Nem egészen azért. — No, ugyan miért? Valamivel komolyabb arcot vág a polgármester a szokottnál és előadja; — Hát, barátom, arról van szó, hogy mint jól tudod, meghalt a képviselőnk é? most választani kell valakit helyette. Nem akarunk kapkodni ide-oda, hanem arra gondolunk, hogy vállald el például te. Az idő igen rövid, mozogni kell. Ha beleegyezel, hozzálátunk, lanszirozzuk a nevedet s a többi magától megy. Toporczy, a derék reális, igénytelen Toporczy ámuló szemeket mereszt: — Engem ? Képviselőnek ? Hát az eszetek ment el ? Hát értek én az effélékhez ? Hát tudok én szónokolni, államügyeket megvitatni? Hát azt hiszitek ti, hogy én olyan szamár vagyok, aki nem látom be, mekkora szamár vagyok. Erre aztán megindulnak az ellenvetések :.«de igy, de úgy“. Toporczy azonban nem enged: — Egy szót siem többet. Hallani sem akarok erről, Most hát már el van utasítva a jelöltség, de a hiúsági bacillus ott marad a jámbor, igénytelen Toporczy fejében. Este lefekvéskor, mikor a gyertyáját eloltja, mikor a papucsát leveti, eszébe jut az eset és mégegyszer átéli, amit a polgármesterék beszéltek. . . . Csak egy szavamba került volna. Csak egy szavamba . . . Éjjel oda álmodja magát az országházi zöld padokba . . . Ott ül előtte mind a nyolc miniszter. A miniszterelnök most feláll, hozzá megy, kezet fog vele. Toporczyt ez annyira meghatja, hogy fölébred . . . Egész nap gondolkozó, kedvetlen és izgatott. A hiúsági bacillus dolgozik, terjeszkedik odabent. Másnap, vagy harmadnap találkozik a polgármesterékkel a kuglizóban. De az egész mulatság untatja most, a szokott tréfák, kedélyeskedések ízetleneknek látszanak előtte. Szinte bosszantja, hogy oly hamar tértek fölötte napirendre, még csak elő sem hozzák többé a jelöltségét. Ah, végre! A polgármester mégis tesz egy észrevételt: — Ej, ej, János, nem hittem volna, hogy olyan makacs ember vagy. Toporczy szeme lángot vet s hangja reszketeggé válik: — Hát megmondom neked őszintén, — suttogja bizalmasan — nálam pénzkérdés az egész. Ez a kis vagyonkám van, magam szereztem, éppen annyi, hogy nyugodtan, szépen megélhetek belőle, nem akarnám megapasztani. — Hiszen, Ka csak pénzkérdést — kiált fel vígan a p< mester. — Igenis, c -ipán pénzkérdés. (Lám, a politikai készületlenség már nem akadály többé). Hanem rá is rohannak menten: — Miféle pénzekről beszélsz te ? Költségről, vagyonapasztásról ? Kell is ide pénz. Garantirozom neked, hogy egy garasodba se kerül, ha nem akarod. Hiszen élő ember vagy, magad is tudod, hát mikor került itt a választás pénzbe? — Éppen ez ! — folytatja érzékeny hangon - ti vagytok a legjobb barátjaim, ti ösmertek. Én egyszerű ember vagyok, de, de egy ambícióm mégis van: hogy ha mandátumot adnak polgártársaim, hát adják bizalomból. — Mi, hát elfogadod ? — Ha gondoljátok ... ha azt hiszitek, de kijelentem, hogy én egy árva garast sem költők. A nagy elhatározás tehát megtörtént. Toporczy neve lansziroztatik, mint a párt jetöltjéé s megválasztása a helyi lap szerint, több mint bizonyos. A választás nehány nap múlva lesz s az első árnyéka, amit előre vet, megjelenik egy szép reggel Toporczynál a kortes képében. — Tekintetes uram, azért jöttem, hogy valamilyen kocsmát kellene bérelnünk nekünk is. — Miféle kocsmát ? — Hát ahová gyülekezni fognak híveink. Hagyjon nekem békét. Nem akarok hallani se az effélékről. — Én nem bánom, tekintetes uram, de aztán magára tessék vetni, ha . . . — Hát jól van nó. A maga kedvéért megteszem, ámbár elvem ellen van. Menjen hát beszéljen valamelyik kocsmárossal.
